Time Goes By

Cápa (Jaws) 1975

2019. augusztus 03. 14:55 - Time Goes By

1975 óta nincs nyár cápás film nélkül. Azóta, hogy Steven Spielberg elkészítette a modern hollywoodi blockbusterek alapkövének számító Cápa című thrillerjét, ami a pár évvel későbbi Star Wars-szal együtt egy újfajta biznisz modellt is létrehozott Hollywoodban. A film akkora sikert aratott több szempontból is, hogy nem csak három (az eredetinél jóval gyengébb) folytatást kapott, de több, mint 100 cápás film elkészültét inspirálta az idők folyamán. A Cápát tartják jelenleg a 2. legjobb thrillernek (a Psycho után), az 56. legjobb amerikai filmnek, aminek zenéje a 6. helyen áll a legjobb filmzenék között, és még gonosz főszereplője, Bruce, a cápa is felkerült az AFI egyik listájára, mint a 6. legjobb villain karakter, miközben a 9 millió dolláros budgetből készült film 470 milliót termelt.

Amity szigetén a helyi lakosok megélhetését a strandjaira özönlő turisták biztosítják. Persze csak akkor, ha nem eszi meg a tengerparti pihenésre és szórakozásra vágyó embereket egy hatalmas cápa. Martin Brody (Roy Scheider) frissen kinevezett ex-new yorki seriff azonban lezáratná a partot, miután egy cápatámadás áldozatának maradványaira bukkannak a városka homokos tengerparti fövenyén. Larry Vaughn (Murray Hamilton) polgármester üzleti megfontolásból megakadályozza ezt, aminek következménye még több áldozat lesz.  A város ezután kisebb jutalmat ír ki a cápa elfogására, ami rengeteg amatőr horgászt és idiótát vonzz a helyszínre, valamint Brody hívására a városba érkezik Matt Hooper (Richard Dreyfuss) óceán és cápakutató biológus is, aki szintén a part lezárása mellett kardoskodik. A strandon történt újabb incidens után a polgármester végül belátja, hogy nem garasoskodhat, és megbízzák a legprofibb és legelszántabb cápavadászt, Quintet (Robert Shaw). Brody, Hooper és Quint együtt indulnak el a cápavadász hajóján, hogy elkapják a hatalmas ragadozót...Bár a Cápát sokan horrorfilmnek nevezik, valójában számos műfaj ötvözete. A legtalálóbb talán akció thrillernek nevezni, ami tartalmaz némi slasher horror elemet is, és nem mellékesen olyan „monster moviek”, azaz szörnyes filmek nyomában jár, mint a King Kong vagy a Godzilla. A Cápa jelentősége azonban túlnőtt minden elődjénél, nem csak minősége, de az általa felállított új üzleti modell révén is. A filmet nem az addigi oldschool módon hozták forgalomba, azaz nem lassan lépett ki a piacra, hogy az idők folyamán, ha érdeklődés mutatkozik a film iránt, akkor egyre több moziban és tekerccsel forgalmazzák, hanem nagyon intenzív, akár agresszívnek is nevezhető reklámkampány után egyszerre mutatták be több ezer moziban, így a bevétel nagy részét nem hosszútávon, idővel szedte össze a film, hanem mindjárt a nyitóhéten.

Pedig a forgatást korántsem lehet gördülékenynek nevezni. Technikai problémák tömkelegéből eredő budget túllépés, forgatókönyv átírások és csúszászok, de még színészek közötti ellentét is nehezítette Steven Spielberg rendező dolgát. Mivel Bruce, a műcápa állandóan bedöglött, ezért Spielberg úgy döntött, hogy a film nagyrészében, de főleg az első felében inkább csak érzékelteti a ragadozó jelenlétét, de nem mutatja meg a nézőknek. A kényszerből fakadó változtatások természetesen a forgatókönyv folyamatos átírását is jelentette, és lényegében az író csapat a jelenet forgatása előtti estén állította össze a másnapi szkriptet. A színészek sem voltak problémamentesnek nevezhetőek, és nem csak azért, mert folyamatosan tengeri betegséggel küszködtek, hanem mert Richard Dreyfuss agya állandóan azon járt, és azon kesergett, hogy lehet, hogy megbukik előző filmjével. Mindez a nyafogás annyira zavarta Robert Shawt, hogy nem rejtette véka alá színésztársáról a negatív véleményét, miközben ő maga minden nap totál részegre itta magát. Spielberg ügyességét mutatja, hogy mindezeket a problémákat a film javára tudta fordítani, hiszen az, hogy a cápát egészen a 82.percig nem látjuk valójában ebben a 124 perces filmben, csak érzékeljük a jelenlétét, extrém módon megemelte a feszültséget és izgalmat, amihez persze John William egészen kiváló zenéje is hozzájárult. Shaw és Dreyfuss közötti ellentétet pedig sikerült átvinni karaktereikbe is, ami így egy érdekes mellékszálat és témát eredményezett a filmben. A végeredmény pedig egy olyan film lett, ami szó szerint kiüldözte a vízből a nyaraló embereket be a moziba.A forgatókönyv alapjául szolgáló regényt Peter Benchley írta 1974-ben, majd őt kérték fel a szkript megírására is. A forgatókönyv első verziója azonban nem elégítette ki Spielberget teljesen, ezért megkérte Carl Gottliebet, hogy vigyen egy kis humort Benchley írásába, amit meg is tett. Benchley-Gottlieb író kettőséhez csatlakozott Robert Shaw is, és így hármasban, illetve négyesben a rendezővel folyamatosan javítgatták, újra írták a jeleneteket forgatás alatt, figyelembe véve az éppen adódó gondokat. Robert Shaw nevéhez fűződik a film legjobb és leghosszabb monológja, amikor a cápavadász a 2. világháborús tapasztalatairól mesél. De Roy Scheider is improvizált szöveget, mégpedig a film leghíresebb sorát, a „You’re gonna need a bigger boat / Nagyobb hajóra lesz szükség”, miután Brodyként először meglátja a hatalmas cápát.

A film forgatókönyve számos ponton jelentősen eltér a regényétől. Ellen Brody, a seriff felesége a regényben nem találja a helyét Amityben, hiányolja new yorki életét, és mindezt úgy próbálja meg pótolni, hogy megcsalja férjét, többek között Matt Hooperrel, ami majd a biológus és seriff közötti összeütközésekbe torkollik. Spielberg sokkal szimpatikusabb figurára íratta Hoopert, aki nem fekszik le a rendőr feleségével, és így ő lehet Brody legfontosabb szövetségese a filmben. Ellen pedig egy kedves, melegszívű és aggódó feleségként, családanyaként jelenik meg a mozi verzióban.

A történetet két fő szakaszra lehet bontani.Az első rész, kb. 70 perc a szárazföldön játszódik, miközben a cápa sorozatosan szedi áldozatait, az úszók, strandolók, csónakázók, horgászok között. A Cápa ezen szakasza is egészen kiváló, izgalmas és feszült jelenetek sorával, de a film igazi zsenialitása a második felében kerekedik ki, amikor a három főszereplő, Brody, a rendőrfőnök, Hooper, a óceánográfus, és Quint, a megszállott profi cápavadász együtt elindulnak ez utóbbi hajóján, hogy elkapják a ragadozót. Innentől kezdve nem csak a cápa üldözésének, de a főszereplő hármas interakcióinak, összeütközéseinek is szemtanúi lehetünk, amelyek nem csak karaktereik közötti különbségekből, ellentéteikből fakad, de a hajó okozta klausztrofóbiás érzet is hozzájárul. Amíg a szárazföldön cápaveszély esetén csak annyit kell tenni, hogy nem megyünk a vízbe (még Balatonmáriafürdőn sem), addig a hajóról nincs hova menekülni, ha esetleg süllyedni kezd és egy 6-7 méteres cápa úszkál a vízben körülötte. Nagyobb hajóra lenne szükség. És nem csak a cápa, de az emberek miatt is.

A film zsenialitását nem csak a folyamatosan jelenlévő zsigeri feszültség és izgalom adja, hanem a magas színvonalú karakterizálása is, ami messze jobb, mint amit a műfajban megszokhattunk, és ami nemcsak érdekes színfoltja a filmnek, de számos téma bemutatására is lehetőséget teremt.

Roy Scheider alakítja Martin Brody rendőrfőnököt, aki bűnözéséről hírhedt New Yorkból költözött Amity békés szigetére. Az ő karaktere az amerikai társadalom oszlopa, a fehér, középosztálybeli családos átlagember, aki megpróbál alkalmazkodni nemcsak új lakóhelyéhez, de munkahelyéhez is, ahol egészen másfajta kihívásokkal kell megbirkóznia, mint New Yorkban. Bármennyire utálta a nagyvárost a sok rablás és gyilkosság miatt, ott mégiscsak tapasztalt rendőrnek számított, ellentétben az Amity-szigeti serif állással, amire nem biztos, hogy ő, a gyerekkori trauma, fulladás miatt viziszonyban szenvedő nagyvárosi rendőr a legrátermettebb és legmegfelelőbb ember. Itt ugynis a közösség nyugalma és biztonsága érdekében nem szárazföldi rablókat, gyilkosokat kell elkapnia, hanem egy vízben úszkáló 7 méteres nagy fehér cápát .Richard Dreyfuss játssza Matt Hoopert, a felsőosztálybeli, gazdag családból származó tanult, szemüveges tengerbiológust, aki a tudományos módszerekkel, a legújabb és legmenőbb technikai felszereléssel a saját yachtján tanulmányozza a cápákat, ráadásul mindezt még csak nem is megélhetésből, hanem kedvtelésből teszi, amire nem is saját maga kereste meg a pénzt, hanem örökölte. A cápák iránti vonzalom nála egy szerencsés kimenetelű gyerekkori trauma eredménye, ami őt a tudomány területére terelte.

Robert Shawt láthatjuk Quint, a viharvert arcú, alsóosztálybeli halász és fanatikus cápavadász szerepében, aki Hooperhez hasonlóan egy trauma miatt érdeklődik a cápák iránt. Quint azonban nem tanulmányozni akarja a cápákat, hanem megélni belőlük, és persze legfőképpen megölni őket. Lehetőség szerint minél többet. Gyűlölete nem a semmiből jön, hanem második világháborús tapasztalataiból, amikor a szerencsétlen sorsú USS Indianapolis fedélzetén szolgált, amit elsüllyesztett egy japán tengeralattjáró, miután a nehézcirkáló leszállította az atombombát a Csendes-Óceánon. Az elsüllyedt hajó legénysége három napig szenvedett a vízben, mire egy őrjárat észrevette őket, ám addig a nagyrészük már meghalt, köszönhetően a több száz rájuk vadászó cápának.

Bár a filmben korántsem annyira hangsúlyos, mint a regényben, de azért itt is megjelenik a három főszereplőn keresztül az osztályellentétek, ami legfőképpen Hooper és Quint összetűzéseiben láthatóak. Quint alsóosztálybeli tanulatlansága, a gyakorlati tapasztalatba vetett hite, keménysége, bunkósága és esetenkénti zabolázatlansága, kontrolálhatatlansága áll szemben a felsőosztálybeli Hooperrel, aki sokkal inkább bízik a tudomány, a könyvek, a tanulás útján összegyűjtött tudásában, semmint a kétkezi gyakorlatban. Mindezt jól mutatják az általuk használt eszközök is. Hooper a szigonyban, a macheteben, hordóban, kötelekben és a hozzá hasonlóan lepusztult halászhajójában, addig Hooper a legmodernebb (1975) radar és monitor rendszerben, elektronikában, jeladóban bízik, miközben nem áll távol tőle az okoskodás és a lekezelő véleménynyilvánítás.Közöttük közvetít a középosztálybeli Brody, aki megpróbálja fenntartani a békét, vagy legalábbis szétválasztani az állandóan marakodó párost. Így a rendőrfönöki munkája másodlagos jelentést is kap a film társadalmi témájának bemutatása közben. Láthatjuk, hogy ő, azaz átvitt értelemben a középosztály az, aki társadalmi kontrollal kell, hogy rendelkezzen, különben az agresszív és bunkó Quintek vagy a fura, privilégizált életük miatt különc, és az átlagemberek problémái iránt érdeklődést nem tanusító Hooperek veszik át a hatalmat, ami egyik sem lenne jó megoldás, mint ahogy egyikük módszere sem volt sikeres a cápa levadászásában, azaz a közösség ellen irányuló veszély megszüntetésére, arra csakis Brody volt képes.

Quint: „Egy valamit azért jól bizonyít, Mr. Hooper. Bizonyítja, hogy maguk gazdag egyetemista fiúkák nem rendelkeznek annyi tudománnyal, hogy beismerjék, amikor nincs igazuk.

Quint: „Városi keze van, Mr. Hooper. Pénzt számolt velük egész életében.

Hooper: „Hé, nincs szükségem erre…Nincs szükségem erre a munkásosztály hőse szarra!

Bár Quintnek és Hoopernek is vannak rossz tulajdonságai, de ők Brodyhoz hasonlóan alapvetően pozitív karakterek, akik szövetségesei a gonosz elleni harcban, azaz a cápa levadászásában. A cápa mellett azonban van még egy villain karakter, aki nem más, mint Vaughn polgármester, aki üzleti érdekek miatt veszélyeztet emberi életeket. Brody viszont az a karakter, amivel a film azt is mondja, egy személy kiállása a többséggel, azaz a polgármester vezette városlakókkal szemben is győzelmet eredményezhet, ha a személy megfelelő moralitással, gyakorlatiassággal és bátorsággal rendelkezik. A középosztálybeli Brody hősiességét emeli, hogy mindehhez le kellett győznie korábbi félelmét, a víziszonyát, vagy legalábbis fölé kellett emelkednie.A Cápában megjelenik egy klasszikus angolszász irodalmi karakter, Ahab kapitány Quint fanatikus karakterén keresztül, aki legalább annyira megszállottan el akarja kapni a maga Moby Dickét, azaz a nagy fehér cápát, mint Herman Melville regény (anti)hőse. Quint cápagyűlöletét és elszántságát remekül mutatja hajójának neve, az Orca, azaz Kardszárnyú Delfin, ami a nagy fehér cápák egyetlen természetes ellensége.

Mind a három főszereplő, Roy Scheider, Richard Dreyfuss és Robert Shaw is kiváló alakítást nyújtott, olyannyira, hogy nehéz megmondani, hogy ki is volt a legjobb közül, de talán Robert Shaw nyújtotta a legemlékezetesebb alakítást Quint tragikusan emberi karakterében, akit a gyűlölete a vesztébe taszít.

A mellékszereplők között is láthatunk remek alakításokat, köztük Lorraine Garyt Brody melegszívű feleségeként, Murray Hamiltont, az üzleti érdekeket szem előtt tartó polgármesterként, vagy éppen Jeffrey C. Kramert Brody állandóan kissé zaklatott helyetteseként.  

A film egyik legnagyobb erőssége a zenéje volt, ami legalább annyira hozzájárult a feszültségépítéshez, mint a Psycho hasonló típusú, idegborzoló, de egyszerű vonószenéje. John Williams teljesen megérdemelten nyert Oscar-díjat munkájával, amiben meghatározó volt a „cápa téma”. Ez egy lényegében két hang váltakozásából álló éles dallam, ami minden esetben felhangzik, amikor a cápa szemszögéből látjuk a jelenetet. A zene olyannyira meghatározó és akkora feszültséget okoz, hogy a néző észre se veszi, hogy közben nem is látja igazán a cápát a film első két harmadában.A film külső jeleneteit a massachusettsi Martha’s Vineyardon fényképezték Bill Butler operatőr vezetésével. A Cápa leglátványosabb jelenetei mindig azok, amiket a cápa szemszögéből, víz alatt fényképeztek.

A Cápa nemcsak a későbbiekben Hollywood legsikeresebb rendezőjévé és ikonjává váló Steven Spielberg karrierjét alapozta meg, de több szempontból is egy jó nagy mérföldkőnek számít Hollywood történetében. Mit mérföldkőnek, alapkőnek, ami leírta a modern nyári blockbusterek receptjét. Innentől kezdve a marketingkampánnyal erősen megtámogatott, akciódús és izgalmas thrillerek, sci-fik és egyéb modernebb műfajú filmek vették át a régi típusú epikus és/vagy vastagon romantikus sikerfilmek helyét. 

A Cápa a maga idejében egyet jelentett a zsigeri feszültséggel és izgalommal, olyannyira, hogy számomra is az egyik legmeghatározóbb filmes élmény maradt. A mai napig is pontosan fel tudom idézni a mozitermet, a vásznat a film egyes jeleneteivel és azt is, hogy hol ültem. Pedig mindez kb. 35 éve volt, és tizenévesen láttam a filmet a moziban a ’80-as évek közepén, amikor behozták Magyarországra, és ami utána soha többet nem tudtam tiszta szívvel élvezni a Balatont.

Értékelés: 10/10

A film első jelenete az első áldozattal:

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr7514993510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alex Bergman · filmleltar.blog.hu/ 2019.08.04. 22:21:41

Csodás film és remek írás most is!

Ez a kedvenc képem úgy ahogy van a modern filmművészetről.
i.imgur.com/poCIUuZ.jpg

A Mester_ 2019.08.05. 00:52:55

A Cápa (Jaws) 1975-ben egy filmtörténeti mérföldkövet jelentett abban az értelemben, hogy megmutatta: vannak olyan mélyen bennünk gyökeredző félelmek, melyekről talán nem is tudunk, de amelyek kiélhetőek egy film keretei között is. Persze itt is érdekes kérdés a műfaji besorolás: lehet horrornak nevezni, vagy inkább az angol "thrill" (borzongás) kifejezés nyomán született thriller kategóriába tartozik a film? Szerintem inkább horror, hisz szembesít bennünket az ismeretlen mélységben rejtőző jegyes félelemmel, túlmutatva a borzongáson, valódi rettegést és rémületet keltve. Én a film készítésekor alig 2-3 éves voltam, de nagyon fiatalon láttam a filmet és nagy hatással volt rám. Azóta is minden horrort ehhez mérek. Ennél nagyobb elismerést pedig nem tudok mondani a Jaws -ról. :)

Crip Lee 2019.08.06. 12:40:02

Az utolso bekezdessel (is) maximalisan egyutterzek. Szibten tizenevesen lattam ugy logtam be a moziba mert korhataros volt. Mondjuk ossze is szartam magam

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.08.11. 11:56:45

A film hatását mutatja, hogy ezt már úgy ismertem, hogy nem is láttam korábban, de a sok utalásnak, paródiának köszönhetően szinte minden jelenete ismerős volt. :)