George Reeves (1914-1959) amerikai színész legismertebb szerepe a Superman volt a nagysikerű ’50-es évekbeli tévésorozatban, a Superman kalandjaiban. Reeves halálát egy pisztolylövés okozta 45 éves korában. Bár az ügyet hivatalosan öngyilkosságként zárták le, azonban számos tisztázatlan és furcsa körülménye miatt több elmélet is született az esetről: vannak akik véletlen balesetnek tulajdonítják halálát, azonban léteznek olyan teóriák is, amelyek szerint a színészt meggyilkolták. Akár erős felindultságból, akár előre kitervelten.
George Reeves Woolstockban, Iowában született George Kiefer Brewer néven. Szülei válása után édesanyjával maradt, akivel később Pasadénába, Kaliforniába költözött. Az itteni középiskolában kezdett el amatőr színészkedni, majd a helyi színház állandó tagja lett, ahol a későbbiekben felfigyelt rá egy hollywoodi ügynök. Az ő javaslatára vette fel a George Reeves nevet, majd a filmgyárba költözött. Első kisebb szerepét 1939-ben kapta Hollywood minden idők legsikeresebb filmjében, az Elfújta a szélben, amelyben Scarlett egyik udvarlóját, Stuart Tarletont játszotta. Emellett feltűnt jó pár Warner Brosos B filmben James Cagney mellett, miközben kölcsönadták más stúdióknak is, majd a háború alatt katonai szolgálatát teljesítette. A háború után sem sikerült igazán beizzítania hollywoodi karrierjét, bár játszott pár Fritz Lang noirban és 1953-ban szerepelt kisebb mellékszerepben a híres Most és mindörökké című klassziikusban, azonban érdeklődése, még ha kissé kényszerűen is, de már a ’40-es évek végén a tévé felé fordult.
George Reeves a Superman filmek Clark Kent-jeként:1951-ben ajánlották fel neki az Adventures of Superman c. tévésorozat főszerepét, aminél azonban elbizonytalanodott egy kicsit. Akkoriban a tévészínész presztízse messze alulmúlta a moziszínészét, mivel a sorozatok az alacsony minőséget képviselték a csúcsnak számító Hollywoodi filmekkel szemben, és általában csak a filmgyárból valamilyen okból kikopó és kevésbé sikeres színészek végső menedékének számított, ahonnan nem nagyon volt visszaút. Rövidebb gondolkodás után azonban mégiscsak aláírt az első évadra, 24 epizódra, már csak az anyagi problémái miatt is. A sorozat első szezonja akkora siker lett, hogy rögtön 5 következő évadra leszerződtették Reevest, akinek főszereplésével A Szuperman kalandjai 1951 és 1958 között az egyik legsikeresebb tévésorozattá vált, a színészt pedig közismertté és híressé tette, olyannyira, hogy ő lett Amerikai kedvenc tévés személyisége a gyerekek körében.
Reeves a hatalmas gyerekrajongó tábora miatt annyira komolyan vette a szerepével járó példakép státuszt, hogy még a cigarettázást is kerülte nyilvánosság előtt. Mondani se kell, hogy magánéletével kapcsolatban is nagyon diszkrét volt, mivel nem szerette volna, hogy bármilyen kellemetlen dolog napvilágra kerüljön. Merthogy még Supermannek is volt ilyen.
George Reeves szeretője ugyanis egy nála 8 évvel idősebb ex-színésznő, kapcsolatukkor már férjezett nő, Toni Mannix volt, aki finanszírozta fiatal szeretője életmódját akkor is, amikor a férfinek éppen nem volt munkája a sorozat előtt, ami mellett Toni többek között egy villát is vett neki. Magyarán a nő kitartottja, gigolója volt, ami akkoriban a legmegalázóbb és legférfiatlanabb helyzetnek számított. Csak egy hajszállal volt kevésbé ciki és titkolandó, mintha mondjuk meleg lett volna, vagy megölt volna valakit. Kapcsolatuk nagyon hasonlított az 1950-es klasszikusban, az Alkony sugárútban látható leosztáshoz. A filmben egy idősebb nő kitart egy fiatalabb férfit, azonban kapcsolatuk tragikus véget ér a nő féltékenysége és birtoklási vágya miatt, amikor a férfi egy fiatalabb nő miatt el akarja hagyni. És Normához hasonlóan Toni is megőrült a „fiúért”: "Mad about the boy"...
Toni és George:A nő férje ráadásul Hollywood egyik legfélelmetesebb alakja, az akkoriban vezető stúdiónak számító Metro-Goldwyn-Mayer egyik befolyásos managere, a gengszter attitűdű Eddie Mannix volt. A férfi arról várt hírhedté a filmgyár körein belül, hogy az ő feladata volt a különböző botrányok elsimítása, eltitkolása a közvélemény elől. Minderre azért volt szükség, mert egy-egy ilyen botrány, ami lehetett baleset okozása, öngyilkosság, esetleg gyilkosság, drogozás, alkoholizmus, házasságon kívüli kapcsolat, vagy ilyenből születő gyerek, abortusz, esetleg homoszexualitás, azaz minden olyan dolog, ami erkölcstelennek számított akkoriban a társadalom szemében, nagyon sok olyan sztár karrierjét tette volna tönkre, akik rengeteg pénzt hoztak filmjeikkel a stúdiónak.
Neki kellett ezeket az eseteket „eltakarítania” úgy, hogy abból ne szivárogjon ki semmi, vagy legalábbis ne olyan formában, ahogy megtörtént. Ennek érdekében semmitől sem riadt vissza, akár baleset vagy bűncselekmény helyszínét, valamint bizonyítékokat is manipulált és hamisított. Mannix mindehhez nemcsak a stúdió hatalmát használta fel, amivel a rendőrség és a bíróság munkáját is befolyásolta, hanem alvilági kapcsolatait is, ha egy fontoskodó és keményfejű tanút kellett meggyőzni. Sokan furcsállták, hogy a sokszor nagyon brutális Mannix hogy-hogy nagyon sokáig elnézte felesége fiatal szeretőjét. Eddie Mannixnek ez azonban már a második házassága volt, amit feleségével közös megegyezés alapján nyitottan éltek, neki is meg voltak a maga szeretői. Mindezek ellenére ragaszkodtak egymáshoz, és fontos volt számára a nő boldogsága. Toni és George kapcsolata így lényegében Eddie engedéjével jött létre.
George Reeves és Leonore Lemmon:A sorozat sikere közben és után George Reeves azonban új életet akart kezdeni, mind szakmailag, mind a magánéletében. Már nem is volt annyira fiatal az ekkor 44 éves színész és kezdett elege lenni abból, hogy a nála 8 évvel idősebb és Mannix hatalma miatt filmes körökben nagyon befolyásos Toni „kis játékszere” legyen, miközben nagyon unta már az egy dimenziós karakterét és a gyerekes sorozat is. Azonban arra is rá kellett, hogy jöjjön, hogy a közönség már Superman karakterével azonosítja, így nehézségeket okozott számára az, hogy új szerepeket találjon. 1958-ban ennek ellenére szakított Toni Mannixszel, majd összejött egy fiatalabb és kétes hírű színésznővel, Leonore Lemmonnal, akit annak ellenére eljegyzett, hogy gyakran és hevesen tudtak veszekedni egymással. Az ivást és vad partizást kedvelő hirtelen temperamentumú színésznő nem annyira filmjeivel, mint inkább azzal szerezte hírnevét, hogy ő volt az első nő, akit egy ökölharc után kidobtak New York egyik trendi bárjából, a Storkból és az az általános vélemény alakult ki róla, hogy nem egyéb, mint egy „gold digger”, azaz olyan nő, aki szeret anyagi előnyökért férjhez menni. Mindenestre a házasságkötést június 19.-ére tervezték, majd utána mexikói nászútra mentek volna.
Három nappal az esküvő előtt azonban egy fejlövés végzett a vőlegénnyel.
A hivatalos szakvélemény és a rendőrségi nyomozás a tanúvallomások, a bizonyítékok és a boncolás után arra a közös álláspontra jutott, hogy Reeves öngyilkos lett, annak ellenére, hogy számos tisztázatlan és furcsa körülmény merült fel az ügyben.George Reeves 1959. június 16.-án halt meg hollywoodi villájában, ahol éppen egy kisebb, rögtönzött parti folyt. A színész hajnali fél kettő és kettő között felment a szobájába, majd kicsit később a vendégek egy lövést hallottak. Mire felértek, George már halott volt. A los angelesi rendőrség egy óra múlva ért ki, ami annak is köszönhető volt, hogy a parti vendégei „kicsit” késlekedve, csak 45 perc után hívták őket. A jelenlévő tanúk a késést részegségükkel és azzal magyarázták, hogy az események okozta sokkhatás alatt álltak. A rendőrság kiérkezésének idején a helyszínen tartózkodott Leonore Lemmon, George menyasszonya, William Bliss, Robert Condon és Carol Van Ronkel, aki pár házzal odébb lakott a szomszédságban férjével, Rip Van Ronkel forgatókönyvíróval. A rendőrség azt mondta a későbbiekben, hogy a tanúk nagyon részegek voltak és rendkívül nehéz volt belőlük összefüggő és értelmes vallomásokat kihúzni. A házban nem volt nyoma betörésnek vagy erőszakos behatolásnak és annak, hogy a parti részeg vendégein kívül bárki illetéktelen tartózkodott volna a helyszínen.
A tanúvallomások szerint Lemmon és Reeves az író Condon társaságában vacsoráztak korábban egy étteremben, ahol az író szerint a pár összevitatkozott, mert Leonore azt gyanította, hogy George továbbra is kapcsolatban állt korábbi szeretőjével, Toni Mannixszel. A vitát hazáig sem sikerült lezárni, ami miatt mindketten mérges hangulatban voltak. Hazaérkezésük után megjelent a házban Bliss és Carol Van Ronkel is, majd egy rögtönzött parti kezdődött, annak ellenére, hogy a házigazda felment a szobájába, mert nem volt kedve leendő feleségével vitatkozni és a feje is megfájdult. A színész azonban nem tudott aludni a zajtól, ezért lement és dühösen panaszkodott a buli résztvevőinek emiatt, azonban ha már egyszer ott volt, akkor ő is ivott pár pohárkával. Ezután visszament a szobájába, majd egy kicsivel később pisztolylövés volt hallható. Bliss felrohant hozzá, de már holtan találta meztelenül a hátán, az ágyán keresztbe feküdve, plafon felé nézve, miközben a lábai lelógtak a földre. Úgy tűnt, hogy az ágyon ülve érte a lövés, amit egy .30-as kaliberű Lugerből adtak le, és ami a lábai között a padlón hevert.Leonore Lemmon rendőrségi vallomásában kihangsúlyozta a férfi depresszióját és ennek tulajdonította öngyilkosságát is. Szerinte „sikertelen karrierje” és az okozta mindezt, hogy képtelen volt új munkát találni magának a Superman után. Ismerősök és barátok szerint azonban Leonore eltúlozta Reeves karrier problémáit és ezzel együtt a depresszióját is, ugyanis több sorozat is szóba jöhetett nála ekkoriban. Arról nem is beszélve, hogy George Reeves általános leírások és jellemzések alapján nem volt az a depressziós fajta, aki ráadául akkor öli meg magát, amikor vendégek vannak nála, miközben aktuális problémája kimerült abban, hogy a zaj miatt nem tudott aludni. Ráadául meztelenül öli meg magát az a színész, aki még arra vigyázott, hogy a gyerekek ne lássák dohányozni.
Mindenesetre a helyszínen (és sehol máshol) nem találtak búcsúlevelet, végrendeletet vagy bármi mást, ami bizonyította volna Leonore vallomásán kívül, hogy a színész valóban készült az öngyilkosságra. Mint ahogy Reeves barátai, olyan színészek, mint Alan Ladd, Gig Young vagy Rory Calhoun is szkeptikusok voltak. Calhoun nyilatkozta azt, hogy „Hollywoodban senki se hitt az öngyilkosságban.”
A tárgyi bizonyítékok (is) a hivatalos öngyilkos verzió ellen szóltak.
A töltényt, ami megölte a színészt, a plafonból szedték ki (és nem a falból, ahova elviekben került volna, ha ülve követi el az öngyilkosságot, és amire a testhelyzete utalt) míg a töltényhüvelyt a teste alatt találták meg, ami szintén meglehetősen furcsa. De ennél még nagyobb probléma, hogy emellett találtak még két másik töltényt is a padlóba fúródva. A Lugert megvizsgálva kiderült, hogy mindhárom golyót a halált okozó fegyverből lőtték ki. Felmerül a kérdés, hogy mi történt? Olyan rosszul célzott az öngyilkos, hogy kétszer nem találta el magát a "sikeres" lövés előtt? Annyira mellé lőtt, hogy mindkét golyó a padlóba fúródott? Megbízható statisztikai adatok alapján bátran kijelenthető, hogy az öngyilkosok ritkán vétik el ennyire a célt...kétszer...Ugyanakkor a három lövésnek tökéletesen ellentmondtak a tanúvallomások, amelyek egybehangzóan csak egy lövésről számoltak be. De hát ugye a CSI óta tudjuk, hogy a bizonyítékok nem hazudnak, csak az emberek.
Aztán nem találtak ujjlenyomatot sem a pisztolyon, ami megintcsak nagyon furcsa egy öngyilkosság esetében, főleg ha fejlövés miatt azonnal beállt a halál. Meg külünben is, miért akarná egy öngyilkos letörölni az ujjlenyomatait a fegyverről? Mintahogy az is furcsa, hogy lőport sem találtak George Reeves kezén. Néhány forrás azt állítja, hogy erről azért nincs feljegyzés, merthogy nem is keresték, ugyanis a lőpor teszt nem tartozott a rutin eljárások közé 1959-ben. A halott fején, a golyó bemeneteli pontja körül azonban hivatalosan sem találtak égési nyomokat, ami pedig lényegében kizárja, hogy közvetlen közelről dördült el a lövést, ahogy az egy öngyilkosság esetében történne, ezért aztán mégiscsak szükség lett volna lőpor tesztre, még akkor is, ha nem tartozott a rutin eljárások közé.
A rendőrség mintha leginkább csak arra koncenrált volna, hogy a lehető leghamarabb és „legsimábban” lezárja az ügyet. Még csak fotókat sem készítettek a helyszínen a halottról, mint ahogy a pisztolyon kívül a szobát sem vizsgálták át ujjlenyomatok után kutatva. A hivatalos szakvélemény és a rendőrségi nyomozás arra a közös álláspontra jutott, hogy Reeves öngyilkos lett.A színész anyja szerint a döntést elsietve és a körülményeket nem a legalaposabban kivizsgálva hozták meg, ezért megbízta ügyvédjét, Jerry Gieslert, hogy próbálja meg újranyittatni az aktát, immáron gyilkossági ügyként. Az ügyvéd kérésére elvégzett második boncolás ugyanazt az eredményt hozta, mint az első, kivéve, hogy ismeretlen eredetű horzsolásokat és zúzódásokat találtak Reeves fején és testén. Az ügyvéd azonban ennek ellenére eltekintett a további lépések megtételétől és kijelentette, hogy szerinte is öngyilkosság történt, így az ügynek hivatalosan nem lett folytatása.
Az öngyilkosság ellen szóló bizonyítékok és ellentmondások miatt azonban rengeteg egyéb teória született George Reeves halálával kapcsolatban, amelyek alapvetően három nagy csoportba sorolhatóak.
Az első szerint a nem túl kiegyensúlyozott menyasszony, Leonore Lemmon okozta akár véletlenül, akár erős felindulásból a színész halálát egy részeg veszekedés közben. A hivatalos tanúvallomások szerint Leonore a nappaliban tartózkodott a vendégekkel együtt, azonban filmes körökben elterjedt pletykák szerint valójában a színésszel együtt a hálószobában volt, amit Fred Crane, aki Reeves filmbeli ikerpárját játszotta az Elfújta a szélben, nyilatkozatára alapozzák. Ő elmondása szerint hallotta, hogy Bliss a sztorit úgy mesélte el Millicent Trentnek, hogy Leonore nem a nappaliban, hanem a hálószobában volt Reevesszel, majd a lövés után az emeletről lefelé rohanva azt kiabálta feléjük, hogy „mondjátok azt, hogy lent voltam!”. Felmerült az is, hogy a színész megelégelte a gyakori és heves veszekedéseket és esetleg visszamondta az esküvőt, amire a menyasszony annyira begőzölt, hogy hirtelen felindulásból lelőtte vőlegényét. Ezt a teóriát erősíti a színész testén lévő zúzódások, mintha valaki ököllel nekitámadt volna, valamint az is, hogy Leonore Lemmon nagyon gyorsan azután, hogy megtette rendőrségi tanúvallomását, visszatért a házba, magához vett 4000 dollár értékű utazási csekket és New Yorkba távozott. Soha többet nem tért vissza Los Angelesbe. Még a temetésre sem. A későbbiekben nagyon lecsúszott, alkoholistává vált, majd egyedül halt meg new yorki lakásában 1989-ben.
A másik két verzió szerint a Mannix házaspár keze volt a dologban, csak amíg az egyik Eddiet gondolja a bosszú forrásának, addig a másik inkább Tonit teszi felelőssé.
Eddie Mannix nyitott házasságuk ellenére törődött Tonival, ráaadásul mint Hollywood egyik befolyásos alakja úgy is megélhette azt, hogy feleségét elhagyta az addig (az ő pénzéből) kitartott szeretője, hogy őt magát is arcul csapták, és elvesztette tekintélyét, amit a gengszter mentalitással és kapcsolatokkal rendelkező vezető nem engedhetett meg magának. Azután, hogy Reeves szakított Tonival, egy csomó furcsa „véletlen” esemény, baleset történt vele, és a színész meg volt arról győződve, hogy mindezek mögött Eddie Mannix állt. Egy ideig éjjel-nappal fenyegető telefonhívásokkal zaklatták, oly módon, hogy nem szóltak bele a telefonba, sőt még imádott kutyáját is elrabolták. A legrosszabb azonban a színész autóbalesete volt, amikor elvesztette uralmát a Jaguárja felett és nekiütközött egy betontömbnek a Benedict Canyonon, az otthona közelében. Szerencséje volt, hogy élve kiszállt az autóból, és megúszta egy olyan fejsérüléssel, ami miatt egészen haláláig fájdalomcsillapítót kellett szednie. A baleset után a színész megvizsgáltatta a kocsit a szerelőjével, aki észrevette, hogy a fékfolyadék elfolyt, holott az autó rendszeresen karban volt tartva. George Reeves meg volt győződve róla, hogy mindezek mögött Eddie Mannix keze volt, ami mindenhova elért. Még az alvilágig is, ahonnan bármilyen melóra fel tudott bérelni valakit.
A Mannix házaspár: Kortársak szerint Toni Mannix annyira odáig volt George Reevesért, hogy bármit megtett volna, hogy megtartsa fiatalabb szeretőjét. A kérdés, hogy annyira megalázottnak érezte-e magát, hogy esetleg ő kérte meg férjét arra, hogy tegyen valamit az ügyben. Phyllis Coates színésznő, Toni és George közös barátja szerint 16.-án kora hajnalban – még azelőtt, hogy hivatalosan bejelentették volna a színész halálát - Toni felhívta és hisztérikusan közölte vele, hogy Reevest megölték. Coates élete végéig azt a véleményt osztotta, hogy Toni előre tudott George haláláról, amit vagy ő vagy a férje, Eddie rendelt meg. Akárki is volt kettejük közül az ötletgazda, Mannixék érintettsége megmagyarázná azt, hogy a rendőrség miért is akarta annyira gyorsan és botránymentesen lezárni az ügyet, és George anyjának ügyvédje miért visszakozott annyira gyorsan attól, hogy újravizsgálják az esetet gyilkossági ügyként. Ez volt Eddie Mannix specialitása. Ebben ő volt a legjobb. A későbbi Fox News és CNN kommnetátor, Edward Lozzi 1979 és 1982 között együtt élt, illetve ápolta az öreg és már betegeskedő Tonit. Elmondása szerint többször is papot hívott hozzá, amikor úgy gondolta, hogy eljött az idő. Lozzi azt állítja, hogy fültanúja volt, amikor a nő halála előtt meggyónta bűneit egy katolikus papnak és bevallotta, hogy ő a felelős azért, hogy George Reevest megölték. Toni annyira Reeves és halálának megszállottja volt, hogy otthonában házioltárt állíttatott szeretője emlékére, amelynél szinte transzállapotban imádkozott George lelki üdvéért. Mindazonáltal persze Lozzi állításait semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.
Mindenesetre George Reeves ellentmondásos halála egyike Hollywood aranykorának egyik megoldatlan rejtélyének. A témáról nem csak több tévéfilm, műsor, show készült, többek között az Unsolved Mysteries, és a Mysteries and Scandals sorozatok egy-egy epizódja, vagy éppen az Extra, Inside Edition és a Court TV c. show műsorok keretében, de még egy hollywoodi mystery film is született 2006-ban Hollywoodland címmel, amiben az ügy nyomozóját Adrien Brody, Toni Mannixet Diane Lane, George Reevest Ben Affleck, Eddie Mannixet pedig Bob Hoskins alakítja. Persze ez a film sem ad, nem is adhat egyértelmű választ a legfontosabb kérdésre: valóban öngyilkos lett-e George Reeves, és ha nem, akkor ki ölte meg?
