Time Goes By

I Was a Communist for the FBI 1951

2020. március 22. 17:22 - Time Goes By

fbi_poster.jpgMatt Cvetic történetét dolgozza fel ez a noir krimi és kémfilm, ami megtörtént eseményeken alapul. Cvetic a ’40-es években az FBI megbízásából beépült az Amerikai Kommunista Pártba azzal a céllal, hogy kémelhárító tevékenységet végezzen és feltérképezze a tevékenységüket. A film elkészítésének legfontosabb célja az volt, hogy figyelmeztesse az amerikaiakat a kommunisták felforgató tevékenységére a hidegháború korszakában, amit annyira komolyan vettek, hogy a legjobb dokumentumfilm (!) kategóriában Oscar-díjra jelölték, annak ellenére, hogy nem dokumentumfilm, hanem egy valós eseményeken alapuló noir kémfilm.

Matt Cvetic (Frank Lovejoy) egy pittsburghi acélgyárban dolgozik középvezetőként. Mattet az egész családja utálja, mert azt gondolják róla, hogy a Kommunista Párt tagja. Még a testvére és a fia, Dick (Ron Hagerty) is megveti, csak az anyja szereti feltétel nélkül. Matt pedig a közutálat ellenére be is vallja, hogy komcsi, ha erre valaki nyíltan rákérdez. Csak pár ember tudja az FBI-nál, hogy Matt valójában egy fedett ügynök, akinek az a feladata, hogy jelentse a kommunista párt és tagjai tevékenységét. A kommunisták zavargást szeretnének kelteni a társadalomban, annak érdekében, hogy átvehessék a hatalmat, ezért különböző kisebbségeket, a feketéket, zsidókat uszítanak egymás és a többség ellen. A kommunisták azonban annyira gyanakvók, hogy Mattban sem bíznak eléggé, ezért utána is kémkednek, követik mindenhova, és a fia csinos komcsi tanárnőjét, Eve Merricket (Dorothy Hart) is ráeresztik, hogy kiderítse Matt elkötelezettségének mértékét. Mattet belülről nagyon megviseli az, hogy mindenki gyűlöli tettetett kommunistasága miatt…fbi5.pngGordon Douglas rendező és Crane Wilbur forgatóköyvíró Matt Cvetic, a The Saturday Evening Postban megjelenő, I Posed as a Communist for the FBI című írásai alapján készítették el antikommunista filmjüket, amiből később egy nagysikerű, 78 részes rádiósorozat is készült Dana Andrews főszereplésével. A film a hidegháború egyik legkeményebb időszakában, 1951-ben jelent meg, amikor a tetőfokára hágott a világban a két nagyhatalom, a kapitalista USA és a kommunista Szovjetunió közötti kölcsönös bizalmatlanság és ellenségeskedés. Amerikában ezt az időszakot nevezték McCarthy-korszaknak Joseph McCarthy antikommunista, jobboldali szenátor után, aki erőteljes harcot hirdetett a kommunisták amerikai felforgató tevékenysége ellen, ami már csak azért sem volt légből kapott ötlet, mert a háború előtt, a Nagy Gazdasági Válság időszakában a kommunizmus népszerű ideológiának számított az USÁ-ban, amihez az 50-es években Szovjetunióból jövő erőteljes támogatás és kémtevékenység is társult.   

A filmben remekül átjön a korszak paranoid hangulata, valamint a kommunisták attitűdjének és tevékenységének ábrázolása is reálisnak mondható, függetlenül attól, hogy esetenként túlzásba viszi az amerikai patrióta üzenetet. A legnagyobb gyengesége inkább az, hogy maga a sztori és a szereplők nem igazán érdekfeszítők, és a kommunista karakterek is túl amerikaiak. Mondjuk ez nem meglepő, ha egyszer az amerikai kommunista veszélyről szól a film, csak éppen ezek nem emlékeztetnek igazán arra a képre, ami a mi kelet-európai tapasztalataink által a fejünkben él, és a kommunista rendszerekről semmit nem mondd semmit. Persze nem is ez volt a célja a film elkészítésének, hanem az, hogy az amerikai közönséget figyelmeztesse a kommunista veszélyre, azonban ennek ellenére nekem volt egy kis hiányérzetem, mert így a veszély - ami egyébként valóságos volt - és a film olyannyira be akart mutatni, egy kicsit a légüres térben mozog.  fbi2.jpgSokan a mai napig napig is bedőlnek annak a tévhitnek és ostobaságnak, hogy a kommunizmus ideológiája alapvetően jó, csak a megvalósításban csúszott egy „kis hiba”ezért aztán manapság ezt a filmet elintézik a balliberális Amerikában annyival, hogy egy olyan időkapszula, ami a McCarthy korszak minden lenyomatával rendelkezik, de meglehetősen elavult, meg különben is náci, mert jaj, szegény (amerikai) kommunisták valójában milyen jó fejek voltak. Nos, nem voltak. A történetben látható ábrázolásmódjuk alapvetően helytálló, még akkor is, ha a film rendelkezik is antikommunista propagandafilm jelleggel, ami igazolni akarja a HUAC, azaz az Amerikaellenességet Vizsgáló Bizottságok működését, amelyek feketelistára tettek jó pár hollywoodi embert is. De hát milyenek is ezek az amerikai kommunisták ebben a filmben?

A kommunisták rasszisták, bosszúszomjasok, alattomosak, paranoidok és cinikusak, akiket egy külföldi hatalom, a Szovjetunió támogat a háttérben.

A történelem folyamán a kommunisták mindenhol, ahova csak betették a lábukat, etnikai tisztogatásokat hajtottak végre, a kommunizmus 100 milliós áldozatának egy viszonylag nagy része ennek lett az eredménye. Ennek két oka volt. Az egyik ideológiai alapú, ami a nemzeti identitások eltörléséről, az ún. „internacionalizmus” megvalósításáról szól. Ezt ma, updatelve az eredeti kommunista nómeklatúrát, a liberálisok multikultinak becézik. A cél azonban ugyanaz. A másik ok pedig a klasszikus rassziszmus volt, ami alapján kollektív bűnösséggel vádoltak meg egész etnikumokat a második vh után és gyilkolták le őket. Mindezek érdekében a Szovjetunióban nem csak irtották a nekik nem tetsző és alacsonyabbrendűnek és elmaradott kultúrájúnak tartott nemzetiségeket, de oroszokat telepítettek mindenhova, ami főleg a kis populációjú balti országokban okozott hatalmas károkat. Kínában a kommunisták han etnikumú kínait telepítettek pl. Tibetbe, miután a megszállás idején több tízezret megöltek, és ahol ma már az őslakosok kisebbségben élnek emiatt. De ugyanez elmondható lényegében minden volt kommunista országról. Kelet-Európában mindez leginkább magyarellenességben nyilvánult meg, ennek eredménye volt a vajdasági tömeggyilkosság, a Benes-dekrétum, az erdélyi elrománosítás stb. Még Magyarországon is magyarellenességben nyilvánul(t) meg a baloldali rasszizmus.fbi4.jpgA filmben ennek látjuk az amerikai verzióját, amely keretében a kommunisták kisebbségeket (feketék, zsidók) uszítanak egymás és a többségi társadalom ellen, ami csodálatos módon a mai napig is működik, csak éppen a közös célpont immár a fehér ember. A filmben az amerikai kommunisták számára ezek a kisebbségek - akik az ő káros befolyásuk nélkül amúgy lojális amerikaiak lennének -, igazából csak hasznos idióták, akiket felhasználhatnak a saját céljaikra. Megint csak nincs új a nap alatt.

A kommunisták bosszúszomját szerintem nem kell részletesen bemutatni, hiszen azt nagyon sokan a saját bőrükön érezhették az ex-kommunista országokban. Elég csak 56-ra gondolni és a véres megtorlásra, amibe az is beletartozott, hogy már külföldre menekült forradalmárokkal hitették el, hogy a Kádár-kormány amnesztiát ad nekik, ha visszatérnek Magyarországra. Sajnos nagyon sokan hittek nekik, azonban nemsokára a bitófán találták magukat. Ugyanezt játszotta el Sztálin, amikor hazahívta az emigránsokat, főleg az orvosokat a nagy emberveszteséget követelő háború után, hogy aztán a legtöbbjét kivégeztesse. A komcsik egymással szemben is ugyanilyen bosszúszomjasok voltak, és sok esetben alig várták, hogy kivégeztethessék egymást. De ez a bosszúvágy süt már Marx filozófiájából is, szóval igazán nagy meglepetés ez alkalommal sem érte az emberiség megfelelő nagyságú aggyal és ép pszichével rendelkező részét. És ez látható a filmben is, amikor a Kommunista Párt egyes tagjai már nem tartják megbízhatónak a film főszereplőjét, akkor megpróbálják megöletni.

Az alattomosság és felforgatás pedig a kommunisták egyik legfőbb általános jellemzője és ideológiai tevékenysége volt, amit a filmben közvetlen szovjet utasításra tesznek. A Szovjetunió már megalakulása pillanatától fogva megpróbálta a kommunizmust „exportálni”, azaz terjeszteni. Erre is meg volt az a mechanizmus, ami lényegében a mai napig is működik, csak ma már nem a Szovjetunió áll mindezek mögött. A „kommunista dzsihád” érdekében helyi balos és kommunista csoportokat, gerillákat támogattak, majd amikor "kitört" az általuk szított forradalom, akkor a háborúba nem hivatalosan ugyan, de általában katonailag is beavatkoztak valamilyen formában. Ez történt pl. a spanyol polgárháborúban 1936-39 között, ahol a köztársaságpártiak, azaz a „balosok” seregének 90%-át külföldi kommunista internacionalista harcosok alkották, míg a spanyolok döntő többsége, megint csak kb 90%, Franco nacionalista mozgalmát támogatta és legnagyobb szerencséjükre a komcsik végül nem tudtak áttörni.fbi3.jpg De ugyanezt az erőszakos kommunista terjeszkedést próbálta az USA megállítani Koreában, Vietnamban és a világ számos pontján az Eisenhower doktrína alapján. A filmben az amerikaiaknak most a saját országukban kell védekezni a szovjetek által irányított kommunista felforgató tevékenység ellen, amely kémelhárítást az FBI végzett ekkoriban.

Gerhardt Eisler: „Ez a terület több acélt állít elő, mint az össze többi állam együttvéve. Ha Pittsburghben nyerünk egy incset, akkor az országban egy mérföldet. De Pittsburgh túl csendes, túl békés. Ha azt akarjuk, hogy a kommunizmus győzedelmeskedjen Amerikában. akkor elégedetlenséget, lázadást, nyílt háborút kell szítanunk az emberek között.

(A filmbeli Gerhardt Eisler valóságos személy volt, egy német kommunista, aki a fasizmus elől Amerikába menekült a 30-as évek elején, majd 1947-ben kiutasították az országból kommunista tevékenysége miatt. A filmben egy rosszindulatú és kártékony alaknak ábrázolták.)

A kommunisták cinizmusa is legendás, akik mindig a nép érdekeire hivatkoztak mindenben, valójában azonban mindig ez volt a legutolsó szempont. De ugyanilyen cinikusak voltak más területen is, többek között a női egyenjogúság kérdésében is. A film talán ezt mutatja be a legjobban Eve karakterén keresztül, aki egy olyanfajta idealista és ezen tulajdonságánál fogva közveszélyes ember, aki azt gondolja, hogy a kommunista ideológia működőképes lehet a valóságban is. Persze, hogy nem lehet, na de ezt Evenek a saját bőrén kell megtanulnia, mint ahogy azt is, hogy a kommunisták valójában mennyire nem tisztelik a női nemet. Eve azt a feladatot kapja, hogy külsejével csábítson el férfiakat, szexualitása segítségével kémkedjen párton belül és nemével próbáljon szimpátiát kelteni, ha esetleg a rendőrök támadnak. A kommunistáknál nem nemi egyenlőség van, hanem inkább csak felhasználják a női nemet a céljaikra, hasonlóan az etnikai kisebbségekhez. De a komcsik cinikussága, alpárisága és érzéketlensége jön elő abban a jelenetben is, amikor Matt anyjának temetésén az elhunyt vallásosságán gúnyolódnak.fbi1.jpgA filmre a maga korában nem annyira gyakori, meglepően realisztikus színészi játék a jellemző.

A főszereplő, Matt Cvetic fedett FBI ügynök legfőbb célja, hogy Amerika biztonságáért dolgozzon, ami egyben azt is jelenti számára, hogy abszolút kívülállóvá kell válnia. Ő egy olyan hős, akit az a társadalom vet ki magából, amelynek a biztonsága érdekében tevékenykedik. Mattet mindenhonnan kinézik és ellenséges megjegyzéseket kap vélt kommunistasága miatt, ami miatt még a családi kapcsolatai is tönkremennek. Nem mehet úgy sehova, hogy valaki ne árulózná le. Amikor a szomszéd kisrácnak mutatja meg, hogyan kell fogni a baseball ütőt, a szomszéd rögtön beszól neki, hogy „a baseball amerikai játék!” A saját fia is undorodik tőle, akit ezért ha lehet, Matt még jobban szeret, ugyanakkor nyilvánvalóan szenved is családja és a többi ember megvetése miatt, még akkor is, ha tudja, hogy valójában csak azt a komcsit utálják benne, ami nem is létezik. Talán jobb lett volna Matt Cvetic szerepére egy kicsit karakteresebb, keményebb színész, mint Frank Lovejoy, aki bár nem volt túl izgalmas szerepében, azonban karaktere belső szenvedését nagyszerűen érzékeltette, anélkül, hogy bármit is túljátszott volna. (A valódi Matt Cvetic kevésbé volt hősies figura. Ő egy saját magát ügyesen reklámozó ember volt, aki erősen felnagyította saját szerepét a kommunizmus elleni küzdelemben, ráadásul többször is kifecsegte családi körben, hogy az FBI-nak dolgozik. Később nagyon le is csúszott és egy alkoholista alakká vált.)

A párt által Mattre szabadított kommunista tanár, Eve egy tipikus idealista, magát nagyon értelmiséginek tartó, megtévesztett és naiv idióta, aki álomvilágban él. A kommunizmus valódi természete persze őt is felébreszti majd az álomvilágból, azonban a kérdés az, hogy addigi tevékenységével mennyire járul hozzá a kommunizmus győzelméhez. Dorothy Hart egész jó és hiteles volt az idealista, kommunista tanárnő szerepében, amely karakter azt is jelzi suttyomban, hogy mennyire fontos a pedagógusok politikai meggyőződése (és annak ellenőrzése), mivel ők a jövőt jelképező fiatalságra nagy befolyást gyakorolhatnak.fbi6.jpgJames Millicant Frank Lovejoyhoz hasonlóan felemásnak éreztem a villain szerepében, aki a maga nagyon amerikai, hollywoodi módján Jim Blandon kommunista vezetőt alakította. Nem feltétlenül éreztem igazán autentikusnak az ő komcsi karakterét kelet-európai szemmel, ugyanakkor mégiscsak megfelelően cinikus és tenyérbemászó volt, szóval összességében jól hozta a gerinctelen és bármire képes amerikai komcsit.

A film zenéjét William Lava és Max Steiner szerezték, ami hozza a korszak jellemző filmzenéjét, náluk azonban sokkal érdekesebb volt az operatőr Edwin B. DuPar munkája, ami végülis noirrá tette ezt a kémfilmet. DuPar ennek megfelelően árnyékos, sötét utcák fényképezésével megteremtette a film nyugtalan és paranoiás atmoszféráját.

Az I Was a Communist for the FBI nagy valószínűséggel a Warner Bros filmstúdió és a HUAC, az Amerikaellenességet Vizsgáló Bizottság közötti megállapodás eredménye volt. Gordon Douglas rendező pedig hozta, amit elvártak tőle, sőt annál tulajdonképpen egy fokkal jobbat is, annak ellenére, hogy maga a történet tulajdonképpen csak közepesen szórakoztató és érdekes, valamint a propagandajelleg is kiütközik néha, ami azonban szerencsére nem annyira az antikommunista vonalban érzékelhető, mintsem inkább az amerikai patriotizmusban. Ilyen az, amikor pl. a film végén felhangzik a Battle Hymn of the Republic c. hazafias dal. Ugyanakkor az I Was a Communist for the FBI mégiscsak, több lett, mint egy hidegháborús antikommunista propagandafilm, hiszen a benne látható figyelmeztetés és veszély továbbra is valós. Más formában ugyan, de továbbra is létezik, hiába telt el megjelenése óta 70 év.

Értékelés: 7/10  

A film a Youtube-on megnézhető:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr2515544900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2020.03.24. 11:14:20

Kár, hogy a blogot politikai kirohanásra használod. Ennél többet néztem ki belőled.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.03.24. 11:19:09

@Lazók György: A poszt nem politikai "kirohanás", hanem reagálás egy régi, teljes mértékben politikai témájú filmre, ami olyan témákat tartalmaz, a mai napig is aktuális. Ha ezt "kirohanásnak" érzed, akkor ez nagy valószínűséggel azért van, mert valahol betalált nálad. Szóval nem politikai "kirohanásra" használom, hanem reagálok azokra a filmekre, amikről írok, ha politikai témát tartalmaznak, akkor nyilván politikailag is.
Az egész filmipar nem szól ma már másról, mint politikai üzenetek közvetítéséről, elég megnézni az utolsó húsz Oscar-jelöléseit, szóval ne nálam döbbenj már meg a politikai vélemény közzétételéről egy film kapcsán. :D
süti beállítások módosítása