Az előző bejegyzés, a Ryan közlegény megmentése jó alapot ad arra, hogy egy kicsit a második világháborúnál maradjunk, azonban rendhagyó módon a következő 7 részes posztsorozat nem filmes témájú lesz, hanem maga a nagybetűs történelmi valóság. Szeretném közzétenni egy magyar katona, Tumpek Mihály honvéd második világháborús naplóját, amit behívása napján, 1944. október 20.-án kezdett el írni, és amit később a hadifogságban és a Gulágon is folytatott. A szóban forgó napló egy naptár notesz, amiben nem túl sok hely állt rendelkezésre, így a hely szűkössége miatt csak napi pár mondatot tudott feljegyezni, amelyek azonban mégis nagyon pontos képet festenek mind az átlagkatona gondolatairól, érzéseiről mind a már régen elvesztett háború folytatásának értelmetlenségéről, valamint a hadifogság és kényszermunka embertelen körülményeiről, amelyekben csakis egyetlen egy célja lehetett az embernek: a túlélés. A napló 23 éve nyomtatásban megjelent az online nem elérhető Paksi Tükör c. helytörténeti, irodalmi és kulturális folyóiratban, az azóta már elhunyt Bencze Barnabás tanárnak, paksi helytörténésznek köszönhetően, aki a családtól kapta meg a naplót feldolgozásra.
Mivel a noteszben számos magánéletre vonatkozó megjegyzés áll, ezért az érthetőség kedvéért röviden bemutatom a napló íróját és behívása idejének történelmi körülményeit.
Tumpek Mihály (1912-1989) egy paksi kispolgári-polgári családba született, édesapja Paks fényképésze, id. Tumpek Mihály (1891-1957) volt. Érettségi után fényképész segédlevelet szerez és apja műtermében kezd el dolgozni, a későbbiekben jegyzőgyakornok, tisztviselő és könyvelő lesz. 1951-ben Szekszárdra költözik és pénzügyi előadóként, majd főkönyvelő helyettesként dolgozik nyugdíjazásáig.
1939-ben nősült, felesége egy nagyon szegény, alsóosztálybeli sváb család tizedik gyereke, Gutermuth Katalin (1915-1997) lett. Apja erősen ellenezte ezt a házasságot, nem csak az osztálykülönbség és eltérő társadalmi helyzete, hanem nemzetisége miatt is, függetlenül attól, hogy ő is erős sváb gyökerekkel rendelkezett, azonban eddigre teljesen elmagyarosodott, míg menye családja nem teljesen. Pedig még távoli rokonságban is álltak egymással, azonban Id. Tumpek felesége már magyar volt, és a fiának is egy jobb családi hátterű, magyar nemzetiségű feleséget szeretett volna. Az eredetileg sem felhőtlen apa és fia kapcsolat ezért nagyon megromlott, olyannyira, hogy sokáig nem is beszéltek egymással, és a későbbiekben sem sokat. Erre az időszakra esett a bevonulása. Ekkor már két kislánya volt, Mária 3,5, Emma pedig 1,5 éves, felesége pedig friss várandós a harmadik gyerekükkel.
1944. októberére a keleti front ádáz küzdelmei már elérték (kis)Magyarország területét is, ekkorra már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a háború további folytatása nem csak értelmetlen, de az ország teljes pusztulását hozhatja el. Horthy Miklós kormányzót azonban 1944. október 16.-án, a nem megfelelően előkészített háborúból való kiugrási kísérlete után a nyilasok német segítséggel megpuccsolták, átvették a hatalmat, és azonnal elrendelték a végsőkig való harcot, Németország védelmét szem előtt tartva. Ennek egyik mozzanata, hogy rögtön behívtak mindenkit katonának, akit még lehet, közte Tumpek Mihályt is. Az ekkori behívások nagy része az ún. SAS-behívóval történt, aminek kézhez vétele után az illető köteles volt 48 órán belül bevonulni. Nevét a parancson feltüntetett nagy betűs „SAS” feliratról kapta, ami a „Sürgős, Azonnal Siess” vagy a „Sürgős, Azonnali, Soronkívüli” kifejezések rövidítése volt, a korabeli népnyelv azonban fanyar humorral a „Siess Adolfnak Segíteni” értelmezést alkalmazta rá, tökéletesen leírva a helyzetet.
Mindeközben az orosz előretöréssel párhuzamosan a magyar hadsereg parancsnokságát, intézeteit egyre nyugatabbra vonták, végül Németországba telepítették át, és így a frissen behívottak kiképzésére is egy idő után már csak Németországban kerülhetett sor. Magyarország és a szövetségesek közötti fegyverszüneti egyezmény aláírása után (1945. jan. 20.) ezek a magyar egységek német parancsnokság és kiképzés alá kerültek, akiket aztán a németek Berlin védelme érdekében vetettek be.
Szálasi Hitlerrel, akiért feláldozta volna egész Magyarországot:
A naplóból kiderül, hogy a nyilas puccs után behívott magyar katonák egy részét Csehszlovákián és Lengyelországon keresztül Németországba, Vilseck közelébe vitték kiképzésre, majd szolgálatra az Odera-folyó mellé, az akkor németországi Stettin (ma lengyelországi Szczecin) környékére helyezték. A terület a Berlint védő német védelmi vonal északi szárnyához tartozott, ami Hasso von Manteuffel tábornok, páncélosparancsnok irányítása alatt állt. A tábornok azt a lehetetlen feladatot kapta, hogy az Oderánál, Stettin és Schwedt között megállítsa a sokszoros túlerőben lévő, Konsztantyin Rokosszovszkij marsall vezette 2. Belorusz Frontot, miközben a szárnyat a III. német páncélos hadserege mellett leginkább csak könnyű gyalogság védte. A legütőképesebb egységekből álló német főerőt a front középső részén vonták össze a megerősített Seelow környékén, amit "Berlin kapujának" is neveztek, hogy megállítsák az orosz támadás főerejét, az 1. Belorusz Frontot, amit Zsukov marsall vezetett. Tumpek Mihály és százada a Berlin birtoklása érdekében vívott Odera-Neisse csata északi szakaszán esik majd szovjet hadifogságba a 2. Belorusz Front elsöprő támadása után.
Az igazi embert próbáló időszak azonban még csak itt kezdődik majd számára, amikor kényszermunkára viszik a szovjet Gulágra, ahol összesen kb. 700 000 magyar hadifogoly és "málenkij robotra" elhurcolt magyar civil raboskodott és dolgozott éhezve a végkimerülésig embertelen körülmények között, akik közül később csak 400 000 ezren tértek haza. (A Gulág kényszermunkatáborok összessége, ami az 1945-ös átszervezés után 350 főtáborból és körülbelül 4000 melléktáborból állt, lényegében behálózták az egész kommunista Szovjetuniót, és amelyekben összesen kb. 50 millió ember fordult meg az idők folyamán.)
A naplóból kiderül, hogy a sorkatonák folyamatosan információhiányban szenvedtek, miközben sokszor hitegették őket, főleg a fogság időszakában. Az információhiánynak köszönhetően számos, ma úgy mondanánk „fake news”-zal, akkor még „hinta-palintával” kellett megküzdeniük, amelyek által okozott bizonytalanság tovább gyengítette az amúgy is nehéz helyzetben lévő, éhező és kimerült foglyok pszichés és érzelmi állapotát. Jól látható, hogy az átlagkatona legfőbb motivációja az volt, hogy hazamehessen szeretteihez, ami egyben a legnagyobb erőt is adta ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat. Az is szembetűnő, hogy a napló írója az idő előrehaladtával egyre többet fogadkozik és fohászkodik istenhez, ami azért érdekes, mert szigorú katolikus neveltetése ellenére sem volt igazán vallásos, amit ő egyfajta lázadásnak fogott fel fiatalon. A háborúban és különösen a fogságban viszont nem nagyon van más, amibe kapaszkodni lehet és ezt neki is meg kellett tapasztalnia.
Budapest bombázása 1944. július (kép forrása: Arcanum.hu)
A naplóban egyes helyeken a helyszűke miatt számos rövidítést használt, ezeket úgy adom vissza, ahogy le van írva, azonban *-gal mögötte zárójelben írok magyarázatot, ahol úgy érzem, hogy szükséges. A különböző lengyel, német, orosz városok és egyéb helységek nagyrészt a régi német, esetenként magyar elnevezésükkel szerepelnek a naplóban, ezek mellé odaírom a mai nevet a könnyebb beazonosíthatóság érdekében, ha nem egyértelmű. Azt viszont az egyszerűség kedvéért lehagyom, hogy milyen napra is esett az adott dátum. A naplóban szereplő és sokat emlegetett „Anyu” nem az édesanyja, hanem a felesége, szüleit „apinak” és „anyinak” hívja.
Az első, bevezető szakasz a bevonulástól a németországi kiképzőtáborba érkezésig tart.
1944.
Október 20. : Bevonulás: Tolna 18/III törzspótszázad
Október 21. : Beérkezés, lógás állandóan
Október 26. : Indulás Érsekújvárra* kiképzésre (*akkor a Felvidék visszacsatolt része, ma Szlovákia).
Október 27. : Sárbogárdig, onnan Székesfehérvár – Budapest (ind.20.00)
Október 28. : Budapest – Érsekújvár
Október 29. : Érk. 4.00-kor Érsekújvárra
Október 30. : Rendi kiképzés
Október 31. : Tagozott menet gyakorlás egyesben
November 1. : Templom, utána kihelyezés az óvodába
November 2. : Körletrendezés
November 5. : Templom, riadó-óriási robbanások, állítólag Bécs.
November 11. : Anyu levele délben
November 12. : Kiképzés kezdete
November 14. : Dunafölvár elesett!!! Gyermekeim, Anyu mi van veletek! Sánta* lapja. (*Sántának az apját hívta, aki egy betegségből kifolyólag nem tudta hajlítani a térdeit.)
November 15. : Harcok Székesfehérvár térségében.
November 26. : Tábortűz, kimenő elrontva
November 29. : Megkaptam Anyu levelét, amiben elbúcsúzik! Isten segíts! Oroszok a 23.-i levele szerint Bátát elfoglalták!
November 30. : Pécs elesett! Újságok szerint.
December 1. : Hír szerint No-ba megyünk! Hír szerint Sopronban ismeretlen zlj. tűzharc után meglépett. 20 halott!
December 2. : Indítás 10.-én No-ba!
December 3. : Vinni csak kenyérzsákot szabad! Rádió szerint Kaposvár, Szekszárd, Dombóvár, Paks elesett! (30-án). Anyu, gyermekeim?! Mi van veletek?
December 4. : Anyu, minden gondolatom a Tiétek!!! Jaross* kijelentette, hogy visznek Németországba! (*Jaross Andor szélsőjobbos politikus)
December 5. : Anyu, gyermekeim, mi van veletek?
December 6. : Gyermekeim mi volt Mikulásra? Éltek-e? Anyu?
December 7. : Menetgyakorlat Surányba 24 km. Latrina rádió szerint hamarosan utazunk No-ba! Családom!?
December 8. : Isten veletek, Anyukám, gyermekeim, szüleim, testvéreim. Riadó! ejtőernyősök, vaklárma!
December 9. : Ügyeletes szolg. du. lőbemutatás.
December 10. : Hajnali 1.00-kor ébresztő, pakolás az indulásra. Takarodó szokás szerint. Hadnagy tizedelést helyezett kilátásba, ha valaki szökni próbál. Semmi fegyver nincs.
December 11. : Anyu, gyermekeim, minden gondolatom Tiétek! Oroszok állítólag 40 km-re vannak (innen).
December 12. : Még mindig semmi! Gyermekeim, Anyu mi van veletek?
December 13. : Még mindig semmi! Rengeteg rémhír, contra.
December 14. : Latrina rádió szerint nem Németországba, hanem a Dunántúlra megyünk!
December 15. : Nyolcadik elhelyezési hely. Álmomban Anyut láttam, valami bőrbetegséggel!!? Első hó egész napon át.
December 16. : Ctra: Timcsenkot Debrecenben kikiáltották magyar Királynak!!! Ugratás.
December 17. : Ma elhatároztam, hogy állandóan együtt leszek Veled Anyu!!! – gondolatban.
December 18. : Ismét karhatalmi, én hála Isten, nem vagyok benne!
December 19. : Ma ásás a fővédelmi vonalon.
December 20. : 1.00-kor hír: ma indulás. Reggelinél csak II-III zlj. I. zlj. egy-két napon belül. Ma fürdés, 78 kg súlyban.
December 21. : Tegnap 21.00-kor riasztás! Ma indulás vonathoz, beszállás 18.00-kor. Anyu, gyermekeim?
December 22. : Vonat 8.00-kor indul, állítólag Galántán, Szencen át. Fegyveres őrség. Piszokság! Anyu, gyermekeim?!
December 23. : Hajnalban értünk Pozsonyszöllősre, határon elbóbiskolva érünk Pozsonyon túl!
December 24. : 9.00 Lindenburg Weisskirchen mellett jöttünk. Karácsony est hetes szakállal, piszkosan. Reggelit nem vettem, ebéd-vacsora nincs Boroszlóban* (*Wroczlaw, Lengyelország). Gyermekeim mit hozott a Jézuska? Anyu?
December 25. : Boroszlóra hajnalban értünk. Itt fertőtlenítés, fürdés, borotválás. Eddig rettentő hideg, itt állítottunk kályhát a kocsiba. Karácsonyfa dísz: lövedékek, kézigránát.
December 26. : Indulás Lissa* (*Leszno, Lengyelország) felé. 8.00-kor Glogauba* (*Glogow, Lengyelország). Itt felvételezés, s tovább Leipzigen* (*Lipcse, Németország) át, ebéd nélkül, bajtársak megszabadítottak tőle.
December 27. : Halleba 8.30-kor értünk, állítólag Koblenz a cél. 12.00-kor Jena, 15.00-kor Saalfeld. Vacsora Nürnbergben 00.15-kor.
December 28. : Egy nap pihenő. Indulás 6.00-kor, cca 30 km-ről vissza, utána Amberg felé! Bombázást csak Merseburgnál láttunk és itt nagyobb arányút. Pályatestek helyreállítva.
December 29. : 8.00-kor Neukirchenben, 9.20-kor Vilseck, innen pár km kiszállás, kirakodás. Kiképzőtábor óriási, négyágyas szobák, hideg – 10 C körül kint. Lagenbruck-Grafenwöhr-Südlager*. (*Háború után amerikai katonai bázisként működik tovább)
December 30. : Pihenés, ruházat rendezés! Rettentő hideg szobában, hogy a vacogástól nem lehetett aludni reggelre.
December 31. : Anyu, gyermekeim?! Remélem és kívánom, hogy sokkal jobb új évetek legyen, mint ez volt.
Folyt. köv.
