Folytatom egy magyar katona, Tumpek Mihály honvéd második világháborús naplóját, amit behívása napján, 1944. október 20.-án kezdett el írni, és amit később a hadifogságban is folytatott. A naplóból kristálytisztán kiderül az ekkor már rég elvesztett háború folytatásának értelmetlensége, valamint a hadifogság és Gulágon való kényszermunka embertelen körülményei, amely helyzetekben csakis egyetlen egy célja lehetett az embernek: a túlélés. A háború és történelmi korszak, valamint a napló írójának családi hátteréről bővebben az első részben lehet olvasni.
1945. Útban kelet felé a szovjet Gulagra, majd az erdőirtó és fakitermelő kényszerunka első pár hónapja
Július 5. : Anyu? Nagyon szeretnélek látni. Mielőbb! Alleinstein (Olsztyn, Lo), Korschuron keresztül utazunk, aránylag nagy utat tettünk meg. Irány a hírrel ellentétben Kovno* (Kaunas, Litvánia, akkor Szovjetunió).
Július 6. : Anyu? Most én búcsúzom Tőletek, de látni fogjuk egymást. Éjjeli utazás után Cserdauen-en átrakodtunk széles nyomtávra, ismeretlen céllal. (Telsit-Minsk) Érdekes: jó hírt, ha lehetetlen is, elhiszi, rossz-valószínűt pedig nem dísztársaságunk.
Július 7. : Anyu? Reményem teljesen elhagyott. Magam nem sajnálom, de gyermekeim s Téged. Tegnap este Istenbergen át Litvániába léptünk, út kelet felé, Kovno-Wilna*. (*Kaunas és Vilnius, Litvánia, Szu). Innen kelet felé, állítólag Minszkig. Egész vonalon a háború pusztítása.
Július 8. : Anyu: Biztosra veszem, hogy munkára, 3-4 évre megyünk. Reggel Minszk, estefelé Bariszavban* (*Fehéroroszország, Szu). Mi társaságunknak csak két nagy szarv, vagy hosszú fül kellene. Ennél csak kondérharc körüli önzése, gyenge jelzővel – nagyobb. Aranyos gyermekeim, szeretett Anyukám nagyon sokára foglak látni Benneteket, annyira, hogy meg fogtok feledkezni rólam.
Július 9. : Anyu? Irány: Moszkva!!! Anyu? Reggel Orscha (*Orsa, Fehéroroszország, Szu), innen Szmolenszk felé (*Oroszország, Szu). Ide éjszaka értünk, kiszállás éjfél után, gyalog két óra, de ebben a városban. Munkatábor.* (*218/0 vagy 218/3 sz. Szmolenszki Gulag tábor)
Július 10. : Anyu? Biztos út a kényszermunka felé. Táborban elhelyezés nincs, kilátás 15-20 km gyaloglásra, addig is éjjel szabadban. Németek tető alatt vannak legalább. I. segíts!
Július 11. : Anyu? Nagyon aggódom. Érted, gyermekeinkért. Éjfélkor indulás, második éjjel nem alvás, rettentő fáradtan megérkezés, harmatos fűben alvás. Kondérharc legcsúfabb jelenete orosz tisztek előtt.
Július 12. : Anyu? Minden gondolatom a Tiétek. Napi háromszor leves, munka megkezdés. Du. fürdés a Dnyepr-en. Ígért dohány.
Július 13. : Anyu? Mi lesz Veletek? Négy év robot!!! Egész nap körletrendezés, földhordás stb. Egyesek piszkossága rendkívüli, otthon rég vért izzadtunk volna egy ilyen sorakozóért.
Július 14. : Anyu? Imádkozzatok hadifogoly Apciért! Úgy de., mint du. erős munka. Különösen du. mikor egyesek a szakaszból, de az egész utász együttes bebizonyította bajtársiasságát. Anyu, gyermekeim.
Július 15. : Anyu? Talán még csak ma van a nagy nap? Ma délutáni mélyvízben fürdésnél három embert húztak ki. Hazafelé nagyon erős, nyomott hangulatom. Anyu? Nagyon-nagyon aggódom értetek! Táborparság lassan elsüllyeszt bennünket undok németek közé, rajparoknak német tiszteket kapunk, csoportokat pedig más táborba viszik.
Július 16. : Anyu? Ma észrevettem, hogy egész altestem, minden porcikája meg van dagadva. Rossz szívemnek és rengeteg elfogyasztott lének tulajdonítom.
Július 17. : Anyu, gyermekeim?! Ma jelentkeztem gyengélkedő vizsgára. Befektettek hatónkat egy külön szobába. Koszt csak leves nélkül.
Július 18. : Anyu, gyermekeim?! Nagyon aggaszt a sorsotok, ma és tegnap nagyon-nagyon sokat gondoltam Rátok, megsirattalak Benneteket. Egész nap fekvés, alvás, jó pihenés.
Július 19. : Ma ismét gyengélkedőn! Édes Anyukám, gyermekeim, nem tudom látlak-e még benneteket, szívem is ugrál, s nem reagálnak rá.
Július 20. : Ma minden beteget kidobtak, egész századot szétdobálják, egyelőre nem tudni, hogy mi okból. Megy-e az egész szd., vagy csak egy része. Uram Jézus, segíts meg!!!
Július 21. : Az orosz is egy év munkát mondd. Reggel indulás teherautón 120 km-re, cca 8 órás utazás. Egyedül egy új táborban, nyírfakéreg barakkban elhelyezés. Állítólag favágás. Útközben Jojce* (?) (*Jarcevo?) mellett jöttünk.
A kép illusztráció, foglyok szállítása a Gulagon:
Július 22. : M. Magdolna nap. Anyu, gyermekeim. Tábor Szmolenszk és Moszkva között*. Eddig mindig én mondtam, hogy sokáig maradunk; most, hogy ez nyilvánvaló, mégis én esem legjobban kétségbe, családom, szüleim miatt. Félek, ez életben nem fogom látni őket, s ez örök életben bántaná lelkiismeretemet. Már évekről beszélnek az oroszok is. Uram, Istenem miért hagytál el engem.
(*Számításom szerint a 401-es Gulág láger valamelyik altábora, valószínűleg a 401/5 - Szmolenszki terület - Jarcevszkij járás - Jakovlevo)
Július 23. : Anyu, gyermekeim!? Nem csak én, de az egész tábor veszti már reményét, hogy rövidesen haza kerülünk. Édes Istenem miért is kell gyermekeimnek is megszenvedni.
Július 24. : Anyu, gyermekeim?! Miért kell gyermekeknek szülők, nagyszülők miatt bűnhődni, kik mindenben ártatlanok. Ártatlan gyermekeim!
Július 25. : Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Milyen nagy igazság, mit itt lát csak meg az ember.
Július 26. : Harmadik napja, hogy vízhordók, kocsisok vagyunk ébresztőtől, takarodó utánig szolgálat. De legalább nincs létszám.
Július 27. : Kocsisságom megszűnt, de a fatörzsdöntésnél jobban jártam, mert nem kell 35 hl vizet cca felhordani. Anyu Édes, nagyon aggódom értetek.
Július 28. : Állandóan nagyon erős depresszióban élek, családom miatt. Édes Anyám, ilyen állapotban mi sorsod, gyermekeinkkel mi van? Isten segítsen.
Július 29. : De. munka, du nadrágvarrás, du. esőben estefelé háncsfejtés. nap, mint nap többet gondolok Rátok, édes anyukám, kicsi gyermekeim. Remélem, hogy nem kerültetek táborba. Ilyen szóbeszéd is van itt forgalomban.* Jobb lenne akkor megszabadulni ettől a nyavalyás élettől. Isten szabadítson Titeket én szenvedésemért. (*Ekkor már felmerült a svábok, németek kitelepítése minden közé-kelet-európai országban)
Július 30. : Anyu, gyermekeim, Szüleim? Mióta kint vagyunk állandóan esik az eső, megszáradni nem lehet. Bakancsom el fog hagyni, nadrágom nem győzöm foltozni.
Július 31. : Családom? Nagyon-nagyon vágyom utánatok, s lehet, hogy ez sem lesz való, ha télre is itt kell maradni, mi lesz veletek? Isten, segíts családomon.
Augusztus 1. : Próbáltam bakancsot javítani, azonban nem sikerült. Télen le fog a lábam fagyni, sőt lesz több fagyhalál is. Anyu, látlak-e Benneteket?
Augusztus 2. : Anyu, gyermekeim? Ma gyalogoltam 6 km-t, voda kocsis voltam, de nem tudtam davajozni, őr ezért letett erről a tisztségről.
Augusztus 3. : Ma autókra raktuk a törzseket, egy db volt 6-8 q is. Szerencsére állandó munka nem volt, mert a sáros út miatt az autók nem tudtak közlekedni. Két baleset volt.
Augusztus 4. : Állandóan esik, úgyhogy ruhánk, bakancsunk nem szárad ki. Hideg, - különösen éjjel – hogy gabona mikor érik be ilyen idővel, fogalmam sincs. Családom?
Augusztus 5. : De. eső miatt tábori munka; bakancsom leadtam javításra, azonban varrófonalat kellett szerezni. Du. nagy erdőirtás, máskor három nap nem dűlt annyi fa, mint itt. Édes Anyukám, gyermekeim nem tudom mikor látlak Benneteket, hír szerint 1000 ruha érkezik Moszkvából, készül a téli barakk is. Pedig megfagyunk, ha télre kell maradni.
A kép illusztráció. Munka télen a Gulagon:
Augusztus 6. : Édes Anyukám, az én életem is olyan, mint azé a darázsé, melyet ma baltámmal ketté vágtam, ideig óráig még elvegetál. Elvágtak Tőled, gyermekeimtől, Szüleimtől, életem felétől.
Augusztus 7. : Ha ez így megy, úgy én nem bírom sokáig; starzsi bejelentette, hogy újabb ruhát kapunk, mert egyelőre nem megyünk haza. Így én is csak rabszolga módra elvegetálok.
Augusztus 8. : Egy munkacsoportunkat este szarzsók Kongorika bottal verte és kocsival közéjük hajtott. Ellátmányon vett vodka után.
Augusztus 9. : Előbbi egész éjt a fogdában töltötte, szabadban elkerített hely, mindannyiónk örömére.
Augusztus. 10. : Hír szerint kórházból 10 magyart engedtek haza, itteni betegeink örömére, - állítólag. Régebben egy bajtárs, Perjési Feri meghalt.
Augusztus 11. : Fiáth Gézát és társait Szmolenszkbe vitték kórházba, ideje, mert már árnyékuk önmaguknak.
Augusztus 12. : Egész nap munka, autórakás és fahordás csillével. Egész őrséget kicserélték kezdve szerzsán Kongorikán. Édes Anyukám oly hírek vannak őreinktől, hogy szept. okt. hóban hazamegyünk. Fogadalmam megújítom, s ígérem, hogy megfelelően meg is tartom.
Augusztus 13. : Édes Anyukám, nem is hiszed, mennyire aggaszt sorotok; nem tudom, hányan vagytok, megszületett-e harmadik gyerekünk.
Augusztus 14. : Harmadik nap autórakás, 6-8 q-s fákat kell két méteres magasra felemelni. Erős, nehéz munka. Családom, hogy vagytok?
A kép illusztráció, 1932. Munka valamelyik Gulag lágerben:
Augusztus 15. : Api, én már lélekben régen kibékültem veled, remélem Te is megbocsátasz. Születésnapodra kívánom, hogy öregségedre legnagyobb szeretetben és együttes megértésben élj így még számtalan évet.
Augusztus 17. : Újabb beosztás szerint ma délután útépítésre lettem kirendelve. Következő álmom: Janinál vettél egy bőr lengyel bundát!
Augusztus 18. : Anyu édes, álomfejtés szerint eladtad a bundámat. Nekem egyelőre nem lesz szükségem rá – bár lenne. Negyedik hete munkán az erdőben. Ha igaz, itt fele időnk.
Augusztus 19. : Itteni munkaszolgálatos románoknak, kik télen dolgoztak az erdőn, nagyon nagy veszteségeik voltak fagyástól. Édes Anyukám, ha nem tudunk hazamenni, úgy mi is nagy részben halálra vagyunk ítélve. Nem biztos, hogy látni foglak, gyermekeinkkel együtt. Keserves és szomorú még rágondolni is. Édes Anyukám, gyermekeim, szüleim. Isten áldjon Benneteket!
Augusztus 20. : Tegnap, ma is munka esőben. Megint állandóan nedves bakancs és ruha. Mi lesz télen? Elképzelhetetlen. Anyu, gyermekeim?
Augusztus 21. : Ma du. egy utász bajtársra rádőlt egy fa. Súlyos, halálos sérüléseket szerzett. Csodálom, s legyen hála Istennek, hogy eddig (csak) ez volt. Vagy jobb lenne nekem is.
Augusztus 22. : Füle tizedes és Hegedűs (Gyöngyös) ma megléptek. Óriási meglepetés, mert a parancsnokság bennünket nem tolt le, csak a posztokat szigorította. Egy szerzsán szerint kár volt meglépniük, mert mi úgyis előbb otthon leszünk. Kicsi gyermekeim szép játéka: hinta, hinta palinta.
Augusztus 24. : Temetés. Tari utász bajtárs meghalt. Temetése szomorú hadifogoly módra. Most már szabad. Ma újra favágó lettem, helyettesként.
Augusztus 25. : Tari bajtárs halála semmi nyomot nem hagyott a munkameneten. Senki észre nem veszi, még bajtársai sem. Tíz ember temethette.
Augusztus 26. : Ma bemutatkozott barátom. Reggel egy alakú kenyere lévén, övé kisebb, hátam mögött kicserélte. Másért sem szoktam szólni, ezért sem, de nagyon jellemző éhes természetére. Már nem is külsőre, hanem még természetre is épp olyanok leszünk, mint az állatok. Anyu, családom leszünk-e még boldog emberek?
Augusztus 27. : Anyu édes, nagyon sokat gondolok Rátok, különösen Rád. És nagyon aggódom miattatok. Mi van Veletek, hogyan éltek, meg van-e a mindennapi?
Augusztus 28. : Új ellátás, kása helyett krumpli és káposzta, mindenesetre változatos, de nem olyan kiadós. Szüleink, testvéreink, családom mi van Veletek?
Augusztus 29. : Ma oltás újra, hajvágás. Úton dolgoztam, valamennyire kipihentem magam. Napi 14-15 óra davaj után rám is fért, mert eléggé kivoltam már.
Augusztus 30. : Pihenőnap, fürdés és mosás. Én az utolsó mosdás után nem tudtam rendesen mosdani, ilyen koszos embert nem is tudtam nézni.
Augusztus 31. : Anyu édes, nem tudom mikor látlak, látlak-e harmadik gyermekünkkel, s a meglévő aranyos két kislányunkkal. Isten segíts hozzá, ígéretem megtartani.
Szeptember 1. : Szeptember 1-e nagyon csúnyán köszöntött be, ásás 6-7 m3, de este 9 után még mindig többet és többet kívántak, kitolásra ment az egész. Ezt a napot nagypapa koromban is megemlegetem.
Folyt Köv.
