Time Goes By

Forrest Gump 1994

2020. június 17. 19:14 - Time Goes By

forrest_gump_poster.jpgGyorsan írok erről a 13 Oscar-jelöléséből hatot megnyerő dráma vígjátékról és társadalmi, politikai szatíráról, mielőtt az Elfújta a szél után ezt is betiltja, eltünteti, indexre teszi, tűzre veti és elégeti napjaink náci-komcsijai, az agresszív, más véleménnyel rendelkező embereket fenyegető, megfélemlítő, egy rendőri túlkapást kihasználó, őrjöngő, a történelmet kitörölni akaró tudatlan szélsőbalos, magát "antirasszistának" nevező fosztogató, mindent elpusztító csürhe és leginkább az ezek mögött álló baloldali elit, akik bármilyen aljas eszközt képesek bevetni a hatalom megszerzése érdekében. És mielőtt az ezek igényeihez alkalmazkodó és kiszolgáló média, többek között a Netflix, az HBO is leveszi a műsorról, esetleg a Facebook és a Youtube is letiltja az erről a filmről készített videókat. A Forrest Gump ugyanis a hagyományos értékek erejéről szól, ami miatt a 4. legjobb konzervatív filmnek választották, és nem mellesleg minden idők 76. legjobb amerikai filmje. A Forrest Gump főszereplője pedig napjaink egyik legnagyobb hollywoodi színésze, Tom Hanks, aki egy gyenge szellemi képességű, de jó szívvel és remek ösztönökkel megáldott srácot játszik, akinek életén keresztül megjelennek Amerika legfontosabb történelmi, politikai, kulturális eseményei 1950 és 1980 között.

Forrest Gump (Michael Conner Humphreys, felnőtt korában Tom Hanks) egy 75 IQ-val rendelkező alabamai gyerek, akit édesanyja, Mrs. Gump (Sally Field) egyedül nevel, és próbál az életre felkészíteni. Forrest akárhova kerül az életben, mindig csúfolják és lehülyézik, ő azonban nem hagyja, hogy bármilyen körülmény, nehézség vagy emberi rosszindulat elvegye az életkedvét, kiegyensúlyozottságát és boldogságát. És Forrest egy pillanatig nem habozik, hogy álmait elérje. Függetlenül gyenge szellemi képességeitől, optimista és pozitív mentalitásával minden nehéz helyzetből sikeresen és győztesen kerül ki, amivel nem mellesleg hatalmas befolyást gyakorol Amerika történelmére, politikájára és kultúrájára, miközben számos híres emberrel találkozik. A Vietnámi háborúban több bajtársa életét is megmenti, többek között parancsnokáét, Dan Taylor (Gary Sinise) hadnagyét. Csak pont legjobb barátját, a fekete rákhalász Bubbát (Mykelti Williamson) nem, aki a karjaiban hal meg. Bubbával korábban megbeszélték, hogy a háború után elmegy hozzá dolgozni a hajóra, és mivel Forrest mindig megtartja az ígéretét, ezért Bubba szülővárosába, Bayou La Batre megy és vesz egy rákhalász hajót, ahol egy idő múlva csatlakozik hozzá Taylor hadnagy is. A mindkét lábát térdtől elvesztő Taylort kezdetben irritálja az általa ostobának nevezett Forrest, de a későbbiekben példát véve az addig lehülyézett Forrestről elfogadja sorsát, ami után már új, boldog életet tud kezdeni. Forrest már gyerekkorában összebarátkozik egyik iskolatárásával, Jennyvel (Robin Wright), aki idősebb korában élete szerelme lesz, azonban útjuk szétválnak egy jó időre. A nő, bár a maga módján kedveli, sokáig mégis inkább csak kihasználja Forrestet. A férfi számos alkalommal megmenti Jennyt, aki azonban valami mást, talán maga sem tudja, hogy mit keres. Az ő életútja Forrest ellentéte lesz. Jenny részt vesz az amerikai ellenkultúrának és békésnek nevezett hippimozgalomban, ami azonban nem csak végtelenül erőszakos volt a szélsőbalos aktivisták által keltett zavargásokkal és a Fekete Párduc nevű afroamerikai radikál balos antirasszista szervezettel, de veszélyes is, akik között Jenny a drogra is rászokik. Jenny egyetlen szerencséje, hogy Forrest sose adja fel a reményt és optimizmust, hogy a nővel egyszer majd boldog családi életet élhetnek… forrest_gump_1.jpgRobert Zemeckis rendező (Back to the Future 1,2,3, Contact, Cast Away stb) filmjének műfaját nem könnyű pontosan meghatározni, de leginkább egy karakter vezérelt szatíra, dráma és vígjáték keveréke. A Forrest Gump az 1950 és 1980 közötti amerikai kultúrát és társadalmat, ezek folyamatos változásait, de legfőképpen a két oldal mély megosztottságát mutatja be, hogy aztán a film végén egy kissé naiv lezárást adjon ezek kiegyezésével, összeölelkezésével, amelyek közül, azonban csak egy maradhat életben. A Forrest Gumpban a két politikai, társadalmi és kulturális oldal, leegyszerűsítve a hagyományos értékeket pártoló, működőképes életet bemutató jobb és a „progresszív” azaz az ezt elutasító, életképtelen baloldali gondolkodásmód és attitűd áll egymással szemben, amelyeket Forrest és Jenny élete szimbolizál. Bár mindkét oldal megkapja a magáét ebben a szatírában, de a film összességében mégiscsak erőteljesen a hagyományos értékeket és életmódot támogatja. Nem véletlen, hogy baloldali kritikusok megpróbálták a Forrest Gumpot minél jobban eláztatni megjelenésekor, és „agresszív konzervatív filmnek” vagy éppen egy „problémás üzenetű, szentimentális szappanoperának” nevezték, amivel persze nem tudták megakadályozni a hatalmas közönségsikert. Az viszont igaz, hogy a film humorának és legfőképpen az iróniájának megértéséhez és értékeléséhez rendelkezni kell némi történelemtudással, és figyelembe kell venni, hogy 1994-ben, a Forrest Gump megjelenésekor Amerika egy 12 éves republikánus kormányzáson volt túl, amibe beletartozik Ronald Reagan elnöki időszaka (1981-1988), ami Amerika egyik legsikeresebb időszaka volt. Külpolitikailag az USA ekkor vált a világ egyeduralkodójává, miután sikerült megdöntenie az általa diktált gazdasági versennyel a Szovjetuniót és a többi kelet-európai ország kommunista rendszerét, belpolitikailag pedig ekkorra megtörtént a gazdasági felfutás és társadalmi konszolidáció a 60-as és 70-es évek zavarodottsága és gazdasági pangása után.

A film mindjárt a nyitójelenetében megalapozza legfontosabb témáját, a sors, azaz a véletlen emberi életre gyakorolt hatását, aminek van egy emberi és egy vallásos szintje is. Az elsőt Tom Hanks fogalmazta meg úgy az egyik nyilatkozatában, hogy „A sorsunkat csak az határozza meg, hogy hogyan kezeljük az életünkben felmerülő véletleneket. Ez testesül meg ebben a madártollban, ami bárhol földet érhet, akár a te lábadnál is. Mindez természetesen hatalmas mennyiségű vallásos tartalmat is felölel.” Sally Fields színésznő szerint is a sorsot jelképezi a toll, ami azonban nem biztos, hogy véletlenül alakul úgy, ahogy: „A madártoll száll a szélben és néhol le-le esik, megérint valamit. Vajon ez tervezett (azaz isteni eredetű) volt, vagy csak véletlen?” A lényeg, hogy a sors vagy isten (mindenki kiválaszthatja a számára szimpatikusabb fogalmat), azt várja mindenkitől, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából azokkal az eszközökkel, ami megadatott neki. Forrest Gump ezt teszi, és karaktere azért annyira szimpatikus, mert nem panaszkodik azért, mert a sors alacsony értelmi képességgel verte meg, hanem bízik az erősségeiben, legfőképpen abban, hogy ösztönösen is érzi, hogy mi a jó és mit kell tennie.forrest_gump_8.jpgA forgatókönyvet Eric Roth írta Winston Groom azonos című 1986-os regényéből. A film több ponton is eltér a könyvtől, néhány eseményt hozzáadtak, néhány kikerült belőle, valamint a főszereplő karaktere is egy kicsit más. Kicsit máshogy fura. Forrest a könyvben majdhogynem inkább autista, vagy aspergeres, aki néhány dologban egészen kiváló, például az egyetemen kiválóan teljesít fizikából, míg a filmben inkább csak alacsony szellemi képességű, de amúgy egészséges ember.

A film helyenként bájos, helyenként ironikus, helyenként csak szimplán vicces humora több forrásból ered. Egyrészről Forrest dumáiból, amelyek egy olyan ember szavai, aki különleges adottságánál fogva - ez esetében az alacsony intelligenciával párosuló kiváló ösztön -, más szemszögből közelíti meg az adott eseményeket, mint a többiek, azokat mintegy végtelenül leegyszerűsítvén. És amelyekről később mindig kiderül, hogy a helyes megközelítés volt.

A humor másik forrása pedig a film politikai, társadalmi szatíra jellegéből fakadó irónia, amit Forrest és Jenny, azaz a jobb és bal, a két minden téren és szinten eltérő politikai, társadalmi és kulturális oldal kontrasztja ad. Forrest alacsony intelligenciája, ugyanakkor remekül működő ösztönei, amivel mindig megtalálja a működőképes, sikeres életstratégiát, egy remek fricska mind a bal, mind a jobboldal felé. Forrest látszólagos butaságában testet ölt a jobboldal sokszor leegyszerűsítőnek tűnő álláspontja különböző társadalmi kérdésekben, mint ahogy Jenny, azaz  a baloldal meg van győződve szellemi felsőbbrendűségében vele szemben a nagy, de utopisztikus ideák hajszolása közben. Ugyanakkor azok az ősi ösztönök, amivel az emberi faj túlélte az evolúciót mégiscsak Forrestnél működnek jól az önpusztító, önfeladó baloldali „progresszív” gondolkodásmóddal és életmóddal szemben. Jenny ugyanis útközben valahol elveszíti a szeme elől a lényeget, mert valami mást, valami különlegeset keres, miközben az folyamatosan ott van előtte. Jenny nem látja a lényeget, a fától az erdőt, míg Forrest, azaz a jobboldal csak azt látja - fák, azaz részletek nélkül. De van itt fricska bőven csak a jobboldal számára is, hiszen látható, hogy Forrest Gump egyik őse a Ku-klux-Klán alapítója volt (poszt végi videóban), amit ő szellemeknek nevez, ami úgy is értelmezhető, hogy a rasszizmus árnya a mai napig is ott lebeg a jobboldal felett. Mintahogy a szintén jobboldali militarizmus is megkapja a magáét azzal, hogy a 75-ös IQ-val rendelkező Forrest ott szemmel láthatólag nagy jövő előtt áll. A szexre is Jenny tanítja meg a szinte aszexuális életet élő Forrestet, jelképezve a jobboldal prűd szemléletét a szex terén. Ugyanakkor nagyon erőteljes annak a gyűlölettel teli agresszivitásnak és alpáriságnak az ábárzolása, ami a "békét" és "szeretet" hirdető baloldalt olyan erőteljesen jellemezte mindig is a történelemben.. forrest_gump_3.jpgA humor harmadik forrása pedig a történet azon szálából fakad, ahogy Forrest akaratlanul és tudatlanul is hatalmas befolyással lesz az USA történelmének alakításában. Azaz Forrestet nem csak megérinti néha az a bizonyos madártoll, de ő is egyfajta madártollként funkcionál ebben a társadalomban, aki megérint más embereket, akiknek azután megváltozik az élete, ezáltal pedig az egész társadalomé. Ez a szál lényegében átszövi az egész filmet, és nagyon vicces jeleneteket produkál, ahogy Forrest karakterét a film készítői beleszövik a valódi történelmi eseményekbe. Gyerekkorában lábmerevítővel kell ugyan élnie, azonban ennek köszönhető, hogy Elvis Presley rátalál híres tánclépéseire, mozdulataira. 75-ös IQ-ja ellenére bekerül az egyetemre (na igen, az amerikai felsőoktatás), mert gyorsasága nagyszerűen érvényesül az amerikai fociban. Olyan jó lesz ebben, hogy még Kennedy elnökkel is találkozik a Fehér Házban. Véletlenül támogatja a fekete polgárjogi mozgalmat akkor, amikor felveszi egy afro diák által leejtett könyvet, aki fajilag koedukált egyetemen szeretne tanulni. Vietnámi szolgálata után pedig megkapja a legmagasabb katonai kitüntetést, ami csak adható bátorságét, mivel számos bajtársát kimenti a dzsungelből, miközben ő csak azt tette, amit Jenny tanácsolt neki: futott. A kitüntetést a demokrata párti Lyndon B. Johnson elnöktől veszi át a Fehér Házban, akinek a fenekét is megmutatja, ahol megsebesült. Később megtanul pingpongozni és bejárja Kínát, hogy legyőzze a kommunistákat, amiért pedig a republikánus Nixon elnök tünteti ki. Ekkor Forrest véletlenül beindítja a Watergate-ügyet, mert nem tud éjszaka aludni a zseblámpák fényétől, amelyek a szemközti szobában villódznak. Majd ezek után a sikeres rákhalászatából származó pénzét Taylor hadnagy fekteti be valami „gyümölcsös cégbe” (Apple), ami után már nem kell a pénzzel foglalkoznia.

A történet nagy része Forrest visszapillantásain keresztül bontakozik ki, miközben Savannahban egy padon ülve és buszra várva az éppen mellette ülő idegeneknek meséli el addigi életét. A sztori lényege a sok kalandon túl a legfontosabb karakterek fejlődése és azok egymásra gyakorolt hatása. A két főszereplő, Forrest és Jenny életének különböző állomásai lefedi Amerika 1950 és 1980 közötti 3 évtizedének legfontosabb eseményeit, mérföldköveit, amelyek alapjában változtatták meg az amerikai társadalmat.forrest_gump_7.jpgForrest élete - annak minden nehézsége ellenére is - csodálatos, ami egyrészről saját optimista és jólelkű belsőjéből, valamint egyszerű, de működőképes életszemléletéből és erkölcsi iránytűjéből fakad. Tulajdonságainak köszönhetően képes mindig megőrizni emberségét és még a legnagyobb nehézségeken is felülemelkedik. Ennek a tulajdonságának köszönheti azt is, hogy a jó szerencse végül mindig rátalál. Segíts magadon, isten is megsegít alapon működik az élete és lesz belőle sikeres ember. Forrest megvalósít minden olyan dolgot az élete folyamán, amit a jobboldal általában véve sikernek és értéknek tart az életben. Futball sztár, majd bátorságért kitüntetett katona válik belőle, aki nem húzta ki magát a szolgálat alól, majd saját vállalkozást alapít és meggazdagodik. És végül, de nem utolsósorban remek apja lesz a kis Forrest Gumpnak, mivel soha nem veszti el még az élet legnagyobb viharai közepette sem az erkölcsi iránytűjét. A folyamatos lehülyézésre pedig mindig az édesanyjától tanult mondattal válaszol:

Forrest: „Hülye az, aki hülyeséget csinál.”

A film egyik legnagyobb iróniája, hogy ő a 75-ös IQ-val sose csinált életében egyetlen hülyeséget sem, a nála intelligensebb Jenny viszont annál többet. Sőt, szinte csak azt.

A fiatal Forrestet Michael Conner Humphreys gyerekszínész játszotta kiválóan, akinek nagyon erős déli, alabamai akcentusát vette át Tom Hanks a felnőtt Forrest megformálásánál. Hanks bájosan ártatlanul és naivan, hatalmas kerek szemekkel játszotta karakterét, aki mindent kihoz a hátrányból induló életéből, amit csak ki lehet hozni, miközben soha nem tér le a helyes útról, miközben néha azért - főleg radikál balosok között - kifejezi dühét. Tom Hanks ezzel a szereppel nyerte meg élete második Oscar-díját teljesen megérdemelten.  

Forrest sűrű kalandjai közepette azonban soha nem felejti el Jennyt, aki rövidebb időszakokra meg-megjelenik az életében, amikor éppen szüksége van rá, hogy aztán újra eltűnjön. A nyughatatlan és se magát, se a helyét nem találó Jenny Forresttel teljesen ellentétes pályát fut be, aki egy boldogtalan szabados szexuális életű és drogos hippivé válik, aminek végül katasztrofális következményei lesznek az életére nézve. Ő egy rossz családi háttérrel rendelkező lány volt, akit apja szexuálisan zaklatott, majd a San Francisco közelében lévő Berkeleyn, azaz a Kaliforniai Egyetemem, tehát az ultrabalos ellenkultúra központjában tanuló, majd onnan egy szexmagazinban megjelenő képe miatt kimaradó és háborúellens, szabad szexet és droghasználatot hirdető hippi tömegrendezvényeken résztvevő nővé válik, aki végül belátja, hogy ez az alternatív életforma nem működőképes hosszútávon. Bár ő konkrétan soha nem hülyézi le az őt mindig megmentő Forrestet, de intellektuális felsőbbrendűségéről ettől függetlenül ő is megvan győződve. Így aztán csak annyit mondd egyszer nagyon lekezelően az egyébként ebben a pillanatban éppen egy sztriptíz klubban meztelen énekesnőként dolgozó nő Forrestnek, hogy:

Jenny:Nem tudod, hogy mi a szerelem.”forrest_gump_6.jpgValójában Jenny nem tudja. Illetve az utazása és keresgélése során útközben valahol elhagyja. Ő az, aki az újbalos hippikhez hasonlóan a szeretetet és a belső harmóniát hatalmas és jól hangzó, ugyanakkor utópisztikus ideákban, a gyakorlatban pedig végtelenül erőszakos ideológiákban véli megtalálni, miközben szem elől téveszti a lényeget, azaz a jól bevált hagyományos értékeket, amelyekben megtalálhatná mindazt, amit keres. Nem érti, hogy a szabados szex nem szerelem, a barátság pedig nem egyenlő az azonos ideológiájú emberek politikai szövetségével. Jenny viselkedését és gondolkodásmódját nagy mértékben befolyásolja gyerekkori traumája, akit apja szexuálisan zaklatott, és ami miatt sokáig nem bízik a hagyományos családi értékekben. A nő végül megnyugszik Forrest mellett, azonban korábbi életmódja miatt a boldogságuk nem tart sokáig. Jennyt, az állandóan úton lévő, valamit kereső nyughatatlan lányt Robin Wright játszotta, akit bár nem jelöltek díjra, de szintén remekül játszott.

Forrest és Jenny, azaz a jobb és baloldal kapcsolatából születő gyereket – tehát a jövő társadalmát – a hagyományos értékek mentén élő Forrest neveli fel, mert ő tud számára megfelelő családi hátteret biztosítani. Forrest az életszemléletét, tisztességét a családjából hozta, konkrétan édesanya tanítása által szerezte, aki a filmben szintén Jenny ellentétpárja olyan értelemben, hogy Mrs. Gump jelképezi a gyerekéért élő és mindent megtevő anyát, aki a helyes vágányra állítja nevelésével a fiát. Vele ellentétben a korábban drogozó és szexuálisan szabados életet élő, hagyományos családtól (még ha önhibáján kívül is) irtózó Jenny nem jó anyakép egy gyerek, azaz a jövő számára. Sally Fields is kiváló volt a gyakorlatias Mrs. Gumpként, aki esetenként hajlamos ugyan némi erkölcstelenségre, de azt mindig a gyereke jövője érdekében teszi.

Forrest: „Mama mindig úgy tudta elmagyarázni a dolgokat, hogy megértsem.”  forrest_gump_2.jpgDan Taylor hadnagy karaktere nagyon fontos a film vallásos rétegének megjelenítésében. Taylor életét Forrest megmenti a háborúban, azonban lábait térd alatt elveszítve ezután tolószékben kénytelen élni. Ő kezdetben úgy gondolja, hogy sokkal jobb lett volna hősi halált halni, mint ahogy az erős katonai hagyományokkal rendelkező családjában mindig meghalt valaki Amerika különböző háborúiban. Szerinte ez volt számára megírva, ennek kellett volna a sorsának lenni. A madártoll azonban őt is megérintette Forrest személyében, avagy isten útjai kifürkészhetetlenek, így életfeladata megváltozik a háború után. Már nehezített körülmények között kell rátalálnia arra az útra, ami új célt adhat az életének és boldoggá teheti. Taylor hadnagy azonban ezt kezdetben nem fogadja el, okosabb akar lenni a sorsnál vagy istennél. Ennek következményeként pedig Taylor belemerül az önsajnálatba, a keserűségbe és a kilátástalan alkoholizmusba, egészen addig, amíg el nem fogadja sorsát, azaz isten akaratát. Attitűdje egy több rétegében is szimbolikus jeleneteben változik meg, amikor egy hatalmas vihar végigsöpör Alabama partjainál, miközben ő Forrest rákhalász hajójának árbócán a hatalmas vihar közepén szinte félőrülten úgymond kihívja istent. A vihar elültével Taylor is megnyugszik, megköszöni Forrestnek (isten madártollának), hogy megmentette az életét, majd beugrik a vízbe, ahol boldogan úszkál. Amerikai filmekben a hajó illetve az azt körülvevő víz nagyon gyakran rendelkezik (keresztény) vallásos szimbolikával, mint ahogy itt is. Dan Taylor ennek megfelelően (szimbolikusan) köszönetet mondd istennek életéért, és megmártózik a vízben, azaz megkeresztelkedik, amivel elfogadja új életét és feladatát, hogy megváltozott körülmények között is kihozzon magából mindent és teljes életet éljen. Ezután Forrest és Taylor élete ugyan különválik, de mégis örökre összefonódik. Amikor legközelebb viszontlátjuk őt Forrest esküvőjén, már menyasszonyával a karján érkezik láthatóan józanul, kiegyensúlyozottan és már nem tolószékben, hanem műlábakkal, ami egyben jelképezi a karakter "talpra állását" is. Gary Sinise-t, a New Yorki helyszínelők későbbi főszereplőjét is Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, teljesen megérdemelten.

Dan Taylor hadnagy Forrestnek: „Gump, te rátaláltál már Jézusra?

Forrest kicsit meglepődve: „Nem tudtam, hogy keresnem kellett volna, uram.

A filmben még számos más remek karakter látható, többek között az erőszakos és akár terrorista jellegűnek is nevezhető afroamerikai radikál balos Fekete Párduc antirasszista mozgalom, valamint ennek ellentétpárja és egyben Forrest tükörképe Mykelti Williamson által játszott Bubba, az egyszerű fekete alabamai rákhalász, aki egy fokkal kevésbé volt szerencsés, mint Forrest. De feltűnik a filmben élete első szerepében a hatéves Haley Joel Osment gyerekszínész, a Hatodik érzék későbbi sztárja is Forrest gyerekeként, aki a jövő amerikai társadalmát szimbolizálja meglehetősen optimistán. Talán túlságosan is. forrest_gump_5.jpgA Forrest Gump kissé szentimentális háttérzenéjét Alan Silvestri szerezte illetve állította össze korabeli könnyűzenei számokból, amelyek időben természetesen követik a film történetét. Többek között felhangzik Elvis Presley Hound Dog-ja, Joan Baeztől a Blowin’ in the Wind, a Creedence Clearwater Revivaltől a Fortunate Son, a The Mamas & The Papastól a California Dream, a Simon and Gurfunkeltől a Mrs. Robinson, vagy éppen a Lynyrd Skynyrdtől a Sweet Home Alabama és még sok nagyszerű dal, amelyek remekül tükrözik azt az adott amerikai időszakot, amely bemutatása alatt felhangoznak. A filmet Don Burgess operatőr fényképezte, aki gyakran ráközelítésekkel, rázoomolásokkal erősítette az adott jelenet intenzitását. A filmben fontos szerepet játszanak egyéb technikai összetevők is, mint a kiváló trükkfelvételek, a CGI remek használata is, amelynek főleg azokban a jelenetekben van nagyon nagy jelentősége, ahol Tom Hankset belevarázsolták a korabeli eredeti filmhíradó részletekbe. Láttunk már ilyet egyébként a filmtörténelemben, többek között Woody Allen egyik filmjében, az 1983-as Zeligben.

Robert Zemeckis rendező filmje a hagyományos értékekről és az ezzel szembenálló ’60-as évekbeli balos ellenkultúráról egy elgondolkodtató és szórakoztató társadalmi szatíra, aminek története és karakterei látszólag túlzóak, azonban mint minden kiváló szatíra, úgy ez is ezzel adja vissza tökéletesen az ábrázolni kívánt társadalmat, miközben görbe tükröt állít minden résztvevő elé. A szatírák általában a karikatúraszerű történeteikkel és karaktereikkel nem rendelkeznek túl nagy érzelmi hatással, azonban a Forrest Gump nem csak szatíra, hanem egy olyan dramedy, aminek drámai elemei nagyon erős szentimentális hatással lehetnek a nézőre. És talán ez a film egyetlen pontja, amiben kritika érheti. Ugyanis túl szentimentális. Olyannyira, hogy emiatt a szatíra része veszít egy kicsit az erejéből. Mindettől függetlenül azonban a Forrest Gump egy olyan majdnem tökéletes film, aminek társadalmi témái ma talán még aktuálisabb, mint elkészítésének idején volt. Mindezek mellett a Forrest Gump is azon filmek közé tartozik, amelyet csakis kizárólag eredetiben angolul kell nézni, mert csak akkor érezhetjük teljes egészében a kiváló színészi játékot és szövegmondást, amiben nagyon nagy szerepe van a nagyon erős déli, itt konkrétan alabamai tájszólásnak.

Közben a történelem mintha ismételni magát. 50 évvel a Fekete Párducok után megjelent a Black Lives Matter nevű szélsőbalos erőszakos antirasszista mozgalom. Mindegyiknek megvoltak, megvannak az okai, amelyek tagadhatatlanok, ugyanakkor mint minden radikál balos mozgalom, úgy ez is túlmegy a racionális és produktív határon, amikor már a fosztogatás veszi át a főszerepet és a történelmet próbálják meg kitörölni. Ez utóbbival eddig csak olyan elmebetegek próbálkoztak, mint a nácik és a komcsik. És most az amerikai baloldali liberálisok. A történelem nem rózsaszín marijuana füstbe burkolózó álomvilág, amiből ki lehet radírozni a nekünk nem tetsző  "rosszat", hogy csak a „jó” maradjon, jelentsen ez bármit is. A történelem egy folyamat, az emberi társadalmak evolúciója, amiből nem lehet részeket kitörölni. A rosszabb részeire azért kell emlékezni, hogy ne következhessen be újra, a jóból meg tanulni kell. A lényeg, hogy a történelem ismerete nélkül nem érthető vagy értelmezhető a jelen és a jövő sem. Mai társadalomtudattal megítélni évszázadokkal, vagy akárcsak 20 évvel ezelőtti eseményeket vagy gondolkodásmódot pedig nem csak hatalmas ostobaságra, de tudatlan arroganciára is vall.

Értékelés: 10/10

Részlet a filmből, Forrest Gump nevét a Ku-Klux-Klán alapítójáról kapta:

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr4115825642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apro_marosan_petergabor 2020.06.19. 10:45:07

Igen,
félek a baloldali, libero-bolsevik vélemény terrortól, amely gátlástalanul hozzálátott a történelem,s a művészet átírásához.
Azért, mert amerikai 30 éves országlásukat (senkit se téveszzenek meg a Bushok látszólagos kormányzása, az valójában az ultraliberális establishment érdekeinek jegyében zajlott)- most megtörte Trump, aki politikusként úgy mozgott időnként, mint elefánt a pocelánboltban. De mégis csavart egyet a globalizmuson, próbálta erősíteni a hazai ipart, azzal munkát adva az egyszerü embereknek, feketéknek is. Fékezve a bevándorlást, hazahívva az amerikai katonákat, a szerződések betartását követelve a NATO partnereken, stb.
Nos, kihúzta a szőnyeget az establishment alól, novemberben pedig választás lesz. A gátlástalan baloldal (szélsőséges, anarchista, kommunista) pedig anarchista módszerekkel, uszítással, pénzzel markában tartott celebekkel támaszkodik a lumpen elemekre s próbálja megfélemlíteni a normalitás talaján állokat - vélemény terrorral is. Ennek eszköze a postban említett öncenzúrázás - amit végeznek a streamerek, tartalomszolgáltatók - amely a sztalini, Rákosi időkre emlékeztet, demagógiájában s módszereiben egyaránt.
Fel kell lépni ellne a józansággal, s a vélemény és szólásszabadsághoz való ragaszkodással!

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2020.06.22. 10:02:19

A legfőbb benyomásom a filmmel kapcsolatban az volt, hogy a történelmi események csak a felszín és elsősorban a nosztalgia miatt vannak benne, csupán mellékesként jelennek meg az egyén életében igazán fontos dolgok mellett. Szóval szerintem inkább csak a kort akarta bemutatni elsősorban és nem politikai állásfoglalást tenni.

Ha jól értem, most azt kifogásolják benne, hogy negatívan áll hozzá az 1960-as évek mozgalmaihoz. Ez nem rémlik, de ha így is van, a fentiek miatt nem érzem, hogy meghatározó része lenne... kb. csak egy-két jelenetről van szó, nem? Amikor Forrest hazatér Vietnámból, Jenny pedig épp hippi-korszakát éli.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.06.22. 10:15:13

@Liberális Artúr: sztm nézd meg újra a filmet. Erőteljes (társadalmi) állásfoglalás. Nem nagyon tudsz sztm olyan hollywoodi filmet mondani, ami a baloldal által örökké magasztalt 60-as évekbeli szélsőbalos mozgalmakat negatív színbe tüntetné fel. Mert nincs ilyen. Kivéve ezt.

A 60-as évek radikál balos drogos szabad szexes komcsi mozgalma, és benne a Fekete Párducok is abszolút negatívak. Olyanok, mint a valóságban. Erőszakosnak és vulgárisnak ábrázolva. Aok az "alternatív életformájú" emberek, akikkel Jenny összejön mind-mind negatív karakter, akik mellett tönkreteszi az életét. Ahelyett, hogy boldog családi életet élne Forrest mellett. Ez a film egyik lényege. Az egyik "békepárti komcsi aktivista - tök úgy néz ki mintha a Cseka egyik embere lenne a 20-as évek Szovjetuniójából, :) - még veri is a nőt.
süti beállítások módosítása