Nem sok olyan film létezik a világon, amelyiknek nehezebb lenne meghatározni a műfaját, mint a Kill Billnek. Vagy legalábbis nem röviden. A film írója és rendezője, Quentin Tarantino mindig is híres volt arról, hogy előszeretettel hajlítgatta, mixelte össze, újította meg gyerekkora kedvenc és népszerű műfajait. Ezek közül is elsősorban a hongkongi kung fu és a japán szamurájos filmekre, a slasher horrorokra, a spagetti westernekre, a ponyva és noir jellegű crime thrillerekre, a blaxpoitation filmekre, a japán animációra, az animera és egyéb olyan műfajokra kell gondolni, amelyek jellemzően B és C kategóriás filmekben láthatóak elsősorban, és amelyeket leginkább a grindhouse film kifejezés ír le legjobban. A Kill Bill ezen műfajok és még ezen túliak összessége. A film főszereplője, Uma Thurman, egy ex-bérgyilkost alakít, aki bosszút esküszik az őt eláruló bérgyilkos társai ellen, akiket Lucy Liu, Vivica Fox, Daryl Hannah, Michael Madsen és David Carradine játszanak. (Bár az utóbbi kettő inkább csak a második részben jelenik majd meg.)
The Bride, azaz Menyasszony (Uma Thurman) korábban egy mindenre elszánt profi bérgyilkos csoport, a The Deadly Viper Assassination Squad tagja volt. A csoport vezetője Bill (David Carradine) nem csak a mestere, a főnöke, de a szeretője is volt, akit azonban elhagyott, amikor kiderült, hogy terhes a gyerekével. The Bride egy új, nyugodtabb életet szeretne kezdeni valaki mással, akivel már éppen a házasságukra készülődik, amikor Bill és a csoport többi tagja, O-Ren Ishii (Lucy Liu), Vernita Green (Vivica A. Fox), Bill testvére, Budd (Michael Madsen) és Elle Driver (Daryl Hannah) az esküvőre készülődő párt és a többi jelenlévőt lemészárolják a templomban. The Bride azonban nem hal meg, de négy évre kómába kerül. Amikor kórházi ágyában magához tér immár gyerekét elvesztve, megfogadja, hogy bosszút áll Billen és a többieken. Az előkészületek során Japánba megy, hogy Bill korábbi tanára, Hattori Hanzo (Sonny Chiba) visszavonult kardkészítő mester segítségét kérje, aki el is készíti neki a szamurájkardok legjobbikát. Ezután a Menyasszony felkeresi és bosszút áll a csapat két tagján, O-Ren Ishii-n és Vernita Greenen, még akkor is, ha közben meg kell küzdenie az egész őrült japán alvilággal. A többiekre majd a 2. részben kerül sor... 
Quentin Tarantino író és rendező hat évvel a Jackie Brown elkészítése után jelentkezett új mozival, a Kill Billel, amit eredetileg egy filmnek szánt. A negyediknek. A film producere, aki nem más, mint a nemrégen nemi erőszakért hosszú időre elítélt Harvey Weinstein, azonban túl hosszúnak érezte a közel 4 órás hosszúságot. Két választási lehetőséget adott Tarantinonak, vagy a film közel felét ki kell vágni, aminek számos kiváló jelenet áldozatául esett volna, vagy két filmet készítenek belőle, és így a leforgatott anyag legnagyobb része megmaradhat. Tarantino szerencsére ez utóbbit választotta, így látható benne az élőakciós filmbe illesztve a látványos anime szekvencia is, ami a Kill Bill 1 egyik legjobb jelenete.
A Kill Bill egy tipikus Tarantino film, telis-tele (látszólag) indokolatlan és kegyetlen erőszakkal. Mivel azonban Tarantino mindig is a gyerekkori élményeit és fantáziáit éli ki saját filmjeiben - még ha közben fel is nőtt (?) -, ezért ez az erőszak általában játékos, sok esetben gyerekes és természetesen jelenlévőnek értendő és érzendő. Minderre a legjobb példa a pályafutásában a Kill Bill 1. Habár az erőszak végtelenül grafikusan ábrázolt, azonban képregényszerű jellege sokat tompít az erőszak sokkoló hatásán és válik sokkal inkább viccessé. A humor amúgy is elengedhetetlen eleme egy Tarantino filmnek, amely nem csak erőszakhoz kapcsolódik, hanem a dialógusok keményebb, cinikusabb, esetenként nem PC szövegeihez is. Mindeközben természetesen megőrzi a vagány jellegét, és ráadásul remekül is néz ki. Főleg hozzáadva a rendező többi kézjegyét, a végtelenül hangulatos, és nem mellesleg megintcsak „cool”, általában '60-70-es évekbeli zeneválasztást és a korabeli fényképezést felidéző kiváló operatőri munkát, amelyekkel tovább erősíti a film kiváló stílusát. További jellemző stílusjegyei közé tartozik a régi klasszikus filmekben, főleg noirokban megszokott narráció és nem lineáris szerkezeti felépítés, valamint flashbackek használata, amivel itt is folyamatosan, a film elejétől a végéig fokozni tudja a feszültséget, és nem mellesleg az erőszak extrémitását és annak brutális jellegét. És persze nem maradhatnak el Tarantino különböző névadásai sem, amelyek mindig nagyon stílusosak és viccesek, egyszerre tisztelegve és parodizálva is azokat a régi filmeket és műfajokat, amiket felhasznált filmje készítéséhez. A Kill Bill 1 esetén ilyen többek között a bérgyilkos csoport neve, a The Deadly Viper Assassination Squad, azaz a Halálos Vipera Kivégző Osztag, amelynek minden egyes tagja valamilyen halálos marású kígyóról kapta a nevét. 
Egyetlen Tarantino film sem létezhet popkulturális utalások nélkül, amely összetevőben majd a 2019-es Volt egyszer egy Hollywoodban ér a csúcsra, mivel az a film lényegében csak erről szól majd. De azért a Kill Billek sem szűkölködnek ilyesmiben, itt is elhintett jó néhányat. A sztori két '60-70-es évekbeli film történetére is nagyon emlékeztet. Először is Francois Truffaut 1968-as The Bride Wore Black című filmjéhez, amiben a menyasszony bosszút áll egy öttagú gangen, és megöli őket egytől egyik, miközben kihúzkodja a nevüket egy listáról. A másik egy 1973-es Lady Snowblood című japán történelmi film, amiben egy nő megöl egy olyan ganget, ami megölte a családját. Ez a film ráadásul állóképeket és illusztrációkat is felhasznál, mégpedig olyan jelenetekhez, amelyeket túl drága lett volna megfilmesíteni.
Aztán persze a történeten kívül számtalan egyéb részlet is a popkulturális utalások része. Ilyen a Menyasszony sárga motoroscucca, sisakja, motorja, ami nagyon hasonló ahhoz, amit Bruce Lee viselt az 1972-es Game of Death c. kung fu filmben. O-Ren Ishii gyerekkorát bemutató anime részlet pedig több régebbi japán anime filmet idéz meg, mint például a Golgo 13: The Professionalt (1983), vagy az 1987-es Wicked Cityt. A Kill Bill 1 rengeteg akciójelenetét pedig Tarantino kedvenc gyerekkori filmjei, a Shaw Brothers filmek inspirálták. (Shaw Brothers filmeket a három testvér, Runje, Runme és Runde által alapított hongkongi filmstúdió készítette, az idők folyamán több, mint ezret, amely a fénykorát a 60-as évek végétől élte a 80-as évek elejéig és döntő többségében különböző B kategóriás harcművészeti, főleg kung fu filmeket készítettek.) Nem beszélve a zenei utalásokról, amikről majd egy kicsit később.
A Kill Bill lényege azonban nem egyes összetevőiben, hanem stílusában rejtőzik, nem véletlenül nevezik Tarantino legjobb stílusgyakorlatának. A rendező a maga kedvenc műfajai, a filmművészet (vagy inkább ipar) B és C vonalas 60-70-es évekbeli grindhouse filmek stílusai előtti tisztelgése, miközben modernizálja, „cool”-osítja és új, azaz Tarantino-szintre emeli őket.
Mivel a Kill Bill lényege a stílusában rejlik, ezért mind a története, mind a karakterei is ennek megfelelőek, azaz egyszerű, B filmeknek megfelelő sztorival és képregényszerűen túlzó, ugyanakkor mégis egyszerű karakterizálással rendelkezik, a legfontosabb szereplők leírhatóak egy-két szembeötlő tulajdonsággal.
A főszereplő a Menyasszony, kódnevén Black Mamba, azaz Fekete Mamba Kígyó (a valódi neve az első részben nem hangzik el). Megtudjuk róla, hogy a Deadly Viper Assassination Squad tagja volt, és legalább olyan mindenre elszánt gyilkos, mint a csoport összes többi tagja. „A leghalálosabb nő a világon”, azaz karaktere egyfajta harcművészeti femme fatale. Két jellemző tulajdonsággal rendelkezik: a legprofibb és legkeményebb gyilkos, aki azonban végtelen gyengédséget is képes mutatni elvesztett gyereke iránt. A Bride legfőbb célja, hogy bosszút álljon gyermekéért és magáért, megölje a csoport többi tagját, legvégére hagyva a legfontosabbat, Billt, korábbi mesterét és szeretőjét. Uma Thurman egyrészről végtelenül komolyan és elszántan alakítja a Menyasszonyt, másrészről pedig megfelelő mennyiségű és minőségű gyengédséget mutat esetenként.
A Bride öt célpontja O-Ren Ishii, Vernita Green, Bill testvére Budd, Elle Driver és persze Bill maga, de csak az első kettőt vadássza le a Kill Bill első részében, a többi a másodikra marad.
A film elején Vernita Greennel való találkozását és harcát láthatjuk, bár a szerkezet nem lineáris jellege miatt ő valójában már a második célpontja. Azért ezt láthatjuk először, mert O-Ren Ishiivel való leszámolása sokkal hosszabb, összetettebb és véresebb lesz, így az majd a film végén jelenik meg, annak csúcspontjaként. Vivica A. Fox remekül játszotta Vernitát, kódnevén Copperheadet, azaz Rézfejű Kígyót, aki jelenleg Jeannie Bell néven éli egy átlagos középosztálybeli anya mindennap életét a kaliforniai zöldövezetben és gondoskodik 4 éves kislányáról. Vernita és a Bride tulajdonképpen nagyon hasonló karakterek, sőt, egymás tükörképei, mivel ugyanazzal a két tulajdonsággal rendelkeznek: kegyetlen és vérprofi gyilkosok, akik végtelen gyengédséget tudnak mutatni gyerekeik iránt, és ha nem lennének kegyetlen és vérprofi gyilkosok, akkor remek anyák lehetnének.
A filmet remekül beindítja a kettejük közötti leszámolási jelenet. Egy energikus késpárbaj után minden vérben úszik a zöldövezeti ház modern konyhájában, amikor hazaér a suliból Copperhead 4 éves kislánya. Tetőtől talpig csurog róluk a vér, de reflexszerűen mindketten a hátuk mögé rejtik véres késeiket, hogy a kislány nehogy meglássa. Majd megisznak egy kávét a végső összecsapás előtt. A gyerek kijön a szobájából a zajra, és meglátja halott anyját és gyilkosát, akinek még a kezében van a véres kés, és aki közli a tágranyílt szemű, ijedt, copfos kislánnyal, hogy:
The Bride: „Nem állt szándékomban mindezt előtted megtenni. Ezért bocsánatot kérek. De elhiheted nekem, hogy anyád rászolgált. Ha felnővén még mindig rossz érzéseid lesznek emiatt, akkor keress meg, várni foglak.” (poszt végi videóban)
Mielőtt a film végén leszámolna másik ellenségével, O-Ren Ishiivel, még számos kiváló jelenet szemtanúi lehetünk ebben a nem lineáris felépítésű filmben. Láthatjuk 4 év kóma utáni magához térését a kórházban, amikor is arra ébred, hogy az egyik ápoló rendszeresen megerőszakolta, és még ki is árusította testét más perverzeknek, miközben magatehetetlenül kómában feküdt. Szerintem látatlanul is mindenki kitalálja ezen férfiak sorsát a Black Mamba ébredése után.
Az egyetlen helyszín, ahol a Menyasszony nem öl meg senkit, Hattori Hanzo, a már visszavonult legendás kardkészítő mester háza. De nagyon valószínű, hogy mindez csakis azért történhetett, mert a mester megszegte azt a fogadalmát, hogy nem készít több, emberi élet kioltására szolgáló kardot. Hattori Hanzot az a Sonny Chiba nevű japán színész alakította, aki fiatalabb korában megszámlálhatatlan mennyiségű japán harcművész, kung fu és szamurájkardos filmben játszott. Olyanokban, amelyeken Tarantino felnőtt.
Daryl Hannahnak is van egy remek jelenete Elle Driverként. Egyik szemén szemkötővel, szexi nővérruhában besétál a még kómában lévő Menyasszony kórházi szobájába, hogy megmérgezze, miközben egy 1968-as brit pszichothriller, a Twisted Nerve főtémáját fütyörészi. Elle karakterével majd a második részben ismerkedünk meg alaposabban, ráadásul a következő találkozásukkor már a Menyasszony is ébren lesz.
A film közel 40 percet szentel O-Ren Ishii-vel, kódnevén Cottonmouth-szal, azaz Vízi Mokaszinkígyóval való leszámolásra. Azért ilyen hosszút, mert előtte Black Mambának le kell győznie szinte a teljes japán alvilágot, aminek Cottonmouth a legfőbb vezetője. Még a leszámolás előtt, a film első felében megismerkedünk O-Ren Ishii múltjával, gyerekkorával egy közel 10 perces anime jelenetben. Ebből kiderül, hogy O-Ren amerikai kínai és japán keverék, akinek a szüleit a yakuzák egyik legkegyetlenebb főnöke öletett meg, és akin aztán kicsit később bosszút is áll.
O-Ren Ishiit felnőttkorában Lucy Liu játssza, akinek karaktere roppant érzékeny arra, ha a japán yakuza főnökök felemlegetik kínai-amerikai örökségét, mint ahogy azt Tanaka Főnök teszi kissé előítéletesen. Tarantino az ilyen fajta rasszizmust mindig megbünteti a filmjeiben a PC-ség jegyében, ezért aztán Tanaka nyaka nagyon nagy gyorsasággal találkozik egy szamuráj kard éles felével. Természetesen attól a pillanattól kezdve, hogy Black Mamba megjelenik abban a japán étteremben, ahol O-Ren szórakozik az embereivel, a film legvéresebb 40 perce veszi kezdetét, ami aztán túlmegy minden addigi határon. A vér ömlik mindenhonnan, miközben Black Mamba Hattori Hanzo szamurájkardjával megöli az összes japán yakuzát, közte O-Ren egyik kedvenc gyilkosát, a szadista és teljesen őrült, japán iskoláslány ruhába öltözött és annak megfelelően kuncogó Gogo Yubarit, akit egyébként Chiaki Kuriyama játszott nagyon emlékezetesen. A japán éttermes jelenetben összesen 74-en halnak meg, bár elég nehéz ezt összeszámolni az ide-oda repkedő levágott és szökőkútszerűen vért spriccelő végtagoktól. Annak ellenére, hogy számos remek pillanata van ennek a 40 perces jelenetnek, én egy kicsit hosszúnak éreztem, és szerintem itt elkelt volna egy kicsivel szigorúbb vágás.
A Kill Bill egyik nagy erőssége a zenéje, amit RZA, azaz Robert Fitzgerald Diggs válogatott össze jellemző módon a '60-70-es évekből a filmben megjelenő különböző műfajoknak megfelelően, amelyek roppant mód felerősítik a Kill Bill amúgy is erős és stílusos atmoszféráját. És itt is számos popkulturális utalás hangzik el. Hallhatunk benne countryt, Morricone-féle western filmzenét, a már említett Twisted Nerve füttytémáját, amit egyébként Bernard Herrmann, Alfred Hitchcock kedvenc és gyakran használt zeneszerzője szerzett. Különböző japán instrumentális zenék is hallhatóak Tomoyasu Hotei gitárostól. De felcsendül a The Flower of Carnage c. szám a már említett Lady Snowblood című filmből Black Mamba és Cottonmouth leszámolásakor. És nem utolsósorban hallható a nagyszerű 5.6.7.8 nevű japán női garage rock együttes, akik a I Walk Like Jayne Mansfield and I'm Blue at The House Of Blue Leaves c. számokat játszák mezítláb a japán étteremben. 
A film operatőre Robert Richardson volt, aki Quentin Tarantino előtt gyakran dolgozott Oliver Stonenal és Martin Scorsesvel is. Az operatőr nagyon látványosan alkalmazza a korabeli kung fu és western filmekre jellemző operatőri eszközöket, mint a gyors zoomolást, ami egy close-upban végződik, az osztott képernyőt, vagy éppen a fekete-fehér szekvenciákat az egyébként színes filmben.
Quentin Tarantino rendezői pályafutásának feléhez ért a két Kill Bill filmmel (már ha igaz, hogy összesen tízet rendez csak), nagyon látványosan és stílusosan lezárva ezzel karrierje első, véleményem szerint jobbik felét. Mivel a Kill Bill története szög egyszerű és nem túl bonyodalmas, inkább csak annak látszik a nem lineáris szerkezete miatt, amely használatának pont ez volt a célja, mindenesetre így jó sok ideje marad Tarantinonak arra, hogy kreatív ötleteivel töltse meg a játékidőt és saját narratív és egyéb eszközeivel működtesse a filmet. Ezek egyik legjobbja a már többször említett anime jelenet, a kreatívan és viccesen megkoreografált akciójelenetek, a látványos fényképezés, cool zenék, remek színészi játék, amelyek mindegyike nem csak a filmet inspiráló műfajokhoz illeszkednek, de mind a drámai, mind a vicces hatást is képesek növelni. Tarantino annyira jól formálja saját képére a grindhouse különböző műfajait, hogy még azokat a műfajokat is megkedveli az ember, amelyekért eredetileg nem rajongott. Életemben nem tudtam végignézni egy kung fu filmet se Bruce Leevel vagy bárki mással, de Tarantino kung fuja és harcművészete roppant szórakoztató. És nem mellékesen stílusosan vagány.
Kill Bill 1 body count: 95 halott.
Értékelés: 9/10
Folyt. köv. a második résszel.
Képek forrása: alphacoders.com
Black Mamba és Copperhead kislánya:
