Time Goes By

Martha Ivers furcsa szerelme (The Strange Love Of Martha Ivers) 1946

2014. november 25. 16:02 - Time Goes By

A Martha Ivers furcsa szerelme c. film noir melodráma amellett, hogy műfajának legjobb darabjaihoz tartozik, arról is nevezetes, hogy ez volt Kirk Douglas film debütálása. Őt régi drámaiskola társa Lauren Bacall ajánlotta a film producerének, Hal B. Wallis figyelmébe, és aki ezzel megkezdte a több, mint 60 éves filmkarrierjét. 

A történet 1928-ban kezdődik. A tinédzserkorban lévő gazdag örökösnő Martha Ivers  már többedszerre próbál sikertelenül megszökni az utálatos, domináns nagynénje házából és fennhatósága alól Sam Mastersonnal, az alacsony sorból származó barátjával. Az egyik este Mrs. Ivers (Judith Anderson) éppen a macskát üti a botjával a lépcsőn, amit Martha kivesz a kezéből, és nagynénjét csapja fejbe vele, aki elveszti egyensúlyát és a lépcsőn legurulva meghal. Az esetnek szemtanúja volt a szintén tinédzser korban lévő Walter O'Neil, aki a Martha tanítójának fia. Mr. O'Neilnek azt hazudják, hogy valaki betört és ez az illető ölhette meg a nagynénit, akit ők már holtan találtak. Mr. O'Neil tudja, hogy nem mondanak igazat, de azért, hogy fia felemelkedése és jövője érdekében kihasználja a szituációt, együttműködik velük a rendőrségen. 18 évvel később Sam Masterson (Van Helfin) visszatér a városba, aki megismerkedik a csinos Antoniaval "Tony" (Lizabeth Scott), akit másnap letartóztatnak próbaidejének megszegése miatt. Sam úgy dönt, hogy a nő érdekében felkeresi a város kerületi ügyészét, aki nem más, mint Walter O'Neil (Kirk Douglas) és ekkor már Martha Ivers (Barbara Stanwyck) férje. Az ügyész a felesége és persze saját védelme érdekében időközben kivégeztetett egy ártatlan embert Martha tanúvallomása alapján Mrs. Ivers haláláért. Walter azt gondolja, hogy Sam valódi szándéka az, hogy megzsarolja őket a nagynéni halálának körülményeivel, abban a hiszemben, hogy Sam a szemtanúja volt annak. Ez a félreértés, na és persze a régi elhallgatott bűncselekmény végül a gyerekkori barátok közötti kapcsolatok megromlásához vezetnek és tragikus eseményekbe torkollik...A film egy tipikusnak mondható háború után nagy népszerűségnek örvendő pszichológiai melodráma, amely központjában egy szerelmi háromszög áll, és amit az alkotók a film noir műfajának keretei közé ágyaztak. Bár ez a film a klasszikus noiroktól eltérően nem igazán a társadalmi mondanivalókra van kihegyezve, azért ilyen is található benne, mégpedig a házasság és az igazságszolgáltatás korrupciójának bemutatásán keresztül. Martha és Walter házassága élesen szemben áll a '40-es évek házasságról vallott képével. Ugyanis az ő - látszólag - sikeres házasságuk nem szól egyébről, mint zsarolásról, pénzről, bűntudatról, amelyet egy (kettő?) bűncselekmény alapozott meg. A két ember sorsa régi bűnükből kifolyólag egy életre összekapcsolódott, tulajdonképpen egymás csapdájába estek, amit most házasságnak neveznek. A "kísért a múlt", a noirok egyik legnépszerűbb eleme, itt egy fura verzióban látható, amikor a két bűnös soha nem vesztette el a kapcsolatot egymással, ezáltal régi bűnükkel nap, mint nap együtt élnek, csak valami oknál fogva - Sam megjelenése - újra életük központi elemévé válik. A szereplők életét a lezáratlan bűnös múltjuk - na és a sors keze - alakít és fejez be, amely történetet az árulás, félelem, zsarolás, szerelem, na és persze nem utolsósorban a gyilkosság irányít. Az egész film a négy főszereplő (Martha, Walter, Sam, Antonia), motivációi és kapcsolatai körül forog, akik mindannyian nagyon noiros karakterek a műfajban megszokott tulajdonságokkal és hibákkal.

A forgatókönyvet John Patrick Oscar-jelölést érdemlő Love Lies Bleeding c.történetén alapulva Robert Rossen írta, ami összességében nagyon jó alapanyagnak bizonyult: a sztori érdekes, fordulatokkal teli, és a párbeszédek között is vannak figyelemreméltóan élesen szellemesek. A film melodramatikus oldalának erőssége azáltal is kifejezésre jut, hogy itt nincsenek keményfejű zsaruk és antihősök, vagy kegyetlen és hideg gyilkosok, hanem csak kétségbeesett emberek reménytelen szituációban. Négy ember, akik erkölcsileg és érzelmileg is megsebeződtek már az életben, és mindannyian rendelkeznek valamilyen bűnös múlttal. Ha valaki rápillant a címre, akkor azt gondolhatná, hogy Martha Ivers a film főszereplője, azonban nem őt láthatjuk legtöbbet a képernyőn. Következőnek Samre tippelnénk, ami látszólag igaz, azonban az ő karaktere kevésé jól megírt és kibontott, mint Marthaé és Walteré, ráadásul ő csak belecsöppen (visszacsöppen) az ő életükbe. Valójában Martha és Walter házassága, kapcsolata a film főszereplője, ami egy bűnténnyel kezdődött és azzal is végződik. A karakterek további érdekessége, hogy ebben a filmben két antihőst és két femme fatale-t láthatunk: Barbara Stanwyck, mint általában mindig, most is remek Martha Ivers szerepében. Ő egy nagyon összetett karakter, akiben nagyon sok ellentmondás rejtőzik. A tinédzser lány, gazdag örökösnő sikeres üzletasszonnyá válik, miközben úgy tűnik, hogy végleg elveszti az erkölcsi érzékét, amivel különbséget tudna tenni jó és rossz között. Már tinédzser korában látszott, hogy fennáll nála ennek lehetősége. Martha, aki fiatalon fellázadt domináns nagynénje állandó ellenőrzése és irányítása ellen, nagyon hasonló felnőtté válik. Fiatalon úgy tűnt, hogy képes szeretni (na meg gyűlölni is) annyira, hogy lemondjon a gazdagságáról és az azzal járó hatalomról is. Felnőttként már inkább az utóbbi az igazán fontos neki, még ha Sam feltűnésekor először azt a látszatot is kelti, hogy még mindig szerelmes a férfibe. Mentségére legyen mondva, hogy érzelmeit nem tettei, valóban azt gondolja először, hogy még mindig szereti azt a férfit, akit élete szerelmének gondol, még ha közel húsz éve nem is látta. Ennek nem csak az az oka, hogy az emberek általában szeretik magukat szerelmesnek hinni, hanem az is, hogy valóban vonzódik Samhez, azonban ennek nem sok köze van a szerelemhez. Marthaban lappang némi szadisztikus és erőszakos jellemvonás, ami legelőször akkor látszik rajta, amikor nem szándékosan ugyan, de megöli nagynénjét, és a lépcsőről nézi a holttestet hidegen és némi perverz élvezettel az arcán. A két fiú közül mindig Sam volt a vadabbik, és ez az a pont ami Marthát mindig inkább Samhez vonzotta Walterrel szemben. Felnőttkorukban is ez folytatódik, többek között azért, mert Martha erőszakos bűnözőnek gondolja Samet. Karakterének femme fatale jellegét erősíti az, hogy hajlamos manipulálni a körülötte lévő férfiakat, akikhez esetenként már-már egy szexuális ragadozó módjára közeledik. Karakterének morálisan romlott jellegét mutatja az is, hogy Marthanak nagyon sok házasságon kívüli kapcsolata volt.

Barbara Stanwyck mindig nagyon jó volt a manipulatív és hideg femme fatale-ok szerepeiben, és erre most sem cáfol rá, sőt. Ebben a filmben nagyobb tartományt jár be érzelmek terén, mint a Double Indemnityben és ezt apró részletekben is bemutatja. Ráadásul ő szinte minden filmbeli partnerével nagyon szikrázó párost tudott alkotni, ami itt igaz Kirk Douglesre és Van Heflinre is.Kirk Douglas élete első filmszerepében teljesen más karaktert játszik, mint amiről később híres lett. Walter O'Neil kerületi ügyész egy gyenge, alkoholista, erőtlen és nagyon könnyen befolyásolható férfi, aki elkeseredetten szerelmes feleségébe, miközben tudja, hogy az soha nem szerette, és inkább csak a helyzet szülte kényszerből ment hozzá. Egész felnőtt életét a bűntudat irányítja. Nemcsak azért, mert gyerekként hazudott, hanem mert felnőttként tovább növelte bűnösségét azáltal, hogy ügyészként egy ártatlan embert végeztetett ki, csakhogy a nagynéni megoldatlan ügye lezáródjon, és feleségére és rá semmilyen árnyék ne vetülhessen. Bűntudata és viszonzatlan szerelme miatt az alkoholba menekül, ami tovább gyengíti jellemét és növeli szánalmasságát. Minden jelenetében van a keze ügyében egy pohár vagy üveg alkohol. Jellemének gyengeségét mutatja az is, hogy látszólag kedves Sammel, miközben a háta mögött próbál neki keresztbe tenni. Végtelenül gyáva, aki soha nem képes szemtől-szembe kiállni valaki ellen a saját érdekében. Feleségének köszönheti azt is, hogy szakmailag elismert és sikeresnek mondható (igaz, ebben az is benne van, hogy ártatlan embert végeztet ki). Ugyanakkor élvezi azt a hatalmat, ami ügyészi beosztásával jár, hiszen személyes kapcsolataiban nem rendelkezik ilyennel. Mint általában a gyenge emberek, pozíciójából fakadó hatalmával visszaél. Nemcsak az ártatlan ember kivégezése, de Sam városból való kiűzése is ezt mutatja.

Kirk Douglas nagyon jól játszik, és annak ellenére, hogy karaktere elég szánalmas, mégiscsak megszerzi a nézők szimpátiáját. Kirk Douglasnek van egyfajta veszélyes kisugárzása, amit több filmben is remekül felhasznált, és amit itt is érzékeltet, persze nem annyira hivalkodóan, mint a Kísért a múltban. Emiatt nagyon hiteles a gyenge, de mégis veszélyes férj szerepében, aki a feleségéért mindenre képes.A félig utcagyerek, majd felnőttkorában piti bűnöző Sam Masterson szerepében Van Heflin látható, akinek karakterének szájából hallhatjuk a legtöbb jó dumát. Nagyon sok antihős figurához hasonlóan mindig mindenre van egy gyors és szellemes válasza. Annak ellenére, hogy társadalmilag mindig is kívülálló volt, mégiscsak ő az, aki rendelkezik saját morális kóddal, ami a társadalmilag magas státuszú Martharól és Walterről nem mondható el. Ugyanakkor ő sem teljesen egyenes jellem, és nem csak azért, mert emberölés is szárad a lelkén, hanem mert ki akarja anyagilag is használni a helyzetet, amibe szinte szó szerint belecsöppen. Nem szándékozott ő régi városában megállni, vagy régi barátaival a kapcsolatot felvenni, ez inkább csak a sors kezének, konkrétan az autójának műszaki problémájának köszönhető.

Van Heflin egy átlagos kemény fickót és szerencsejátékost játszik, akinek karakterét kicsit élesebbre, veszélyesebbre is formálhatott volna, de ettől függetlenül nem volt rossz.

Lizabeth Scottnak sajnos nem jutott túl nagy feladat vagy kihívás, a négy karakter közül övé a legkevésbé fontos vagy látványos szerep, pedig ő a film noir műfajának egyik ikonikus femme fatale színésznője. A gyönyörű Tonyban is felvillan a férfit a romlásba taszító végzet asszonyának képe, amikor elárulja Samet és segít (igaz, csak zsarolás miatt) Walternek, hogy csapdát állítson Samnek. Tony karaktere azonban nem igazán teljesedik ki, a film nagy részében a hotel szobában várja Samet. Mindazonáltal Lizabeth Scott gyönyörű, és ez mégiscsak egy fontos elvárás egy femme fatale-tól.

A négy karakter másik háromhoz fűződő kapcsolata miatt lesz a film igazán jó, amiben persze meghatározó a Sam-Martha-Walter hármas:

A domináns Martha gyerekkoruk óta irányítja a gyenge Waltert, azonban ennek az is a következménye lesz, hogy életük összefonódik. Walter megalázva érzi magát felesége által, ugyanakkor viszonzatlan és szinte védelmező szerelmet is érez a nő iránt, aki annak ellenére vagy azzal együtt tette tönkre az életét, hogy látszólag mindent neki köszönhet. Bármit képes megtenni a bármire képes nőért.Martha azonban soha nem tartotta túl sokra Waltert. Már gyerekkorukban is a vagány Samért rajongott és megvetette a szemüveges könyvmolynak tűnő Waltert. Ez a megvetés és lenézés csak tovább növekszik, amikor a férfi alkoholista lesz, majd csúcspontjára akkor ér, amikor Sam visszatér az életükbe. Ahova egyébként nem akart, csak ők gondolták azt, hogy ezzel a szándékkal jött vissza a városba. Walter rémült meg leginkább ettől a gondolattól. Ennek oka nemcsak a féltékenység, de Martha iránti védelmező szerelme is, ugyanis azt gondolta, hogy Sam szemtanúja volt a nagynéni halálának és ebből próbál meg most hasznot húzni.

A házaspár és Sam első találkozásakor Sam őszintén örül a viszontlátásnak, Martha egyrészről szintén örül régi rajongása tárgyának, azonban a felszín alatt egy kicsit gyanakvó is a férfi szándékait illetően. Walter pedig csak a legrosszabbra tud gondolni: Sam miatt elveszíthet mindent, ami fontos neki. Ezért aztán kezdetben kezébe akarja venni a szituáció irányítását, azonban ezt már az első pillanattól kezdve rosszul csinálja, amikor ahelyett, hogy nyíltan megbeszélné Sammel a dolgot, inkább kemény fickókat küld rá.

Közben persze Marthanak más terve van. Bár először Sam szándékaitól tart, érzelmei ide-oda ugrál a szeretlek - nem szeretlek között, azonban férje megvetésében, akivel eddig inkább csak a sors akarata miatt és a csapdahelyzet miatt volt együtt, eljut odáig, hogy Samet megpróbálja a férje megölésére rávenni. A férfi azonban soha nem volt annyira oda érte, mint amennyire ő vonzódott a Samhez, ráadásul a férfi oldalán már ott van a gyönyörű Tony is.

Megverése után Samben a bosszúvágy is feléled, és amikor rájön a nagynéni halálának valódi okára, akkor tényleg megzsarolja Marthat, ami előtte eszébe se jutott. Ugyanakkor egy ponton ő is elbizonytalanodik a két nő között. Marthahoz a nő vagyona és társadalmi helyzete miatt vonzódik, Tonyhoz viszont önmagáért. Közben Sam egyre inkább komolyan veszi az általa sem túl sokra tartott Waltert és egyre inkább riválisaként kezeli. Kirk Douglas és Barbara Stanwyck, Van Heflin és Barbara Stanwyck, valamint Van Heflin és Kirk Douglas is remek párost alakítanak, akik között sokszor izzik a levegő, ezzel szemben Van Heflin és Lizabeth Scott között már kevésbé működik a kémia.A film zenéjét Rózsa Miklós szerezte, ami talán a kevésbé jól sikerültjei közé tartozik. A filmnek nincs fő dallama, ami igazán megjegyezhető lenne, inkább csak egyes jelenetek atmoszférájára és drámai hatására erősít rá, néha talán túlságosan is, ami ma már néha zavaróvá válik.

Az operatőrnek Victor Milnernek sikerült a film jeleneteiben látható helyek: a régi villa gótikus hangulatát, az első jelenet vészjósló villámlását, a sötét sikátorok félelmetességét és az autópályák magányosságát elkapnia, amelyek mind-mind nagyon erősítik a Martha Ivers noiros atmoszféráját, ugyanakkor élesebb árnyékolással és különlegesebb kameraállások alkalmazásával a noiros hatás még nagyobb lehetett volna.

Lewis Milestone rendező filmjeinek többsége nem a látványáról volt híres, hanem színész központúságáról. Ő már a némafilmek korában nevet szerzett magának, karrierje csúcsára pedig az 1930-as Nyugaton a helyzet változatlan c. filmjével jutott. A film noir terepén kevésbé volt jártas, ami ki is derül pár hibából. Egyes csavarokat túl hamar és túl könnyedén fed fel: ilyen például az a tény, hogy Sam nem látta a nagynéni halálát, miközben Martha és Walter ezt feltételezi. Ennek a ténynek az elfedésével sokkal nagyobb bizonytalanságot és feszültséget lehetett volna kelteni, mert enélkül ez a kezdetben izgalmas noir gyorsan átment egy melodrámába, aminek ráadásul elég kiszámítható a vége. A rendező szerencséjére (na meg jó érzékének köszönhetően) azonban ez a melodráma is nagyon érdekes és izgalmas.

Értékelés: 8,5/10

A film angolul itt megtekinthető:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr376921109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása