Time Goes By

Mi is az a "film noir"?

2014. augusztus 19. 14:12 - Time Goes By

A közismert meghatározás szerint "a film noir műfajába azok a hollywoodi bűnügyi drámák tartoznak, amelyekben meghatározó szerepet játszik a sötét és pesszimista világkép, cinikus hozzáállás, az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció." "Hivatalosan" 1941-1958 közötti időszakról beszélünk, és bár előtte és utána is készítettek film noir jellegű filmeket, de korszakok elejét és végét szereti az emberiség valami fontos alkotással nyitni és zárni, ezért tudjuk ilyen határozottan megjelölni a korszak határait. A máltai sólyomtól (The Maltese Falcon 1941) - Orson Welles Gonosz érintéséig (Touch of Evil 1958).

A film noirok annyira meghatározó részei a hollywoodi filmtörténelemnek, hogy nélkülük teljesen máshogy nézne ki a mai filmipar. Amerikában a mai napig hatalmas szubkultúrával rendelkezik ez a műfaj, azonban nálunk annak ellenére szinte ismeretlen a nagyközönség előtt, hogy a leghíresebb darabjait idővel - sokszor csak évtizedes késésekkel - hozzánk is behozták. A gond azonban az, hogy ezeket a filmeket nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet értelmezni a műfajukból kiragadva és megjelenésük korának amerikai történelmi, társadalmi és politikai helyzetének ismerete nélkül. A noirok ugyanis erőteljesen visszatükrözik a a 2. világháború alatti és legfőképpen utáni átalakuló amerikai társadalmat, amelyet általában nagyon pesszimistán és sötéten mutatnak be.

Bármilyen meglepő, de a 60-70 évvel ezelőtti film noirok egyik központi témája olyan - mai szóhasználattal élve "gender" - kérdések körül forog, mint a nő és a férfi társadalmi szerepe, neme. A háború alatt a nők sokkal függetlenebbé, önállóbbá váltak a férfiak távollétével, ami elindította a nők társadalmi helyzetének erőteljes változását, és aminek köszönhetően kiléptek a konyhából a nagyvilágba. A társadalom egy része ezt a folyamatot nagyon veszélyesnek ítélte, ami visszatükröződik a noirok egyik legfontosabb karakterén, a femme fatale-on, a végzet asszonyán keresztül. A noirok végzet asszonyait általában kétféle módon szokták értelmezni. Az első szerint ők a férfiak fantáziájának eredményei, vágyaik tárgya, akikben ezzel együtt megtestesülnek a férfiak félelmei is a nők iránt. Ilyen félelem, hogy elvesztik az események feletti irányítást, amivel együtt a maszkulinitásuk is oda lesz. A másik értelmezés szerint a femme fatale-ok valójában a patriarchális társadalmunk áldozatai, akiket igazságtalanul vádolnak ezek a filmek, mert a pusztulást nem ők, hanem a férfiak önkontroll nélküli vágyai okozzák.Nagyon sok noir központi témája az "amerikai álom" illetve annak elérése, amit ezekben filmekben mindig nagyon cinikusan jelenítenek be, a hangsúlyt pedig annak hipokritaságára, hazugságaira és árnyoldalaira helyezik. A háború után a megerősödő középosztály vált a társadalom pillérévé, az ő életmódjukkal, életformájukkal kezdték azonosítani az amerikai társadalmat, amely annyira lehet erős és stabil, amennyire a középosztályt alkotó emberek moralitása az. Kívülállónak számított az, aki nem fogadta el ezen társadalmi osztály elé kitűzött célok megvalósítására való törekvés szükségességét. A legfőbb cél pedig maga a nagybetűs Amerikai Álom elérése a nagy kertes házzal, ideális és boldog nukleáris családdal és egy sikeres karrierrel. Na és persze a pénz megszerzése, ami mindennek a fenntartásához kell. Az is fontos szempont volt Amerikában, hogy a sikert mindenki (már persze elsősorban a férfi) saját jogon érje el - ő az úgynevezett "self made man" -, amiben egy szerető és támogató feleség segíti. 

A filmek értelmezését nehezíti, hogy a korban (1934-1968) Hollywoodban egy nagyon szigorú cenzúra (az un. Hays-code) volt érvényben, ami miatt "erkölcstelennek" ítélt dolgokat nem lehetett a filmvásznon megjeleníteni. Ebbe nem csak az  erotika, meztelenség, intenzív erőszak, homoszexualitás, rasszok közötti szerelem és drog használat tartozott, hanem sokszor olyan végtelenül pitiáner dolgok, mint mondjuk egy vécécsésze megjelenése a képen, amely jelenetet majdnem kivágatták az 1960-as (!) Psychoból. A szex és erotika tartalmat különösen árgus szemekkel nézték a cenzorok, például stopperrel mérték az időt, hogy a filmben betartják-e azt a szabályt, hogy egy csók nem lehet több, mint 3 másodperc. A cenzúra rendkívül megnehezítette a noirok készítőinek munkáját, hiszen a műfaj legfontosabb elemei közé tartozik az erőszak és a szex, karaktereinek gyakori mozgatórugója az erotikus vágy és a bűncselekmények általi pénzszerzés, amiben bármilyen eszköz, akár a gyilkosság is megengedett. A cenzúra miatt azonban minden ilyen cselekménynek képernyőn kívül kellett történnie, a szexuális témát pedig csak sejtetve, sugalmazva lehetett bemutatni, ami elég nagy kreativitást igényelt a film készítőitől, és a nézőktől is elvárta azt a képességet, hogy tudjon a sorok között olvasni. A noirokban nagyon gyakran esik az eső, aminek több jelentése is lehetséges. Ezzel leginkább a sötétebb, lehangoló atmoszféra és annak képi világának felépítése a cél, de szimbólumként is értelmezhető. A történetek legtöbbször valamelyik "bűnös" nagyvárosban játszódnak, amelyben az élet annyira erkölcstelen, hogy megtisztulásához folyamatos vízforrás szükséges. Az eső - főleg ha történet közben ered el - és a nedvességtől csillogó macskakő azonban ha ritkábban is, de szimbolizálhatja a szexuális izgalmat is (pl. The Woman in the Window, The Big Sleep).  A Hays-code miatt tűnhet úgy egy mai nézőnek, hogy mennyire ártatlan és naiv világban, társadalomban éltek akkoriban az emberek, pedig dédapáink és dédnagyanyáink is megcsinálták a magul stiklijeit, csak ezeket aztán nem posztolták a Facebookon.A noirokat többféle szempontból lehet csoportosítani:

Feloszthatjuk aszerint, hogy főszereplő antihőse egy detektív (esetleg annak valamilyen variációja), vagy egy átlagember, aki a véletlen, a sors keze, na meg legfőképpen egy femme fatale manipulációja révén valamilyen bűncselekménybe keveredik. Ez utóbbi típust hívjuk domestic noirnak, és amelyek véleményem szerint jobban reprezentálják a műfajt és sokkal izgalmasabbak, annak ellenére, hogy a köztudatban talán jobban megmaradtak a detektíves noirok, köszönhetően Humphrey Bogartnak.

De a noirok feloszthatóak aszerint is, hogy mikor készültek: a '40-es vagy az '50-es években. A '40-es évek klasszikus noirjai az ismertebbek, és alapvetően velük azonosítják első gondolatra a műfajt, amelyekben a csábító végzet asszonya és a gyenge antihős kapcsolata áll a középpontban. Az '50-es évek elejére azonban már kihoztak lényegében mindent ebből a szimbolikus felállásból, és a műfaj legtöbb darabja kezdett elkanyarodni a realisztikusabb krimik felé, amelyek között meghatározóak voltak a heist filmek. Az 50-es évekbeli késői noiroknál a hangsúly az alvilági bűnözőkre és a rendőr karakterekre, illetve ezek moralitására helyeződik a ’40-es évek norjainak végzet asszonyaival és gyenge antihőseivel szemben, a kerettörténet pedig általában egy rablás vagy egyéb bűncselekmény megtervezése és elkövetése, ami közben valami mindig félrecsúszik, és ami végül megakadályozza a terv végrehajtásának sikerét. A korai és késői noirok között jól érzékelhetően volt egy átmeneti szakasz, aminek gerincét az ún. rendőrségi procedúrás filmek jelentették egy pár évig (1948-1950). Az ilyen típusú filmek hangsúlya általában a mindennapiságon volt, amelyekben kiderült, hogy milyen is egy gyilkossági nyomozás, milyen a nyomozói munka, hogyan telt a rendőrök egy-egy napja a '40-es évek vége felé Amerikában és általában véve, hogy milyen egy átlagos nap a nagyvárosban bűn szempontjából. Persze ez a felosztás nem azt jelenti, hogy az '50-es években ne készültek volna femme fatale-antihős típusú noirok, csak éppen a gerincet már nem ezek a filmek adták. A noir történetek helyszíne is nagyon fontos műfaji jellemző. A filmek többsége a "bűnös" nagyvárosban játszódik, amelyekben gyakran láthatóak koszos és sötét sikátorok valamint füstös és erkölcstelen éjszakai lokálok, ahol szinte mindig szexuálisan túlfűtött jazz zene szól. Ez a bűnös nagyváros pedig az esetek többségében Los Angeles, a noir fővárosa. Jó néhány filmben megjelenik az erkölcstelen nagyváros - ártatlan kisváros kontraszt is, mint pl. az Kísért a múlt c. filmben. Az antihős maga mögött szeretné hagyni a piszkos múltját, aminek érdekében egy kisvárosba költözik, ahol minden és mindenki sokkal ártatlanabb és legfőképpen kevesebb a kísértés, mint a sötét nagyvárosokban. De a múltja elől senki nem menekülhet, főleg nem egy noirban.

A noirok lényege - a vizuális világán és a cinikus, pesszimista atmoszféráján kívül - a gyenge és bűnös karakterei.

A film noirokban nincsenek teljesen jó vagy teljesen rossz karakterek, még a legrosszabbaknak is vannak pozitív tulajdonságai, és fordítva: a legjobbaknak is vannak negatív vonásai, ezért aztán csak a szürke különböző árnyalatai láthatóak. Klasszikus noirok szinte kötelező karakterei a femme fatale, azaz a végzet asszonya, és a csábításnak ellenállni nem tudó antihős férfi. A szexuálisan manipulatív nő és a gyengesége miatt a romlásba jutó antihős férfi fllm noir képlete megegyezik a bibliai férfi-nő ábrázolásmóddal, ahol Éva a bűnbe csábította Ádámot a nő ősi fegyverével: a szexualitásával, aminek következtében kiűzettek a Paradicsomból. Tehát minden ezutáni szenvedésnek a nő az oka, ahogy a femme fatale is mindenkit a romlásba taszít maga körül.A femme fatale azonnal és könnyen felismerhető a filmekben, hiszen már első megjelenésekor szinte hipnotizálóan sugározza a veszélyességet magából. Ő az, aki a rejtélyességével, szépségével és szexisségével azonnal képes a film férfiszereplőjét elcsábítani, majd a későbbiekben manipulatív képességével a férfi antihőst valamilyen bűncselekményre vagy egyéb erkölcsileg megkérdőjelezhető tettre felbujtani. Ő az, aki irányítja nem csak a férfit, de az eseményeket is, amelyek általában mindkettejük bukásához vezetnek. Vannak olyan femme fataleok is, akik végül felolvadnak a férfi főszereplők karjaiban, de a legtöbbjük befolyásolhatatlan, megváltoztathatatlan és akik halálos veszélyt jelentenek a környezetükre, de leginkább arra a férfire nézve, aki elköveti azt a hibát, hogy beléjük szeret. A femme fataleok a férfi gyengeségeire és rossz tulajdonságaira hatnak és használják fel saját önző céljaikra. A végzet asszonyai reprezentálják a direkt támadást a klasszikus női nemi szerepre nézve azáltal, hogy megtagadják az odaadó, szerető és otthon teremtő feleség szerepét. Minden szexepiljét és sármját arra használja, hogy függetlenségét elnyerje - bármilyen áron. A film noirokban legtöbbször látszólag  a pénzszerzés motiválja őket, azonban ennek hátterében egyetlen szenvedélyük: a függetlenség elnyerése és/vagy megtartása áll.

A noirokban előforduló másik női karakter a hagyományos nő karaktere, aki a társadalmilag elvárt szerepét szeretné betölteni a férfi mellett, és aki a férfi jó oldalára próbál hatni. Ő - mindig - alulmarad a végzet asszonyával szemben, aki sokkal szebb, szexisebb, tabukat döntögetőbb, ravaszabb, izgalmasabb, manipulatívabb és erősebb akaratú. Egyszóval érdekesebb.

A film noirok másik ellentmondásos karakter típusa a gyengeségei miatt a vesztébe rohanó antihős férfi. A noirok férfi főszereplői gyakran elidegenedett és legtöbbször egyedülálló férfiak, akik kemény fickók, sokszor kiábrándultak, cinikusak és szellemesek, még akkor is, ha esetleg nem túl kifinomultak vagy műveltek. Gyakran érzelmileg vagy pszichológiailag sérültek, sokszor nem követik a társadalmi szabályokat, törvényeket, ugyanakkor a legtöbbje rendelkezik egy nagyon erős saját morális kódrendszerrel. Alapvetően nagyon emberi karakterek, nem gonoszak vagy akár bűnözők, de mint mindenki, így ők is rendelkeznek olyan gyengeségekkel, amelyek miatt nem tudnak ellenállni az őket körülvevő korrupt és kegyetlen világnak vagy egy femme fatale szexuális manipulációjának. Ez utóbbi esetben a végzet asszonyainak férfiasnak nevezett domináns és irányító viselkedése miatt a férfi elveszti maszkulinitását, és ez okozza végül a megalázottságát és bukását. Szóval az antihős egy olyan valaki, aki rendelkezik a bűnözők vagy rossz fickók tulajdonságaival (erőszakos, cinikus), ugyanakkor a jó fickók vagy hagyományos hősök romantikus motivációival és lelkivilágával - ez utóbbi persze csak a kemény fickóság felszíne alatt látható. E karakter típus legnagyobb királya Humphrey Bogart volt.

Nem sok olyan filmes műfaj létezik (talán egy sem), amelynek annyira fontos és látványos lenne a vizuális világa, mint a film noiroknak. Meghatározó vizuális stílusjegyei közé tartozik a kontrasztos fekete-fehér képi világ, ami a 20-as, 30-as évek német expresszionizmusán alapul, a "low-key" megvilágítás, ami nagyon hatásos árnyékokat eredményez, és jellemzőek még a furcsa szögű kameraállások, amelyek között talán a döntött, az ún. Holland-szög eredményezi a leglátványosabb képeket. Mindezen technikákkal egy nagyon furcsa, irrealisztikus világba csöppenünk, amely már azelőtt beszippantja a nézőt, mielőtt még igazán ismerné a műfajt.

A noirok felépítése és elbeszélési módja is különbözött minden más addigi műfajétól, amelyek meghatározó elemei a flashback (visszapillantásos jelenetek) és a narráció alkalmazása. Nem feltétlenül kötelező elemek ezek, de meglétük mégiscsak stílusosabbá teszik ezen filmeket. A flashbackek - ami általában a férfi főszereplő visszapillantását, visszaemlékezését jelenti - célja általában az volt, hogy még nyakatekertebbé tegyék a noirok  eredetileg is nyakatekert történeteit. A legklasszikusabb történet elbeszélési mód a keretezett flashback, amelyben a nyitó és a záró jelenet a jelenben játszódik, a kettő közötti pedig a múltban. Nem szükségszerűen van minden noirban keretezett flashback, vagy akárcsak flashback, de ez a legklasszikusabb noir felépítés. Mindjárt a film elején tudjuk, hogy a főszereplő antihős valami nagyon nagy bajba keveredett, ami által ez a szerkezet rögtön és azonnal ad egy vészjósló és feszült alaphangot, ami ugye a noirok egyik fontos érzete. A másik hasonló eszköz pedig a narráció, amit szintén általában a férfi főszereplő, az antihős szájából hallunk, aminek célja, hogy alaposabban megismerhessük karakterét azáltal, hogy halljuk legbelső gondolatait, érzéseit. Persze mint minden elemet, úgy ezeket is sokféle módon variálták a műfaj filmjeiben, így aztán nem váltak unalmassá.A noirok történetei roppant változatosak lehetnek, a melodrámától pl: Sunset Blvd a gengszter filmig pl: White Heat, a gótikus romantikától pl: Rebecca a magánnyomozós filmekig pl. The Big Sleep, a pszicho drámáktól pl: Gaslight a mystery thrillerig pl: Spellbound, de a kémfilmekben sem szenvedünk hiányt, amelyekben attól függően, hogy mikor készültek, vagy a nácik (40-es évek) pl Notorious vagy a komcsik ('50-es évek) pl. Zsebtolvaj voltak az ellenségek. 

A film noirokat általában B-movieknak tartották/készítették (ami nem feltétlenül "B" minőséget, hanem sokkal inkább alacsony költségvetést jelent Hollywoodban), amelyek azonban nagyon sok esetben inkább kiállták az idő próbáját, mint a korszak nagy költségvetésű filmjei. A műfajnak jellegzetes színészei, színésznői, rendezői voltak, akik közül jó páran már befutott sztárokként szerepeltek ezen filmekben, páran a film noirokból "nőtték ki' magukat, és voltak a noir specialistak. A műfaj legfontosabb színészei, színésznői: Humphrey Bogart, Robert Mitchum, Dana Andrews, Edward G. Robinson, Burt Lancaster, Kirk Douglas, Robert Ryan, Richard Widmark, Peter Lorre, Barbara Stanwyck, Ingrid Bergman, Gene Tierney, Joan Bennett, Rita Hayworth, Lizabeth Scott, Veronica Lake, Lauren Bacall és még sokan mások.. Aztán voltak olyanok is, akik letűnt sztárságukat próbálták visszahozni egy-egy film noir filmmel, sikerrel. pl: Joan Crawford, aki mindhárom Oscar-jelölését noirok főszerepéért kapta pályafutásának második felében.

A rendezőket kezdetben két részre lehetett osztani, első csoport a Németországból és/vagy az Osztrák-Magyar Monarchiából (nem véletlen a német expresszionizmus erőteljes hatása) a 30-as években bevándorolt rendezők, akik tulajdonképpen megalapozták a hollywoodi film noir műfaját. Ilyenek többek közt Fritz Lang, Robert Siodmak, Otto Preminger vagy éppen Kertész Mihály (aki bár konkrétan csak pár noirt készített, de a stílusjegyeit előszeretettel alkalmazta más filmekben is). A "német emigráns" csoport egyik legmeghatározóbb tagja, személyes kedvencem a legendás Billy Wilder (a képen balra), akihez többek közt a két, szerintem legjobb film noir fűződik (Sunset blvd, Double Indemnity). A német expresszionizmuson felnőtt rendezők ezen hollywoodi csoportja jellemzően leginkább csak noir jellegű filmeket csináltak ebben a korszakban, vagy legalábbis annak stílusjegyeit előszeretettel alkalmazták más filmjeikben is, főleg a 40-es évek második felében, míg a leghíresebb noir rendezők másik csoportja, az "amerikai" vagy angolszász nem feltétlenül szakosodott csak erre a műfajra vagy stílusra. Ide tartozik Orson Welles, Anthony Mann, John Huston .Akik mellett nem feledkezhetünk el az angol Carol Reedről, vagy éppen Alfred Hitchcockról sem, aki a '40-es évekbeli noirjai által vált világhírűvé, miután a sikeres '30-as évekbeli angliai időszaka után 1940-ben Hollywoodba költözött.

Mivel a film noirok B-movieknak számítottak, ezért nem sokszor szórták meg őket Oscar-díjjal, vagy jelöléssel, mivel azokat a nagy költségvetésű filmeknek tartogatták/tartogatják utolsó marketing fogásként, ennek ellenére volt jó pár film noir, ami mellett egyszerűen nem mehettek el szó nélkül:

Legjobb film jelölést kapott: The Maltese Falcon, The Letter, Double Indemnity, Mildred Pierce, Sunset Blvd

Legjobb rendező jelölés: William Wyler – The LetterOtto Preminger – LauraBilly Wilder – Double IndemnityRobert Siodmak – The KillersCarol Reed – The Fallen IdolJohn Huston – The Asphalt JungleCarol Reed – The Third ManBilly Wilder – Sunset Boulevard

Legjobb színésznő jelölés: Bette Davis – The LetterBarbara Stanwyck – Double Indemnity, Joan Crawford – Mildred PierceGene Tierney – Leave Her to HeavenGloria Swanson – Sunset Blvd

Legjobb színész jelölés: John Garfield – Body and SoulWilliam Holden – Sunset Blvd

Ezek többségéről még hallani fogtok.Mivel anti-szinkron náci vagyok, ezért többször is hangoztattam azon véleményemet, hogy filmeket eredeti nyelven kell nézni, ha csak lehetséges. Ha nem, akkor is inkább felirattal nézzük eredeti nyelven, még ha első gondolatra kényelmetlennek is tűnik. A filmélmény óriási a különböző verziók között, nem csak azért mert a magyar szinkronban gyakran előfordulnak félrefordítások, hanem mert sokszor minden pozitív kísérlet ellenére is elvesznek a szövegben rejtőző kettős jelentések, amelyek a film noiroknál nagyon fontosak. A noir atmoszféra fontos alkotórészei a cinizmus és a szexuális túlfűtöttség, amelyek sokszor a dialógusoknak is fontos elemei. A kor hollywoodi cenzúrája miatt azonban ezeket sokszor csak rejtve, kettős jelentésekkel, nyelvi vagy képi szimbólumokkal, célozgatásokkal tudták beépíteni a filmekbe, amelyeket nagyon nehéz egy másik, amúgy teljesen más struktúrájú és logikájú nyelvvel visszaadni.

Mindemellett sajnos a magyar szinkronszínészek, rendezők sem értik/értették igazán, hogy miről szól ez a műfaj, ezek a filmek, karakterek, ezért a legtöbb esetben a film noirokat is ugyanolyan stílusban szinkronizálták, mint a kor többi filmjét: mesterkélt naivsággal, ártatlansággal, csöpögős és giccses szentimentalizmussal. A noir ennek pont az ellenkezője. Ideje lenne már elfelejteni azt a városi legendát, hogy mennyire kiváló a magyar szinkron, mert nem az. Sőt, legtöbbször kifejezetten rossz, olyannyira, hogy elveszi a néző kedvét attól, hogy régi filmeket nézzen. Így járt az egyik ismerősöm, aki a Casablanca megtekintése után mondta azt, hogy egyszerűen nem érti, hogy miért tartják ezt annyira jó filmnek, neki ugyanolyan mesterkélt giccsnek tűnt, mint a többi régi film. Persze magyarul nézte, amiben nem csak a film legfontosabb mondatait fordították félre politikai okok miatt, de a szinkronszínészek is a szokásos mesterkélt műmájerséggel mondták az eredetileg eszméletlen jó szöveget. A magyar szinkronos (1966) változatnak semmi köze nincs az eredeti filmhez. És ez csak egyike a borzasztó példáknak, amelyet a végtelenségig lehetne folytatni, egy szó mint száz, hollywoodi film noirokat és egyéb régi filmeket csakis és kizárólag angolul nézünk, és nyilván a posztok is azokról szólnak.

TGB

2 komment
Címkék: egyeb film noir

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr36615561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Raul75 2014.10.07. 13:18:58

Nagyon tetszik a blog, nekem is ez a kedvenc filmes korszakom és műfajom. Szóval ne kötözködésnek vedd, de Carol Reed angol volt, Hitchcock karrierje pedig jó másfél évtizeddel a noir korszak előtt kezdődött.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.10.07. 13:21:46

@Raul75: tudom, hogy csinált Hitchcock némafilmeket is, és a '30-as években már elkezdte a mystery filmjeit, de igazán nagy nevet az Amerikában készült noir jellegű filmjeivel szerzett. Carol Reedet meg javítom.
süti beállítások módosítása