Time Goes By

Nem vénnek való vidék (No Country for Old Man) 2007

2019. január 14. 10:14 - Time Goes By

Joel és Ethan Coen rendezte ezt a nyolc Oscar-jelöléséből négy fontos (legjobb film, rendezés, forgatókönyv és férfi mellékszereplő) kategóriában nyerni tudó noir western thrillert, ami a ’80-as évek legelején játszódik Nyugat-Texas kietlen táján és a mexikói határ közelében lévő kisebb városokban, ahol egy mindenre elszánt pszichopata bérgyilkos üldöz egy vietnámi veteránt, hogy visszaszerezze a maffiától ellopott drog-pénzt. A filmben kiváló színészcsapat működött közre, többek között Tommy Lee Jones, Javier Bardem, Josh Brolin és Woody Harrelson.

Llewlyn Moss (Josh Brolin) hegesztő és vietnami veterán egy nyugat-texasi lakókocsi parkban lakik feleségével, Carla Jeannel (Kelly Macdonald). Moss a mexikói határ közelében, vadászat közben a texasi sivatagban egy elhagyatott helyen figyelmes lesz pár autóra, amelyeknek utasai vagy halottak, vagy majdnem halottak, és akik mellett talál egy táskát két millió dollárral. Moss magához veszi a pénzzel teli táskát, függetlenül attól, hogy mindez egyértelműen egy rosszul elsült drog üzlet eredménye, és azzal is tisztában van, hogy a pénzt a maffia bármi áron vissza akarja majd szerezni. Meg is bízzák a munkával Anton Chigurh-t (Javier Bardem), egy pszichopata bérgyilkost, aki a nagynyomású légfegyverként működő marhataglóját többfunkciós eszközként gyilkolásra és ajtók kinyitására is használ. Chigurh élet-halál ura és bárkit megöl, aki az útjában áll. Hamar rájön, hogy Moss vitte el a pénzt és azonnal a nyomába ered, azonban megbízói nem bíznak benne teljesen, ezért még egy bérgyilkos, Carson Wells-t (Woody Harrelson), valamint egy mexikói bandát is az ügyre állítják. Mindeközben a munkájából, az emberiségből, és az egész világból kiábrándult Ed Tom Bell sheriff (Tommy Lee Jones) is megpróbálja megtalálni Mosst, hogy megvédhesse és elkaphassa üldözőjét…Joel és Ethan Coen filmje a két legamerikaibbnak tartott műfaj, a western és a noir keveréke. Ahogy azt egy híres kritikus, Richard Gillmore írta, „ez a két műfaj az amerikai psziché két oldalát tükrözi. Amíg westernekben a hősöknek mindig hatalmas túlerővel kell szembesülniük, azonban kitartásuknak és képességeiknek köszönhetően a kezdeti csekély esélyeik ellenére győzedelmeskednek, addig a noirokban a ravasz, de morálisan gyenge antihősök esélyei se túl jók, és ők nem is tudják legyőzni az eléjük kerülő hatalmas akadályokat. A westernek az amerikai optimizmus, a noirok pedig a pesszimizmus és fatalizmus megtestesítői.” A Nem vénnek való vidék ezt a két műfajt kombinálja, ami lényegében egy neo-western tragikus és egzisztencialista noir véggel, és ami ennek megfelelően a tradicionális hősies nyugati idea hanyatlásáról, bukásáról szól. Leáldozott a napfényben ellovagló, megkérdőjelezhetetlen moralitású győztes és hősies western hősök kora, akik mindig azt tették, ami helyes volt. Őket különböző jellegű antihős(ök) helyettesítik ebben a filmben, akik vagy teljesen kiábrándultak a világból a mindent elborító erőszak, bűnözés és szenny miatt, vagy olyanok, akik nem félnek és ódzkodnak ennek aktív részévé válni.

Mint minden igazi noir, úgy ez is végtelenül sötét, pesszimista, nihilista és lehangoló képet nyújt az emberiségről, miközben olyan klasszikus műfaji témákat érint, mint, a sors keze, a körülmények összjátéka, morális összeomlás, bűn és bűnhődés, na és persze a végzet. A Nem vénnek való vidék témáiban nagyon emlékeztet két korábbi Coen filmre, a szintén Texasban játszódó Véresen egyszerűre (1984) és a Fargora (1996), amelyben szintén egy helyi, tapasztalt vagy akár bölcsnek nevezhető rendőrnek kell megállítani a más városból érkezett kegyetlen és szörnyű gyilkos(oka)t.Már a film címe megadja az alaphangot, ami William Butler Yeats Sailing to Bryzantium / Hajózás Bizáncba c. versének eső sorából jön.

That is no country for old man, The young      "Vénnek nem jó e táj. Az ifjak itt

In one another’s arms, birds in the trees,          egymás nyakán, a fán a madarak

-Those dying generations – at their song"…      - halandó népség – zengik dalaik"...

A vers arról szól, hogy az ember idős korában csak akkor találhatja meg a lelki békéjét, ha hátat fordít a bűnös, mocskos világnak és emberiségnek, ami képtelen meghallani a múlt, az öregek bölcsességeit és tapasztalatait. Ez a gondolat határozza meg ezt a filmet, amelynek történetében az öregedő Ed Tom Bell sheriff karaktere fejezi ki ezt a magába forduló visszavonulást. 

A forgatókönyvet is a Coen testvérek írták Cormac McCarthy azonos c. regényéből, amit meglehetősen hűségesen követ, és csak kis mértékben tér el tőle. Egyedül Bell háttértörténetét hagyták ki a filmből, és a szerkezeten is egyszerűsítettek a karakterizálás érdekében.

A film fontosabb szereplőinek sorsát a végzet és az önrendelkezés együttese határozza meg. Tudják, hogy a világ halad a maga útján és nem különösebben veszi figyelembe az emberi vágyakat, reményeket, aggodalmakat, miközben minden ember jövőbeli sorsát múltbeli cselekedeteik határozzák meg. A film három fő karakterének (Moss, az alkalom szülte tolvaj, Chigurh, a pszichopata és hidegvérű gyilkos, és Bell sheriff, a világból kiábrándult rendőr) másik szembetűnő tulajdonsága, hogy a film folyamán váltogatják pozícióikat is, és ennek megfelelően a film bizonyos pontjain mind a hárman lesznek vadak és vadászok is.Llewelyn Moss, egy lakókocsiban élő hegesztő és vietnámi veterán megtestesíti az átlagembert illetve társadalmi, gazdasági helyzete alapján inkább ún. déli "white trash" alulról karcolja az átlagot, aki a film azon antihőse, aki meghozza azt a bizonyos rossz döntést azzal, hogy elemeli a maffia drogpénzét és elindítja a sok ember számára tragédiával végződő eseményeket. Ő az a tipikus antihős, aki alapjában véve nem bűnöző, szereti feleségét és még akár humanizmus is megcsillan benne alkalmanként, ugyanakkor erkölcsi gyengeségből fakadó rossz döntése miatt elementáris erővel rohan a végzete felé, sőt mindezzel nem csak önmagát, de családját is hatalmas veszélynek teszi ki. Ő egy olyan ambíció nélküli fickó, aki egész addigi életében úszott az árral, ment, amerre az élet vitte, egészen addig, amíg bele nem fut a rosszul végző maffia üzlet helyszínébe. Itt hozza meg az első igazán önálló és ambiciózus döntését, ami által azt reméli, hogy végre saját kezébe veszi a sorsát és kitörhet addigi életéből. Szerencsétlenségére a döntése – annak erkölcstelen jellege miatt - rossznak bizonyul. Ennek ellenére azt gondolja, hogy megúszhatja és elmenekülhet tettének következményei elől. Nos, ez soha nem lehetséges egy noirban. Még akkor sem, ha Moss a noir antihősökhöz hasonlóan meglehetősen okos és ravasz a maga módján, és még katonai tapasztalatai is a segítségére lesznek menekülése közben. Erkölcsi bukásán olyan emberi cselekedeteivel sem tud változtatni, hogy feleségét megpróbálja minél nagyobb biztonságba helyezni, vagy, hogy minden veszély ellenére visszatér a helyszínre és vizet visz az egyik haldoklónak. Josh Brolin nagyon meggyőző és hiteles volt a rossz döntést hozó átlagember szerepében, aki nagyon kemény és elszánt akaratot, ravaszságot tud felmutatni, ha azt gondolja, hogy végre kitörhet addigi életéből.A film hidegvérű, szinte nem is emberi gyilkosa - a világon jelenlévő, legyőzhetetlennek tűnő kegyetlen gonoszság megtestesítője -, Anton Chigurh. Ő jelképezi a világ azon szennyét, ami által Bell sheriff legyőzetve érzi magát. Esetenként még Chigurh, azaz szimbolikus értelemben a világ mocska, gonoszsága is meggyengülhet, ha az átlagember, Moss kellő fizikai, vagy Carla Jean erkölcsi erőt tud felmutatni ellene. Azonban nem egy old school westernben, hanem egy noir westernben járunk, ezért aztán bár meggyengítik, de legyőzni nem tudják. Chigurh egyik szembetűnő jellemzője az, hogy nem akar tudomást venni arról, hogy nem kell(ene) úgy viselkednie, ahogy viselkedik, mint ahogy az emberi gonoszság és mocsok nem szükséges velejárója az emberi létnek ezen a földön. Chigurh az ártatlan és az ügyben igazából szerep nélküli áldozatainak mindig feldob egy pénzdarabot és fej vagy írás alapon dönt arról, hogy megöli-e őket vagy sem, ami által a noirok „sors keze”, azaz isteni akarat végrehajtója szerepében tetszeleg, amivel elhárítja magától a saját erkölcstelen döntésének és cselekedetének, a gyilkosság bűnét, így nem érez semmiféle lelkiismeret-furdalást vagy bűntudatot. Meg is gyengül - megsérül egy autóbalesetben - abban a pillanatban, amikor valaki visszautasítja a pénzfeldobós "játékát", mivel ekkor nem tolhatja át felelősségét a sors kezére, ami rögtön bemutatkozik neki is. Javier Bardem a fura hajával, a mindig rezzenéstelen, vesébe hatoló tekintetével legalább annyira emlékezetes volt a megtestesült gonosz, a pszichopata gyilkos karakterében, mint a modern filmek talán két leghíresebb sorozatgyilkos kollégája, Anthony Hopkins a Bárányok hallgatnakban vagy Kevin Spacey a Hetedikben.  

Megbízó Chigurhról: „Mennyire veszélyes?

Carson Wells: „Mihez képest, a bubópestishez?

A harmadik főszereplő Ed Tom Bell, aki a klasszikus, kiábrándult és viharvert arcú noir detektív karakterek westernesebb sheriff változata. Ő a film címszereplője, aki úgy érzi, hogy eltűnt az a világ mára, amiben jól érezte magát, és a szennyes, mocskos, erőszakkal teli új már nem neki való hely. Sokszor arra gondol vágyakozva, milyen lehetett, amikor nagy sheriff elődjei két-három-négy generációval korábban fegyver nélkül dolgoztak és tudtak rendet tartani. Manapság azonban teljesen feleslegesnek érzi munkáját, hiszen egyre több erőszakkal és egyre kegyetlenebb bűnözőkkel szemben kell az egyre szűkülő és eltűnőfélben lévő, régifajta, szebb világot megvédenie. Bármennyire is hisz saját moralitásában, mégsem tartja magát már olyan erősnek, hogy úgy gondolja megállíthatja a világ pusztulását, hiszen amerre csak tekint, mindenhol csak a mocskot, az erkölcsi hanyatlást látja. Lassan elfogadja magában azt, hogy a világ, amiben a bűn és erőszak egyre nagyobb erővel terjed, legyőzte őt. A kiábrándultsága és reményvesztése jelképezi azt, hogy nincs élhető, emberi jövő. Lényegében az egész történet azt a célt szolgálta, hogy Ed Tom Bell rájöjjön arra, amiről William Butler Yeats írt a versében, és megtalálja azt a helyet ezen a bűnös világon, ahol jól érezheti magát: önmagában. A film végére megérti, hogy a múltat nem hozhatja vissza és lehet, hogy nem is lenne érdemes, mivel az emberiség mindig is ugyanolyan erkölcsileg gyenge szarcsimbók volt, mint most. (Ed Tom Bell karaktere nagyon emlékeztet a Hetedikben látható Somerset detektívre, azzal a különbséggel, hogy míg Somerset folytatja a munkáját, Ed Tom Bell nem.) Tommy Lee Jones a másik két főszereplőhöz hasonlóan nagyon hiteles a komoly és fáradt, kiábrándult, a világ által legyőzött bölcs sheriff szerepében. Játékának színvonalát tovább növelte kiváló narrációja, ami nagyban hozzájárult a film erős atmoszférájának megalapozásához.Ed Tom Bell: „Mindig azt hittem, hogy amikor idősebb leszek, isten megjelenik az életemben valamilyen formában. De nem jelent meg. Nem hibáztatom ezért. Az ő helyében ugyanaz lenne a véleményem magamról, mint neki.„

A mellékszereplők között Woody Harrelson volt a legjobb, akit a film másik hidegvégű bérgyilkosának szerepében láthattunk, és aki foglalkozása ellenére is sokkal szimpatikusabb, emberibb, mint Chigurh.

A filmet Roger Deakins operatőr (Fargo, Blade Runner 2019) fényképezte, akinek ez már a kilencedik közös munkája volt a Coen testvérekkel. Elmondása szerint nagyon kevés olyan felvétel volt, ami nem került be a végső változatba, ami jól mutatja az előzetes tervezés precízségét. A fényképezés egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy Deakins nem használt zoomot, hanem inkább a kamera egészével közeledett lassan a cél felé. Mindez sokkal hatásosabb a végeredményt ad, mivel így a közönség úgy érzi, hogy ő is mozog a kamerával együtt, szemben a zoomolással, ami inkább csak a figyelmet összpontosítja egy bizonyos helyre. A fényképezés ezen kívül nem alkalmaz „villantós jellegű” trükközést, a képek és a látványvilág mégis magáért beszél, úgyhogy erről a noirról is elmondható, hogy műfajának megfelelően gyönyörűen néz ki.A Nem vénnek való vidék mindössze 16 perces minimalista háttérzenéjét Carter Burwell szerezte, olyan formában, hogy a film nagyrésze lényegében mentes a zenétől. Fültanúi is leszünk a csend  elképesztő erejének a történet során. Az a kevés, ami hallható benne, jellemzően nem tradicionális hangszereken keresztül, hanem csengő és egyéb hang és zajképző eszközökön keresztül szólalnak meg.

Coen testvérek filmjeiben a stílus és az erőszak kettőse legalább annyira fontos, talán még fontosabb, mint Tarantinonál, történeteikben a főszereplőknek mindig egy nagyon erőszakos világban kell a helyüket megállniuk. Tarantinoval ellentétben azonban Coenéknél az erőszak nem öncélú szórakoztató dolog, ők mindezzel azt a világot akarják bemutatni, amiben élünk. A Nem vénnek való vidék túllép az előző filmek erőszakosságán, mivel hiányzik belőle az a típusú és mennyiségű abszurd humor, ami jellemző előző filmjeikre és ami tompította azok erőszakosságát. Itt kevesebb, ugyanakkor sötétebb humort alkalmaznak, aminek eredményeképpen a Nem vénnek való vidékben egy sokkal komorabb és pesszimistább világot mutatnak be, mint eddig bármikor. 

Értékelés: 10/10

A film egyik legfeszültebb jelenete:

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr9914559776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2019.01.15. 08:51:55

A filmtörténelem egyik leghátborzongatóbb és legbrutálisabb filmje: gyakorlatilag sátánista. Olyan mintha az ember legsötétebb és leggonoszabb iiletve leggyarlóbb énjének a lemeztelenített ábrázolása lenne. Simán lehet, hogy a forgatókönyvet a Pokol egyik bugyra öklendezte fel, tükörként tartva az emberiség elé, amelynek soraiban olyan élőlények futkároznak, akik 90 éves öregemberek mellkasán ugrálnak, hogy elszedjék tőlük a 3000 forintjukat, vagy tömegmészárlást rendeznek egy párizsi rockkoncerten, vagy baltát vágnak egy csecsemő fejébe, vagy tudományos célnak nevezve irtják ki a bálnák ezreit, vagy azt hiszik, hogy az orrszarvú tülkéből és a tigris szőréből készített poroktól nagyobb lesz a faszuk.

Bardem alakítja a győztes sötétséget, Tommy Lee Jones a vesztes és vereséget szenvedett bátor és harcos ellenállásra képes humanitást, Brolin meg a küzdőket, akik a felszínen kapálóznak. A három főszereplőben le van írva a teljes emberiség.

Életem egyik legdurvább filmélménye. Zseniális, de csak egyszer láttam, és azóta sem merem megnézni, pedig egy jó filmet százszor is megnézek akár. Valójában nem csodálkoznék, ha egyszer betiltanák. Túl igazra és túl őszintére sikerült.

McKinney 2019.01.16. 08:43:37

nálam örök legjobb, A Film

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.01.16. 08:49:04

(OFF: Nem kapok értesítőt a posztjaidról, azt hittem idén még nem is írtál semmit... 1001-nél is így volt, de ott aztán megoldódott valahogy.)

Ha szabad kritikával illetnem a filmet, számomra az volt a legnagyobb probléma, hogy emlékeim szerint túlságosan Moss és a bérgyilkos párharcán volt a hangsúly és jobban átjött volna talán, ha az öreg seriff többet szerepel.

De amúgy emlékezetes, főleg a hivatalnokon fennakadó bérgyilkos jelenetén nevettem jót :D

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2019.01.16. 08:59:20

@Liberális Artúr: én kapok értesítőt a követett blogok posztjairól, nem volt ilyen problémám. Lehet, hogy véletlenül kinyomtad a követés funkciót? Nekem az új poszt ajánló rendszerrel voltak, vannak némi bajaim. Most éppen nem tudok borítóképet csatolni a poszt szerkesztő felületének bal oldalán. na de mindegy is, ez valami indexes problémás technikai dolog lehet.

A filmre visszatérve, igazad van abban, hogy a három főszereplő között a seriff súlya a legkisebb, na de ezt lehet szimbolikusan is értelmezni. Ezen a világon az erős moralitással rendelkező emberekből van a legkevesebb, az ő súlyuk a legkisebb, azaz átvitt értelemben "jót" (sheriff) mindig elnyomja a született "rossz" (Chigurh) és a gyenge moralitású átlag (Moss). De az igaz, hogy mindez még élesebben átjött volna, ha a sheriffnek nagyobb szerepe van.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2019.01.16. 09:01:10

@Liberális Artúr: @Time Goes By: :"a poszt szerkesztő felületének bal oldalán"
jobb oldalán, de mindegy is
süti beállítások módosítása