A 7 Oscar-díjra jelölt Fargo a Coen testvérek egy sokkolóan véres és egyben rendkívül vicces, valamint néha már-már szürreális black comedy crime thrillere. A film majdhogynem tökéletes. Tulajdonképpen minden összetevője kiváló: a Coenéktől megszokott egyedi és kreatív rendezés, a remek forgatókönyv a nagyon egyszerű és furán vicces és néha szürrealisztikusan stilizált párbeszédeivel, a puritán és mégis látványos fényképezése, na és persze a kidolgozott és fura karakterek, amit remek színészi játék tesz élővé és teljesen hihetővé. Szerintem minden idők legjobb black comedyje, ami elöl sajnos ellopta a legjobb filmnek járó Oscart az Angol beteg.
Jerry Lundegaard (William H. Macy) autókereskedő pénzügyi problémái miatti kétségbeesésében elhatározza, hogy felesége elrablásával szerez pénzt gazdag apósától Wade Gustafsontól (Harve Presnell). Ennek érdekében az egyik büntetett előéletű autószerelője segítségével felbérel két bűnözőt, Carlt (Steve Buscemi) és Gaeart (Peter Stormare). Természetesen a nő elrablásának pillanatától kezdve, ami csak balul sülhet el, az balul is fog elsülni, és az egész egy olyan véres és szürreális folyamatot indít el, aminek a végén a bűnözők hét holttestet hagynak maguk után. Az esetet az álmos kisváros rendőrfőnökének, a 7 hónapos terhes Marge Gundersonnak (Frances Mcdormand) kell felgöngyölíteni.
A Fargo a kétségbeesés fekete komédiája, ami az olyan emberek kétségbeesett és szánalmas próbálkozásait mutatja be nagyon abszurdan, akik nem képesek kezelni a saját vágyaikat és ambícióikat. A film a fagyott és havas minnesotai és észak-dakotai vidéken játszódik, és amelyben az északi kisvárosi életébe is betekintést kapunk Coen testvérek szatirikus ábrázolásán keresztül. A Fargo hangulata összetéveszthetetlenül Coenes a film rájuk jellemző humora és a látványvilága miatt. A testvérpár hasonló helyen töltötte gyerekkorát, és többek között ezzel a filmmel azt is be akarták mutatni, hogy mi folyik az átlag amerikai családokban az idilli felszín mögött. A film azonban nagyon gyorsan átfordul egy erőszakos és szatirikus krimibe, ahol a néző nagyon furcsa karakterekkel találkozhat, akik fapofával beszélgetnek egymással skandináv akcentussal és szlengben (geez, yeah, you betcha stb...), ami a nagyon vicces véres jelenetek (faaprító) mellett a film fő humorforrása. (A filmet kizárólag angolul szabad megnézni, mert mindez elveszik a szinkronnal.) A párbeszédek stilizáltak, és szándékosan egyszerűek, ami szintén a kétségbeesést sugallja.
Coen testvérek ledöntik a viccesség és a horror közti falat, amit ráadásul nagyon jól illesztenek be a téli Minnesota sivár és fagyos tájába. A filmben levő érzéketlen és hideg erőszakot csak az emberi viselkedés egyik természetes elemének mutatják be, ami mellett azért, hogy a néző ne távozzon az emberiségbe vetett hitének teljes elvesztésével, kapunk némi melegséget is a főszereplő Marge és férje által. A Fargo remek stílusa szerencsére nem nyomja el a karaktereket, amelyek igazából a film erejét adják. Coenéknél megszokottan a Fargo is tele van lenyűgöző és bizarr fő és mellékkarakterekkel, amelyeket sok esetben kevésbé ismert, de remek karakterszínészek játszanak. Ők mindannyian minden abszurditásuk ellenére mindennapi és hibákkal rendelkező figurák, akik közük a két kulcs ember Marge és Jerry, Frances McDormand mellett szerintem William H. Macynek is Oscart kellett volna kapnia ezért az alakításért.
A film erkölcsös és humánus karaktere Marge, aki a film egyetlen igazán meleg pontja. Ő nem egy tipikus hősnő, akiről első ránézésre azt gondolnánk, hogy megmenti a kisvárost, azonban fülvédős sapkájában mégis ő az, aki képes még ezt a hideg környezetet is felolvasztani. Nem hiszem, hogy túl sok olyan film létezne, amiben egy ennyire előrehaladottan terhes nő nyomozna, ami már önmagában ad egy bizarr hangulatot az egész filmnek. Természetesen humor forrása is az állapota, ugyanakkor szerencsére nem válik nevetségessé. A várandós Margie nagyon emberi állandó éhségével, aki hajlamos arra, hogy terhességére hivatkozva túlegye magát mindenféle junk fooddal, legfőképpen hamburgerrel. Miközben az egyik bűntény helyszínén vizsgálódás közben lehajol, először azt gondoljuk, hogy meglátott valami fontos nyomot, de aztán csak annyit közöl, hogy "azt hittem hányni fogok". Marge annyira tisztességes személy, hogy az ember majdnem elgondolkodik azon, hogyan lett ő rendőr, ami által belekeveredik az általa "gonosztettnek" nevezett dolgokba.
Melegség azonban nem csak az ő személyéből árad, hanem férjével való kapcsolatából is, amire nem feltétlenül a szenvedélyesség a legmegfelelőbb jelző. Házasságukra sokkal inkább a szeretet és összetartozás a jellemző, ami az őket körülvevő és a film nagyját kitöltő romlottság és érzéketlen kegyetlenség mellett a néző számára az egyetlen remény, hogy az emberiség még nem teljesen javíthatatlan. Kettejük kapcsolata éles kontrasztban áll a film profán és erőszakos jellegével, amiben többek között láthatjuk, ahogy valakit ledarálnak egy faaprítóban (amely egyébként a film az egyik legviccesebb jelenete). Norm korábban felesége kedvéért lépett ki a rendőrségtől, mert mint házastársak nem dolgozhattak együtt, és egyértelmű volt, hogy kettejük közül Marge a jobb nyomozó. Nemcsak Frances McDormand elképesztően jó Marge szerepében, és teljesen megérdemelt az Oscar-díja, de a férjet játszó John Carroll Lynch is annyira természetes Norm szerepében, hogy az ember tényleg elcsodálkozik, hogyan lehet az, hogy ők ketten igazából nem házasok. Jellemző, hogy kettejük jeleneteiben mindig esznek, ha esetleg nem, akkor is csak azért, mert ágyban vannak. Első ránézésre azt gondolnánk, hogy életüket a rutin és néha az ezzel járó unottság működteti, azonban rögtön felfedezhető a felszín alatt a erős összetartozás és szeretet kettejük között.
William H. Macy Jerry karakterében legalább annyira jó, mint McDormand Margeban. Nem hiszem, hogy túl sokan lennének a filmtörténelemben, akik a kétségbeesettséget nála jobban eljátszották volna. Izzad, grimaszol miközben próbálja az önuralmát és az események feletti irányítást megőrizni, azonban azok egyre inkább kicsúsznak a kezei közül. A néző már első ránézésre tudja, hogy a terve nem fog sikerülni. Nincs mit szépíteni rajta: ő egy igazi lúzer. Jerry egy gyenge átlag ember, aki többre vágyik, mint amennyit kezelni tud, és akit az egyre bonyolultabbá váló szituáció - amit ő indított el -, végül teljesen kikészít. A történet csavaraiból fakadó váratlan helyzetekben Jerrynek nagyon gyorsan kell(ene) gondolkodnia és döntenie, azonban ő szemmel láthatóan teljesen összezavarodik a félelemtől. Minden egyes beszélgetése egy kínszenvedés, mert dadog, keresi a megfelelő szavakat, de valahogy nem találja őket. Ráadásul a válaszokkal is túl sokáig vár, amiből látszik, hogy nem felkészült, mert végig sem gondolta az egész szituációt és a felmerülő problémákat, annyira bízott magában és a tervében. Na meg persze az is belejátszik megpróbáltatásaiba, hogy korántsem olyan okos, mint gondolta magáról. Sorozatos rossz döntéseivel tovább ássa saját magát egyre mélyebbre és mélyebbre, miközben szánalmasan abban reménykedik, hogy még jól kijöhet az egészből. Jerry úgy gondolja, hogy mindenkit át tud vágni, valójában semmiről sem tud semmit, legfőképpen a bűnözés világáról. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy azt gondolja, hogy ha a nem éppen legális bizniszelgetéséhez az autóinak szériaszámát elmosódva faxolja el, akkor megkapja a hivatalos papírokat hozzájuk. Amikor le akarja fújni az egész emberrablást, mert úgy tűnik, hogy apósa hajlandó befektetni az üzletébe, akkor képtelen kapcsolatba lépni az emberrablókkal, mert nincs meg a telefonszámuk. Az ügyetlen és alkalmatlan Jerry egyik szituációból kerül a másikba, anélkül, hogy bármit is megoldana, miközben a problémák csak halmozódnak. Minden egyes próbálkozása később visszaüt rá, miközben láthatjuk rajta, hogy egyszerűen nem érti, hogy mit csinált rosszul. Azonban Jerry tulajdonképpen nem teljesen ellenszenves karakter, és azt hiszem a legtöbb ember szimpatizál vele annak ellenére, hogy egy totál idióta, mert valahol hasonlítunk rá: kis emberek általuk kezelhetetlen nagy álmokkal. Macynek Oscar-díjat kellett volna kapnia ezért az alakításért, hiszen minden egyes jelenete élményszámba megy, az arcán látható érzelmek fenomenálisak, de a legjobb, ahogy a végsőkig bízik terve sikerében, vagy legalábbis abban, hogy megússza a dolgot: "See this plan will work...it's a good one I tell ya, you just gotta do it like I say." "Ez a terv működni fog..én mondom neked, hogy nagyon jó terv, neked csak azt kell csinálnod, amit mondok." 
A két bűnöző Carl és Gaear sem jobbak szakmájukban, mint Jerry a tervezésben és előrelátásban. A bőbeszédű és fura kinézetű ("kinda funny-looking") Carl és a lakonikus Gaear egymás ellentétei. Sajnos azt nem tudjuk, hogy ők ketten hogyan találtak egymásra, mindenesetre ahogy megy előre a film, úgy kezd a köztük lévő karakterbeli ellentét ellenszenvvé válni. Ők ugyanolyan lúzerek, mint Jerry, és ugyanannyira képtelenek az eseményeket irányítani, mint megbízójuk. Néhány esetben a filmbeli erőszak annyira véres és meglepő, hogy már rajzfilmszerűen groteszk, ezáltal karaktereik is groteszkké válnak. Ennek a legjobb példája a faaprítós jelenet, amikor egyikőjük éppen valakit ledarál a gépben. Carl szerepében Steve Buscemi gyakori szereplő Coen testvéreknél, nem véletlenül, hiszen egy remek karakterszínész, aki fizimiskájából fakadóan gyakran játszik ellenszenves és kisstílű bűnözőket, és ezek közül talán Carl beszédes és hangos karakterében a legjobb, aki a film előrehaladtával egyre közelebb és közelebb kerül a hisztériához. Peter Stormare a látszólag nyugodt és csendes Gaear szerepében, aki azonban nagyon hirtelen és váratlanul fel tud robbanni, ami által a film újra és újra túlszárnyalja saját erőszakosságát. Ők ketten egy teljesen működésképtelen párt alkotnak, mindazonáltal kénytelenek az elvállalt munka és az azzal járó problémák miatt együtt maradni, bár már nagyon várják, hogy búcsút intsenek egymásnak. Így-vagy úgy. A két talán kevésbé ismert színész remekül kezeli ezeket a karaktereket, őszintén szólva nehéz lenne megmondani, hogy melyikük a jobb.
A kisebb szerepekben is remek színészeket és karaktereket láthatunk, például Jerry felesége Kristin Rudrudnek is csak pár rövidebb jelenet áll rendelkezésére, de átjön a kissé idegesítő háziasszony karaktere, ahogy állandóan nagyon gyorsan vagdos valamit a konyhában. Vagy akár Harve Presnell Jerry apósa szerepében, aki mindenkinél mindent jobban tud, és aki azt hiszi, hogy irányíthat mindent és mindenkit. Hát ebben a filmben senki nem irányít semmit.
A Coen testvérek addigi tevékenységének (Blood Simple, Barton Fink, Miller's Crossing stb) a megkoronázása ez a film, egy kicsavart fekete komédia, amely az egyik percben megröhögteti a nézőt a másikban megrémíti - vagy a kettőt egyszerre is hozza akár -, a harmadikban elgondolkodtatja, hogy a francba is lehetséges mindez. Hát így, és csakis a Coen brothers-szel, na meg persze a kiváló színészi alakításoknak - azon belül is leginkább Frances McDormand és William H. Macy - köszönhetően. A '90-es évek közepén volt egy nagyon jó időszaka Hollywoodnak, és ez a film a korszak egyik zászlóshajója.
"You betcha!"
Értékelés: 10/10
