Három Oscar-díjra jelölték ezt a rendkívül autentikus amerikai drámát és karaktertanulmányt, aminek fókuszában a pornóipar és annak aranykora, a '70-80-as évek állnak. A filmet olyan színészek vitték sikerre, mint Burt Reynolds, Julianne Moore vagy éppen Phillip Seymour Hoffman, a főszereplője pedig Mark Wahlberg, aki ezzel a filmmel lett "nagykorú színész" a zenei pályafutása után.

A történet 1977-ben indul a kaliforniai San Fernando Valleyban, ahol Jack Horner (Burt Reynolds) rendező készíti a kor legjobb pornófilmjeit, amiket Colonel James (Robert Ridgely) "producer" finanszíroz. Jack állandó stábbal dolgozik, és minden emberének van valamilyen személyes problémája és célja, amelyeket megismerünk majd a film folyamán. Amber Waves (Julianne Moore), aki egyfajta anyafigurája a fiatalabb pornószínészeknek, egy volt középosztálybeli nő, aki otthagyta családját a pornóért, és akitől férje megpróbálja elvenni még a gyerekláthatás jogát is, a nő életformájára hivatkozva. Reed Rotchild (John C. Reilly) aki az életben is a pornófilmekben "megformált" alfahímként próbál viselkedni, mindazonáltal legfőbb vágya, hogy bűvészként fusson be, a country és western stílusú afroamerikai Buck Swope (Don Cheadle), akinek minden álma, hogy egy saját sztereoüzletet nyisson, a fiatal és középiskolából kimaradt Rollergirl (Heather Graham) - aki soha semmilyen körülmények között sem veszi le a lábáról a görkorcsolyát - valójában tanulni szeretne, a rendező asszisztens Little Bill (William H. Macy), akit promiszkuis felesége ahol és amikor csak lehet megcsalja, lehetőleg nyilvánosság előtt, valójában egy lojájis házasságra vágyna, a meleg segédoperatőr Scotty (Phillip Seymour Hoffman), aki szerelmes lesz a film főszereplőjébe Eddie Adamsbe (Mark Wahlberg), alias Dirk Digglerbe, aki egy zöldövezeti, de problémás középosztálybeli család ambiciózus 17 éves fia. Eddie nagyon gyorsan a szakma csúcsára jut és a legnépszerűbb pornószínész lesz, köszönhetően hatalmas szerszámának és teljesítőképességének. A fiatal Eddievel a siker, a pénz, a szex és a drogok hatására azonban elszalad a ló, és összeveszik Jackkel, a rendezővel, aki kidobja a csapatból. Mivel Eddie nem ért semmi máshoz, ezért hamarosan utcai prostituálttá válik, aki pár dollárért mutogatja méretes szerszámát. A csapat szinte minden tagjának élete negatív irányt vesz a '80-as évek beköszöntével és a video kazetta bejövetelével, amikor a pornóipar alapjaiban változik meg, és vet véget a '70-es évek családias hangulatának...A Boogie Nights-ot Paul Thomas Anderson írta, rendezte és producelte, amely felfogható azoknak az ötvenes évekbeli filmeknek a folytatásaként, amelyeket Hollywood saját magáról készített, mint pl. az Alkony sugárút, a Mindent Éváról vagy éppen a Mezítlábas grófnő. Elsőre lehet, hogy furcsának hangzik a kettő közötti párhuzam, ugyanakkor a film nézése közben rájövünk, hogy valójában nincs túl nagy különbség Hollywood és a pornóipar, a bennük dolgozó emberek vágyai, motiváció, problémái, na és legfőképpen a két iparág embertelensége között. A a kettő közötti párhuzamban leginkább a benne dolgozó emberek pályafutásának íve közötti hasonlóság nagyon szembetűnő, ahogy naiv és idealista fiatalok idővel elvesztik optimizmusukat, integritásukat, és ami után igazából elkezdődik az erkölcsi züllésük. A különbség annyi a filmgyár és a pornóipar között, hogy ez utóbbiban dolgozók szinte mindegyike azzal a tudattal és céllal kezdi a szakmát, hogy idővel kiszáll belőle, amikor már olyan (elsősorban anyagi) helyzetben van, hogy megvalósítsa valódi álmait. A kiszállás persze előbb-utóbb mindenképpen bekövetkezik, a kérdés csak annyi, hogy  sikerül-e úgy kitörni belőle, hogy utána megvalósíthatja azt az álmot, amiért tulajdonképpen elkezdte az egészet, vagy bekövetkezik a teljes lecsúszás.

A rendező megpróbálja a pornóipart előítéletmentesen és objektíven bemutatni egy csapatnyi ember életén keresztül, akik között mindenféle karakter megtalálható, néhányuk szimpatikusabb, néhányuk kevésbé, de alapvetően nagyon emberi karakterek minden hibájukkal együtt.Mivel a film a pornóiparról illetve pontosabban szólva a benne dolgozó emberekről szól, ezért természetszerűleg vannak benne szex jelenetek, de ezek nyilván nem pornójelenetek, hanem nagyjából ugyanolyanok, mint amilyenek akármelyik hollywoodi filmben, hozzátéve azt, hogy itt nagyon stílusosak. A Boogie Nights mindemellett érint olyan - a szexiparral kapcsolatban talán nem túl meglepő - témákat is  mint az alkohol, a drog és a szex, amelyek mindegyike hozzájárul a film karaktereinek lecsúszásához.

A filmet két szakaszra lehet osztani. Az első fele a '70-es évek hawaii dizsi, napfény szakasza, amikor még (látszólag) mindenki jól érzi magát a családias környezetben, jön a siker, pénz, csillogás, azonban már ekkor is érezhető a baljós árnyak a szereplők feje felett, akik szinte mindannyian jobb híján csapódnak a pornóiparba, és mindannyiuknak van valamilyen vágya, amit egészen biztosan nem itt fognak megtalálni. Mindazonáltal ebben a szakaszban láthatóak a szakma nyújtotta "előnyök", és nem utolsó sorban ekkor ismerjük meg a roppant érdekes és szórakoztató karaktereket is.

A film közepe táján azonban minden egyre rosszabbra fordul, amely folyamatot nagyon felgyorsít a 80-as évek beköszönte, amikor is a videokazetta megjelenésével igazából iparrá válik a pornófilm készítés, és ennek megfelelően szinte egy csapásra megszűnik a napfényes 70-es évekbeli hangulat, a család szétbomlik, új emberek jelennek meg a szakmában, akik korántsem a családias hangulatot erősítik, minden és mindenki egyre hidegebbé, erőszakosabbá, erkölcstelenebbé és embertelenebbé válik. Első ránézésre úgy tűnhet, mintha minden rossz ekkor kezdődött volna, azonban valójában már az elejétől fogva érezhető az egész ipar velejéig rohadt jellege, a mindenfajta moralitás hiányától kezdve a túladagolásokon át a mentális összeomlásokig. Mindazonáltal a film atmoszférája érezhetően sokkal sötétebb, pesszimistább lesz ebben a szakaszban, amelyben leginkább csak rossz dolgok történnek, és amelyek az előző szakasszal ellentétben a pornóipar negatív oldalát mutatják be.A film azonban nem is annyira a pornóipar előnyeiről, hátrányairól, személyiséget romboló hatásairól szól, hanem sokkal inkább egy kiváló karaktertanulmány, ami egy csapatnyi emberről és a személyiségükről, motivációikról, vágyaikról és döntéseikről szól, amit a nagyon speciális környezetük tesz még érdekesebbé.

A Boogie Nights szinte minden szereplőjének két szembetűnő tulajdonsága van: a butaság (kivéve talán Jacket, a rendezőt) és egy mélyen lévő, de jól érzékelhető szomorúság.

A fiatal, naiv, és barátságos 17 éves Eddiet szinte beszippantja pornó világa, aki nem tud ellenállni a könnyű pénznek, a  hírnévnek, a csillogásnak és a szexi lányoknak, és nem látja, hogy ez a pénz egyáltalán nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, mert nagyon nagy árat kell érte fizetni, az általa elérhető hírnév nagyon kétes, a csillogása pedig nagyon hamis és undorító, a szexis lányok pedig inkább csak drogos és mentálisan problémás prostituáltak, akik egy idő után a napi adagjukért űzik a szakmát. És amilyenné ő is válik. Eddie a film folyamán egyre nagyképűbb lesz, az ipar nyújtotta hamis csillogás miatt elveszti a realitásérzékét is, és valamilyen hatalmas tehetségű sztárnak kezdi magát látni, ami szükségszerűen a bukásához vezet. És bár számára "jól" ér véget a sztori, mert visszatalál igazi családjához, ami esetében nem a középosztálybeli szüleit és korábbi életét jelenti, hanem a pornót, azonban ez a "happy end" is elég kétséges. Eddie ezután már tudni fogja a helyét, mivel miközben megjárja a szakma csúcsát és a poklot is, megismeri önmagát, és rájön, hogy szinte ő az egyetlen a kis csapat pornószínészei között, akinek tényleg ez az élete, mivel hatalmas ambíciói ellenére valójában semmilyen más "tehetséggel" nem rendelkezik azon kívül, hogy hatalmas farka van. Ő nem akar már innen kitörni, mivel egészen egyszerűen ide való a maga jószívű, ugyanakkor ostoba módján. És isten is csak annyit vár tőlünk, hogy használjuk ki tehetségünket és valósítsuk meg általa önmagunkat. A semmihez nem értő, de ambiciózus és hatalmas farkú Eddie ezt teszi Dirk Digglerként.Eddietől eltérően, aki leginkább csak diszfunkcionális családjától menekült a pornóiparba,a  több karakternek van valami más jellegű vágya is. Rollergirl nem csak pornósztár szeretne lenni, de valójában a sulit is be szeretné fejezni, Scotty nem csak dolgozni és barátkozni szeretne Eddievel, hanem a szeretője szeretne lenni, Buck egyáltalán nem akar pornósztár lenni, ő egy saját sztereo üzletet szeretne nyitni. Little Bill rendezőasszisztensről rögtön látható, hogy nem elé laza (és erkölcstelen) a pornóiparhoz, aki a szíve mélyén egy hűséges feleségre és hagyományos családi életre vágyik. Az apafigura jellegű Jack Horner ambícióit sem teljesen elégíti ki a pornófilm rendezés, ami abból is látszik, hogy olyan filmet szeretne készíteni, aminek van valamilyen története. (BTW, Isten óvja az emberiséget a történettel rendelkező pornófilmektől.) Jack az a típusú ember, aki egyáltalán nem buta, ugyanakkor mégis unintelligens. Amber pedig jó anyuka szeretne lenni, amire pornó színésznőként és drogosként csak szakmán belül van lehetősége, vagy még inkább csak annak illúziójára.

A film színészcsapata egészen kiváló volt, mindenkiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, nem véletlenül kapott Julianne Moore és Burt Reynolds Oscar-jelölést, de akár John C. Reilly a film legbutább karakterében vagy Don Cheadle is megérdemelte volna azt. Vagy a mindig kiváló Phillip Seymour Hoffman és William H. Macy. Vagy éppen a film vége felé egy jelenetben megjelenő Alfred Molina extravagáns drog dílerként. De az énekesből színésszé avanzsált főszereplőre, Mark Wahlbergre sem lehet panasz ebben a filmben.A Boogie Nights atmoszférájának és epikus jellegének megteremtéséhez jelentősen hozzájárul a zenéje és fényképezése. Michael Penn a '70-es évek jellemző zenéit, dalait válogatta össze és illesztette be őket a filmbe, és többek között hallhatóak az Electric Light Orchestra, The Chakachas, The Emotions vagy éppen a The Beach Boys egyes számai. Az operatőr Robert Elswitt kicsit "Scorsesésen" kezeli a kamerát, és számtalan jelenetet vágás nélkül vettek fel, amelyek mellett nagyon látványosak azok is, ahol egyes jeleneteket gyors, apró egymás utáni mozgásokkal kötöttek össze.

Paul Thomas Anderson epikus jellegű és végtelenül stílusos filmje felfogható egy klasszikus "felemelkedés,  majd szükségszerű bukás" jellegű történetnek, azonban annyiféle különböző - és érdekes - karakter található benne, hogy soha nem válik klisék halmazává. A filmen nem csak némi Scorsese hatást lehet felfedezni, de a fánkos bolt kirablásának jelenetében mintha Tarantino is beköszönne. A Boogie Nights egy nagyon autentikus és részletgazdag film, amiben szinte életre kel a '70-80-as évek Amerikája, (azon belül is persze leginkább a pornóiparé) az atmoszférán, a zenén, a ruhák stílusán, és minden apró részletén át. A film lényege azonban a történet számtalan mellékszálában található, amelyeken keresztül kibontakozik ez a végtelenül érdekes és szórakoztató karaktertanulmány, amit egy egészen kiváló színészcsapat jelenít meg a szemünk előtt. A Boogie Nights úgy beszippantja a nézőket, mint a pornóipar a nagyfarkú Eddiet.

Értékelés: 10/10