Nyolc Oscar-jelöléséből hármat meg is nyert ez a modern western és romantikus dráma, ami Ang Lee „meleg cowboy filmjeként” híresült el az idők folyamán. A film hatalmas kritikai és közönségsikert aratott megjelenésekor, amit nem csak a rengeteg elnyert díja, de a budgetjét több, mint megtízszerező árbevétele is mutat. A film egy társadalmilag megosztó témát dolgoz fel, mivel két férfi szerelméről szól egy szívfacsaró és drámai történet keretében, valamint Heath Ledger és Jake Gyllenhaal egészen kiváló alakításában.

A film története kb. 20 évet ölel fel és 1963-ban kezdődik Wyoming nagy részben lakatlan és gyönyörű táján, a Brokeback-hegységben. A film főszereplői, a nagyon magába zárkózó Ennis Del Mar (Heath Ledger) és a nyitottabb, beszédesebb Jack Twist (Jake Gyllenhaal) akkor találkoznak először közös munkájuk révén, amikor egy birkanyájat őriznek kettesben a hegység teljesen elhagyatott helyén a nyár folyamán. Először távolságtartó a két, egymásnak idegen férfi, azonban idővel összebarátkoznak és egyre közelebb kerülnek egymáshoz, olyannyira, hogy kapcsolatuk barátságból nagyon szenvedélyes szerelemmé fejlődik, ami kitart egészen a nyár és a megbízatásuk végéig. Útjaik ezután különválnak, és mindketten megnősülnek, azonban egyikük sem tud megfeledkezni a másikról. Ennis szegénységben él feleségével, Almával (Michelle Williams) és két kislányával, míg Jack egy gazdag texasi vállalkozó lányát, Lureent veszi feleségül és délre költözik a családhoz. Négy év múlva Jack meglátogatja Ennist, és elmennek együtt egy „horgásztúrára”, amely során megújítják kapcsolatukat. Jack többször is javasolja Ennisnek, hogy lépjenek le és kezdjenek új életet együtt egy farmon, Ennis azonban nem megy ebbe bele, mert nem meri felvállalni melegségét, amibe az is közrejátszik, hogy gyerekkorában szemtanúja volt egy borzalmas esetnek, amikor szadista módon megöltek egy meleg farmert. Mindenesetre találkozásaik rendszeressé válnak, kettős életük azonban nagyon megviseli őket, miközben egyikük házassága sem működik. Az erősen homofób társadalmi környezet pedig végleg tönkreteszi életüket…A filmeknek van két olyan csoportja, ami azonnal – szinte még megjelenése előtt - kiveri a biztosítékot különböző társadalmi, politikai csoportoknál és rögtön ellentámadások kereszttüzében találja magát: ezek pedig a melegség illetve a vallás témájával foglalkozó filmek. Amilyen agresszivitással és rosszindulattal támadja a baloldal a vallásos filmeket, mint például a Brokeback Mountaint két évvel megelőző Krisztus passióját, ugyanolyan vehemenciával és fafejűséggel támadja a jobboldal a meleg témájú filmeket, és ítéli el mindkét csoport az adott alkotásokat ideológiai, politikai okoknál fogva majdhogynem teljesen függetlenül a filmek minőségétől.

A Túl a barátságon a meleg téma mellett ráadásul azt a „bűnt” is elkövette a konzervatív amerikaiak szemében, hogy ezt az alapjáraton is ellentmondásos megítélésű és megosztó témát vidékre vitte, a cowboyok közé, amivel úgymond az „ő hazájukat fertőzte meg” és egyben "megbecstelenítette" a köreikben még mindig rendkívül népszerű ikonikus amerikai western hősöket, akik hagyományosan az amerikai hősiesség és férfiasság megtestesítői voltak a klasszikus amerikai filmekben. 

Hollywoodot már ezelőtt a film előtt is sokszor vádolták azzal, hogy erőteljes és sokszor agresszív baloldali liberális propagandát folytat, amely megállapítás manapság már szinte teljesen megállja a helyét, elég csak megnézni az elmúlt 10-15 év Oscar-jelölt és győztes filmek témáit. Mintha mást már nem díjaznának. Tulajdonképpen ebbe az áramlatba tartozik a Brokeback Mountain is, azzal a megállapítással, hogy hasonlóan néhány klasszikussá vált, ám eredetileg politikai okokból készült elődjéhez, mint pl. a Casablanca 1942, Ang Lee filmje is kiváló lett, erőteljesen és hatásosan túllépve elkészítésének (valószínűleg meglévő) ideológiai motiváltságán, és ezen tulajdonsága miatt érdemes vele érdemben is foglalkozni.

A társadalom egy részének határozott meggyőződése, hogy a melegség csakis és kizárólag szexuális jellegű irányultság, amit „gyógyítani” lehet, mivel csak valamiféle akaraterő kell ahhoz, hogy valaki melegsége ellenére hetero életformát folytathasson. Szerencsére a film nagyszerűen mutatja be, hogy ez a gondolat valójában mennyire nem állja meg a helyét, hiszen a melegség nem csak szexuális, hanem érzelmi, intellektuális és pszichés vonzalom is egyben, amelyek lényegében meghatározzák az ember személyét, mozgatórugóit és viselkedését.Ezt láthatjuk viszont Ennis és Jack történetében is, ami két olyan emberről szól, akik az életüket megbénító homofób társadalmi környezet miatt csapdába esnek boldogtalan hetero házasságukban és egy olyan életben, ami nem az övék, és ami nem teheti őket boldoggá, akárhogy is próbálkoznak ezzel. Jack mondja azt Ennisnek egyszer, hogy „bárcsak tudnám, hogy hogyan felejthetnélek el.” És azt is láthatjuk a filmben, hogy egy erőltetett hetero házasság nem csak a meleg férfi, de hetero felesége életét is tönkreteszi. Két legyet egy csapásra. Illetve egy meleg pár esetén már négy legyet egy csapásra. Ennis és Jack szenvedését talán még jobban fokozza az, hogy ismerik lelki társukat és tisztában vannak azzal, hogy mi is tehetné boldoggá őket, vágyakozásuknak van konkrét alanya és formája, ugyanakkor mindez a társadalom elutasítása miatt elérhetetlen számukra. Ennis és Jack csak azokra a rövid időszakokra élhetik az általuk vágyott életüket, amikor horgászat címszóval újra és újra visszamennek Brokeback-hegységbe, arra a lakatlan helyre, ahol megszabadulhatnak a társadalmi kötöttségektől, az egyetlen helyre, ahol önmaguk és boldogok lehetnek.

A forgatókönyvet Diana Ossana és Larry McMurty írták Annie Oroulx 1997-es novellájából, amely aztán nyolc évig hevert egy fiókban, mert egyetlen stúdió vagy producer sem akart hozzányúlni a kényes témához.

A történetet két fontosabb szakaszra lehet tagolni, az első a rövidebb, ami a film első harmadát teszi ki, és amiben látható az a bizonyos nyár a Brokeback-hegységben. Ez a szakasz lényegében tökéletes. Szétválásuk után egy ideig külön-külön követjük nyomon az életüket, majd a film harmadik szakaszában, ahogy öregednek úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy egymás nélkül nem találják a helyüket ebben a világban, és életüket boldogtalanul kell leélniük. A forgatókönyv talán egyetlen hibája, hogy az utolsó két harmadában van benne egy-két olyan mellékszál, ami valójában felesleges volt, mint például Ennis egyik lánya, aki érezhetően közelebb áll hozzá, mint anyjához, mert ezek csak lelassították az egyébként amúgy is lassú, de a felesleges jelenetek nélkül egyébként kiváló ütemű filmet.Mindez a probléma azonban nem sokat számít egy olyan alkotás esetében, amit nagyrészt karakterei és az ezeket eljátszó színészei határoznak meg.

Eric Cartman úgy említette meg ezt a filmet a South Park c. sorozat egyik epizódjában, hogy „buzi cowboyok puddingot esznek”. Bár alapjában véve egyet szoktam érteni Eric-kel, mert leegyszerűsítő véleményei általában a végén mégis megállják a helyüket, most azonban ellent kell, hogy mondjak neki.

A Brokeback Mountain nagyszerű és áthatóan erős atmoszférája egyszerre csendes és romantikus, miközben elképesztő erővel árasztja magából a sérülékenység és veszély érzetét ebben a kemény és maszkulin világban, ami által a néző átélheti, amit a főszereplők éreznek egész életükben. A Brokeback Mountain egyik érdekessége, hogy minden egyes eleme - témája ellenére - jó értelemben véve alapvetően nagyon konzervatív, alkalmazkodván a történet helyszínéhez, korához, és a karakterek nagy részéhez, akik ráadásul nem, hogy nem puhák, mint a puding, hanem ellenkezőleg, nagyon is kemények. Ami természetesen nem zárja ki azt, hogy egyben érző lények is legyenek.  

A film bemutatója után heves vita alakult ki arról, hogy tulajdonképpen mi is a két főszereplő szexualitása. Most ők akkor homo, bi vagy heteroszexuálisak? Az, hogy ez a kérdés egyáltalán felvetődhetett, mutatja azt, hogy a film mennyire hitelesen és jól mutatja be ezt a témát, elkerülvén a leegyszerűsítést. Annyira komplex, mint amennyire ez a valóságban is komplex. A legtöbben egyetértenek abban, hogy mindketten biszexuálisak, azzal együtt, hogy Jack a középponttól egy kicsit közelebb áll a skála meleg pontjához, míg Ennis a heterohoz, ugyanakkor mindketten képesek arra, hogy heteroszexuális kapcsolatot is létesítsenek feleségeikkel, ami azonban sem lelkileg, sem pszichésen, sem szexuálisan nem elégíti ki őket.A film főszereplője Ennis, ugyanis az ő életébe láthatunk bele részletesebben, és vele töltünk el több időt. Ő nagyon introvertált személyiség, aki nagyon szégyenlősen, félénken és szűkszavúan beszél, magáról szinte semmit nem elárulván környezetének. Csak Jacknek nyílik meg és beszél magáról. Kettejük közül ő a hagyományos ételemben véve férfiasabb férfi, aki egy ütéssel, rúgással elbánik két bőrdzsekis motorossal. Ennis ráadásul konzervatív is, aki feleségével fogamzásgátló nélkül szexszel, és annak ellenére rosszul esik neki, hogy az asszony már nem akar több gyereket, hogy nem szerelmes a nőbe. Ennis konzervativizmusa abban is megnyilvánul, hogy bármennyire is hiányzik neki Jack, hiányában nem keresi más melegek társaságát, ő csakis Jack személyére vágyakozik.

A páros „nőiesebb”, vagy „melegebb” tagja Jack, amit olyan karakterizálós eszközökkel erősítettek, hogy sokkal beszédesebb, barátkozósabb, és ő az, aki hamarabb vonzódni kezd a másik férfihoz. Ő úgymond a „csábító” és ő az, aki könnyebben elfogadja identitását. Jack, ellentétben Ennisszel, keresi a meleg szexet és kapcsolatokat azokban az időszakokban is, amikor nincsenek együtt, ami miatt még Mexikóba is átruccan egy-egy alkalommal, amikor már nem bírja tovább. Jacket annyira megviseli a kettős élet és az, hogy nem élhet úgy, ahogy szeretne, hogy szép lassan alkoholistává válik. Ellentétben Ennis-szel, akiről senki nem gondolná, hogy meleg, Jack már kelt ilyen érzetet, és ami miatt apósa nem is igazán veszi komolyan és állandóan beszól neki. Vele szemben Ennis-re csak akkor kezdenek el ferde szemmel, gyanakodva nézni, amikor kiderül, hogy Jack ismerőse, barátja.A film főszerepeit két fiatal és nagyon tehetséges színész, Heath Ledger és Jake Gyllenhaal játszotta, akiket a bemutató előtt megkérdeztek arról, hogy nem féltek-e ettől a filmtől és meleg karaktereik megformálásától. Ledger azt válaszolta, hogy nem a meleg téma miatt félt ettől, mintsem inkább amiatt aggódott, hogy nem elég érett színész ehhez a szerephez. Gyllenhaal – akiről pletykálták, hogy biszexuális - pedig azt mondta, hogy nagyon büszke erre a szerepére függetlenül attól, hogy milyenek lesznek a reakciók. És azt is hozzátette, hogy „hívhatnak engem az emberek bárminek. Soha nem vonzódtam férfiakhoz, de nem hiszem, hogy megijednék, ha ez mégis megtörténne.” Végül annyira kiválónak bizonyultak karaktereikben, hogy mindkettejüket Oscar-díjra jelöltek – teljesen megérdemelten – különösen Heath Ledger teljesítményéért rajongtak a kritikusok, olyannyira, hogy tehetségét és játékának stílusát is Marlon Brandoéhoz hasonlították. Pechjére ez az év nagyon erős volt a férfi főszereplő kategóriában, és amit végül Phillip Seymour Hoffman nyert meg a Capote c. - a meleg témát szintén megjelenítő - filmben nyújtott alakításért. Sajnos egyikük sincs már az élők sorában, pedig a 2000-es évek két legnagyobb színész tehetsége voltak ők ketten.

Aztán a két férfi főszereplőn kívül volt még valaki, akit Oscar-díjra jelöltek, mégpedig Michelle Williamst, Ennis feleségének, Alma szerepéért. Ennisszel való házassága sokkal inkább tűnik egy szövetséges-jellegű kapcsolatnak, akik vállvetve küzdenek az élet nehézségei és szegénység ellen, ami kreál valamennyi összetartozás érzetet közöttük, azonban férje részéről mindig is érződik a távolságtartás, amit Alma Ennis csendes férfiasságának, keménységének tud be. Onnantól kezdve azonban, hogy rájön férje biszexualitására az első alkalommal, amikor Jack meglátogatja őket, mivel szemtanúja lesz szenvedélyes csókjuknak, nagyon megsértődik és már azt is tudja, hogy házasságuk zátonyra fut majd. Ennek oka pedig nem is feltétlenül az a tudat, hogy férje megcsalja egy másik férfival, és nyilvánvalóan van egy olyan oldala, igénye, amit ő nem tud kielégíteni, hanem azért mert látja, hogy férje mennyivel szenvedélyesebb Jackkel és mennyivel szerelmesebb a másik férfiba, mint belé. És ez az, ami igazán fáj neki. A film atmoszférateremtő, kiváló western/country jellegű romantikus zenéjét Gustavo Santaolalla szerezte, ami soha nem válik túl sokká, túl szentimentálissal, sőt a film első szakaszában szinte alig van jelen, a végén erősödik fel. Az operatőr Rodrigo Prieto volt, aki nagyszerűen fényképezte a gyönyörű, romantikus és vadregényes, de egyben veszélyes tájat, ami felerősítette a filmből sugárzó és témának megfelelő veszély érzetet.

Ang Lee rendező szimpatikus, visszafogott, jó ízlésről tanúskodó konzervatív rendezése egy nagyon erős atmoszférával rendelkező, kiválóan eljátszott filmet eredményezett, ami megfelelően összetetten és szívfacsaróan mutatja be ezt a társadalmilag annyira megosztó témát. Egyetlen hibája, hogy a második felében az alapvetően is lassú ütem néhol még jobban lassul egy-két felesleges mellékszálnak köszönhetően, ami 135 percesre nyújtja a film hosszát. Függetlenül attól, hogy elkészítésének szándékát politikai, ideológiai okok is motivál(hat)ták, a film messze túllép ezen. És nem, nem kell meleg férfinek lenni ahhoz, hogy valaki megértse és átérezze ezt a szenvedélyes és tragikus romantikus drámát.

Érékelés: 9/10