Time Goes By

Mélyvíz (The Deep End) 2001

2020. január 26. 19:43 - Time Goes By

the_deep_end.jpgA Mélyvíz Max Ophüls 1949-es film noirjának, a Vakmerő pillanat (The Reckless Moment) remakeje. A két film sztorija lényegében ugyanaz, csak a 2001-es verzió modernizálja a korábbi verziót. A történetben egy középosztálybeli háziasszony férje távollétében megpróbálja megvédeni családját, ha kell, akkor olyan áron is, hogy eltüntet egy hullát, mert azt hiszi, hogy fiának köze van a halálához. A film főszereplői Tilda Swinton és Goran Visnjic, akik Joan Bennett és James Mason karaktereit játsszák a remakeben.

Margaret Hall (Tilda Swinton) egy kaliforniai tengerparti városka középosztálybeli háziasszonyainak kissé elszigetelt életét éli, miközben pilóta férje egy repülőgép hordozó anyahajón szolgál, akivel telefonon tartják a kapcsolatot. Margaret apósával, Jackkel (Peter Donat) és három gyerekével él együtt. A legidősebb és egyben legproblémásabb közülük a középiskolás Beau (Jonathan Tucker), akinek homoszexuális kapcsolata van a 30 év körüli Darby Reese-zel (Josh Lucas), aki a The Deep End nevű melegbár tulajdonosa. A fickó csak kihasználja a fiút, érzelmileg és pszichésen rossz hatást gyakorol rá manipulatív játékával és agresszivitásával. Beau és az anyja soha nem beszélnek nyíltan Beau melegségéről, ami szemmel láthatóan falat húz kettejük közé. Margaret úgy dönt, hogy megpróbál véget vetni fia veszélyes kapcsolatának, ezért felkeresi Reeset, aki pénzért cserébe megígéri, hogy elhagyja a fiút. Reese még aznap este meglátogatja Beaut és a család csónaktárolójában találkoznak. A beszélgetés heves vitába és verekedésbe torkollik, majd Beau otthagyja a férfit és visszamegy a házba. Reese is elindul hazafelé, de eltörik alatta egy korlát, ami miatt leesik és beveri fejét egy horgonyba. Másnap reggel Margeret találja meg a holttestet és azonnal arra gondol, hogy fia ölhette meg, ezért a holttestet egy öbölben a vízbe rejti, a rendőrség azonban hamarosan megtalálja és nyomozás indul gyilkosság miatt. Ezzel egyidőben feltűnik a család otthonában Alek Spera (Goran Visnjic), aki megzsarolja Margaretet egy olyan videókazettával, amin Beau és Reese szeretkezik. Alek 50 ezer dollárt követel, azonban Margaret nem tud ennyi pénzt összeszedni…the_deep_end_1.jpgA filmet David Siegel és Scott McGehee írták és rendezték, Elizabeth Sanxay Holding The Blank Wall című regényéből, amiből a Vakmerő pillanat is készült. A Mélyvíz a régi filmekhez hasonlóan lassabb felépítésű drámai thriller, ami alaposabban körbejárja és bemutatja karaktereit, a köztük lévő kapcsolatokat és a feszültség okát, mint a legtöbb modern thriller, miközben a történet helyszínéből, a mesés fekvésű, idilli tengerparti kisváros környezetből is mindent kihoz, amit ki lehet hozni a műfaj keretei között.

A Mélyvíz az olyan típusú noir thrillerek közé tartozik, amelyek történetvezetésében nagyon erős szerepet játszik az, hogy az egyik dologból, történésből, cselekedetből következik a másik, amely folyamat során a főszereplő egyre nehezebb és kétségbeejtőbb helyzetbe kerül, és egyre kisebb az esélye annak, hogy minden jóra fordul. És a noirok kegyetlenségét mutatja, hogy ehhez még csak az sem kell, hogy első lépés, ami elindítja az eseményeket, igazán rossz vagy rossz szándékú lenne. Inkább csak morálisan megkérdőjelezhető és nyilvánvalóan nem a legjobb az adott dolog elintézésére, de ettől függetlenül a néző nem ítéli el akkor, abban a pillanatban ezért a főszereplőnőt. Sőt, nagy valószínűséggel a helyében ő is így cselekedne. Ez az első lépés pedig az, hogy elmegy középiskolás fia idősebb férfi partneréhez, hogy rábeszélje arra, hogy elhagyja a gyerekét. A férfiról süt az, hogy rossz hatással van egy tinédzser korú fiúra, vagy lényegében bárki másra, mivel egy visszataszító és tenyérbemászó alak, aki mindenkit csak megpróbál kihasználni, akinek a közelébe kerül. Jellemző, hogy pénzt csikar ki az anyából azért, hogy elhagyja a fiút, ugyanakkor még sem szakítja meg a kapcsolatot a fiúval.

A Mélyvíz a domestic noirok közé tartozik, ahol nem egy nyomozó vagy egyéb hivatalos személy esetleg egy gengszter a főszereplő, hanem teljesen átlagos emberek, akik a történet kezdetéig átlagos élettel, moralitással és vágyakkal rendelkeznek. A klasszikus domestic noirokban a ’40-években általában egy titokzatos és megkérdőjelezhető erkölcsű független nő volt a veszély forrása, aki nem csak egy adott házasságot vagy egyedülálló férfit dönt romba, hanem ezzel együtt az egész (patriarchális) társadalomra nézve jelent fenyegetést. the_deep_end_2.jpgEzzel szemben ebben a filmben (és már az eredetijében is) teljesen más az alapfelállás. Itt ugyanis a férfi(ak) a veszélyforrások. Az ő viselkedésüknek, cselekedeteiknek, tulajdonságaiknak van - ha nem is mindig szándékosan -, de a nyugodt családi életre nézve káros hatása, amit egy nőnek kell elhárítani.

Margaret, az amerikai középosztálybeli anya szinte megszállottan védelmezi fiát, a családját, és ezzel együtt az egész középosztálybeli amerikai álom típusú életformát.

A veszélyforrást pedig ez esetben nem csak egy minden szempontból kívülálló idegennek számító melegbár tulajdonos jelenti, hanem a saját fia, és áttételesen a férje is. Darby Reese nem csak Margaret családjába, de még általában véve a fehér kerítéses amerikai álmot megtestesítő középosztálybeli családokhoz sem tartozik, aminek ez esetben nem anyagi, hanem sokkal inkább életmódbeli okai vannak. Ráadásul a melegbár tulajdonos hatása miatt ugyanez a kívülállóság fenyegeti Beaut is, akinek anyja első lépésben ezt a fenyegetést próbálja elhárítani, miközben nem akar tudomást venni fia melegségéről. Margeret férje, aki haditengerészeti pilótaként dolgozik valahol a tengeren, bár elviekben része családjának és ezzel együtt a középosztálybeli családokon nyugvó amerikai társadalomnak és álomnak is, valójában munkája miatt kívülállóbb, mint a melegbár tulajdonos. Ő meg se jelenik személyesen a történet folyamán. Nélküle pedig védtelen és kiszolgáltatott a család. Létezése egyetlen dologban nyilvánul meg, leszámítva egy telefonhívást, mégpedig abban, hogy nélküle a felesége nem tudja a bankból kivenni a pénzt, ami egyben mutatja a háziasszonyok anyagi kiszolgáltatottságát is. A család másik felnőtt férfitagja Margaret apósa, azonban rá sem számíthat, mert a férfi már öreg, akit a fiához és férjéhez hasonlóan meg akar kímélni a problémáktól és még az életét is a nőnek kell megmenteni. the_deep_end_5.jpgMár a férj távolléte is mutatja azt, hogy minden látszat ellenére nem biztos, hogy olyan remek a fehér kerítések mögött élő középosztálybeli családok élete, mert ez minden szempontból negatívan hat a családra, függetlenül attól, hogy az ő keresete biztosítja a megélhetésüket. Mindezek következtében ugyanis mindenki magányossá válik a családban, amibe nem csak Margaret tartozik, miközben a „családjának él”, de a fiúnak is szemmel láthatóan nagy szüksége lenne az apjára. És bár nem tudjuk, de valószínűsíthetjük, hogy ugyanez igaz a családjától távol dolgozó férjre és apára is.

A Hall család életében az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy a családon belül mennyire nem beszélik meg nyíltan a felmerülő problémákat, holott ettől szemmel láthatóan mindenki szenved. A legnyilvánvalóbbá mindezt az teszi, hogy Margaret soha nem kérdez rá egyenesen arra fiától, hogy megölte-e Reeset, hanem finomítottan, a konkrét kérdést megkerülvén, és egy kicsit a további traumáktól óvni próbálván fiát, azt akarja tudni, hogy „mi történt közöttük” (poszt végi videóban). Mivel azonban  Beau egészen addig, amíg a rendőrség nem fedezi fel a hullát, azt sem tudja, hogy Reese meghalt, ezért rögtön arra gondol, hogy anyja a férfival való meleg kapcsolatát feszegeti, ami rögtön frusztrálttá és negatívvá teszi, így pedig soha nem értenek szót. Ennek azonban nem csak Beau az oka, hanem Margaret is, akiről érződik, hogy nem csak Reeset nem kedveli - amire minden oka meg is van - hanem általában véve nem tudja elfogadni fia melegségét, ami viszont már védekezésre és ellenállásra készteti fiát. Beau egy kicsit elkényeztetett, ugyanakkor meg nem értett, de tehetséges középosztálybeli tinédzser, aki előtt még nyitva áll bármilyen karrier, feltéve ha valahol útközben nem kerül rossz befolyás alá. Az anyja viszont úgy látja, hogy sajnos megérkezett az a bizonyos rossz befolyás, amit el kell távolítania fia életéből, magának sem teljesen bevallva, hogy ez alatt Beau homoszexualitását is érti és nem csak Darby Reese személyét, aki piálásba és felelőtlen részeg autókázásba viszi fiát.the_deep_end1.jpgA fiú és az apja kapcsolata legalább annyira ellentmondásos, mint a fiú és az anyja kapcsolata. Beaunak szemmel láthatóan hiányzik az apai útmutatás, már csak azért is, mert anyjával nem tudnak zöld ágra vergődni. És az sem véletlen, hogy egy idősebb férfivel jön össze. Másrészről viszont apja hivatásos katona, tehát nagy valószínűséggel férfias, macsó típusú apja véleményétől nagyon tart, nem véletlenül számára az a legfontosabb az egész történet során, hogy anyja ne beszéljen az apjának a homoszexualitásáról.

De a titkolózás Margaretnek sem tesz jó, aki ezt azért teszi, hogy mindenkit megkíméljen a problémáktól és traumáktól, hiszen nem tudja aggodalmait senkivel megosztani, ami tovább fokozza magányosságát és terhei súlyát. Margaret, a középosztálybeli feleség és anyja teljesen izolált, az egyetlen felnőtt a közelében az apósa, azonban vele is kicsit távolságtartó és titkolózó a kapcsolata. A film ezekkel a kibeszéletlen problémákkal és családon belüli távolságtartó kapcsolatokkal alapozza meg a történet hitelességét, hogy Margaret miért is egyedül akarja megoldani a gyilkosságnak gondolt ügyet. Mint ahogy majd azt sem beszélik meg, hogy mit is jelent Margaret életében az érzelmileg egyre fontosabbá váló zsaroló.

A zsaroló pedig nem csak azért válhat fontossá számára, mert Alekről kiderül, hogy nem teljesen romlott, hanem egy megértő és érzőszívű ember, hanem mert többet törődik a nővel és több időt töltenek együtt, mint a férjével. Az is nyilvánvaló válik egy idő után, hogy Alek, mint a legtöbb ember, nyugodt és becsületes életre vágyik, magára az amerikai álomra, amit a szemében Margaret családja testesít meg. Így ő nem csak a nőbe, de annak életformájába is beleszeret.the_deep_end_3.jpgA film színészeiről elmondható, hogy ha nem is voltak teljesen kiválóak karaktereikben, azért a játékuk mégis jónak mondható. Margaretet, a családja védelme érdekében bármit megtevő, kissé távolságtartó, magányos és titkolózó középosztálybeli háziasszonyt Tilda Swinton alakította. Bár a film után nagyon dicsérték a játékát, nekem általában véve egy kicsit túl hidegnek tűnt egy családjáért mindent megtevő háziasszonynak, ugyanakkor visszafogott, majdhogynem minimál arcjátéka mégis kiváló volt, amivel remekül átadta karaktere érzelmeit, gondolatait. Goran Visnjic játszotta a zsaroló bűnözőt, aki végül beleszeret zsaroltjába, nem utolsó sorban egy kicsit a nő életmódja miatt is, amire ő mindig is vágyott. Visnjic megtalálta a megfelelő arányt a keménység és érzelmesség között karaktere bemutatásánál, a végén vált egy kicsit túl melodrámaivá játéka. Jonathan Tucker is jónak mondható a kissé elkényeztetett és frusztrált, de nagyon érzékeny középosztálybeli fiú szerepében, aki úgy érzi, hogy az anyja nem érti meg.

A film erős elemeihez tartozik a fényképezése, ami Giles Nuttgens operatőr nevéhez fűződik, és aki kiválóan adja vissza a felső-középosztálybeli, idilli és napfényes kaliforniai tengerparti környezet szépségeit, valamint a belső helyiségek kevésbé világos, esetenként kifejezetten árnyékos tereit, mintegy szimbolizálva a középosztálybeli lét felszíne és valósága közötti különbséget, ellentmondást.

David Siegel és Scott McGehee rendezőpáros egy jónak mondható B film remaket készített, amiben megtalálták az egyensúlyt a drámaibb és feszültséggel teli jelenetek között, függetlenül attól, hogy a vége felé mintha átcsúszna egy melodrámába és mintha az energiája is lecsökkenne egy kicsit. A film erőssége inkább a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok bemutatásán és a látványos fényképezésében nyilvánul meg. Bár történetét és az általa bemutatott témákat illetően nem ad igazán többet, mint az 1949-es eredeti verzió némi modernizáláson kívül, azonban mégis érdemes megnézni, mert minden elemében profi színvonalú film.

Értékelés: 7/10  

Jelenet a filmből:

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr7415414084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2020.01.27. 09:53:31

Nagyon régen, még a helyi tékából kikölcsönözve láttam a filmet. Nem sok maradt meg belőle, leginkább a csalódottság érzete. Tilda Swintont ekkor kezdtek egyre inkább felkapni, de én igazából csak néhány évvel később, a Young Adamben figyeltem fel a tehetségére.