Time Goes By

Kill Bill: Vol. 2 2004

2020. szeptember 20. 15:28 - Time Goes By

kill_bill_2_poster.jpgFolytatódik Quentin Tarantino Kill Billje a második résszel, Beatrix Kiddo, azaz a Black Mamba bosszútörténetével, aki megfogadja, hogy végez az őt eláruló korábbi társaival, akik esküvőjére készülődvén lemászárolták a megjelenteket, őt pedig négy év kómába küldte egy fejlövés. Az első részben láthattuk leszámolását Vernita Greennel és O-Ren Ishiivel, ezért Vivica Fox és Lucy Liu ebben a részben már nem jelenik meg, most Michael Madsen, Daryl Hannah bérgyilkos karakterei következnek soron utoljára hagyván Billt, a Halálos Vipera Kivégző Osztag vezetőjét és egyben volt szeretőjét, azaz David Carradine karakterét. A poszt nyomokban spoilert tartalmaz.

The Bride, azaz Beatrix Kiddo (Uma Thurman) ex-bérgyilkos felkeresi Buddot (Michael Madsen), Bill lecsúszott redneck testvérét, aki egy texasi porfészekben él lepukkant lakókocsijában egy elhagyatott helyen. Bár Budd, azaz a Csörgőkígyó számít Kiddo érkezésére, mivel Bill figyelmeztette Vernita és O-Ren halála után, azonban jól megérdemelt halálát még így sem kerülheti el, és meghal Black Mamba csípése által. A következő áldozata Elle Driver (Daryl Hannah), a Kaliforniai Hegyi Kígyó, a legszexisebb félszemű bérgyilkosnő, aki elveszti maradék szeme világát is Kiddo keze által. A két leszámolás között pedig visszapillantásban megismerhetjük Kiddo harcművészeti kiképzését és nagyon szigorú kínai mesterét, Pai Meit (Gordon Liu). A végén pedig természetesen jön Billel (David Carradine) való konfrontációja, amelyben a végső összecsapás előtt megismerjük kettejük kapcsolatát…

Quentin Taranatino író és rendező eredetileg egy filmnek szánta a Kill Billt, azonban a rengeteg kiváló anyagnak, jelenetnek köszönhetően végül két film lett belőle. A Kill Bill 2 műfajára, stílusára, összetevőire ennek megfelelően igaz mindaz, amit az első rész elemzésénél kiderült. Ez is egy tipikus Tarantino film az egyszerre kegyetlen és sokkoló, ugyanakkor végtelenül vicces erőszakosságával, a nagyon vagány stílusával, atmoszférájával, zenéjével és látványos fényképezésével, miközben a rendező tiszteleg régi kedvenc, ’60-70-es évekbeli grindhouse filmekre jellemző műfajok, többek között a hongkongi kung fu és a japán szamurájos filmek, a slasher horrorok, a spagetti westernek, valamint a ponyva és noir jellegű crime thrillerek előtt.

Ugyanakkor több jelentős különbséget is felfedezhetünk a két rész között.kill_bill_2_8.jpgA Kill Bill 1 a sok-sok grindhouse műfaj közül leginkább a kung fu és szamurájfilmekből táplálkozott, ennek a kettőnek a stílus(paródiája) domborodott ki, addig a második részben már a western műfajának hangulata és elemei dominálnak, valamint nagyobb jelentőséget kap a noir műfaja is, ami abban (is) megmutatkozik, hogy a történetben látható három leszámolás mindegyike valamilyen nem várt csavarral történik.

A Kill Bill 2 eseményei lelassulnak az első részhez képest, itt jóval több párbeszédet hallhatunk, miközben jóval kevesebb vér folyik. Az erőszak azonban itt kevésbé képregényszerű, sokkal realisztikusabb, ezért a sokkolási hatásfoka is jóval magasabb, mint az előzőben. A legfontosabb különbség pedig abban áll, hogy amíg az első inkább az akcióról szólt, kis túlzással élve egy nagy látványos és nagyszabású akciójelent volt az egész minimális dialógussal és nagyon egyszerű karakterizálással, addig a második részben ezen összetevők aránya megfordul, sokkal inkább a karakterizálás és a dialógusok válnak dominánssá, míg az akciójelenetek ideje csak a gyorsnak nevezhető leszámolásos jelenetekre szűkül. Itt alaposabban is megismerhetjük a szereplőket, azok remek háttértörténeteibe is beleláthatunk, amelyek azt hivatottak bemutatni, hogy mitől is lettek olyan kegyetlen gyilkosok az osztag tagjai. Többek között megtudhatjuk, hogy hol tanulta Kiddo a harcművészeteket, hogyan vesztette el Elle az egyik szemét, érzékelhetjük Bill gyerekkorát és legfőképpen beleláthatunk Bill és Kiddo kapcsolatába. Egyszóval a szereplők összetettebbekké, hús-vér emberekké válnak, így a nézőhöz is közelebb kerülnek ezek az első részben még képregényszerű karakterek.

Mindezek a különbségek megmutatkoznak a két filmben lemészárolt emberek számában is, míg az első részben a body count számláló 95 hullát mutatott, a második részben már csak hármat. Itt a szereplők ugyanis a küzdelmek előtt, mellett, között találnak időt ahhoz, hogy leüljenek egy kis beszélgetésre, így aztán rengeteg remek Tarantino-féle dialógust hallhatunk, amelyek stílusosak, kegyetlenül cinikusak, gúnyosak, szarkasztikusak, ugyanakkor nagyon szellemesek tudnak lenni. Mert hát a humor ebből a részből sem maradhat el, ami itt már nem csak az akciójelenetekhez, hanem Tarantino egyéb filmjeihez hasonlóan a szöveghez is kapcsolódnak, valamint a karakterizálást is átitatják.  kill_bill_2_1.jpgÉs természetesen itt is megjelennek Tarantino egyéb kézjegyei is, többek között a stílusos, vicces és műfaj parodisztikus elnevezések, amelyek közül a második rész legjobbja a Five Point Palm-Exploding Heart Technique, azaz az Ötpontos Szívrepesztő Technika, ami a harcművészetek leghalálosabb ütése.

A történetvezetése az első részhez hasonlóan nem-lineáris felépítésű több visszapillantásos jelenettel, amiben folytatódik Beatrix Kiddo, a „leghalálosabb nő”, azaz a Black Mamba bosszútörténete, aki nem csak még profibb gyilkossá válik ebben a részben, de még sokkal többet kell szenvednie, mint az elsőben. Kiddo ugyanis több szinten is csapdába esik, amelyekből először ki kell törnie ahhoz, hogy leszámolhasson ellenfeleivel. Mindez persze felfogható egy profi harcművész fejlődési állomásainak. Először fizikailag esik csapdába, köszönhetően Buddnak a film talán legszörnyűbb és legklausztrofóbiásabb érzetű jelenetében. Majd – bár ez korábban történt, de a nem lineáris történetvezetés eredményeképpen - ezután egyfajta pszichés csapdában találja magát a Pai Mei kiképzésében fontos elemet képező sorozatos megalázások miatt. Végül pedig abból az érzelmi csapbából kell tudni kitörnie, amit Billel való kapcsolata jelent, aki hatalmas befolyással van/volt Kiddo életének minden szegmensére, és amit volt szeretője által beadott „igazmondó szérum” jelképez. Mindezek közepette pedig rengeteg szenvedést kell elviselnie, aamelyek többsége ez alkalommal nem képregényszerűen vicces, hanem valódinak érezhető és ennél fogva esetenként sokkolónak nevezhető.

Kiddo karakterizálása hasonló, ugyanakkor részletesebb, mint az első részben, azaz a legprofibb és legelszántabb bérgyilkos a világon, aki roppant gyengéd érzelmeket táplál elvesztett gyereke iránt. Ez a fajta gyengédség és érzelmesség azonban nem tartja vissza attól, hogy a világ leghalálosabb gyilkosa legyen.

Elle Driver Buddnak a Black Mamba kígyóról: „Afrikában van egy mondás: egy elefánt is megölhet egy bokorban, egy leopárd is megölhet és egy black mamba is megölhet. De egyedül a black mamba jelenti a biztos halált. Innen jön az az elnevezése, hogy „a Halál Megtestesülése”. Jól hangzik, igaz?

Később Bill karaktere mélyíti tovább Kiddo karakterizálást a film legjobb monológjában, dialógusában, amikor a szuperhősökhöz - azon belül is leginkább Supermanhez - való vonzódásáról beszél Kiddonak, és amiben kifejti, hogy a nő nem egyéb, mint egy született gyilkos:kill_bill_2_5.jpgBill: „Tudod, hogy mennyire vonzódom a képregényekhez. Főleg a szuperhősösökről szólóakhoz. Egyszerűen lenyűgöz a szuperhősöket körülvevő mitológia. Vegyük a kedvenc szuperhősömet, Supermant. Nem a legjobb képregény. Nem különösebben szépen rajzolt. De a mitológiája…a mitológiája nem csak nagyszerű, de egyedi is…A szuperhősök mitológiájában van egy közös pont: van a szuperhős, és van az alteregója. Batman valójában Bruce Wayne, Spiderman pedig igazából Peter Parker. Amikor a karakter felébred reggel, akkor ő Peter Parker. Egy jelmezt kell felvennie ahhoz, hogy Spiderman legyen. És ez az a pont a karakterizálásukban, amiben Superman egyedülálló. Superman nem a későbbiekben vált Supermanné. Superman Supermannek született. Az ő alteregója Clark Kent. Az ő ruhája a nagy S betűvel a csecsemőkori ruhája volt, amikor Kenték rátaláltak. Az az ő igazi ruhája. Amit Kentként visel, az öltöny és a szemüveg jelenti a jelmezét. Ezzel a kosztümmel próbál közénk tartozónak látszani. Clark Kent az, ahogy Superman minket, embereket lát. És mi Clark Kent karakterisztikája? Gyenge, bizonytalan magában, gyáva. Clark Kent nem más, mint Superman kritikája az egész emberi fajnak. Körülbelül, mint Beatrix Kiddo és Mrs. Tommy Plimpton…  Arlene Plimpton jelmezét hordtad volna, de te Beatrix Kiddonak születtél. És minden egyes reggelen, amikor felébredsz, Beatrix Kiddo maradnál….”

Kiddo: „Most szuperhősnek nevezel?”

Bill: „Gyilkosnak nevezlek. Egy született gyilkosnak. Mindig is az voltál, és mindig is az leszel. El Pasoba költözni és egy lemezboltban dolgozni, Tommyval moziba menni és kedvezményes kuponokat vagdosni. Ez lettél volna te, ahogy egy dolgozó méhecskének álcázod magad. Ez az, ahogy megpróbáltál volna beilleszkedni a kaptárba. De te nem dolgozó méhecske vagy. Te egy renegát gyilkos méhecske vagy. És teljesen mindegy, hogy mennyi sört iszol és mennyi barbecuet eszel, vagy milyen hájas lesz a segged, mert semmi a világon ezen a tényen nem változtat.”

Uma Thurman az első részhez hasonlóan rendkívül jól hozza karakterének mindenre elszánt gyilkos, valamint az érző szerető  és gyengéd anya kettősségét, aki „munkájában” képregényszerű superman-i magasságokig jut, azaz legyőzhetetlen harcos, míg érzelmei és motivációi nagyon is emberiek.

A második részben az első célpontja Bill öccse, a lecsúszott redneck Budd, alias Sidewinder, azaz Csörgőkígyó, akivel meglehetősen hosszú időt töltünk, miközben beleláthatunk a háttértörténetébe és egy kicsit Billel való kapcsolatába is. Budd jelenleg egy texasi sivatagi porfészekben él lepukkant lakókocsijában, amolyan igénytelen redneck white trash módra és egy sztriptízbárban dolgozik kidobóemberként, miközben állandó pénzhiánnyal küszködik. Karakteréről mindent elmond az kis párbeszéd, amit Billel folytat, aki figyelmeztetni jön rég nem látott öccsét:kill_bill_2_3.jpgBill: „Elzálogosítottad a Hattori Hanzo Kardodat?”

Budd: „Ja

Bill: „Felbecsülhetetlen értékű volt.”

Budd: „Hát, nem El Pasoban. El Pasoban kaptam érte 250 dollárt.”

Budd és Bill kapcsolata is meglehetősen összetett. Budd egyszerre felnéz a nála sokkal menőbb bátyjára, ugyanakkor sértve is érzi magát, mivel érezhetően nem ért fel idősebb testvére szintjére, elvárásaihoz, aki emiatt el is hanyagolta, miközben azért érezhető a testvéri szeretet köztük és fontosak egymásnak. Budd nem csak a hatalmas anyagi értéke miatt sem zálogosította el valójában Hattori Hanzo kardját, hanem érzelmi értéke miatt sem, hiszen Billtől kapta ajándékba. Michael Madsen is azok közé a karakter színészek közé tartozik, aki rengeteg - köztük ismert és népszerű – filmben is játszott általában mellékszereplőként, de leginkább mégiscsak Tarantinoval való együttműködéséről ismert, mivel a rendező öt filmjében is feltűnik kisebb-nagyobb szerepekben. És mint, ahogy mindig, most is remekül ráérzett Tarantino stílusára, és alakította kiválóan redneck karakterét, akinek kapcsolatát a nála sokkal menőbb és karizmatikusabb bátyjához egy furcsa, de nem szokatlan kettősség jellemzi.

Mielőtt Black Mamba leszámolna Elle Driverrel, egy visszapillantásos jelentből megtudhatjuk, hogy hogyan vált a leghalálosabb harcművésszé az irgalmatlan, és megalkuvást nem ismerő Pai Mei tanítása által. Gordon Liu alakította az amerikaiakat, de különösen a nőket rendkívül utáló kínai mestert, aki az első részben egy teljesen más karaktert, a Crazy88 vezetőjét, Johnny Mo-t játszotta. Liu itt a korabeli ’70-es évekbeli karatefilmek stílusának megfelelően erősen eltúlzott gesztusokkal és extravagáns túlzásokkal játssza az Ötpontos Szívrepesztő Technika mesterét.kill_bill_2_4.jpgBlack Mamba negyedik célpontja a félszemű Elle Driver, kódnevén California Mountain Snake, azaz a Kaliforniai Hegyi Kígyó talán a Deadly Viper Assassination Squad legszarkasztikusabb és legridegebb bérgyilkosa. Karaktere humora már a maróan gúnyos kategóriába esik, aki megkönnyíti Kiddo munkáját, mivel nagyobb tisztelettel viseltetik a Black Mamba, mint a Csörgőkígyó iránt. Daryl Hannah nem csak tökéletes volt a szarkasztikus Elleként, de lényegében ikonikus karaktert teremtett a fél szemén szemkötőt hordó hidegen kegyetlen és végtelenül szexis Elle Driveból. (Kiddoval való leszámolási jelenete a poszt végi videóban látható.)

A 135 perces film végének közel háromnegyed órájában Bill és Kiddo közös jeleneteit láthatjuk, amiből csak kb. fél perc lesz maga a fizikai leszámolás. Előtte megismerjük kettejük tragikus és romantikus szerelmi kapcsolatát, a karizmatikus és intelligens Bill hatalmas hatását és befolyását Kiddora, akinek az lesz a feladata ebben a részben, hogy megszabaduljon mindettől, függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan szerei Billt. És az is egyértelmű lesz, hogy az érzések kölcsönösek, azonban mindez Billt sem tartotta vissza attól a bizonyos fejlövéstől. Vagy még inkább az a bizonyos fejlövés pont annak tudható be, hogy Kiddo összetörte a bérgyilkos főnök szívét azzal, hogy elhagyta, és hát milyen más reakciót is várhat az ember egy összetört szívű bérgyilkostól?  

Bill és Kiddo életükben először most őszintén megbeszélik kapcsolatukat, érzéseiket, amihez persze szükség lesz egy „igazmondó szérum” segítségére is, hiszen annyi párkapcsolathoz hasonlóan, úgy ők sem tudnak őszinték lenni enélkül egymáshoz. Pontosabban szólva a férfi nem bízik a nő őszinteségében, amiben valószínűleg nem csak a régi grindhouse műfajok hagyományos nőgyűlölete, de egy kicsit Tarantino nőktől való félelme és bizonytalansága is megjelenik Bill karakterében, valamint a férfiakra jellemző sértettség is, amikor a nő, onnantól kezdve, hogy terhes lesz, a gyerek érdekeit tartja szem előtt a férfié helyett. Kettejük jelenetei szokatlanul gyengédek egy Tarantino filmhez képest, ugyanakkor annak ellenére, hogy Tarantino fullba nyomja a maga sajátos romantikáját, sem lehet egy másodpercig sem kétsége a nézőnek afelől, hogy Billnek ma este meg kell halnia, hiszen erre várunk már a Kill Bill 1 első percétől kezdve.kill_bill_2_2.jpgTarantino zsenialitása itt megint megmutatkozik, hiszen kettejük eddigi összecsapásának nagy része nem harcászati jellegű, hanem sokkal inkább érzelmi és pszichés, amellyel a rendező a végletig növeli a feszültséget,  mivel a néző mégiscsak Bill fizikai megölésére vár a legjobban. Mindez pedig olyan váratlanul és gyorsan, ugyanakkor egy olyan remek csavarral történik, hogy egyszerre szakad fel a feszültség, mert Bill bevégeztetett, és nevetünk fel, mert mindez zsenális módon történik. Ráadásul Bill és Kiddo utolsó jelenete valószínűleg felkerülhetne minden idők top 10 legromantikusabb filmjelenete listájára, amikor Kiddo könnyei között és Morricone mindent elsöprő zenéjére Bill megteszi élete utolsó öt lépését, miután mindent megbeszéltek.  

Quentin Tarantino mindig is híres volt szokatlan és meglepő, ugyanakkor sikeres és szuper színészválasztásairól, aminek következtében egy korábban híres, azonban idők folyamán már kissé elhalványult karrierrel rendelkező színész meg tudja újítani pályafutását és ér el egy újabb csúcsot egy-egy Tarantino filmmel, ami alól nem kivétel a Kill Bill sem. Itt Bill karakterét játszó David Carradine esik leginkább ebbe a kategóriába. Ő akkor volt karrierje csúcspontján, amikor a ’70-es években egy Kung Fu című tévésorozatnak volt a főszereplője, miközben játszott pár magasabban jegyzett mozifilmben is. A 80-as évektől kezdve azonban fokozatosan lecsúszott és leginkább csak videokölcsönzőknek szánt ZS kategóriás filmekben szerepelt, miközben alkoholistává vált. David Carradine azonban megbecsülte a váratlanul kapott lehetőséget, abbahagyta a piálást, formába hozta magát és így végül egy végtelenül karizmatikus és vagány Billt tudott megjeleníteni a vásznon a viharvert arcával és mély hangjával, miközben remekül adta vissza Tarantino jobbnál-jobb szövegeit, amelyekből az ő karaktere kapta legtöbbet. Rengeteget kihozott karrier megújító szerepéből, miközben dominálta azokat a jeleneteket, amelyekben feltűnt. kill_bill_2_9.pngA filmet az első részhez hasonlóan Robert Richardson operatőr fényképezte, aki nagyon hasonló eszközöket használt itt is, többek között a fekete-fehér szekvenciák alkalmazása és a westernekre jellemző gyors zoomolást, amelyek egy-egy close-upban végződnek. A zene összeállításában annyi változás volt, hogy RZA, azaz Robert Fitzgerald Diggs mellé bejött a képbe még Tarantino régi barátja, Robert Rodriguez is, aki aztán vitába keveredett RZA-val az elektromos zene használata miatt. Mivel ez a rész sokkal inkább western stílusú volt, szemben az előző rész harcművészeti jellegével, ezért Rodriguez inkább a country, illetve a Morricone-féle nagyzenekari western zenét részesítette előnyben, és az ő nyomására ebben a részben nem is hallható elektromos zene.

Quentin Tarantino Kill Bil 1-ének képregényszerűsége és akciódús jellege, ugyanakkor végtelen stílusossága után a Kill Bill 2 jóval komolyabbá, karakter központúbbá és dialógusokban gazdagabbá válik, ami pont a fordítottja annak, amit általában megszokhattunk a több részből vagy folytatásokból álló filmek esetén. Ezekben ugyanis általában első rész az, amiben a karakterizálás és a szereplők közötti kapcsolatok bemutatása nagy részben megtörténik, hogy aztán utána már az akciójeleneteken legyen a hangsúly. A második részre a harcművészet helyett immár inkább dominánsabb western jellege miatt a gyorsabb leszámolások jellemzőek, amelyek között jóval hosszabb és csendesebb, főként dialógus alapú karakterizálós közjátékok láthatóak, amelyek sokkal emberibbé teszik a második részt, ami így aztán egyszerre lesz sokkal kegyetlenebb és romantikusabb is, mint az első. Valószínűleg ezen tulajdonságai miatt is áll hozzám közelebb a Kill Bill 2, még ha az első esetleg stílusosabb is.

Értékelés: Kill Bill 2: 10/10

Kill Bill 1 itt.

Képek forrása: alphacoders.com, listal.com, IMDB.com

Kiddo és Elle leszámolása:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr5116207790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.