A Gázláng egy 7 Oscar-díjra jelölt, George Cukor rendezte mystery thriller film noir, aminek a középpontjában a pszichológiai bántalmazás áll, és amiért Ingrid Bergman elnyerte első Oscar-díját. A film címe az angol "gaslighting" kifejezésből jön, ami a pszichológia bántalmazás egy olyan formája, amikor az áldozatot téves, hamis információkkal látják el, aminek következtében elkezd kételkedni a saját beszámíthatóságában. A film illeszkedik a '40-es években divatos "ne bízz a férjedben" típusú film noirok (Rebecca, Suspicion, The Two Mrs. Carrolls stb) sorába. A film további érdekessége, hogy ez volt az akkor 18 éves Angela Lansbury film debütálása, és aki rögtön Oscar-jelölést kapott a legjobb női mellékszereplő kategóriában a szolgálólány karakteréért.

A film Londonban játszódik a 19. században, és azzal kezdődik, hogy valaki megöli Alice Alquist, a híres primadonnát a saját házában, és akinek ékszerei eltűnnek, habár a gyilkost megzavarja Alice fiatal unokahúga Paula (Ingrid Bergman). A lány ezután tíz évig Olaszországban él, ahol zenét tanul, és megismerkedik Gregory Antonnal (Charles Boyer), egy idősebb zongoristával, akivel összeházasodnak. A férfi rábeszéli a Paulát, hogy költözzenek Londonba a nagynéni házába, amit az unokahúg örökölt annak halála után. Beköltözésük után furcsa dolgok kezdenek el Paulával történni, amelyek miatt egyre inkább elkezd kételkedni a saját épelméjűségében: elveszít egy brossot, amit férjétől kapott, eltűnik egy kép a falról, lépéseket hall a padlásról, a gázvilágítás hol felerősödik, hol elhalványul. Mindezeket valójában a férje okozza, aki szeretné, ha Paulát elmegyógyintézetbe zárnák. Paula helyzetét nem könnyíti meg, hogy Nancy, a szolgálólány (Angela Lansbury) arcáról csak gyűlöletet, és megvetést olvas le minden alkalommal, amikor a lány megjelenik a szobájában. Gregory megpróbálja teljesen elzárni Paulát a külvilágtól, aki kezdetben még szeretne ugyan kimozdulni, de az egyik ilyen alkalommal történt megalázó eset miatt a későbbiekben már nem tiltakozik az izolálás ellen. Paula idegösszeomlást kap, de szerencséjére egy Scotland Yard nyomozó Brian Cameron (Joseph Cotten) felfigyel Paulára az utolsó nyilvános szereplésénél és bejut a házba, ahol szövetségesre lel Elizabethben (Barbara Everest), az idősebb házvezetőnőben. Ezután ők és Paula kezdenek el játszani Gregory idegeivel...Gyönyörűen fényképezett komor hangulatú, atmoszférikus film noir a Gázláng, amely tartalmaz minden olyan látvány elemet, amit egy klasszikus '40-es évekbeli noirnak tartalmaznia kell: kihalt, ködös utcában álló magányosan és titokzatos ház, tele különös hangokkal és árnyékokkal. Ebben a zárt és kísérteties környezetben játszódik a film legtöbb jelenete, amelyben Paula paranoiás, klausztrofóbiás érzései hatékonyan átjönnek a néző felé. A film valójában két fő témát érint, egyrészről az őrülettől és bezártságtól való félelmet és a nők viktoriánus kori kiszolgáltatott helyzetét. Abban a korban nagyon kevés ok elegendő volt arra, hogy valakit elmegyógyintézetbe zárjanak, mindössze két doktor aláírása volt szükséges a "beteg" elmebetegségéről. Nagyon sok történet keringett akkoriban tökéletesen épelméjű - gazdag - nőkről, akiket a férjeik diliházba zárattak, hogy a nők vagyona felett teljes hatalmat szerezzenek. Ez a kiszolgáltatottság is része annak, hogy Paula ebben a filmben ma már talán kicsit érthetetlen módon nem tud és/vagy nem is akar túl nagy ellenállást kifejteni férje állításai és tevékenysége ellen, még akkor sem, amikor még biztos épelméjűségében.

A film sikerének nagy része a színészeknek köszönhető, három nagyszerű alakítást láthatunk Ingrid Bergmantól, Charles Boyertól és Angela Lansburytől, nem csoda, hogy mindhármójukat Oscar-díjra jelölték.

Mivel egy George Cukor filmről van szó, egyértelmű, hogy a női főszereplő áll a film középpontjában. Korának egyik legkifejezőbb színésznője  Ingrid Bergman számos különböző érzelmet tudott apróságokkal és kifejező szemeivel közvetíteni a néző felé, miközben láthatjuk a lassú és finom átváltozásait a naiv lányból a törékeny paranoid feleséggé, majd ahogy ebből átmegy az erős, bosszúálló, majdnem félőrült nővé, aki keresi a bosszú lehetőségét férjén az általa elkövetett mentális kínzásért. Nagyon izgalmas látni karakterének ingadozását a racionális és irracionális viselkedés között.Charles Boyer, remek a hátborzongató férjszerepében, aki egyszerre képes egyfajta sármosságot produkálni a film első részében, ami által hihetővé válik, hogy Paula miért is megy hozzá olyan gyorsan feleségül, ugyanakkor ezzel egy időben azt is érzékelhetjük, hogy karaktere nem egészen az, aminek mutatja magát. Szerintem az ő karakterét nehezebb jól előadni, mint Bergman karakterét, mert bár Paula hatalmas változásokon megy át, de ugyanakkor Bergmannak nem kell olyan kettősségeket eljátszania, mint Boyernek, akinek egyszerre kell törődő férjnek látszania, ugyanakkor érzékeltetnie a karakterben lévő fenyegetést, aki néha baljósan hideg, szenvtelen, néha végtelenül szenvedélyes, és mindezzel egy időben a feleségébe is bele kell "hipnotizálnia" a betegséget. Ironikus módon az ő karakterének vannak mentális problémái.

George Cukor rendezőnek annyira megtetszett Angela Lansbury első szerepében, hogy a szobalány eredetileg jelentéktelen karakterét kibővíttette Lansbury kedvéért, miután meggyőződött a lány színészi képességeiről. Azt mondta róla, hogy "egyértelmű, hogy ez a lány színésznőnek született". Nancy karakterében egyrészt pimasz és utálatos Bergmannal, ahogy a megvető pillantásokat veti rá, ugyanakkor végtelenül kacér, amikor a férjjel évődnek.Joseph Cotten is kiváló Cameron szerepében, akinek az a feladata, hogy meghozza a pozitív szellemiséget és optimizmust ebbe, az ő karaktere nélkül érzelmileg sötét filmbe. Habár sem Cotton, sem Lansbury nem tölt túl sokat a képernyőn, a fenti feladatukat remekül végrehajtják a rendelkezésükre álló rövid idő alatt.

Amit hibásnak véltem a filmben, az az, hogy a néző végig tudja, hogy Paula valójában nem őrült meg, hanem külső mesterkedés áldozata, és azt sem nehéz kitalálni, hogy ez a külső erő a férje. Miután nincs meg a kétely a nézőben Paula épelméjűségét illetően, egy kicsit egyoldalúvá válik Paula félelme az őrülettől és kételyei az épelméjűségében. Igazából így a filmben levő rejtélyek száma jelentősen lecsökken, és a film nagyot veszít a potenciálisan benne levő feszültségből. Ez betudható forgatókönyv és/vagy rendezői hibának is, ami az egyetlen, de elég nagy probléma a Gázlánggal, amit a film noir világában nem annyira otthonos mozgó George Cukor rendezett. Nagyon atmoszférikus és árnyékos fényképezését, ami Joseph Ruttenberg operatőr nevéhez fűződik, azonban a legjobb noirok is megirigyelhetik. Mindezek ellenére a Gázláng manapság is élvezhető film noir, amit minden pszichológiai thriller rajongónak tudok ajánlani, függetlenül attól, hogy ennél azért lehet találni izgalmasabb, feszültebb és nyomasztóbb noirt is ebben a népszerű a műfajban.

Értékelés: 8/10

részlet a filmből: