1930-ban kapta első szerződésajánlatát az MGM filmstúdiótól, ami tökéletes időzítésnek bizonyult a hangosfilm korszak elején. Kezdetben csak villain mellékszerepeket játszott, azonban az MGM megérezte a benne rejlő lehetőséget, és karrierje elején gyakran párosították össze már befutott sztár színésznőkkel, hogy népszerűségét és ismertségét növeljék. Kedvenc partnere - 8 filmben játszottak együtt - Joan Crawford volt, akihez bizalmas kapcsolat is fűzte, de hétszer Myrna Loy, hatszor Jean Harlow, Lana Turner négyszer, Norma Shearer és Ava Gardner pedig háromszor voltak filmbeli partnerei. Igazi nagybetűs sztárrá az 1932-es Red Dust c. filmmel vált, amiben a korán elhunyt Jean Harlow volt a partnere.
Mindazonáltal Clark Gable-t leginkább az Elfújta a szél Rhett Butlerjeként ismerjük, amelyik akkora siker volt a maga idejében 1939-ben, amit manapság már szinte elképzelni is nehéz, és ami nem véletlenül vezeti a mai napig is az inflációt figyelembe vevő bevételi listákat. Mit neki Star Wars vagy Avatar, Titanic vagy Jurassic Park, az elsősége úgy tűnik, hogy megingathatatlan. Pedig a film forgatása diplomatikusan szólva sem volt problémamentes, amelyet az is mutat, hogy rendezőváltás, operatőr váltások tarkították, miközben a főszereplők (Clark Gable és Vivian Leigh) sem igazán jöttek jól ki egymással. De ez már történelem, míg a film népszerűsége örök. Rhett Butler utolsó mondtata pedig az AFI legjobb filmidézetek listáját is vezeti: „Frankly, my dear, I don’t give a damn” Gable az egyik később vele készült interjúban azt mondta, hogy bármikor, ha a karrierje hanyatlásnak indult, az Elfújta a szél újabb és újabb kiadásai mindig visszaröpítették vezető színészi pozíciójába egészen az élete végéig.
Harmadik feleségével, Carole Lombarddal:
Rengeteg kapcsolata és házassága ellenére csak két gyermeke született, az egyik balkézről Loretta Young színésznőtől, akivel a The Call of the Wind forgatása alatt melegedtek össze. Gable azonban ekkor nős volt, ezért soha nem ismerte el Judy nevű kislányát, akit Young Európában szült meg. Törvényes fia, John Clark Gable utolsó házasságából született 1961-ben pár hónappal a színész halála után. Magánéletét – mint utóbb kiderült – számtalan jól elleplezett és elhallgatott botrány kísérte, amelyek egy külön bejegyzést is megérnek a későbbiekben.
Gable politikailag konzervatív volt, de nyilvánosság előtt soha nem hangoztatta véleményét politikai kérdésekben, egészen addig, amíg össze nem találkozott élete szerelmével és harmadik feleségével Carole Lombarddal, aki viszont liberális Demokrata aktivista volt, és aki még arra is rá tudta venni, hogy Rooseveltnek kampányoljon. 1944-ben azonban már visszatért saját politikai oldalára és Ronald Reagennel, John Waynenel, Gary Cooperrel alapító tagjai lettek a Motion Picture Alliance for The Preservation of American Ideals nevű konzervatív filmeseket tömörítő szervezetnek.
Clark Gable szívkoszorúér-trombózisban halt meg 1960. novemberében 59 évesen 10 nappal azután, hogy súlyos szívinfarktust kapott. A kaliforniai Glendaleben nyugszik harmadik felesége Carole Lombard mellett.
Filmjei többségére jellemző, hogy a legszélesebb tömegigényeket elégítették ki, mivel filmstúdiója, az MGM a legnagyobb „pénzcsinálójának” általában nem annyira mély és többrétegű szerepeket ajánlott, hanem általában maszkulin, vakmerő, és pajkos férfi karakterekben játszatták, ami leginkább megfelelt a róla kialakult képnek, és amelyekkel a legnagyobb bevételt tudta termelni. Ennek megfelelően mindig az adott korszak legnépszerűbb műfajaiban játszott, a ’30-as években főként screwball komédiákban, kalandfilmekben, majd a későbbiekben háborús filmekben. Ezért annak ellenére, hogy rengeteg hatalmas kasszasikert produkáló filmben játszott, sajnos nem sok olyan van, ami igazán kiállta volna az idő próbáját, de azért a Top 10-es listájának első felében szereplő filmek ezek közé tartoznak.
Hollywood és Amerika kedvenc fimje az Elfújta a szél, ami a mai napig vezeti az inflációt figyelembe vevő amerikai jegyeladási és bevételi listát, valamint a 6. helyen áll az AFI legjobb amerikai filmek 2007-es listáján. A film 13 Oscar-jelöléséből nyolcat megnyert és aminek bemutatójára egy millió ember ment el Atlantába 1939-ben, ahol a történet játszódik az amerikai polgárháborút megelőző és az azutáni újjáépítés időszakában, és ami a déliek szemszögéből van a filmben elmesélve.
A majdnem négy órás film első része a polgárháború kitörése előtt kezdődik és főszereplője az önző, akaratos és élettel teli déli szépség Scarlett O'Hara (Vivian Leigh), aki egy déli földbirtokos lánya. A napjai legfőképpen flörtöléssel telnek, miközben titokban szerelmes a nagyon udvarias, de kissé akaratgyenge és álmodozó Ashley Wilkesbe (Leslie Howard), aki viszont unokatestvérét a nagyon, néha túlzottan is jóhiszemű Melanie Hamiltont (Olivia de Havilland) veszi feleségül, annak ellenére, hogy Scarlett szerelmet vall neki. A vallomás fültanúja a cinikus, rossz hírű és öntörvényű Rhett Butler (Clark Gable), akinek rögtön megtetszik a tűzről pattant nőszemély. A háború kitörése után Scarlettnek nagyon gyorsan fel kell nőnie, mert hirtelen mindenféle felelősség szakad rá. Atlantában ápolnia kell a terhes Melaniet, mert megígérte Ashleynek amikor a férfi elment a háborúba, hogy vigyázni fog rá. Atlanta ostromakor minden ismerőse elmenekül, így neki kell segítenie Melanienak a szüléskor, majd utána Rhett segítségével a magatehetetlen nővel és a csecsemővel elmenekülni a városból. Útközben azonban Rhett, aki eddig inkább csak az üzleti lehetőséget látott a háborúban, úgy dönt, hogy ő is beáll katonának, de előtte még szerelmet vall Scarlettnek. A nő ezek után úgy dönt, hogy visszamegy Tarara, a családi birtokra. Otthon azonban szembesül azzal, hogy anyja meghalt egy fertőzésben, az pedig apja eszét vesztette, a rabszolgák többsége megszökött, és nincs mit enniük. Ekkor megfogadja, hogy mindent túl fog élni, és soha többet nem fog éhezni... A film második része a háború után játszódik az újjáépítés időszakában. Scarlett irányításával túlélik a háborút, Ashley és Rhett is visszatér, de közben meghal az apja, ráadásul egy arra járó északi katonát is meg kell ölnie önvédelemből. Azért hogy Tara adóját be tudja fizetni, Scarlett elcsábítja testvére udvarlóját Franket, és összeházasodnak. Később fűrészüzemet hoz létre, aminek vezetésével Ashleyt bízza meg. Amikor Scarlettet egy erdős részen megtámadják az ott lévő csavargók, férje más klán tagokkal együtt bosszút akar állni, aminek végén Frank meghal. A hivatalosan gyászoló és titokban inni kezdő Scarlettet ekkor Rhett látogatja meg, és megkéri a kezét, annak ellenére, hogy tudja, hogy a nő még mindig Ashleyt szereti. Scarlett pedig igent mond, mert egy kicsit részeg, a férfi gazdag, és akihez ha bevallatlanul is, de vonzódik. Születik egy gyönyörű kislányuk Bonnie, akit az apja imád és elkényeztet. Scarlett kijelenti, hogy nem akar több gyereket, és a hálószobájából is kizárja férjét, hogy nyugodtan álmodozhasson Ashleyről, aki azonban hűséges feleségéhez. Bonnie egy lovasbaleset során meghal, és Rhett addigi udvarias viselkedése megváltozik...Rhett megkéri Scarlett kezét ebben a jelenetben.
A film egy romantikus és idealizált eposz a régi Dél eltűnt világáról, amelyet kedvező fényben tüntet fel. Az Elfújta a szél két közel kétórás részből áll, és az első rész messze felülmúlja a másodikat. A történet legfontosabb részei és a lényeg az első részben látható, ami az esszenciája ennek a pazarul megcsinált szappanoperának. Láthatjuk a Déliek nagyszerű és békés életét, ahol csak úriemberek és úrinők vannak, megismerjük a fő karaktereket és a köztük levő érzelmi viszonyokat, valamint a film legjobban fényképezett jeleneteinek többsége is ebben a részben láthatóak. A második rész leginkább Scarlett Rhett iránt érzett ide-oda ugráló szeretlek-nem szeretlek érzéseiről szól. A film legjobb eleme a két főszereplője Vivian Leigh és Clark Gable, akiket teljesen megérdemelten jelöltek Oscar-díjra.
A film akkora hatalmas és kirobbanó sikert aratott, hogy nemcsak megnyerte minden fő kategóriában az Oscar-díjat, de még az amerikai atlétatrikó-gyártást is romba döntötte. Ennek olyan egyszerű oka volt, hogy Clark Gable a vetkőzős jelenetében nem viselt trikót az inge alatt. A film az AFI 2007-es legjobb amerikai filmek listájának 46., a legjobb vígjátékok listáján pedig a 8. helyen áll, aminek további érdekessége, hogy nemcsak a Columbia Pictures legnagyobb sikerei közé tartozik a mai napig is, de olyan rajongói is voltak, mint Hitler és Sztálin, akik mind a ketten a kedvenc filmjeik közé sorolták. Na, nem kell a filmtől megijedni, ugyanis ez egy könnyed romantikus komédia, némi screwball comedy és road movie beütéssel, ami bármilyen hihetetlen, de 80 évesen is szórakoztató, annak ellenére, hogy a vígjátékokra általában nem jellemző az időtállóság.
Az elkényeztetett gazdag lány Ellie Andrews (Claudette Colbert) férjhez megy a hozományvadász pilótához King Westleyhez (Jameson Thomas), azonban bankár apja (Walter Connolly) érvényteleníti a házasságot. Ellie megszökik és buszra száll, hogy újra együtt lehessen Westleyvel. Miközben apja magánnyomozókkal keresteti, a buszon megismerkedik Peter Warne (Clark Gable) cinikus újságíróval. Mivel pénztárcáját közben ellopják, ezért ki van szolgáltatva az újságírónak, aki megzsarolja, hogy írhasson Westleyvel való kalandjáról. Az út során persze egymásba szeretnek, azonban Peter eltűnik az egyik reggel, azután, hogy előző éjjel a lány megvallotta, hogy szerelmes belé. Peter pénzt akar a szerkesztőjétől kérni, hogy elvehesse Elliet, a lány azonban azt hiszi, hogy Peter elhagyta, ezért felhívja apját és hazamegy. Az örömében, hogy megkerült a lánya, beleegyezik Westleyvel való házasságába. Ellie ekkor már nem szereti a pilótát, de bánatában elhatározza, hogy mégis hozzámegy. Aztán persze a félreértések tisztázódnak a szerelmesek közt, és minden jó, ha a vége jó. A poszt végén látható az egyik ikonikus jelenete.
A film története valóban nem hangzik túl eredetinek vagy különlegesnek, azonban ez annak is köszönhető, hogy az Ez történt egy éjszaka hatalmas sikere utáni évtizedben tucatszámra gyártották az ehhez hasonlító romantikus és screwball vígjátékokat. Jóképű férfi és csinos nő szerelmesek lesznek, akik ideiglenesen elválasztódnak büszkeségükből és osztálykülönbségből fakadóan, de aztán a félreértések tisztázódnak, és a pár egybekelhet. Ez a film azonban kiemelkedik műfaj társai sorából, aminek alapvetően két oka van. Egyrészről a rendező Frank Capra filmjeire jellemző spontaneitás, de leginkább a két főszereplő Clark Gable és Claudette Colbert nagyszerű és könnyed játéka miatt.
Ez a 8 Oscar-díjra jelölt kalandfilm azon ritka filmek közé tartozik, amelynek végül sikerült a Best Pictures kategóriát megnyernie anélkül, hogy bármilyen más kategóriában győztesen került volna ki, annak ellenére, hogy az 1935-ös év legnagyobb kasszasikere volt. Továbbá arról is nevezetes, hogy a mai napig az egyetlen film, amelynek három színészét is legjobb férfi főszereplőnek jelölték. A Lázadás a Bountyn 1998-ban az AFI legjobb filmek listájának 86. helyén állt, és Cpt. Blight (Charles Laughton karaktere) pedig a 19. legjobb villain karakter jelenleg. A film valós történeten alapul, ami a történelem talán leghíresebb tengeri lázadásáról szól.
1787-ben egy angol kereskedelmi hajó, a Bounty két éves útra indul Tahitire a durva és kapzsi Blight kapitány (Charles Laughton) parancsnoksága alatt. Blight annyira kegyetlen, hogy mire Tahiti szigetére érnek, már forrnak az indulatok a legénység tagjai között, amelyet Fletcher Christian (Clark Gable), a hajó másodkapitánya is átérez. Tahiti szigetén annyira jól érzik magukat az emberek, hogy Christian vezetésével fellázadnak és átveszik a hajó irányítását. A kapitányt nem ölik meg, hanem néhány hűséges emberével együtt egy csónakba teszik, és a tengerre bízzák a sorsukat. A lázadók visszatérnek Tahitire, azonban legnagyobb meglepetésre Blight túléli a tengeri kalandot, és egy hajóval tér vissza, hogy a lázadókat vasra verve vigye Angliába, ahol hadbíróság és nagy valószínűséggel halál vár rájuk. Christian barátja, Roger Byam (Franchot Tone) ennek ellenére Angliába való visszatérés mellett dönt. Christian vezetésével a lázadók nagyobbik része inkább újra hajóra száll, és egy elhagyatott szigeten telepedik le. A film egyik jelenete.
A Lázadás a Bountyn egy igazi korai, old school kalandfilm, ami talán műfajának legjobbja volt a maga korában, a ’30-as években. A történetet számtalanszor feldolgozták könyvben, színpadon és filmen. Moziban ötféle verzióban volt látható, azonban ez az 1935-ös verzió messze kiemelkedik közülük a remek rendezésével. kiváló színészeivel és fényképezésével, ami messze megelőzte korát látványosságával. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy számos jelenetet egzotikus helyszíneken forgattak, ami elképesztően extrának számított a maga korában, amikor a stúdiófelvételek domináltak, és a helyszíneket háttér vetítésekkel próbálták szimulálni.
Ez az 1932-es romantikus dráma és komédia úgynevezett Pre-Code film, ami azt jelenti, hogy még az 1934-ben Hollywoodban bevezetett cenzúra előtt készült. Ez a szexuálisan túlfűtött film is erőteljesen hozzájárult az ekkoriban készült erőszakosnak és erkölcstelennek nevezett gengszter filmekkel együtt a Hays Code bevezetéséhez. A film főszereplői a kor két legnagyobb szexszimbóluma Clark Gable és Jean Harlow, akik mellett mellékszerepben látható a későbbi Máltai sólyom femme fataleja, Mary Astor. A Red Dust volt az 1932-es év egyik legnagyobb kasszasikere.
Dennis Carson (Clark Gable) egy gumifa ültetvény vezetőjeként dolgozik Indokínában nehéz és spártai körülmények között, ahova egyszer csak beesik egy kétes erkölcsű fiatal lány, Vantine (Jean Harlow). Bár Carson kezdetben a háta közepére sem kívánja az állandóan beszélő és őt munkájában zavaró lányt, azonban a későbbiekben nem tud ellenállni Vantin kissé közönséges, de mégis nagyon laza és bájos flörtölésének. Könnyed kapcsolatuk azonban megváltozik, amikor Carson új alkalmazottja, Gary Willis mérnök (Gene Raymond) és felesége Barbara (Mary Astor) megjelenik, ugyanis Carsonnak rögtön megtetszik a kifinomult, de érzéki nő...A film egyik ikonikus jelenete, a sajtos.
A film középpontjában egy szerelmi háromszög – na és persze a szex – áll, amelyet nem annyira a története, mintsem inkább a három főszereplője tesz igazán szórakoztatóvá. A Pre-Code filmeket a maguk korában sokszor alaptalanul vádolták erkölcstelenséggel – amit nyilván a ’30-as évek elejének szokásai mentén kell érteni, és nem a mai kor ízlés alapján – azonban ez a film hál’ istennek nem ezek közé tartozik: a Red Dust forróvérű hangulatát és szexuális túlfűtöttségét talán még a későbbi noirok közül is kevés adja vissza, vagy legalábbis nem annyira nyíltan, mint ahogy az itt látható. A film karakterei is ennek megfelelőek, hiszen férfi főszereplője két nővel folytat szexuális kapcsolatot, mégpedig egy ledér platinaszőke prostituálttal, és egy forróvérű – férjezett – nővel.
Ez a két Oscar-díjra jelölt kalandfilm és dráma produkálta az 1940-es év legnagyobb kasszabevételét, ami nem meglepő annak tükrében, hogy a főszereplők Clark Gable, Spencer Tracy, Claudette Colbert és Hedy Lamarr, akik a kor legnagyobb sztárjai közé tartoztak. Az MGM stúdió harmincas évek második felének legnagyobb bevételeit produkáló aranybányája, Clark Gable megint hozta a tőle elvárt eredményt ezzel a hollywoodi szappanoperával: egy kasszasikert.
Két jó barát, „Big” John McMasters (Clark Gable) és „Square” John Sand (Spencer Tracy) más felszerelését használó „vad” olajfúrók a nagy fogásról álmodoznak. Miután találnak egy remek lelőhelyet, már a pénzt is sikerül összeszedni egy saját fúrótoronyra. Square John titokzatos levelező partneréről Betsynek nevezi el az olajmezőt. A nő, Betsy Bartlett McMasters (Claudette Colbert) közben megismerkedik Big Johnnak is - akivel nem közli, hogy barátjával levelezik -, és összeházasodnak. Amikor ez kiderül, a két férfi barátsága és texasi közös vállalkozása véget ér: üzletük sorsát pénzfeldobással döntik el. A szerencse Square John mellé áll, Big John és felesége pedig New Yorkba költözik. A következő évek során mindegyik férfi keresztül megy néhány hullámvölgyön és hullámhegyen, és miután Square John elveszti vagyonát Dél-Amerikában, visszatér Amerikába. Időközben Big John új vállalatot épít fel, akinek egyik üzleti riválisa megbíz egy csinos nőt, Karen Vanmeert (Hedy Lamarr), hogy próbáljon minél több információt szerezni Big Johnról. Square John eddig nem avatkozott barátja és volt szerelme házasságába, azonban most azt gyanítja, hogy Big Johnnak kapcsolata van a csinos Karennel. Gyanúja tovább erősödik, amikor Betsy öngyilkosságot kísérel meg. Square John, hogy megmentse barátja házasságát, megkéri Karen kezét, a nő azonban átlát a szitán és visszautasítja. Square John úgy gondolja, hogy célja elérése érdekében nem maradt más választása, minthogy anyagilag tönkretegye a munkamániás Big Johnt...A film egyik jelenete.
Az ember a történet elején azt gondolná, hogy az Olajváros a természetet meghódító erős férfiakról szóló félig a western, félig a dráma kategóriába tartozó film, de aztán a végén rájövünk, hogy nem más, mint egy remek szereplőgárdával rendelkező szappanopera - természetesen a jobbik fajtából – amely a film végén oda lyukad ki, ahol elkezdődött. A film egy nagyon amerikai téma körül forog, ami nem más, mint a pénzszerzés, annak elvesztése, majd az újbóli talpra állás. Mivel azonban a film készítői is érezték azt, hogy a Boom Town legerősebb része a színészgárdája, ezért tulajdonképpen személy szerint rájuk írták a szerepeket, különös tekintettel Gable-re, minden más nagyjából mellékes volt. Gable karaktere, Big John kissé önhitt és nagyképű, ugyanakkor bátor és erős férfi, ugyanakkor egy imádnivaló kalandor, aki a saját szabályai szerint éli az életét, miközben persze a lelke mélyén egy aranyszívű ember.
Ez a nagyon autentikus, fekete-fehér tengeralattjárós-háborús-akció film a 2. világháborúban játszódik, amely megjelenésekor nem vált ugyan túl nagy közönségsikerré, azonban az idők folyamán egyre többre értékelik a kritikusok, amelyben a nagyszerű színészgárdán kívül nagyon látványos akciójelenetek is láthatóak.
Egy amerikai tengeralattjárót elsüllyesztenek a japánok a második világháborúban, amelynek kapitányát (Clark Gable) arra kárhoztatják, hogy irodai munkát végezzen. Egy év múlva azonban újra esélyt kap, mint tengeralattjáró parancsnok, azonban makacs elhatározása, hogy bosszút álljon a japán rombolón, amelyik elsüllyesztette korábbi hajóját, veszélybe sodorja mostani tengeralattjáróját és annak legénységét, amiért összeütközésbe kerül ambiciózus helyettesével Jim Bledsoe hadnaggyal (Burt Lancester)... A film itt végig megnézhető angolul.
A film legnagyobb erősségei a kiváló fekete-fehér fényképezése, és két főszereplője, Clark Gable és Burt Lancester, akik két rivális, nagyon makacs tengeralattjáró tisztet alakítanak. akik minden összeütközésük és rivalizálásuk ellenére tisztelik egymást. Az akciójelenetek látványa a mai napig megállja a helyét.
A Test Pilot ugyancsak egyike Clark Gable „pénzcsináló” filmjeinek, ami az MGM filmstúdió egyik legnagyobb bevételét termelte az 1938-as évben. Minden megtalálható, ami csak sikeressé tehetett egy filmet a ’30-as évek második felében: kaland, akció, romantika, na és persze egy jóképű Clark Gable. Victor Fleming rendező gondoskodott róla, hogy Clark Gable-Spencer Tracy-Myrna Loy színészgárda minden karizmája megjelenjen ebben a filmben, ami felfogható a ’30-as évek Top Gun filmjének is.
Jim Lane (Clark Gable) vakmerő teszt pilóta tisztában van azzal, hogy minden egyes alkalommal, amikor a levegőbe emelkedik, az életét teszi kockára. Ő azonban ezt nem bánja, hiszen azt vallja, hogy éljünk a mának, ebből kifolyólag adósságokba keveredik, és alapvetően lazán veszi az életet. Egyik alkalommal műszaki probléma miatt egy kansasi farmon kell kényszerleszállást végrehajtania, ahol megismerkedik a tulajdonos lányával Ann-nel (Myrna Loy), akivel szerelmesek lesznek, és nagyon gyorsan összeházasodnak. Jim szerelője Gunner (Spencer Tracy) nem tartja túl jó ötletnek ezt a házasságot, mert sem Jim személyiségét, sem a foglalkozását nem tartja összeegyeztethetőnek vele. Ann hamarosan egyre jobban aggódni kezd amiatt, hogy nagyon könnyedén özvegy válhat belőle, és arra is rájön, hogy csak második lehet a repülés mögött Jim fontossági sorrendjében. A történet nagy kérdése, hogy megmenthető-e a házasságuk?
Ez a film is nagyon látványosnak számított a maga korában, hiszen remek jelenetek részesei lehetünk, miközben a néző szinte a pilóülésbe képzeli magát. Gable és Tracy két elválaszthatatlan jó barát, akiket leginkább a repülés szerete köt össze, és amin még Jim házassága sem igazán változtat. Szegény Ann-nek nem csak a repüléssel, de néha ezzel a barátsággal is meg kell küzdenie, hogy elsőszámú tényezővé válhasson Jimnél. A film elején screwball komédiákra jellemző szellemes dialógusok hallhatóak, amely tónus később megváltozik és komolyabbá alakul.
Ennek a drámának Arthur Miller írta a forgatókönyvét, John Huston rendezte, és a főszerepeket Clark Gable, Marilyn Monroe és Montgomery Clift játszották. Sok kritikus szerint Clark Gable ebben a nem túl nagy siker aratott filmben nyújtotta élete legjobbját, ami egyben az utolsó filmjének is bizonmyult, hiszen a forgatás után nem sokkal - még a megjelenés előtt - meghalt. Hasonló mondható el Marilyn Monroeról is, akinek szintén ez lett az utolsó filmje, és Montgomery Clift is csak pár évvel élte túl őket. Mintha a film címe egyfajta nomen est omen lett volna.
Roslyn (Marily Monroe), a szexis csinos elvált nő egy bárban találkozik Gaylord „Gay” Langlanddel (Clark Gable), öregedő cowboyjal és barátjával Guidoval (Eli Wallach), akik elviszik Guido vidéki házába, hogy elfelejtse válásának nehézségeit. Kezdetben minden remekül működik, azonban hamarosan mindkét férfi beleszeret a nőbe, aminek hatására mindketten kezdik rosszabbik oldalukat is megmutatni. Később találkoznak Gay egy másik barátjával Perce Howlanddel (Montgomery Clift) és így négyesben indulnak el, hogy vadlovakat fogjanak be...A film angolul itt megnézhető.
A film legfontosabb összetevője a szomorúság, ugyanis egyik férfi szereplője sem illeszkedik a megváltozó világba. Gable egy öregedő cowboy, aki érti, hogy a világa a végét járja, ugyanakkor nem akar része lenni az újnak. Clift egy gazdag család fekete báránya, aki kemény külső mögé rejti gyengédebb belsőjét, aminek van egyfajta finom szexuális kétértelműsége is. Monroe pedig megtestesíti a tökéletes, érzékeny és szexis nőt, akire mindegyik férfi vágyik.
Ez a romantikus komédia Clark Gable és Jean Harlow hatodik és egyben utolsó közös filmje, amelynek forgatása alatt főszereplőnője 26 éves korában vesebetegség miatt meghalt. A forgatás ekkor még nem fejeződött be teljesen, ezért Harlow halála után pár jelenetben más színésznők ugranak be, akiket csak hátulról látunk. Talán mondani sem kell, hogy ez a film volt az MGM filmstúdió 1937-es év legnagyobb bevételét produkáló darabja.
A Clayton-család tulajdonába tartozó Brookdale farmnak nem megy túl jól, aminek oka Frank Clayton szerencsejáték-szenvedélyében keresendő, és eladósodnak Duke Bradley (Clark Gable) bukmékernek. Frank lánya, Carol (Jean Harlow) azzal a jó hírrel lepi meg őket, hogy hozzámegy egy milliomoshoz, Hartley Madisonhoz (Walter Pidgeon). A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a lány elhatározza, hogy leendő férje segítsége nélkül fizeti ki Duke-ot, hogy megmethesse a farmjukat, miközben Duke és Carol nem maradnak érzéketlenek egymás iránt...
Clark Gable sármossága ebben az időszakban érte el a csúcspontját, amely jól érzékelhető a flmben. Persze az, hogy ezt csúcsra járathatta, szükség volt egy olyan partnerre, mint Jean Harlow, akivel mindig remek párost alkottak, ahogy azt már a Red Dust esetén is láthattuk. Az ő flörtölésüket mindig nagyon szórakoztató nézni.
A Command Decision egy olyan háborús film, amiben egyetlen akció jelenet sincs. A történet akörül a kérdés körül forog, amellyel minden katonai vezetőnek, minden háborúban, sőt, szinte minden csatában szembesülnie kell, és amelyekben mindig meg kell hoznia egy nagyon nehéz döntést: feláldozzunk-e életeket – és ha igen, akkor mennyit – azért, hogy megakadályozzuk azt, hogy a későbbiekben még többen halljanak meg? A film témájából kifolyólag itt nem hős pilótákat látunk akció közben, hanem magas rangú tiszteket, akik az irodában hozzák meg döntéseiket és próbálják a háború menetét megváltoztatni. A film témájában és jellegében nagyon hasonlít a pár hónappal később megjelent Twelve O’Clock High-hoz.
A film főszereplője a Légierő egyik tábornoka, K.C. „Casey” Dennis tábornok (Clark Gable) aki egységével Angliában állomásozik a második világháborúban, és ahonnan pilótái Németország feletti bevetésekre indulnak. Casey nem túl népszerű katonái között, hiszen akciói mindig jelentős veszteséggel járnak. Munkájához tartozik az is, hogy állandóan konfrontálódnia kell katonai és politikai vezetőkkel, akiknek nem tetszenek ezek a veszteségek, mert kényelmetlen helyzetbe hozza őket. Később Casey mégis arra kényszerül, hogy egy, az eddigi legveszélyesebb küldetésre adjon parancsot pilótáinak, ugyanis le kell bombázniuk egy német gyárat, ahol az új, mindennél gyorsabb német repülőgépet tervezik, gyártják. Ha ez elkészül, akkor az amerikai Légierőnek még nagyobb veszteségekkel kell szembenézni, és még a háború menetét is megváltoztathatja...
Clark Gable remekül játszik ebben a nem túl látványos szerepben, amelyben még csak nyoma sincs a tőle megszokott kaján pimaszságnak. Kiváló játéka nem véletlen, hiszen a 2. vh-ban az Air Force őrnagyaként maga is Angliában szolgált, ahol volt lehetősége megfigyelni a háború működését. A Command Decision a mai napig aktuális, pontosabban szólva addig aktuális lesz, amíg léteznek háborúk a földön, és amellyel minden katonai/politikai vezetőnek előbb-utóbb szembesülnie kell.
Az Ez történt egy éjszaka egyik ikonikus jelenete, a stoppos látható itt:
