Ez az 1932-es romantikus dráma és komédia úgynevezett Pre-Code film, ami azt jelenti, hogy még az 1934-ben Hollywoodban bevezetett cenzúra előtt készült. Ez a szexuálisan túlfűtött film is erőteljesen hozzájárult az ekkoriban készült erőszakosnak és erkölcstelennek nevezett gengszter filmekkel együtt a Hays Code bevezetéséhez. A film főszereplői a kor két legnagyobb szexszimbóluma Clark Gable és Jean Harlow, akik mellett mellékszerepben látható a későbbi Máltai sólyom femme fataleja, Mary Astor. A Red Dust volt az 1932-es év egyik legnagyobb kasszasikere.

Dennis Carson (Clark Gable) egy gumifa ültetvény vezetőjeként dolgozik Indokínában nehéz és spártai körülmények között, ahova egyszer csak beesik egy kétes erkölcsű fiatal lány, Vantine (Jean Harlow). Bár Carson kezdetben a háta közepére sem kívánja az állandóan beszélő és őt munkájában zavaró lányt, azonban a későbbiekben nem tud ellenállni Vantin kissé közönséges, de mégis nagyon laza és bájos flörtölésének. Könnyed kapcsolatuk azonban megváltozik, amikor Carson új alkalmazottja, Gary Willis mérnök (Gene Raymond) és felesége Barbara (Mary Astor) megjelenik, ugyanis Carsonnak rögtön megtetszik a kifinomult, de érzéki nő...A Red Dust már csak a filmben játszó színészek szexepilje és a köztük levő szexuális feszültség(ek) révén is a Pre-Code időszak klasszikusává tudott válni, aminek - ezek után talán nem meglepő módon - a színészei a legnagyobb ereje. A film középpontjában egy szerelmi háromszög – na és persze a szex – áll, amelyet nem annyira a története, mintsem inkább a három főszereplője tesz igazán szórakoztatóvá. A Pre-Code filmeket a maguk korában sokszor alaptalanul vádolták erkölcstelenséggel – amit nyilván a ’30-as évek elejének szokásai mentén kell érteni, és nem a mai kor ízlés alapján – azonban ez a film hál’ istennek nem ezek közé tartozik: a Red Dust forróvérű hangulatát és szexuális túlfűtöttségét talán még a későbbi noirok közül is kevés adja vissza, vagy legalábbis nem annyira nyíltan, mint ahogy az itt látható. A film karakterei is ennek megfelelőek, hiszen férfi főszereplője két nővel folytat szexuális kapcsolatot, mégpedig egy ledér platinaszőke prostituálttal, és egy forróvérű – férjezett – nővel. A film nagy sikere miatt 1953-ban a remake is elkészült Mogambo címmel, aminek szintén Clark Gable volt a főszereplője, női partnerei pedig Ava Gardner és Grace Kelly, azonban nem sikerült a Red Dust szintjét és sikerét megismételni, és egy erősen közepes, feledhető,  ’53-ban már elavultnak és old schoolnak tűnő film lett.

A Red Dust forgatókönyvét John Mahin írta Wilson Collison darabjából, aminek bár története elég egyszerű, ugyanakkor mégsem csak szexuális célzásokra épül, hanem a filmben számos szellemes és vicces dialógus is elhangzik, főleg Carson és Vantin között, akiknek oda-visszavágásai, civakodásai és szájalásai a forgatókönyv legerősebb része. A film ezen elemét látjuk viszont a két évvel későbbi It Happened One Night-ban (szintén Clark Gable főszereplésével) is, a kor legjobb romantikus vígjátékában, ami számos további filmet inspirált. A Red Dust karakterizálása sem rossz, annak ellenére, hogy a szereplők nem túl összetettek. A kor jó vagy rossz karaktereivel szemben ők alapjában véve kedvelhető emberek, akik azonban  mindannyian számos emberi gyengeséggel rendelkeznek.A Red Dustnak alapvetően három fontos eleme van:

Clark Gable és Jean Harlow komédiázása, ami mindkettejüket a legnagyobb sztárok sorába emelte. Kettejük jelenetei a film legjobb részei, amelyekben az elejétől a végéig roppant szórakoztatóak. Az első pillanattól kezdve, ahogy összetalálkoznak, kapcsolatukat végigkísérik az oda-vissza alapon történő (legtöbbször) szellemes és vicces beszólások. A nagyon maszkulin Dennis egy gumifa ültetvényt vezet, akinek munkája tölti ki az életét, ugyanakkor még sincs fából vagy érzelmek híján, míg Vantin egy prostituált, aki éppen úton van. Az nem igazán derül ki, hogy hova. Nem sok háttértörténet derül ki róluk, de itt ennek most nincs túl nagy jelentősége, hiszen a film amúgy is inkább csak a pillanatról, vagy legalábbis életük egy rövidebb szakaszáról szól. Mindenesetre a laza erkölcsű, kissé közönséges, ugyanakkor mégis ellenállhatatlan és játékos Vantin rögtön kiveti hálóját a jóképű és nagyon férfias Dennisre, akit először inkább csak zavar a nő. Persze ez az állapot nem sokáig tart, hiszen kb öt-tíz perc alatt eljutnak a szexig. Ez talán a film legjobb, de mindenképpen az egyik legjobb jelenete, ami a poszt végi videóban is látható, és amit a „sajt jelenetnek” is szoktak nevezni. Vantin a sajtokról kezd el beszélni az éppen munkájába mélyedő Dennisnek, majd összevesznek azon, hogy a Rokfort vagy a Gorgonzola-e a jobb. Mindenáron meg akarja szerezni a férfi figyelmét, aki meg is kérdezi, hogy gyártanak-e olyan sajtot, ami miatt abbahagyná-e a beszédet, mert akkor abból a fajtából rendel egy tonnát. Természetesen ettől számított három percen belül már csókolóznak. (Ez a jelenet látható a poszt végi videóban.)

A film nem rejti véka alá Vantin foglalkozását. A következő reggelen, amikor a nő el akar búcsúzni és búcsúcsókot akarna adni Dennisnek, az előhúzza a pénztárcáját, hogy kifizesse. Későbbiekben, a cenzúra időszaka alatt is voltak ugyan hollywoodi filmekben prostituált karakterek, de ezt ennyire nyíltan egészen a hatvanas évekig nem mutatták be, amit a nő azon mondata is jól mutat, miszerint ő „nem szokott hozzá, hogy éjszaka aludjon”. A sajtos jelenet mellett a másik nagyon figyelemreméltó rész, amikor Vantin egy dézsában fürdik az udvaron mindenki szeme láttára. Dennis és Vantin kapcsolata szexis és mentes mindenféle komplikációtól, egészen addig, amíg a nőnek vetélytársa nem érkezik Barbara személyében.

A másik fontos elem a film atmoszférája és remek üteme, amihez a színészek mellett kellett egy remek rendező is Victor Fleming személyében, aki ebből a nem túl erős sztoriból egy hangulatos, szórakoztató és a Pre-Code időszak klasszikusává vált filmet tudott kihozni. A Red Dust energikus ütemét többek között úgy tudta fenntartani, hogy a kor szokásaival ellentétben nem csak a színészeket mozgatja az egy helyben álló kamera előtt, hanem a kamera is mozog, aminek eredményeképpen, még azok a jelenetek is mozgalmasnak és élettel telinek tűnnek, amiben a szereplők csak beszélgetnek. Ebben remek munkatársnak bizonyult Arthur Edeson (A máltai sólyom, Lázadás a Bountyn) operatőr is.

(Az alábbi képen az asztalon ülő Vantin magasabban helyezkedik el, mint a széken ülő Barbara, ami azt szimbolizálja, hogy a prostituált erkölcsileg a férjét megcsaló középosztálybeli nő fölé emelkedett.)Annak ellenére, hogy Victor Fleminget a férfiak rendezőjének tartották, a színésznőkből is remek alakítást tudott kihozni. Ő híres volt arról is, hogy a női karaktereket sokszor olyan nőnek (szexis, erős akaratú és talpraesett) formálta filmjeiben, amely típushoz az életben is vonzódott. Mindenesetre neki nagyon nagy szerepe volt abban, hogy Jean Harlowból, aki kezdetben inkább csak a külseje miatt vált híres hollywoodi sztárrá színésznőt faragott, akivel ezenkívül két másik filmet is készített Harlow nagyon korai, 26 éves korában bekövetkezett haláláig. Fleming Clark Gable-vel is többször forgatott, többek között az Elfújta a szélben is, ahova Gable javaslatára került, felváltva a nők rendezőjének tartott George Cukrot.

A film harmadik eleme nem jó ugyan, de mégis elég hangsúlyos, amit manapság rasszizmusnak hívnának. A történet Francia Indokínában (ma Vietnam, Laosz, Kambodzsa) játszódik, amely a forgatás időszakában még gyarmati státusszal rendelkezett, ezért a helyiek sztereotipikus ábrázolása is ennek a kornak megfelelő. A film egyik mellékszereplője a kínai szolga, szakács egy rém ostoba és idegesítő alak, aki idiótán vihog és vigyorog. A gumiafa ültetvényen dolgozó munkások pedig lusták, akikre néha rá kell ordítania a nagy fehér főnöknek, hogy rendesen dolgozzanak. A coolie (kuli) szó is számtalanszor elhangzik, azonban a kor filmjeiben ezek az elemek teljesen megszokottak voltak, szóval ezen nem kell fennakadni ebben az esetben. Amúgy sem ez a lényeg a Red Dustban, hiszen mindez csak töltelék, inkább csak nagyon irritáló a kínai szolga karaktere az idióta vihogásával.

A film legjobb összetevője a színészek, amibe nemcsak Clark Gable és Jean Harlow, de Mary Astor is beleértendő. Gablenek és Harlownak hat közös filmje volt, amelyek során tulajdonképpen együtt váltak sztárokká.Jean Harlow, „the Blond Bombshell” a kor színésznői sztárstátusz eléréséhez szükséges platina szőke hajáról közismert, azonban egyáltalán nem volt ő tehetségtelen, hiszen kiváló komika volt, akitől az önirónia, és saját maga parodizálása sem állt távol. Ebben a filmben nagyszerűen hozza az élettel teli és játékos prostituált Vantin karakterét, amiben úgy tűnik, mintha mindenféle erőlködés és erőfeszítés nélkül tud egyedülállóan közönséges, lompos és humoros lenni. Nagy kár, hogy vesebetegségben nagyon fiatalon, 26 évesen meghalt 1936-ban.

Clark Gable (Elfújta a szél, Lázadás a Bountyn) a harmincas évek Hollywoodjának királya, aki a sztárstátusz eléréséig, majd azután is még egy kicsit az évtized első felében futószalagon készítette a romantikus és screwball komédiákat, ami a kor legnépszerűbb műfaja volt. Ez a film még a bajusz előtti korszakából való, amiben ugyanazt alakította, mint általában az ilyen jellegű filmjeiben: a végtelenül jóképű és macsó, ugyanakkor játékos férfit, akinek kisugárzásának egy nő sem tud ellenállni. Ezt itt olyan szintre emelte, hogy néha már szinte zavaró az agresszív maszkulin büszkesége és ereje, azonban ez hozzájárult karaktere nem hibátlan jellemének bemutatásához. Az It Happened One Night után talán ebben a romantikus komédiában volt a legjátékosabb és legjobb.

Nem volt véletlen, hogy az MGM filmstúdió minél jobban ki akarta aknázni Gable és Harlow közötti remek szikrázást, összhangot, hiszen kiváló komikus és romantikus párt alkottak ők ketten. Hat közös filmjük közül talán ebben voltak a legjobbak együtt.Mary Astor alakította Barbarát, a középosztálybeli tiszteletreméltó és kifinomult nőt, akit egyáltalán nem lehet hibáztatni, hogy férjezett státusza ellenére Dennis levette a lábáról, hiszen a férfi reprezentál mindent, amit a kissé tutyimutyi férje nem. Mary Astor is kiváló, na és persze nagyon szexis volt (jobban, mint a Máltai sólyomban) ebben a fontos mellékszerepében.

Gene Raymond Barbara férjének szerepében elhalványul a másik három színész mellett, de az ő karakterének nem is volt igazából más szerepe, mint hogy ő legyen a lúzer megcsalt férfi, aki semmiben sem érhet fel felesége szeretőjéhez. Míg Gable képviseli a filmben a természet vadságát, addig ő a civilizáció puhaságát. Fel lehet tenni a költői kérdést, hogy vajon melyik izgalmasabb és szexisebb.

Ne feledkezzünk meg szegény kínai háziszolgáról, akit Willie Fung játszott. Ez a karakter abszolút felesleges volt, mert mai szemmel nézve sokat rontott a filmen. A harmincas években viszont valamilyen szinten szinte elvárt volt az egzotikus helyeken játszódó komédiáktól, hogy legyen benne egy-két ostoba helyi karakter, amit a színészeknek általában camp-szerűen túljátszva kellett alakítaniuk. Szegény Fung közel száz filmben játszott ehhez hasonló szerepet szolgaként, inasként vagy esetleg mosodásként.

Összességében a Red Dust korának és műfajának egyik legjobb darabja volt, ami a mai napig szórakoztató. Ez elég ritka egy 83 éves romantikus komédia esetén, mindenesetre hála Gable és Harlow párosának, valamint Victor Fleming rendezőnek ezért. A többi meg úgysem lényeges.

Értékelés: 1932-ben 9/10 2015: 7/10

Rokfort vagy Gorgonzola?