5 Oscar-díjra jelölték ezt a karácsonyi fantasy drámát és komédiát, amit a méltán világhírű Frank Capra rendezett. És ahogy ez már számtalan esetben előfordult, ez a film sem megjelenésekor, hanem később vált roppant népszerűvé, aminek köszönhetően manapság már az Amerikai Film Intézet számos legjobb listáján is szerepel. Az élet csodaszépet tartják minden idők leginspirálóbb filmjének, aminek főszereplője George Bailey a 9. a legnagyobb hősök, míg villain karaktere, Mr. Potter 6. a "legjobb" legrosszabb fickók rangsorában. És nem utolsósorban 2007-ben a 20. legjobb amerikai filmként tartották számon, amit manapság is szinte minden karácsonykor lead valamelyik amerikai tévécsatorna. A film kiáll a hagyományos emberi és családi értékek mellett, és ami a csodálatos élet alatt nem a gazdagságot vagy a hatalmat érti, hanem azt, ha valaki jobbá tudja tenni a környezetében élő emberek életét.

Karácsony este egy amerikai kisvárosba, Bedford Fallsba érkezik Clarence (Henry Travers) másodosztályú védőangyal, akinek le kell beszélnie a végsőkig kétségbeesett George Baileyt (James Stewart) az öngyilkosságról, mert csak ebben az esetben kaphatja meg a szárnyait és válhat igazi angyallá. George Bailey egész életében a kisvárosban élő emberek és családja javát szolgálta, még olyan áron is, hogy lemondott saját álmairól. 12 éves korában megmentette öccse életét, valamint a helyi gyógyszertárost attól, hogy véletlenül megmérgezze a rosszul összeállított gyógyszerével a betegeket, majd édesapja halála után átvette annak kis bankját, hogy megkönnyítse a városka lakóinak életét, ahelyett, hogy egyetemre ment volna és beutazta volna a világot, mint ahogy azt eredetileg tervezte. Ha Bailey nem folytatta volna apja munkáját, akkor a városka lakói teljesen kiszolgáltatottak lettek volna a város kapzsi és hataloméhes gazdag emberének, Mr. Potternek (Lionel Barrymore). George időközben feleségül vette Mary Hatch-et (Donna Reed) és négy gyerekük született, amivel aztán életét végképp a kisvároshoz köti. Amikor nagybátyja, Billy (Thomas Mitchell) elveszít 8000 dollárt - és amit Mr. Potter talált meg és lopott el - a bankjuk nem csak a csőd szélére kerül, de még súlyos börtönbüntetés is fenyegeti. George úgy gondolja, hogy sokkal hasznosabb lehet a családjának holtan, mint élve, ezért az öngyilkosságon kezd el gondolkodni, sőt az jut az eszébe, hogy mennyivel jobb lett volna, ha meg sem születik. Clarence megmutatja neki, hogy mi történt volna és mi történne jelenleg, ha George - akinek élete számtalan más ember életére hatással volt - soha nem élt volna... Az élet csodaszép egy időtlen klasszikus, ami egy tipikus Frank Capra film a maga meleg szentimentalizmusával. Annak ellenére, hogy karácsonyi filmnek tartják, valójában a története nem ekörül forog, hanem igazából csak az utolsó jelenete játszódik karácsonykor, ugyanakkor mégiscsak a karácsonyi filmek legnagyobb klasszikusává vált, mivel a hagyományos emberi és családi értékekről szóló témái szívmelengető megjelenítése nagyszerűen passzol a szeretetről, összetartozásról és családról szóló karácsonyi hangulathoz. A film nagyon idealista, ami miatt végtelenül életszerűtlen is, na de nézzük el ezt a tulajdonságát, mivel mégiscsak az a fajta felnőtteknek szóló mese ez az emberiségről és a világról, amilyet az emberek általában látni és hallani akarnak karácsonykor, és amely arról szól, hogy mi teszi, teheti valójában boldoggá őket.

A film minden szentimentalizmusa (és talán híre) ellenére egyáltalán nem csak a karácsonykor általában népszerű cukormázban bővelkedik, hanem tartalmaz egy nagy adag pragmatizmust, sőt cinizmust is, miközben a rendező a film tónusát is jól váltogatta, ami esetenként akár kifejezetten sötétnek is nevezhető, nem véletlenül nem lett megjelenésekor azonnal igazán népszerű. A film főszereplőjét ugyanis jelentős megpróbáltatásoknak teszi ki a történet, és első ránézésre nem mindig vagy nem úgy kapja meg önfeláldozásáért az élettől a jutalmát - főleg a történet első felében -, mint ahogy azt a kora közönsége egy kicsit elvárta volna. George Baileyvel ugyanis egy csomó rossz dolog történik, és úgy érzi ő is, meg a néző is, hogy feleslegesen áldozta fel álmait, és ezért az áldozatért nem kapja meg a jutalmát az élettől, olyannyira nem, hogy egy ponton az öngyilkosság gondolata is komolyan felötlik benne. A film végére azonban mindenki rájön, hogy ez csak azért történt, mert nem a megfelelő értékmérő szempontok alapján ítélte meg önmagát, mégpedig az alapján, hogy hány ember életét tette jobbá, könnyebbé, boldogabbá. Ebből a szempontból pedig George Bailey élete csodaszép. A film még a szokásos karácsonyi "szeressünk és viszontszeretnek" típusú üzenet is képes volt egy fokkal magasabb és érdekesebb szintre helyezni, amit roppant erőteljesen tudott átadni."Furcsa, nem igaz? Minden ember élete megérint számos másik életet. És hatalmas lyuk keletkezne, ha nem lenne közöttünk."

A filmben mindemellett számos szellemes, akár kissé cinikus, de mindenképpen jól idézhető mondat hangzik el, mint pl:

"Ezt a pénzt a válásomra gyűjtöttem, ha majd egyszer férjhez megyek."

A forgatókönyvet Frances Goodrich, Albert Hackett, Jo Swerling és Frank Capra írták Philip Van Doren Sternwrote 1939-es The Greatest Gift c. novellájából. A karakterizálás a film jellegének megfelelő, és a szereplők élesen jó és rossz karakterekre bonthatóak, amelyek egyben szimbolikus jelentőségűek is, és ilyen formában kliséknek tűnhetnek, azonban még sem annyira egyszerűek, mint amilyeneknek első ránézésre gondolhatnánk.

Természetesen a két legfontosabb a történet "jó" és "rossz" embere, főszereplője George Bailey és Mr. Potter. A film kettejük karakterén keresztül mutatja be, hogy mik azok az értékek, amelyek alapján egy embert és annak életét meg kellene ítélni, és melyek azok, amelyek nem igazi értékmérő eszközök, tulajdonságok. A film ezen tulajdonsága miatt nagyon amerikai, ugyanis talán sehol a világon nem számít annyira fontos és értékmérő dolognak a pénz, mint az USÁban, ahol lényegében a siker szinonimájaként is értelmezhető. Az élet csodaszép főszereplőjét és "Jó Emberét", George Baileyt is megtéveszti mindez, aki ez alapján ítéli meg magát és nem az igazi értékek mentén, ami oda vezet, hogy komolyan fontolgatni kezdi az öngyilkosságot. A történet végére azonban megérti mindezt védőangyalának, Clarencének köszönhetően.A Jó Ember a film morális középpontja, az ember, aki önfeláldozó életével annyi más ember életét megérintette és kedvezően befolyásolta. George a fiatalokra jellemző hatalmas (és kissé önző) álmokkal és tervekkel indul neki az életnek. A kisvárosi fiatalember látni és tapasztalni szeretné a nagy világ nyújtotta lehetőségeket, kalandokat, sikereket, azonban nagyon hamar fel kell ezeket adnia, amikor apja meghal. Vonakodva ugyan, de elvállalja a városka érdekei miatt a bank továbbvitelét, és az egyetemi tanulmányaira félretett pénzéből az öccsét küldi tanulni, mert őt már a városkához köti munkája. Még jobban csapdába esik a kisvárosban, amikor megnősül és családot alapít. Az 1929-es tőzsdekrach és a beköszöntő nagy gazdasági válság alatt feleségével még a nászútjukra félretett pénzt is kölcsön adják, amivel hozzájárulnak ahhoz, hogy a válság legrosszabb szakaszát a legnehezebb helyzetben lévők átvészeljék. Élete lényegében a közösség érdekében hozott áldozatairól szól, ami nagyon sokáig nem tűnik "kifizetődőnek", mivel nem a megfelelő szempontok alapján ítéli meg a "fizetségét". George Baily karaktere jelképezi a bizonytalan átlag embert, aki életét sokáig egy elvesztegetett lehetőségnek látja és nincs tisztában a valódi értékek fogalmával, aminek az oka, hogy elfogadja a téves társadalmi konszenzust. A film végére persze megkapja jutalmát, és az élet visszaigazolja azt, hogy bizony csodaszép élete van.  

A "Rossz Ember", Mr. Potter George Bailey ellentétpárja, a gonosz és hideg szívű üzletember, aki mindent azért tesz, hogy hatalmát és gazdagságát növelje, nem törődvén azzal, hogy milyen szenvedést okoz ezzel az embereknek. Ő az, akinek tevékenysége miatt mindenki élete rosszabb lenne, ha a "Jó Ember" nem próbálná meg káros tevékenységét ellensúlyozni. Mr. Potter pedig emiatt tulajdonképpen olyan szempontból nézve "hasznos" szerepet tölt be a társadalomban, hogy ő az, akinek a tevékenysége miatt a Jó Ember a közösség érdekében aktiválja magát azáltal, hogy a kisvárosban marad és életét a köz javának szenteli. A "rossz" Mr. Potter ezáltal felfogható a "jó" George Bailey tevékenységének - és csodaszép életének - elindítójának és legnagyobb motiváló erejének.Jellemző, hogy a film megjelenésekor az amerikai közönség legjobban azt kifogásolta, hogy miért tarthatja meg Mr. Potter az ellopott 8000 dollárt, mert így olyan mintha "legyőzte" volna a Jó Embert. A film remek ebből a szempontból, a probléma a közönség pénzközpontú szemléletében van - aminek hátrányos voltáról ez a film is szól - , mivel Mr. Potter egyáltalán nem "győzött", hiszen ez a pénz nem tette boldogabbá, Mr. Potter ugyanolyan keserű, magányos, kapzsi, hataloméhes - és boldogtalan - ember maradt, mint volt, és ezen a világ összes pénze sem változtatna, míg George Bailey az elvesztett pénz nélkül is rájön, hogy milyen boldog és csodaszép élete van.

Az élet csodaszép egyébként nem egy antikapitalista film, mint aminek páran felfogják, hanem sokkal inkább idealista. George Bailey ugyanúgy egy üzletember, aki egy bankot irányít, ahogy Mr. Potter, a különbség az, hogy mindezt a film szerint lehet az emberek javát szolgálva tenni és lehet azokat kihasználva, szenvedést okozva folytatni.

Az élet csodaszép nem csak karaktereinek, de az őket alakító színészek életét is nagyon megérintette, és jó párnak közülük nagyon kedvezően befolyásolta karrierjét.

A 2. világháborúból hazatérő James Stewart első filmje volt ez öt évi kihagyás után, amit aztán a későbbiekben Frank Caprához hasonlóan kedvenc saját filmjének nevezett. Őt néha egy kicsit soknak éreztem, ugyanakkor Oscar-jelölést kapott a tisztességes és közösségét szolgáló George Bailey szerepéért, aki mindezekért feláldozza fiatalkori álmait. A feleségét alakító Donna Reednek ez volt az első főszerepe, mint ahogy Gloria Grahame-re, jó néhány későbbi noir főszereplőnéjére is itt figyeltek fel először, aki egy kis mellékszerepben alakított egy Violet nevű lányt. A fiatal illetve karrierjük elején álló színészek mellett olyan hatalmas nevek is feltűnnek, mint Lionel Barrymore Mr. Potter szerepében. Barrymore ekkor már betegségéből kifolyólag tolószékbe kényszerült, amit a filmben sem rejtettek el. Mellette Henry Travers veterán színész is kiváló alakítást nyújtott Clarence Odbody (Fura testű Clarence), a szárnyakra vágyó másodosztályú angyal szerepében, csakúgy, mint Thomas Mitchell George nagybátyjaként, akit egyébként az Elfújta a szélben láthattunk már Scarlett apjaként.A film gyönyörű fekete-fehér fényképezéséért Joseph Walker operatőr a felelős, aki számos más Capra (Ez történt egy éjszaka, Mr. Smith Goes to Washington stb..) filmben is közreműködött már. Később színezéssel elkészült a film színes verziója is, ami azonban megközelítőleg sem olyan jó, mint ez, mivel elveszett belőle az eredeti fekete-fehér verzió nagyon erős atmoszférája. A zenét Dimitri Tiomkin szerezte, ami a kornak és a műfajnak megfelelően esetenként nagyon drámai.

Frank Capra filmje az öt Oscar-jelöléséből egyet sem tudott megnyerni, pechjére ugyanebben az évben jött ki az Életünk legszebb évei c. film, ami három fontosabb kategóriában is elnyerte előle a díjat. Ennek ellenére Az élet csodaszép egy nagyon erős atmoszférájú, gyönyörűen fényképezett, kiválóan rendezett és játszott film, amiben Capra remekül váltogatta sötétebb, pesszimista és a szentimentálisabb, optimista tónust. Az élet csodaszép atmoszférája olyannyira erős, hogy még a szokásos "jó" és "rossz" kliséket is feledteti tudja illetve túllép rajtuk, ami által joggal beszélhetünk esetében, mint az egyik legnagyobb  klasszikusról. Az élet csodaszép üzenete egyszerű és tiszta: a pénz és hatalom nem boldogít, ellentétben a kedvességgel és önzetlenséggel. A világot nyilvánvalóan nem váltja meg ez a film, de két órára mindenképpen jobbá teszi.

Értékelés: 10/10

Clarence megmutatja Geogrenak milyen lett volna az élet nélküle, ebben a jeleneteben testvére halálával szembesíti: