Time Goes By

Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead) 1968

2018. szeptember 24. 14:48 - Time Goes By

George A. Romero írta, fényképezte és rendezte ezt a modern horror műfajára nagy hatást gyakorló alacsony költségvetésű, mára már kult státuszt elérő független, fekete-fehér amerikai filmet. Az élőhalottak éjszakája a ráfordított 114 ezer dollárból összesen 30 milliót hozott vissza, amivel azóta is tartja a legjövedelmezőbb film címét a horror műfaján belül. Bár megjelenésekor számos kritikát kapott néhány szokatlanul bizarr jelenete miatt, ma már a modern zombis filmek alapjaként beszélnek Romero alkotásáról, aminek a rendező 1978 és 2010 között 5 folytatását is elkészítette, valamint két remake forgatását is inspirálta. A történetben hét ember csapdába esik egy vidéki hétvégi házban, miközben egy rakás zombi akar oda bejutni, hogy megegye őket.

Barbra (Judith O'Qea) testvérével, Johnnyval apjuk sírját látogatják meg éppen egy vidéki temetőben, amikor egy fura alak, egy élőhalott megtámadja őket. Barbrának sikerül bemenekülnie egy elhagyatottnak látszó házba, ahova szintén bemenekül az afro-amerikai Ben (Duane Jones) is, akinek éppen ott fogyott ki az autójából az üzemanyag. Miközben Ben megpróbálja biztonságosabbá tenni a házat azzal, hogy bedeszkázza az ajtókat és ablakokat, egyre több zombi gyűlik a ház köré, akik emberhúsra vágynak. A tévéből és rádióból közben értesülnek arról, hogy lassan az egész országot megfertőzi valami, aminek eredményeképpen életre kelt halottak megtámadják az embereket, akiket ha elkapnak, megesznek. Közben Barbra és Ben meglepetésére kiderül, hogy a ház pincéjében öten bujkálnak még, Harry (Karl Hardman) és Helen Cooper (Marilyn Eastman) 11 éves lányukkal, Karennel (Kyra Schon) és egy fiatal pár, Tom (Keith Wayne) és Judy (Judith Ridley). A társaságnak innentől kezdve már nem csak a zombikkal kell hadakoznia, de saját magukkal is, ugyanis Harry és Ben is a társaság vezetője és védelmének irányítója akar lenni, akik különböző stratégiákban látják túlélésük lehetőségét, ami viszont valójában percről-percre csökken...George Romero írót és rendezőt az 1954-es I am a Legend című Richard Matheson horror regénye inspirálta, ami a jövőbeli Los Angelesben játszódik, ahol végigsöpör egy, az emberiséget vámpírjellegű lényekké alakító járvány, aminek csak egy emberi túlélője van. Ez a könyv tekinthető a zombis és vámpíros filmek egyik legfontosabb alapkönyvének, amely számos filmet inspirált, mint pl. az 1964-es The Last Man on Earth-t, az 1971-es The Omega Man-t, vagy éppen a regénnyel  azonos című 2007-es, Will Smith főszereplésével készült thrillert. Romero filmje is Matheson könyvének nyomdokaiban jár, függetlenül attól, hogy forgatókönyve, amit a rendező John Russoval közösen írt, soha nem használja a zombi szót. Az élőhalottak éjszakájára Matheson könyve mellett az '50-es évekbeli sci-fik is szemmel látható hatást gyakoroltak, amelyek elemek fel-feltűnnek ebben az 1968-as filmben is. Ezek közé tartoznak a hidegháború korszakának atomháborútól és sugárzástól való félelme, valamint azok a jelenetek, amelyekben a hadsereg vezetői nyilatkoznak nagyon rejtélyesen a tévének, amelyek általában arról szólnak, hogy a hadseregnek (és általában véve a kormánynak) vagy fogalma sincs arról, hogy mi folyik, vagy teljesen rosszul állnak a probléma kezeléséhez.

Az élőhalottak éjszakájának 1968-as megjelenési dátuma sokat elárul a filmről, aminek alapjában véve két oka van: az egyik az ekkor megszűnő cenzúra, a másik pedig a kor antikapitalista hippi lázadása és életérzése, amelyek mindegyike jelentős hatással volt Romero filmjére.

Az 1934-1968 között érvényben lévő Hays codenak nevezett cenzúra miatt semmilyen "erkölcstelennek" vagy sokkolónak minősülő dolgot nem lehetett ábrázolni a hollywoodi filmekben, ami nem csak számtalan tabutémát teremtett, de rendkívül "ártatlanná" és naivvá tette az ebben az időszakban készült amerikai filmeket, beleértvén ebbe minden műfajt. El lehet képzelni, hogy milyen sokkhatást váltott ki ez a film a nézők között, akik pár hónappal ezelőtt nem láthattak 3 másodpercnél hosszabb csókot sem a filmekben, most meg azt látják premier plánban, hogy zombik emberi húst esznek, beleértve annak minden porcikáját, belső szerveit és beleit.A sokkot fokozta az, hogy a cenzúra ekkoriban szűnt meg, ugyanakkor a korhatár besorolás, az un. MPAA rendszer csak ez év (1968) végén alakult ki, így a filmet bemutató mozik még nem voltak felkészülve annak valódi természetére, ami 1968-ban sokkoló volt még felnőtteknek is. Azt hitték, hogy Az élőholtak éjszakája egy tipikus, addig megszokott tiniknek szóló lightos horrorocska, és a matiné előadások közé sorolták, ami miatt nagyon sok gyerek és tinédzser is látta ezt a valójában minden ízében (akkoriban) nagyon modernnek számító valódi horrorfilmet. A közönség egyszerűen kővé vált és lefagyott, vagy akár rosszul lettek emberek, amiért legfőképpen az emberi belek evését mutató jelenet volt leginkább a felelős. De ezt leszámítva is síri csend uralkodott a nézőtéren, főleg a film második felében, ami már tényleg ijesztőnek tűnt 1968-ban, és nem az a fajta könnyedebben félelmetes jellegű volt, mint az első fele, ami még beleilleszkedett az addig megszokott horrorok sorába. A film azonban a nyitó jelenttől egészen a végéig egyre feszültebbé, nyomasztóbbá válik azzal párhuzamosan, ahogy a főszereplők helyzete egyre kilátástalanabb lesz. A sokkhatást ráadásul fokozta a filmvégi csavar is...

A film 1968-as megjelenési éve azt is elárulja, hogy milyen témákkal dolgozik, hiszen Az élőhalottak éjszakája is a maga korának terméke, amiben megjelenik a '60-as évek végének amerikai társadalma, annak problémái és aktualitásai, mint a hidegháború, a feketék egyenlőségi harca, valamint az erősen baloldali jellegű hippimozgalom kapitalizmus ellenessége, amiben az emberi húst evő zombik reprezentálják a kapitalistákat vagy a kapitalizmust elfogadó és a fogyasztói társadalom által megrontott átlagembert, a kannibalizmus pedig a birtoklási vágy legextrémebb megnyilvánulását, a film végi csavar pedig az emberiség végső sorsát a kapitalista rendszerben. A korszak sci-fi és horror filmjeinek többségében feltűnik a hidegháború és a nukleáris háborútól faló félelem témája, valamilyen titokzatos betegség (pl. A hihetetlenül zsugorodó ember 1957) vagy gyorsan terjedő fertőzésen (pl. A testrablók támadása 1956)  keresztül, amiket szinte kivétel nélkül valamiféle sugárzás okoz. Nem kivétel ez alól ez a film sem. Ráadásul ettől a betegségtől - a mindenkit megfertőző és elpusztító kapitalista fogyasztói társadalomtól - a gyerekek sem védettek. Az élőhalottak éjszakája nem csak annak akkoriban szélsőségesnek számító horror jellege miatt számított félelmetesnek (ma már szerintem alsó tagozatosok félelem küszöbét sem biztos, hogy megugorja), hanem azért is, mert ezek a zombik nem valamiféle űrlények, vagy valójában nem létező csápos szörnyek voltak, hanem átlagemberek, akiket megfertőzött valami, és akivé bárki válhat egy szempillantás alatt. És ami ellen senki sem védett, és nincs menekülési útvonal. A filmben a '60-as évek Amerikájának faji kérdései is feltűnnek - ahhoz hasonlóan baloldali megközelítési módban - a bigott, szűklátókörű és bezárkózó idősebb fehér Harry és az intelligens, a probléma valódi megoldásán ügyködő, önálló és nyitásra vágyó fekete Ben karaktere közötti összeütközésben, miközben mindketten szeretnék magukhoz ragadni az irányítást. Tom, a fiatal fehér pár férfitagjának karakterével próbálták elkerülni azt a csapdát, hogy Harry karaktere miatt minden fehér férfi rasszistának és bigottnak tűnjön. A fiatal Tom ugyanis van annyira racionális és nyitott, hogy az intelligensebb, és szintén fiatal feketét támogassa Ben és Harry harcában, ami által ez a küzdelem már inkább generációs háborúnak tűnik, semmint fajinak. Bár Tom vacillál egy ideig, hogy ki mellé is álljon - fajilag Harryhez, életkort tekintve Benhez áll közelebb - , de végül Bent választja. Harry szűklátókörűsége többek között abban nyilvánul meg, hogy ő a ház egyik szűk részébe, a legbiztonságosabbnak hitt pincébe akar bezárkózni, amivel azonban hosszútávon saját magát teszi csapdahelyzetbe, ahonnan már nincs hova menekülni, míg a fiatalok elsődleges célja a ház biztonságosabbá tétele után, hogy a külvilágban megtalálják a menekülési útvonalat, vagyis egyrészről nagyobb térben gondolkodnak, másrészről jobban bíznak a probléma közösségi rendezésében. 

"Te lehetsz a főnök ott lent, én leszek a főnök itt fent." - mondja Ben Harrynek.

A külvilággal való kapcsolattartást jelképezi a rádió és a tévé is, aminek híreit szintén nagyobb figyelemmel hallgatják a fiatalok, és aminek tanácsait is hajlamosabbak megfogadni az idősebb Harrynél. Bár Romero tagadta, hogy a film főszereplőjét eredetileg is afro-amerikaira írta volt, ugyanis ő azt nyilatkozta, hogy ez csak véletlenül alakult így, azonban ezt szinte senki nem hitte le neki, ugyanis az egész film a karakterizálástól a végső csavarig erre van felfűzve, kihegyezve, és nem utolsó sorban így Ben karakterében megjelennek a kor leghíresebb fekete aktivistái, Martin Luther King és Malcolm X is.Ha kivesszük a filmből a '60-as évek amerikai társadalmi, politikai témáit - amit egy mai magyar néző valószínűleg nem is lát meg Az élőhalottak éjszakájában előzetes magyarázat nélkül -, akkor egy feszes horror kapunk, amelynek története nagyon gyorsan eszkalálódik a temetőtől egy csapdahelyzetnek tűnő elhagyatott és zombik által körbevett vidéki házba, ahonnan egyre kilátástalanabbá válik a menekülés. A film tartalmazza az összes mára már klisévé vált horrorfilm elemet, azonban ezek nem voltak még klisék 1968-ban, másrészről pedig Az élőhalottak éjszakája abban is újdonságnak számított az amerikai filmek között, hogy nem érzelmi hatásvadászatra épül, ugyanis egy, kissé akár érzéketlennek is nevezhető horror, amiben nincs se ideje, se helye a szomorúságnak vagy a sajnálatnak.

A színészcsapatat minden egyes tagja amatőr volt, akik a későbbiekben, ez után a horror után játszottak ugyan néhány más filmben is, de alapvetően egyikük sem csinált filmes karriert. Játékukban esetenként látszódott ez az amatőrizmus, főleg Barbrát alakító Judith O'Qea esetén, ugyanakkor ez a film feszességének köszönhetően nem okozott túl nagy problémát.

George Romero nem csak írta, rendezte és vágta, de ő is fényképezte a filmet, mégpedig fekete-fehérben, aminek eredetileg leginkább csak anyagi okai voltak, a végeredményt látván azonban bátran kijelenthető, hogy ez így lett jó. A fekete-fehér fényképezés ugyanis nagyban hozzájárult a film majdhogynem dokumentarista hatású atmoszférájához, amiben így a társadalmi mondanivaló hatványozott erővel és hitelességgel tudott megjelenni a maga korában. Egyes jelenetekben pedig akár noirosnak is mondható fényképezés, illetve világítás pedig felerősíti az emberiség sötétebbik oldalát, amely maga alá gyűr mindent.A film "speciális effektjei" nagyon egyszerű, amolyan sufni tuning szinten mozogtak, aminek legfőbb oka a roppant alacsony költségvetés volt. Ezek alapján talán nem meglepő, hogy a vért szirup, az emberi húst pedig sonka helyettesítette. Sonkához pedig úgy jutott a stáb, hogy az egyik amatőr színésznek volt egy húsboltja. A kosztüm is ennek megfelelően használt ruhákból állt, amiket szintén a stábtagok hoztak magukkal, a make up pedig lényegében nem volt más, mint az arcok fehérre festése szem körüli sötétebb karikákkal.

George Romero filmjének számos elemét az alacsony költségvetése határozta meg, azonban ezeken nem csak túl tudott lépni filmjében, de még előnyére is tudta fordítani, főleg ami a fényképezését illeti. Az élőhalottak éjszakája - ami megdöntötte az emberi hús evés tabuját az amerikai filmekben közvetlenül a cenzúra megszűnte után -, ma már egy végtelenül nyers, kiforratlan és egyszerű horrorfilmnek tűnik, ugyanakkor a filmtörténelem, azon belül is leginkább a horror műfajának és még inkább a zombis filmek hatalmas mérföldkövének bizonyult, ami a mai napig is meghatározza a hasonló műfajú és témájú filmeket. Ráadásul még társadalmi témákat is felölelt, vagyis szólt is valamiről, amit ma már nem sok modern zombis film mondhat el magáról.

Értékelés: 8,5/10

A film a Youtube-on megnézhető, 1:14:12 körül kezdődik a már sokat emlegetett emberi hús, belső szerv és bél evés:

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr5114260033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.09.24. 15:50:24

"Ha kivesszük a filmből a '60-as évek amerikai társadalmi, politikai témáit - amit egy mai magyar néző valószínűleg nem is lát meg..."

Ez volnék én :D

A vége számomra elég ütős volt, de nem maga a csavar, hanem ami a vége főcím alatt zajlott. Ebbenmár felfedezni véltem némi társadalmi vontakozást, amúgy átsiklottam felette.

De az egészre jellemző volt, hogy számomra rémisztőbbek voltak azok, akik irtották a zombikat, mint a zombik.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.25. 10:12:01

@Liberális Artúr: régi filmek esetén az első amit meg kell nézni, az a megjelenésének dátuma. És ha ismered annak a kornak a történelmi, társadalmi, politikai hátterét, akkor már azt is tudod általában, hogy milyen témákat kell a filmben keresned, mivel a legtöbbje a saját korára reflektál.

dr utcai arcos 2018.09.26. 00:54:47

"Barbrának sikerül bemenekülnie egy elhagyatottnak látszó házba, ahova szintén bemenekül az afro-amerikai Ben " Hát itt görbüljek meg, amikor én láttam, még néger volt....
süti beállítások módosítása