Time Goes By

Halálos bűn (Leave Her To Heaven) 1945

2014. augusztus 24. 18:25 - Time Goes By

Ezt a pszichológiai - színes - film noir melodrámát Pedro Almodovár "a filmtörténet legfélelmetesebb, a féltékenység ördögi természetéről szóló filmnek" nevezte. Eddie Mueller, a Film Noir Foundation elnökének véleménye szerint pedig "ez a valaha készült legsötétebb film noir, szemkápráztató színekben". A film főszerepéért a nehéz sorsú Gene Tierney Oscar-jelölést kapott, akinek éltéről formálta Agatha Christie a Kristálytükör meghasadt c. regényének a főszereplőjét. Első terhessége alatt rubeolával fertőződött meg, amit nagy valószínűséggel egy rajongójától kapott el, aminek következtében koraszülött gyereke szellemileg súlyosan sérülve, süketen, és részben vakon született 1943-ban. Emiatt depressziós lett, ami odáig fajult, hogy 1955-ben a Left Hand Of God c. filmjének forgatása után elmegyógyintézetbe került, ahol elektrosokkal kezelték. Ez derékba törte az akkor 35 éves színésznő pályafutását, és bár a 60-as évek elején visszatért, de karrierjét már nem igazán tudta újraépíteni. Karrierje két leghíresebb filmje a Laura 1944 és a Halálos bűn, amelyekkel nagy betűkkel beírta magát a noirok történelmébe. 

Richard Harland író (Cornel Wilde szül. Weisz Kornél) a vonaton találkozik egy gazdag és csinos nővel, Ellennel (Gene Tierney). Egymásba szeretnek, és annak ellenére, hogy Ellen jegyese az ambiciózus ügyész Russell Quinton (Vincent Price) könyörög, hogy menjen vissza hozzá, a nő Richardot választja és nagyon gyorsan összeházasodnak. A férfinek nagyon tetszik Ellen intenzív viselkedése, és nem veszi észre, hogy a nő betegesen féltékeny mindenkire, aki kedves neki. Ellen kettesben szeretne élni férjével, és nem akar senkivel sem osztozni Richard szeretetén, ezért nem örül, amikor Danny (Darryl Hickman), Richard imádott és mozgássérült kisöccse hozzájuk költözik. Mivel Richard sok időt tölt Dannyvel, Ellenben a féltékenység a végletekig felfokozódik, és a vízbe fojtja a fiút oly módon, hogy az úszás közben elfáradt gyereket nem segíti vissza a csónakba. Elmebetegsége tovább erősödik, amikor kiderül, hogy terhes. Már a még meg sem született gyerekére is annyira féltékeny, hogy a "kis bestiának" nevezi örökbefogadott testvére Ruth (Jeanne Crain) előtt. Elhatározza, hogy elvetél, nehogy a gyerek ellophassa majd Richard figyelmét és szeretetét tőle..Sokszor vita tárgyát képezi a ragyogó, szinte szemvakító színekben pompázó film műfaji besorolása, mert sokak szerint ez nem film noir. Ha valaki stílusként gondol a film noirra, akkor ez a film valóban nem az, hiszen annak már a nevében is benne van, hogy "fekete". Viszont ha valaki műfajként határozza meg a film noirt, aminek csak az egyik - igaz, hogy fontos - eleme a fekete-fehér képi világ, akkor viszont már belefér a műfajba. Az is igaz, hogy ez a film vidéken játszódik, míg a noirok többsége inkább a bűnös nagyvárosokban, ez azonban csak részletkérdés. A Halálos bűn egyértelműen film noir, amit nagyon sok összetevője igazol: témája (megszállottság, kegyetlenség, érzéketlen pragmatizmus) főszereplő femme fatale karaktere, amit nem véletlenül neveznek "ultimate végzet asszonyának" megszállottságának és kegyetlenségének mértéke miatt. A noir besorolást erősíti a történet elbeszélésének módja a keretezett flashbackes szerkezete is.

A film egy elmebeteg nő manipulációiról szól, aki őrült féltékenységében a legnagyobb bűnöket (emberölés, szándékos vetélés, öngyilkosság, és a gyanú másra terelése) követi el, ráadásul hátborzongató módon. Ellen a film noir történetének egyik legemlékezetesebb és leghalálosabb femme fataleja, aki gyönyörű, ugyanakkor kegyetlen, hideg és romlott. Ő ráadásul modern női karakter, aki felrúgja kora társadalmának konvenciót, ami szintén nagyon noiros vonás ebben a karakterben. A '40-es években nem volt túl gyakori, hogy egy nő kezdeményezzen egy kapcsolatot, és általában véve ő irányítsa a történéseket, márpedig ebben a filmben ez történik. Persze ezt ebben az 1945-ös filmben még azzal magyarázzák, hogy a főszereplőnek mentális problémái vannak, aki még arra is képes, hogy direkt elveszítse a gyerekét. Ez volt az első szándékos vetélés Hollywoodi filmben, ami felfogható abortusznak is, és ami átment valahogy a cenzúrán.A film szerkezete is noiros, ugyanis a történet keretezett flashbackben mesélődik el, tehát az első és utolsó jelenet a jelenben játszódik, és a keretben levő rész pedig a múltban. Ez a legklasszikusabb film noir szerkezet, amit láthatunk a Double Indemnityben és a Sunset Boulevardban is, hogy csak a két legjobb noirt említsem. Emiatt a szerkezet miatt a néző rögtön érzi és tudja, hogy valami katasztrófába vezető eseménysorozatnak lesz szemtanúja. A történet felépítése is noiros, lassanként bontakozik ki az először inkább melodrámának tűnő történet, és válik egyre feszültebbé. Igaz, itt egy kicsit lassú ez a kibontakozás, eltelik egy jó 35-40 perc, mire igazán beindulnak az események.

Az egész film lényegében Ellen karakterére épül, a rendező John M. Stahl minden alárendelt Gene Tierneynek, aki itt egy kegyetlen, megszállottan féltékeny nőt játszik, aki szó szerint bármit megtesz férje szerelméért. Nem bírja elviselni, ha a férje érzelmeiből másoknak is jut, ezeket a számára zavaró dolgokat vagy személyeket mindenképpen ki akarja iktatni életükből. Nemcsak azt utálja, ha a férje dolgozik és élvezi az írást, ami az együtt töltött időből vesz el, de Richard mozgáskorlátozott öccsére is féltékeny. A film noirok egyik leghátborzongatóbb gyilkosságát láthatjuk a filmben, amikor hagyja Dannyt megfulladni. Ennél a jelenetnél nem hiszem, hogy lenne ember, aki ne válna libabőrőssé. Az ok, amiért ennyire hatásos a jelenet, az az, hogy Ellen a gyilkosságot nem aktívan, hanem inaktívan követi el, miközben arca szinte szoborszerű, és árad belőle a kegyetlen hidegség. Megszállottsága annyira hatalmas, hogy saját magát is képes megölni, amikor a vágyai tárgya elhagyja. De még halálában is kontrollálni akarja férje életét, és elválasztani a nőtől, akit valójában szeret.A film elejétől kezdve folyamatosan kapjuk a jeleket, ami arra figyelmeztet, hogy mentálisan valami nagyon nincs rendben ezzel a gyönyörű nővel: az állandó impulzivitása, manipulációi és persze az Elektra-komplexusa, ami a háttere az egész katasztrófába torkolló eseménysorozatnak. Azért kezdeményezi Richarddal a megismerkedést és kapcsolatot, mert nagyon hasonlít nemrég elhunyt apjára. Az apja iránt érzett, meg nem élhetett érzéseket Richardra vetíti ki, és tulajdonképpen ez az igazi oka eszement vonzalmának Richard iránt. Mindeközben anyjával és testvérével elég hűvös és távoli a kapcsolata. Richard azonban nem látja a figyelmeztető jeleket, mert elvakítja a nő szépsége, és imponál neki, hogy egy ilyen gyönyörű nő őt akarja. Másrészről Ellen karakterének elmebeteg és halálos jellege szép lassan, fokozatosan épül fel, kezdetben csak szeretet éhes ember lépésről-lépésre válik majd igazi szörnyeteggé. Ellen motivációja - ellentétben a noirok legtöbb végzet asszonya karakterével nem a pénzszerzés, hanem a szerelem. Persze ezt az ő elmebeteg, birtoklási vággyal teli megszállott módján kell érteni. Mindazonáltal mégiscsak Richard iránti odaadása vezérli tetteiben, akit teljes egészében magának akar tudni. Ellen minden hideg kegyetlensége ellenére a halálos ágyán mégis táplál az ember némi - ha nem is szimpátiát-, de sajnálatot mindenképpen iránta. Utolsó szavaival azt mondja Richardnak, hogy "soha nem hagylak el" és halálakor olyan erővel fogja Richard kezét, hogy azt erővel kell lefejteni róla.

Az utolsó jelenetben, amikor Richard visszatér, Ruth Ellenéhez hasonló ruhában és frizurával várja lelkesen a mólónál... Úgy tűnik Ellennek lett igaza. Gene Tierney olyan a sokszor szoborszerűen gyönyörű, féltékeny megszállottsága miatt kegyetlen gyilkossá váló Ellen szerepében, mint egy istennő, aki arra vár hogy alattvalója (szerelme) a teljes odaadásáról biztosítsa. Ezt a képet erősíti az operatőr is abban az emlékezetes jelenetben, amikor Ellen szétszórja apja hamvait a sivatagban. Istennőként filmezi itt Tierneyt, de oly módon, hogy a néző kristálytisztán érzékeli a fenyegetést is a karakterében. Leon Shamroy operatőr pályafutása során 18 Oscar jelölést gyűjtött be, amiből négyszer nyert, köztük a Leave Her To Heavennel, nem véletlenül.A többi színész közül Vincent Price volt még jó az ügyész szerepében. A többiek, bár kifejezetten rossz senki nem volt, de mégiscsak elég felejthetőek. Richard nagyon Ellen árnyékában van a filmben, ráadásul karaktere sem túl érdekes, és hát Cornel Wilde sem tett túl sokat azért, hogy érdekesebbé tegye. Mrs. Berent szerepében Mary Phillipset, Humphrey Bogart második feleségét láthatjuk, akinek nem volt túl sok lehetősége kibontakozni, mint ahogy Jeanne Crainnek sem Ruth szerepében. Mondjuk az ő "rendes lány" karaktere minden noirban a femme fatale árnyékában marad, ami ebben a filmben nagyon szembetűnő. Ez azonban nemcsak a karakterek jellegéből fakad, hanem abból is, hogy Gene Tierney elképesztően jó, és mindenki elhalványul mellette. Neki talán ez a legjobb játéka, jobb, mint a Laura c. filmjében, ami egyébként sokkal nagyobb elismerésre tett szert.

Aki látta már ezt a filmet, annak egészen biztosan Gene Tierney jut eszébe róla elsőre. Meg másodszorra is. Egy szó, mint száz a Leave Her To Heaven Gene Tierney filmje, a filmtörténelem legvégzetesebb végzet asszonyáé.

Értékelés: 8,5/10

A jelenet, amiben Ellen hagyja megfulladni Dannyt:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr106629349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.03.31. 08:49:28

Javaslatodra néztem meg ezt a filmet, de nem tudott igazán elbűvölni. OKÉ, lehet, hogy épp olyan napjaim vannak, hogy nem volt szerencsés időzítés, mert nem tudtam rákoncentrálni megfelelő mértékben...

Visszatérő problémám: ha ez noir, akkor bármire rá lehet húzni, amiben mondjuk van gyilkosság...

Gene Tierney tényleg tündököl, és sajnos tényleg sarkcsillagként, mert nem nagyon sikerül felnőnie mellé senkinek. Weisz Kornél kimondottan rossz választás volt mellé az én ízlésem szerint.

Gyönyörű volt viszont a helyszín (Back of the Moon)... elvarázsolt... miféle noir ez, mely egy idilli tóparti kis weekend-házban játszódik??? :)

Remélem, amikor majd odaérek, a következő javaslatodra megnézendő film jobban eltalálja majd az ízlésemet....

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.03.31. 08:58:08

@moodPedro: Nem azért noir, mert van benne gyilkosság, hanem a klasszikus noir karakterizálás miatt legfőképpen. femme fatale, antihős és jó kislány.
Az hogy noir-e vagy sem ez a film, azóta vita tárgyát képezi, amióta megjelent, és amivel megint csak a műfaj vs stílus vitához jutunk. A noirral való ismerkedésem első szakaszában a műfaj mellett álltam, azonban pont a rengeteg olyan film hatására, aminél nehéz eldönteni, hogy noir-e vagy sem, már inkább a stílus mellett tenném le a voksomat. MIkor elkezdesz ismerkedni vele, akkor - mint ahogy te is csinálod - általában a legnagyobb klasszikusokkal kezdi az ember, amelyek legtöbbje kvintesszenciális darab, amelyek hatására kialakul egy nagyon határozott elképzelés erről a műfajról az ember fejében. Aztán a későbbiekben jönnek sorban az olyanok, amelyek egy kicsit megbontják ezt a nagyon határozott elképzelést.
A többi amiket ajánlottam, sokkal kvintesszencálisabb, szóval sztm azok jobban bejönnek majd.
süti beállítások módosítása