A Kísért a múlt a klasszikus film noirok egyik legjellegzetesebb példája, ami nagyon sok "Legjobb film noir" listán igen előkelő helyet foglal el. Nálam az első tízbe ugyan nem fért be, de a húszasban már benne lenne.  A Kísért a múltat a film noirok kvintesszenciájának is nevezik, nem véletlenül: tartalmaz minden fontos műfaji elemet, ráadásul mindegyiket magas fokon kivitelezve. A csavaros történettől a klasszikus csábító végzet asszonyán át, a vágyai és gyengesége miatt a végzetébe rohanó antihős férfiig és az erősen kontrasztos, látványos fekete-fehér fényképezéséig, amelyet a látvány mellett még karakterépítésre is használ. Az RKO filmstúdió legjobb filmjei közé tartozik, ami a '40-es évek közepétől az alacsonyabb költségvetésű film noirokra szakosodott, azonban a Kísért a múlt a stúdió ritka "A" budgetes noirjai közé tartozott, amelynek jelentős hatása és befolyása volt az ezt követő noirokra.

Jeff Bailey (Robert Mitchum) egy poros kaliforniai kisvárosban él, benzinkutasként dolgozik és egy helyi lánynak, Ann-nek (Virginia Huston) udvarol. Egyik nap egy idegen férfi érdeklődik utána, aki a nagyhatalmú és gazdag bűnözőnek, Whit Sterlingnek (Kirk Douglas) dolgozik. Whit látni szeretné Jeffet, aki vonakodva ugyan, de beleegyezik a találkozóba. Úton a bűnözőhöz Jeff elmeséli a kocsiban Ann-nek a történetét, és azt, hogy milyen kapcsolatban állt Whittel. Ekkor flashbackben megismerhetjük Jeff sötét múltját. A férfi magánnyomozóként dolgozott társával Fisherrel (Steve Brodie), akivel elvállaltak egy munkát Whitnek. A bűnöző azzal bízta meg, hogy keresse meg neki barátnőjét, Kathiet (Jane Greer), aki lelépett 40 ezer dollárjával. Jeff meg is találja a nőt Acapulcoban, ám beleszeret a nőbe. Kathie ráveszi Jeffet, hogy meneküljenek el együtt, ezért a férfi azt hazudja Whitnek, hogy Kathie kicsúszott a kezéből, majd a nővel elszöknek és új életet kezdenek. Fisher, Jeff volt társa azonban megtalálja őket és megpróbálja megzsarolni őket, mire Kathie lelövi. A nő elmenekül, és Jeff pedig megpróbálja a gyilkosság nyomait eltüntetni, majd elhagyja a nőt, és ezután költözik a kisvárosába. Ekkor visszatérünk a jelenbe. Amikor Jeff találkozik Whittel meglepődve tapasztalja, hogy Kathie megint együtt él ex-barátjával, akitől a pénzt lopta. Jelenleg Whitnek az a problémája, hogy könyvelője zsarolja adócsalása miatt, és megbízza Jeffet, hogy lopja vissza az ezt bizonyító dokumentumokat és akkor lezárhatják közös múltjukat. Jeff azonban holtan találja a könyvelőt, és rájön, hogy Whit akarja bemártani őt. Ezután azonban még váratlan és meglepő fordulatok sorozata következik a filmben, aminek végén a főhőst utoléri a végzete...Egy '40-es évekbeli kvinteszenciális noirhoz méltóan a film fókuszában az antihős, femme fatale és "jó kislány" hármasa áll, amelyből már sejthetjük is a film végét: a végzet asszonya a gyenge antihős feletti szexuális hatalmánál fogva ráveszi valamilyen bűncselekmény elkövetésére, amelynek eredménye mindkettejük bukása lesz, még ha ezzel ők nincsenek is tisztában nagyon sokáig. Az antihős reménykedésének alapja a film másik női karaktere, a kisvárosi lány, aki a nők hagyományos feladatát szeretné betölteni a férfi mellett, és ezzel a jó útra téríteni. Mi azonban már gyakorlott noir rajongók vagyunk, és tudjuk, hogy ez a vágyuk nem fog beteljesedni, mert a noir antihőst mindig utoléri a sorsa. A múltbeli bűnök elöl ugyanis nincs menekvés. 

A kísért a  múlt egy kvinteszenciális noirnak megfelelően a történet vége felé kezdődik, és a főhős visszapillantásokon keresztül ismerjük meg azt a bűnös múltat, ami a jelenlegi helyzethez vezetett. Eddigre a noir főhős sorsa már eldőlt, akár a rossz szerencsének köszönhetően, akár saját gyengesége miatt, de mindenképpen el van átkozva. Bár egy darabig ő még elhiszi és reménykedik abban, hogy elszökhet sötét múltja elől és a háta mögött hagyhatja azt, ez azonban minden esetben téves elképzelés részéről, mert a múltja és sorsa mindig utolérik. A film karakterizálása a legklasszikusabb noir szabályok szerint működik, megfűszerezve azzal, hogy minden szereplőjére jellemző valamilyen kettősség. Robert Mitchum Jeff Bailey-je a noirok egyik legfatalistább antihőse. Jeff, aki átvágta a nagy hatalmú gazdag bűnözőt egy nő kedvéért, akinek bűneit elfedte, valahol érzi - még ha reménykedik is az ellenkezőjében - , hogy fizetni kell múltjáért. Jeffnek nagyon határozott elvei voltak mielőtt megismerkedett volna a femme fatale-lal, azonban minderről elfeledkezett a csábító nő káros és erkölcsromboló hatására, aminek eredményeképpen erkölcstelen kompromisszumokat kötött. Amikor a végzet asszonya megkérdezi a férfit, hogy az hisz-e az ártatlanságában, ő lakonikusan csak annyit válaszol, hogy "nem érdekel", holott tisztában van azzal, hogy a nő mennyire problémás. Őt csak az érdekli, hogy a nővel lehessen. Egy klasszikus noirban ezért az erkölcstelenné tevő vágyért bűnhődnie kell, amivel a lelke mélyén valahol még ő is egyetért, bár mégis próbálkozik, hogy új életet kezdhessen. Személyiségében is látszódik ez a kettősség, egyrészről tudja, hogy mi a helyes, ugyanakkor ennek ellenére hozott néhány helytelen döntést az életében, amiért fizetnie kell, és ezzel tisztában van, ennek ellenére menekül előle. Bűneit a bűnre csábító nagyvárosban követte el, amelyeket a kisvárosban próbál maga mögött hagyni, ahol keresi a megnyugvás lehetőségét. Ez a bűnös nagyváros és tiszta, egyszerű kisvárosi élet kontraszt is klasszikus noir eszköz. Robert Mitchum egyike volt azon színészeknek, akik előszeretettel játszottak műfaji filmben, azon belül is leginkább noirokban. Mitchum egyike a noir műfajának legnagyobb ikonjainak, sőt Humphrey Bogart mellett (vagy mögött) a műfaj legnagyobb és egyik leggyakoribb antihőse volt, amire nem csak fizikai felépítése, de flegma és laza személyisége is predesztinálta. Ebben a filmjében (is) az állandóan félig csukott szemű Mitchum remekül hozza a felszínen nyugodt, de a mélyben valami fenyegető sötétséget rejtegető Jeffet.A film klasszikus végzet asszonya, a történet szálainak mozgatója, Kathie szerepében a gyönyörű Jane Greer látható, aki annyira csábító, hogy könnyű belátni, Jeff miért is lett a balekja. Annak ellenére szeretné a néző még többet látni a filmben, hogy tisztában van azzal, hogy ez a karakter fogja mindenki bukását okozni, azonban ahogy ez Jeffet, úgy a nézőt sem tartja vissza attól a vágytól, hogy még többet láthassa, ami által a néző is ugyanolyan lúzer lesz, mint Jeff. Kathy egyszerre nagyon hűvösen és ravaszul szexis, ugyanakkor van benne valami naivitás is. Ez utóbbi persze csak álca részéről, amiben azonban annyira jó, hogy minden férfi bedől neki.

Ann, a kisvárosi rendes lány szerepében Virginia Hustont láthatjuk, aki Kathienek, a film végzet asszonyának kontrasztja. Ő a film noirok tipikus "jó kislánya", "megváltó asszonya", aki bölcsességével és szeretetével próbálja az elátkozott antihőst megmenteni sorsától. Ez a karakter a noirokban (már amelyikben van) mindig sokkal gyengébb a femme fatale-oknál, és általában nem is olyan izgalmas karakter. Ő az, aki kívülállóként tisztán látja a szürke területeket, ahol a többi szereplő különböző okoknál fogva ugyan, de általában ösztönből és destruktívan cselekednek. Huston nagyon finoman tudja érzékeltetni, hogy tudja azt, hogy Jeff nem vele fog kikötni, mert látja a férfi elfojtott megszállottságát Kathie iránt, és az ebből következő sorsát. Az utolsó találkozásukkor ő javasolja a férfinek, hogy menjen el Kathiehez, hogy tisztázza magában, hogy mit is érez a nő iránt.Ezt Ann nemcsak önzetlenségből teszi, hogy Jeff saját maga hozhasson döntést, hanem azért is mert tudja azt, hogy amíg a férfi Kathie varázsa alatt áll, addig úgysem lehetnek boldogok. A két nő abban is különbözik egymástól, hogy amíg Ann a férfi jó oldalára hat, és erősíti a "jó" iránti elkötelezettségét, addig Kathy, mint minden femme fatale, a férfi gyengeségeit erősíti fel, ami által a romlásba taszítja. Virginia Huston hozta a karakterétől elvárt ártatlanságot és kedvességet, azonban egy noirban soha nem a "jó kislány" karakter az érdekes, és mindig egy kicsit az eseményeket mozgató szexis femme fatale árnyékában marad.

A két női karakter is jól szimbolizálja a bűnös nagyváros és az ártatlan kisvárosi ellentétet: a nagyvárosi romlott Kathie és a kisvárosi "rendes lány" Ann egymás éles ellentétei. A megnyugvás azonban nem lehetséges a kisvárosban sem, mert Jeff teljesen belecsavarodott a végzet asszonya által szőtt hálóba, aki tettei ellenére nem vesztette el hatalmát Jeff fölött. A férfi szereti Ann-t, de mégis vonzza valami megszállott vágy Kathie felé, és a végén már ő is tudja, hogy ettől soha nem szabadulhat, és emiatt soha nem lehet Ann boldog mellette. Ezért fogadja el Whittől is az újabb munkát, bár sejti, hogy az egész átvágás és nagy valószínűséggel a végzetébe rohan, de mintha bűnhődni akarna Kathie iránti vonzalmáért. És a végén feláldozza magát azért, hogy a szeretett nő, Ann új életet kezdhessen - nélküle. Kirk Douglas legalább annyira jó Whit Sterling szerepében, mint Mitchum Jeffében. Douglasnak ez még csak a második filmszerepe volt, de remekel a sima modorú és mosolygós, ugyanakkor romlott bűnöző kettősségében. Azonban neki is van egy gyengesége: túlságosan megbocsátó Kathievel szemben. Már ebből az egy mondatból levonhatja a következtetést egy gyakorlott film noir néző, hogy a végén ő is a végzet asszonyának balekjai közé fog tartozni. Nos, aki így gondolta, jól gondolta. A femme fatale karakterek egyik erőssége (a szexepil után), hogy nagyon jól felismerik és kihasználják a férfiak gyenge pontjait. Ezt teszi Kathie is, és nemcsak Jeffel, de Whittel is. Whit személyiségében is ugyanolyan erősen érzékelhető a kettősség, mint Jeffében. Whit is rendelkezik egyfajta saját erkölcsi kódexszel és aki tulajdonképpen nem is teljesen unszimpatikus alak, annak ellenére, hogy ő a film "rossz fickója". Nem tűnik igazán agresszívnek, de mégis érezzük a felszín alatt az ördögi természetét. Amíg Mitchum jól egyensúlyoz a sérülékenység és a cinizmus között, addig Kirk Douglas laza, ugyanakkor veszélyes is. Whit azonban hiába romlott és okos, Kathievel a versenyt egyik területen sem veheti fel...

A film további erősségei közé tartozik Nicholas Musuraca operatőri munkája. Nagyon sok film noirról el lehet mondani, hogy a világítás és az ezáltal létrehozott árnyékok nagyon fontosak a film vizuális élménye szempontjából, de ez itt különösen hangsúlyos. Sőt, itt az árnyékoknak karakter kifejező és építő funkciója is van.Kathie majdnem mindig az árnyékból lép elő, míg Jeff a film során a nagyon világos vagy nagyon sötét helyeken mozog, kifejezvén személyiségének kettősségét. (Jellemzően a kis városban kapjuk a legtöbb világos jelenetet, míg a nagyvárosban a sötéteket.) Amikor Jeffet először látjuk a filmben, éppen egy napfényes napon horgászik a városka melletti tóban, amikor azonban Ann-nek a múltjáról beszél, akkor már félig eltakarja az árnyék, amiben aztán benne is marad a film nagy részében.

Jacques Tourneur rendezőnek sikerült a film erős részeit egy nagyon stílusos film noirrá egybegyúrni, ami által egy szellemes és fanyar szövegű, néha romantikus, de leginkább feszültséggel teli és az árnyékok remek alkalmazásával egy komor és kissé álomszerű hangulatú klasszikus film noirt kaptunk.

Értékelés: 9/10

Kathie megöli Fishert::