Az Obsession (The Hidden Room-ként is ismert) Edward Dmytryk amerikai rendező első és egyben legjobb angol filmje, ami egy kevésbé ismert, kis költségvetésű pszichológiai thriller film noir. A film középpontjában egy őrülten féltékeny pszichiáter áll, aki módszeresen és megszállottan bosszút akar állni felesége legújabb szeretőjén.

Londoni pszichiáternek Dr. Clive Riordannak (Robert Newton) végül elege lesz csinos felesége Storm (Sally Gray) folyamatos félrelépéseiből, és kiterveli legújabb szeretőjének, az amerikai Bill (Phil Brown) megölését. Riordan bezárja és láncon tartja Billt a titkos laboratóriumában addig, amíg Bill eltűnése keltette figyelem le nem csillapodik. Aprólékosan kidolgozott tervét módszeresen szándékozik megvalósítani úgy, hogy a titkos szoba fürdőkádját lassanként, naponta feltölti olyan kémiai anyaggal, ami teljesen eltünteti az emberi húst és csontokat. A hónapokon keresztül tartó fogság alatt a doktor élvezi ellenfele pszichés szenvedését is, aki tudja jól, hogy amint a kád megtelik, az ő sorsa megpecsételődik. Riordan tervébe azonban hiba csúszik, mert felesége kutyája beszökik a Bill cellájába. Bill (és a kutya) eltűnését nyomozó Finsbury (Naunton Wayne) egyre inkább érzi, hogy a halottnak gondolt Bill életben van...Az Obsession egy jól felépített, lassú ütemű krimi, amiben a gyilkosságot tervező intelligens pszichiátert a vak szenvedélye motiválja. A film üteme nagyszerűen illeszkedik a féltékeny férj lassúra tervezett bosszújához, amivel az áldozata - főleg pszichés - szenvedéseit akarja maximalizálni, így ez a film noir is bizonyítja azt, hogy a feszültség megteremtéséhez nem kellenek véres és erőszakos jelenetek. Sőt, Edward Dmytryk rendező Hitchcockhoz hasonlóan érti azt, hogy az erőszak (gyilkosság) terve már önmagában feszültséget okoz. Dmytryk sem a váratlan riadalmakra vagy erőszakra alapozza az izgalmakat, hanem arra, hogy kilátásba helyez egy gyilkosságot azzal, hogy Riordan bezárja Billt a komor cellájába, és az egész film arra épül, hogy a néző azt várja, hogy mikor öli meg végül Billt, iletve, hogy sikerül-e tervét végrehajtani. A filmet nem véletlenül szokták Hitchcock Dial M for Murder c. filmjéhez hasonlítani, ugyanis Dr. Riordan Tony Wendicehez hasonlóan minden apró részletig kidolgozza a tökéletes gyilkosság (Hitchcock egyik kedvelt témája volt) tervét, amibe persze belecsúszik egy-két, előre nem kiszámítható hiba.

A film lineáris szerkezetű (nem tartalmaz flashbacket), amit nagyjából három szakaszra lehet osztani. Először egy szerelmi háromszögről szóló filmnek tűnik, ami azonban gyorsan egy mystery filmmé alakul, amikor Bill egyszerűen eltűnik. A harmadik szakasz pedig egy pszichológiai thriller, amiben a gyilkosságot kitervelő doktor és szerencsétlen áldozata nem csak egymással küzdenek, de a ketyegő órával is. Mind a három rész remek, amelyekben a megismerhetjük a karaktereket, és a színészeknek köszönhetően valamilyen szinten és módon mindegyikőjükkel együtt tudunk érezni.

A két főszereplő a doktor és áldozata, míg a mellékszereplők jelentősége változik a filmben. Az első részekben Storm, a hűtlen feleség karaktere nagyon fontos, míg a film harmadik szakaszában már átadja helyét Finsbury nyomozónak. Ebben a szakaszban a doktor a tervének utolsó részére, a gyilkosságra koncentrál, miközben Bill ezt próbálja megakadályozni, míg a feleség és a nyomozó pedig ki akarja találni, hogy mi történt az amerikaival. A filmben szintén jelentős szerepe lesz Montynak, Storm élénk kutyusának, aki csatlakozik Billhez fogsága alatt.A film forgatókönyvét Alec Coppel írta, ami a saját A Man About a Dog c. színművén alapul. A sztori alapvetően elég érdekes és izgalmas, azonban van néhány hibája is, és talán ezeknek köszönhető az, hogy a film annak ellenére, hogy a jó noirok közé tartozik, mégsem vált igazi klasszikussá, és megmaradt egy alacsony költségvetésű B filmnek. Az Obsession sokkal érdekesebb lett volna, ha jobban megismerjük Riordan pszichéjét, ami lényeges lett volna egy pszichológiai thrillerben. Néhány meglepő csavar is nagyon elkelt volna ebben a gyilkosságot tervező férj és áldozata közötti macska-egér játékról szóló filmben, mert ezek nélkül nagyon kiszámíthatóvá vált a sztori, és a meglévő feszültség ellenére sem lett igazán körömlerágósan izgalmas a film. Ráadásul helyenként teljesen feleslegesen és nem a film hangulatába illően néha átmegy komédiába olyan karakterek miatt, mint a süket inas. A cuki kutyust pedig már meg sem említem.

A film minden hibája ellenére az atmoszféra egészen kiváló. Az Obsession komor, nyomasztó hangulata nagyon noiros, sőt a titkos szobában szinte a korai horrorok érzetét adja. A film díszlettervezése az Obsession egyik erős pontja, amelynek köszönhetően az általam dicsért atmoszféra ki tud teljesedni. A titkos cella - amiben a falhoz láncolt Bill éppen csak annyira tud mozogni, hogy vécére tudjon menni -, megfelelően lepukkant és koszos. A doktor laboratóriuma és Bill visszataszító börtöne teljes kontrasztban áll Riordanék felső-középosztálybeli lakásával és berendezéseivel.

A film látványvilága klasszikus fekete-fehér film noir, amit C. M. Pennington-Richards operatőr fényképezett, a finom, de komor zenéjét pedig az olasz Nino Rota zeneszerző szerezte.

A briliáns, és érzékeny, ugyanakkor kegyetlen és bosszúálló Dr. Riordan egy úriember, aki azonban manipulatív és hűtlen felesége miatt megszállottan féltékennyé válik. A doktor tulajdonképpen nem utálja vagy gyűlöli Billt, sőt, mintha még kedvelné is. Mivel a doktor leginkább csak felesége áldozatának tűnik, ráadásul nagyon udvariasan viselkedik, ezért a néző majdhogynem együtt érez vele. A film második részében azonban egyre inkább realizáljuk azt, hogy a jó doktorunk mennyire visszataszító alak. Riordan száraz és udvarias viselkedése meghazudtolja azokat a szenvedélyes érzelmeket, amelynek nevében elköveti tetteit. Emiatt egyre inkább az az érzése támadhat az embernek, hogy felesége hűtlenségét csak kifogásként használja arra, hogy beteg elméjéből kipattant tervét - ami egyfajta pszichológiai emberkísérlet - végrehajthassa. Robert Newton remek volt a doktor szerepében. A filmek rossz fickóit játszó színésznek meg kell értetnie karakterének okait és a célját a nézővel annak érdekében, hogy azok valamilyen szinten szimpatizáljanak vele, legalábbis ideig-óráig, amíg személyisége igazán visszataszító része elő nem bukkan. Newton mindkettőben meggyőző volt.Szegény Billnek fogalma sem volt arról, hogy mibe keveredik, amikor megismerkedett a nővel. Először nem igazán szimpatikus, hiszen csak egy kissé okoskodó szívtiprónak látszik, aki betolakodik egy házasságba. Később azonban kiderül, hogy alapvetően egy kedvelhető fickó, akinek a nő morcos és merev férje pszichopata tevékenységét kell hónapokon keresztül elszenvednie. A film végére már teljesen meg tudja szerezni a nézők szimpátiáját, és tényleg drukkolunk neki, hogy megússza a savfürdőt. Phil Brown játéka sem volt rossz, azonban egy jobb színész talán többet ki tudott volna hozni az ő karakteréből.

A doktor elkényeztetett, felső-középosztálybeli, manipulatív és hűtlen feleségét, Stormot Sally Gray játssza, aki szintén tökéletes volt karakterében. A film utolsó jelenetében derül ki, hogy mennyire önző és hideg nő, akinek a sorozatos kapcsolatai és szeretői némi szórakozáson túl semmit sem jelentenek számára.

Naunton Wayne Finsbury detektívje Colombora emlékeztet minket a "csak még egy dolog" típusú technikájával, kár, hogy csak a film utolsó harmadában szerepel, mert őt jó lett volna többet is látni a filmben.

Összességében Edward Dmytryk rendezőnek sikerült a kis budget miatt kevés helyszínen és színésszel játszódó filmből kihoznia egy szórakoztató és hangulatos B noirt. Az Obsession azonban nem vált klasszikussá, mert nincs benne igazán egyedi vagy mélyebb összetevő. Alacsony költségvetésű noirok között vannak ennél jobbak is, ugyanakkor a az Obsessionnek sem kell szégyenkeznie.

Értékelés:7/10