Time Goes By

Az őslakó (The Man from Earth) 2007

2017. február 08. 10:26 - Time Goes By

Ezt a 2007-es amerikai sci-fi drámát rögtön DVD megjelenésre szánták, és igazi kult filmmé a letöltéseknek köszönhetően vált. A film egy olyan egy helyszínen játszódó darab, amiben 6-7 szereplő beszélget, minden akciótól vagy cselekménytől mentesen, mindezt úgy, hogy nézőit odaszögezi a képernyő elé. 

A film elején a harmincas évei közepén járó John Oldman (David Lee Smith) professzor éppen kisteherautójára pakolja cuccait, arra készülvén, hogy más városba költözik. Ekkor érkeznek egyetemi professzor kollégái Harry (John Billingsley) biológus, Edith (Ellen Crawford) művészet történész és hívő keresztény, Dan (Tony Todd) antropológus, Sandy (Annika Peterson) történész, aki nem mellesleg szerelmes Johnba, Art (William Katt) archeológus, partnere Linda (Alexis Thorpe) diák és a későbbiekben megjelenik Dr. Will Gruber (Richard Riehle) pszichiáter is az egyikük hívására. Mindannyian nagyon kíváncsiak arra, hogy John miért is megy el ilyen hirtelen, aki a faggatózásukra végül elmondja, hogy ő egy cro-magnoni ősember, aki valamilyen oknál fogva nem öregedik tovább annál, mint amilyen most, de valójában már 14 ezer éves. Kollégái először azt hiszik, hogy viccel, vagy hogy valamilyen intellektuális játékot játszik velük, ezért kicsit csodálkozva ugyan, de belemennek az erről szóló beszélgetésbe. Aztán John egyre jobban belemerül a történetébe, amelyen keresztül felvillant egy-egy történelmi kort és személyt is, akivel találkozott és kapcsolatban állt. A társai egyre zavarodottabban viselkednek, és már azt gondolják, hogy John esetleg megőrült, mivel szemmel láthatólag teljesen komolyan mondja, amit mond. Aztán amikor azt állítja, hogy egyike volt a a keresztény vallás egyik legnagyobb alakjának, a professzorok végleg összezavarodnak és mindannyian azt követelik Johntól, hogy vallja be, hogy csak hazudott...Richard Schenkman rendezte ezt a végtelenül egyszerű, ám mégis összetett low budget független filmet, mystery sci-fi drámát, amiben nincsenek alienek, űrhajók, speciális effektek, csak egy csapat ember, akik egy szobában ülnek és beszélgetnek. Ezen kívül van még egy eszméletlenül érdekes forgatókönyve, ami teljesen magába szippantja a nézőt. Ha valakinek az űrcsatákról és a mindent elsöprő látványról szól egy sci-fi, akkor ez nem az ő filmje lesz, ha viszont egy izgalmas intellektuális beszélgetés részese akarsz lenni, ami egyébként sokkal populárisabb, mint amilyenre ennyi előzetesből gondolna az ember, és amit ráadásul még egy rejtéllyel és egy ütős csavarral is megfűszereztek az alkotók, akkor ez egy neked való film.

Az őslakó legjobb eleme a forgatókönyve, amit Jerome Bixby már a '60-as években elkezdett írni, azonban végül csak a halálos ágyán fejezte be, oly módon, hogy tollba mondta fiának. Bixby karrierje során többek között olyan klasszikus sci-fi sorozatokhoz írt forgatókönyveket, mint a Star Trek vagy az eredeti Twilight Zone. A szkriptnek köszönhetően egyre jobban elmerülünk a filmben, azzal párhuzamosan, ahogy a főszereplő John egyre többet felfed szokatlanul hosszú életéből és tapasztalataiból. A beszélgetés jellege közben folyamatosan átalakul a kezdeti viccelődéstől és játékosságtól az intenzív kérdezésen keresztül végül a dühös reakciókig, miközben beszélgetőpartnerei egyre zavartabbak, sértődöttebbek és mérgesek lesznek. Végül eljutunk a film végére, ahol a hasonló filmekkel ellentétben itt egyértelmű választ kapunk a legnagyobb rejtélyére, miszerint John hazudott-e magáról vagy sem.A forgatókönyv egyik legnagyobb erőssége, hogy teljesen bevonja a nézőt a beszélgetésbe, hiszen azon veszi észre magát, hogy sorakoznak a kérdések a fejében, amiket szívesen megkérdezne Johntól. Együtt gondolkodunk kollégáival, próbáljuk kitalálni, hogy mi lesz a következő kérdésük, és azt is, hogy mi lesz arra John logikus válasza. Merthogy az a legjobb az egészben, hogy nagyon nehéz, sőt lehetetlen bebizonyítani, hogy hazudik. De Johnnak is képtelenség azt bebizonyítania, hogy igazat mond. Mert hát milyen kérdések is merülnek fel, miközben a beszélgetés érinti az emberi történelem legfontosabb aspektusait, területeit a archeológián, valláson, történelmen, pszichológián és néhány híres történelmi személyen keresztül?

A kérdéseket a professzor kollégák legtöbbször szakmájuknak megfelelő területen és módon teszik fel, amelyek többségére jelen pillanatban még nincs meg a tudományos magyarázat, ők azonban Johntól azt várják, hogy válaszoljon rá, hiszen nyilvánvalóan ő rendelkezik a legnagyobb tudással, ha igaz, amit állít magáról. John azonban csak azt tudja mondani és válaszolni a legtöbb kérdésre, ami lényegében bármelyik történelem vagy más tudományos könyvben olvasható. Azokra a kérdésekre, amikre jelen pillanatban a tudomány nem tudja a választ, ő sem tud felelni, amit azzal indokol, hogy hiába élt 14 ezer évig, tudása soha nem lehetett nagyobb, mint korának legnagyobb tudósainak tudása. Így van ez ma is. Másik nagyon logikus érve az, hogy múltbeli megélt tapasztalatait a maga korában - akkor, amikor még a tudomány nem tudta megfogalmazni és megnevezni a jelenség lényegét-, így akkor még ő sem tudta néven nevezni a dolgokat. Például amikor cro-magnoni ősember volt, nem tudta, hogy ő cro-magnoni ősember, hiszen ezt a kifejezést sok-sok ezer évvel később alkotta meg a tudomány.  "All I can do is integrate my recollections with modern findings." "Csak annyit tehetek, hogy beleillesztem az emlékeimet a modern tudományos eredményekbe". Ráadásul nem emlékezik többre az életéből, mint egy átlagember. Amikor Edith váratlanul megkérdezi tőle, hogy hol volt 1237-ben a mai napon, John egy visszakérdezéssel elhallgattatja: "Te hol voltál tavaly ilyenkor?" A nő természetesen nem tud rá válaszolni. Emlékezni minden ember csak a legfontosabbakra emlékezik az életéből, minden más idővel elhalványul. Ugyanez John válasza arra is, amikor a többiek arra kérik John-t, hogy szólaljon meg valamilyen ősi nyelven. De még ha meg is szólalna valamilyen - manapság már ismeretlen nyelven - vajon elfogadnák-e többiek, vagy esetleg azzal vádolnák, hogy csak kitalált hirtelen valamit? Aztán persze olyan személyes kérdések is felmerülnek, mint az, hogy mi volt az első neve, ki volt az apja, voltak-e feleségei, gyerekei. John erre elmondja, hogy apjára már nem emlékszik, csak egy elmosódó alakot lát maga előtt, na de ki emlékszik bárkinek is az arcára akár csak ötven év távlatából, főleg úgy, hogy gyerekkorában látta utoljára? Azt is megtudhatjuk róla, hogy ő a világ legnagyobb bigámistája, hiszen számtalanszor volt nős, és sok gyereke is volt, azonban mindig lelépett tíz év múlva, mivel gyanús lett volna a környezetének, hogy nem öregszik a többiekkel együtt. 

Ő nem egy superman, akinek emberfeletti képességei vannak, csak egy átlagember, aki valamilyen oknál fogva 14 ezer éves, és nagy valószínűséggel nem hallhatatlan, csak öreg. Harry, a biológus professzor kezdetben belemegy a játékba és nyitottan elgondolkodik a lehetőségen, és arra a következtetésre jut, hogy ha a sejtek méregtelenítése és regenerálódása valami oknál fogva tökéletes, akkor életben maradhat valaki ilyen hosszan.

Aztán elérkeznek ahhoz a témához, ami a legérdekesebb és a legmegosztóbb lesz beszélgetőpartnerei között, ami persze nem más, mint a vallás. Ezzel kapcsolatban is jönnek sorban a kérdések, mint például az, hogy vallásos-e, régebben milyen vallású volt, amelyeken keresztül eljutunk oda, hogy John végül elmondja, hogy ő egy olyan történelmi személy is volt, aki a biblia egyik fontos alakja, amin a hívő Edit teljesen kiakad, mert úgy gondolja, hogy Johnnak az a szándéka, hogy lerombolja hitét. Végül eljutnak oda, hogy beszélgetőpartnerei egyre mérgesebben követelik Johntól, hogy vallja be, hogy csak hazudott. Az irónia az, hogy minél jobban elbizonytalanította hallgatóságát az eddigi tudásukban, általuk vallott tudományos, emberi, erkölcsi szabályokban, azok annál agresszívebben követelik azt, hogy mondja ki mindez csak egy hoax volt. Persze a professzorok reagálása között is nagy különbségek vannak, amelyek személyiségüktől, illetve pár más tényezőtől függ: Art nagyon mérges, Edith sértődött, Harry viccelődéssel próbálja zavarát elütni, Sandy ha lehet még jobban szerelmes lesz, Dr. Gruber, akinek felesége nem régen halt meg személyes sértésnek veszi John hosszú életét, míg Dan azt mondja, hogy "már majdnem azt kívánom, hogy igaz legyen." Abban viszont nagyon hasonlítanak, hogy minden logikus érv ellenére elutasítják John állításait, mivel azok elismerése alapvetően rúgna fel minden szabályt, amiben addig hittek vagy gondolkodtak, annak ellenére, hogy Harry nagyon helyesen fogalmazta meg korábban, hogy "ami még varázslat az egyik században, az a másikban tudomány. "

Vajon igaz lehet, amit John állít? Vagy hazudik? Esetleg megőrült? Lehet bármelyiket is bizonyítani? Mindenesetre ha igaz az, amit állít és túlélte a történelem viharait, akkor egy roppant szerencsés ember. Hiszen nem csak háborúk, de különböző betegséges, járványok, éhínségek, természeti katasztrófák szedtek sok-sok milliónyi áldozatot a történelem során.

A film végén aztán megkapjuk a választ az állandóan ott lebegő legfontosabb kérdésre és még egy nem várt csavarnak is szemtanúi leszünk.A színészek között nem találunk igazán nagy neveket, azonban ahhoz képest, hogy csak egy hetük volt a próbákra, az alakításaik többé-kevésbé jónak nevezhető, néhány esetben volt egy kis ripacskodás, gondolok itt John Billingsley-re Harry szerepében, de a alapvetően nem befolyásolja a filmélményt, már csak azért sem, mert a rejtélyes főszereplőt alakító David Lee Smith nagyon jó választás volt, hiszen folyamatosan el tudja bizonytalanítani a nézőt. Minden manírtól mentesen, egyszerűen és őszintén alakítja Johnt, akin csak az látszik néha, hogy élvezi ezt az intellektuális játékot. Mellette még Tony Todd tetszett Dan szerepében, aki bár kollégáihoz hasonlóan szkeptikus, de ő az, aki a lelke mélyén tényleg elbizonytalanodik, és ezt magával is viszi.

A film fényképezése nagyon egyszerű, semmi igazán látványos nem említhető, Mark Hintin Stewart zenéje azonban egyszerűsége ellenére is remek, ami azáltal, hogy követi a beszélgetést és éppen mindig a témának megfelelő jellegűvé válik, erősen növeli a film rejtélyes és misztikus atmoszféráját, miközben felhasznál olyan klasszikusokat is, mint pl. Beethoven Egmont nyitánya. 

Amikor véget ér Richard Schenkman filmje, arra gondolunk, hogy bárcsak kicsit hosszabb lett volna, hiszen még számtalan érdekes kérdést fel lehetett volna tenni. Ez is az egyik oka, hogy a film velünk marad egy ideig, ami arra készteti az embert, hogy gyorsan még egyszer megnézze. Nem azért mert ne értett volna meg valamit, hiszen a film minden intellektuális jellege ellenére abszolút közérthető, hanem mert annyira meglepő(en jó) és lenyűgöző. Annak ellenére, hogy low budget jellege kiütközik néha, főleg a fényképezésében, azonban visszafogottan provokatív jellege, őszintesége és a mindig érdekes forgatókönyve szinte megbabonázza nézőjét.

Értékelés: 10/10 (persze itt most le lehetne vonni egy-két pontot a low budgetből fakadó egy-két összetevőre, de nem teszem)

A film a Youtubeon magyarul is megnézhető:

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr412188148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xyyyxyxyyxyxyyx 2017.02.08. 20:22:59

Végignézettem néhány vallásos ismerőssel. Van, aki azóta nem beszél velem.

A film végi csavar jó, de néha úgy érzem, talán mégis jobb lett volna függőben hagyni a dolgot. Persze így hatásosabb az egész.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.02.08. 20:36:55

@violetvoros: provokatív, az egyszer biztos, viszont a jobbik fajtából- a vallás kérdésénél nem csak a kereszténységgel mer provokatív lenni.
Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem hagyta nyitva a kérdést, mert így bátrabb és egyedibb.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.02.08. 21:45:46

szeretem az ilyen filmeket, és ez se rossz, csak elég üres volt számomra...
na mondjuk én totál magányosan élek már 25-30 éve, és brutálisan sokat gondolkodok vallás-filozófiai témákról.
persze komolyabban nem foglalkozhat egy film a témával, hiszen akkor kb 5 ember nézné meg az egész világon...
a vallási része különösen primitív volt... nagyon súlyosan bulvármaterialista szint...

Jenci77 2017.02.09. 09:53:43

Nagyon köszönöm az ajánlót!
Letöltöttem (megvettem;-) ), meg is néztem. Nagyon bejött a film. Jobb is, hogy low budget film, mert így megmaradt a spontán hangulata. Ami tetszett, hogy az intellektuel beszélgetések között mindig volt valami apró indok a szünetre, egy kis gondolkodásra. Pld. a megérkezett szállítók, pár doboz kicipelése stb.
A végső csavar a sztoriban kellemes meglepetés, jó megoldás volt.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.02.09. 11:19:25

@endike: A film ennél sztm összetettebb, mert a nagybetűs tudományt - amit ugye mindig a vallással szemben álló racionalizmust képviseli - illetve annak képviselőit ugyanúgy beárazza rendesen, bemutatva annak szakmai és emberi határait.
süti beállítások módosítása