André DeToth (Tóth Endre Antal Mihály) rendezte ezt a kissé alábecsült noir krimit, amiről forgatása közben az a pletyka terjedt el, hogy megbukik a cenzúrán, mivel a forgatókönyvben nem büntetik meg kellően a főszereplő házasságtörését. A rendező ismert két olyan befolyásosabb cenzort, akikről tudta, hogy megcsalják a feleségüket, így a velük való beszélgetés folyamán sikerrel változtatta meg a cenzúra előzetes véleményét, és a film megjelenhetett az eredetileg tervezett formában, változtatás nélkül. A főszereplő antihős egy kapuzárási pánikban szenvedő középosztálybeli családapa, aki megcsalja feleségét egy fiatal és izgalmas nővel, ami miatt aztán problémák sorozata kezdődik az addigi nyugodt és kiszámítható életében.

A középosztálybeli John Forbes (Dick Powell) egy biztosítótársaságnál dolgozik, és kapuzárási pánikban szenved. Unja a munkáját, unja a családját, feleségét Suet (Jane Wyatt), gyerekét Tommyt és úgy érzi, hogy elmegy mellette az élet anélkül, hogy bármi izgalmas történne vele. Amikor letartóztatják Bill Smileyt (Byron Barr) sikkasztás miatt, Forbes felbéreli J.B.MacDonald (Raymond Burr) magánnyomozót, hogy derítse ki, hol van az elsikkasztott biztosított pénz. MacDonald nyomozása során kideríti, hogy Smiley a pénz nagy részét egy csinos fiatal nőre, Mona Stevens-re (Lizabeth Scott) költötte, akibe szinte megszállott módjára bele is szeret.  Forbes elmegy a nőhöz, hogy lefoglalja az elsikkasztott pénzen vásárolt tárgyakat, és egyben össze is barátkozik a szexis lánnyal. Nem árulja el neki, hogy családos ember. Nem sokára össze is jönnek, amely kapcsolat egészen addig tart, amíg Mona meg nem tudja, hogy Forbes házas ember. Ez idő alatt MacDonald is el akarja csábítani a lányt, aki azonban állandóan elutasítja. MacDonald bosszúból meglátogatja a börtönben a hamarosan szabaduló Smileyt, azzal a szándékkal, hogy féltékennyé tegye és feldühítse Forbes ellen, akinek a félrelépése már a családja testi épségét is fenyegeti...André DeToth krimije a kevésbé ismert noirok közé tartozik, pedig akár egy kis gyöngyszemnek is nevezhetnénk, aminek a legfontosabb oka, hogy jól ismert noir elemeket forgat ki oly módon, hogy a narratív szabályokat betartja ugyan, de mégis alapjában véve változtatja meg a film üzeneteit a műfaj többi darabjához képest és minden változtatás a film előnyére szolgált. Sőt, mindezt úgy, hogy általuk még a noir műfaja is érthetőbbé és tisztábbá válik bizonyos szempontból.

A forgatókönyvet Karl Kamb írta Jay Dratler regénye alapján, amiben a három fontos változtatás érinti a történet környezetét, az áldozat személyét, és a férfi főszereplő maszkulinitásának elvesztését.

A megváltozott környezet talán a legegyszerűbb, ugyanakkor nagyon hatékony változtatás, aminek eredményeképpen nem Los Angeles sikátoraiban és éjszakai mulatóiban játszódik a film, hanem a középosztály által lakott zöldövezetében. Ebből már sejthető, hogy a főszereplő antihős nem valami piti bűnöző lesz, vagy bármilyen szempontból is kívülálló alak, esetleg egy keményfejű zsaru, hanem egy középosztálybeli átlagos családos férfi, így aztán a film besorolható az un. "suburban noirok" közé, ami a domestic noirok egyik alfajának is felfogható. (Domestic noir az, ahol a férfi antihős nem valami nyomozó vagy bűnöző figura, hanem egy teljesen közönséges átlag ember, akár családos, akár független.)A noirok végzet asszonyait általában kétféle módon szokták értelmezni. Az első szerint ők a férfiak fantáziájának eredményei, vágyaik tárgya, akikben ezzel együtt megtestesülnek a férfiak félelmei is a nők iránt. Ilyen félelem, hogy elvesztik az események feletti irányítást, amivel együtt a maszkulinitásuk is oda lesz. A másik értelmezés szerint a femme fatale-ok valójában a patriarchális társadalmunk áldozatai, akiket igazságtalanul vádolnak ezek a filmek, mert a pusztulást nem ők, hanem a férfiak önkontroll nélküli vágyai okozzák. A Pitfall a második verzióhoz tartozik.

A címben látható pitfall (csapda) szóból előzetesen azt gondolhatjuk, hogy megint egy szexuálisan manipulatív femme fatale miatt esett csapdába egy jobb sorsa érdemes antihős, amiből majd nem tud kikecmeregni. Noir műfajában jártas néző első gondolata egészen biztosan az lesz a film elején, hogy Mona szándéka az, hogy rávegye Forbes-t arra, hogy megölje Smileyt, majd lelép a pénzzel átvágván Forbest, aki majd egy jó balek módjára aztán elviszi a balhét. És látszólag ez a fim is efelé halad sokáig, azonban a végén teljesen más fordulatot vesz. Illetve már a közepén is érezzük, hogy itt valami másról van szó, mivel a film femme fataleja nem igazán áll neki a környezetében lévő férfiakat manipulálásának, azok sokkal inkább maguktól kattannak rá a csinos nőre a természetes szexuális kisugárzása miatt. Ráadásul Monáról kiderül, hogy annak ellenére, hogy szereti a pénzt és a könnyű életet (ki ne szeretné), mégiscsak egy tisztességes nő. (Ez abból látszik, hogy szakít az antihőssel, amikor kiderül róla, hogy családos ember.) Ebben a filmben a femme fatale a valódi és legnagyobb áldozat, akinek annyi a bűne, hogy csinos, és vonzódnak hozzá a férfiak, anélkül, hogy bárkit is manipulálna. Mona ráadásul nagyon peches, mert a férfiak között is a leggázosabb alakok figyelmét kelti fel: egy sikkasztóét, aki éppen börtönbüntetését tölti, a hazug és gyenge, középosztálybeli John Forbesét, és a nő elutasítását meg nem értő MacDonaldot is.A kedves és törékeny Mona sokkal inkább a férfiak erotikus fantáziájának és vágyainak áldozata, semmint egy igazi klasszikus femme fatale, ugyanis ő az, aki itt mindenki közül a legkevésbé bűnös bármiben is. Karaktere párhuzamba állítható azokéval a nőkkel, akiket megerőszakolnak, majd nőt hibáztatják, mert "túl szexis" volt. Mona Lizabeth Scott egyik legérdekesebb szerepe, amiben nem csak fantasztikusan néz ki, de minden érzelmet, amin csak keresztül megy karaktere, hitelesen át tud adni.

John Forbes egy tipikus középosztálybeli férfi, aki az egyik nagyváros zöldövezetében lakik családjával és éli társadalmi osztályának megfelelő, látszólag boldog és kiegyensúlyozott amerikai álom(szerű) életét. Elég azonban csak egy pillanatra bekukkantani a színfalak mögé, és rögtön láthatóvá válik, hogy mennyire nem elégíti ki ez az élet. Unalmában és buta döntéseinek eredményeképpen kerül bele a címben látható csapdahelyzetbe, ami aztán mások végzetét fogja okozni. Forbes, ez az átlag amerikai férfi nagyon felszínes és gyenge ember, aki ráadásul még tisztességtelen is. Tisztességtelen a feleségével, mert megcsalja, tisztességtelen a szeretőjével, Monával, akinek nem mondja meg, hogy házas. Még csak azt a szimpátiát sem váltja ki ez a karakter a nézőkből, amit a legtöbb antihős ki tud, akik legalább élvezik az életet valamelyik szexis femme fataleval, amíg lehet, és amíg meg nem kell érte fizetni. Forbes ugyanis egy megkeseredett, végtelenül középszerű ember, akinek a legjellemzőbb tulajdonsága az unalom, és nincs olyan tulajdonsága, ami miatt kedvelni vagy tisztelni lehet. A feleségének elégedetlenkedik folyamatosan, mert nem tartja elég izgalmasnak az életét. Úgy érzi, hogy ő ennél többet érdemel, ugyanakkor semmi olyan tulajdonsága nincs, amivel igazából elérhetne egy érdekesebb életet, a történetben látható izgalmakat is egy másik, nála aktívabb férfi és egy csinos nő által kapja, amely kalandot nem is tud majd kezelni és a végén már azt kívánja, hogy bárcsak megint unalmas lenne az élete. Dick Powell a Murder, My Sweetben is remek alakítást nyújtott Marlowe detektív szerepében, és érzelemmentes játéka itt is a film egyik legjobb eleme.

Raymond Burr szokásához híven nagyszerűen játszotta MacDonald visszataszító karakterét, akit felfoghatunk egyfajta szexuális ragadozónak. Ő az a férfi, aki nem érti meg, ha egy nő nemet mond. Az ő vonzalma már szinte betegesnek tűnik, mégpedig annyira, hogy nagy valószínűséggel megerőszakolná a nőt, ha nem egy 1948-as filmről lenne szó.  

Forbes feleségét Jane Wyatt alakította, aki ügyes feleségként és anyaként két "férfit" is sikeresen manipulál a család érdekében, és akiről látszik, hogy többet tud az életről, mint az unatkozó férje. Nagyon türelmes férje elégedetlenkedéseivel szemben, és általában véve nagyon pragmatikusan áll a házasságához, mivel az a célja, hogy jó feleségként azt egyben tartsa. Ő egészen addig egy tökéletes feleség, amíg ki nem derül férje hűtlensége. Innentől kezdve azonban már a férjnek kell erőlködnie, hogy egyben tartsa a házasságát, amivel már ő kerül kiszolgáltatott helyzetbe és a feleség átveszi a döntéseket és általában véve a gyeplőt a férjétől, amivel együtt sokkal hidegebbé is válik a férfivel szemben. A film látszólag optimistán ér véget, már abból a szempontból, hogy egyben tartják a családot, ugyanakkor a rendezőnek itt is sikerült megkerülnie a cenzúrát. A noirokban a családos férfiak általában nem szoktak meghalni, az inkább csak szingli karaktertársaik sorsa, és ennek érdekében az ilyen jellegű karakterekkel az írók általában nem követtetnek el főbenjáró bűnt. Itt is ez a helyzet, és Forbes bűne végül is hivatalosan annyi, hogy megcsalta a feleségét. Nyilván meg kellett ezért is bűnhődnie, azonban rá nem a törvény (és a cenzúra) vasökle sújt le, hanem a feleségéé, aki látszólag megbocsát neki a gyerek kedvéért, de azért ebben a bocsánatban érezhetően nem lesz túl sok öröme a férfinek, mivel ezzel a bocsánattal együtt a feleség átveszi a feltételeket szabó és irányító családfő szerepet. Ennél fogva ebben a filmben is egy nő demaszkulinizálja a férfi antihőst, férfiasságát azonban nem a femme fatale karakter veszi el a szexualitásával, hanem felesége, a hagyományos nő karaktere, aki innentől kezdve a család feje lesz.

Az operatőre Harry J. Wild volt, aki remekül kapta el Los Angeles különböző helyeit, amelyek jó hátteret adtak a filmnek. A zenét Louis Forbes (névazonosság teljesen véletlen) írta, aki megpróbálta a film drámaiságát kihangsúlyozni a történet bizonyos pontjain. Sem a zene, sem a fényképezés nem nevezhető a műfaj legjobbjának, ugyanakkor hozták a korszak és a műfaj színvonalát.

A Pitfall történetének alapjai nem nevezhetőek túl eredetinek, azonban a rendező, André DeToth annyira ügyesen forgatja ki és használja fel a jól megszokott noir elemeket, hogy joggal érezheti a néző a végén azt, hogy most valami újdonságot látott. A Pitfall egy egyedi és mégis stílusos noir, ami még a kissé kiszámítható csavarai ellenére is meglepő tud lenni, és amit minden noir rajongónak érdemes megnézni.

Értékelés: 8/10

A film a Youtube-on végig megnézhető: