Két Oscar-díjra nevezték ezt a romantikus musical komédiát, amit nem csak minden idők legjobb amerikai musicaleként, de az 5. legjobb amerikai filmként tartanak számon az AFI különböző listáin, ahol három dala is szerepel a legjobb 100 filmdal között: a Singin' in the Rain a harmadik, a Make 'em Laugh a 49., a Good Morning pedig a 72. helyen áll. A musical története Hollywoodban játszódik a hangosfilmek megjelenésének időszakában, ami nem csak a filmgyárban, de az ott dolgozó emberek életében is nagy változásokat hozott: volt akit felemelt, volt akit a süllyesztőbe küldött. Az Ének az esőben ezt a korszakot mutatja be a hasonló témával rendelkező, általában sötét tónusú drámákkal szemben nagyon vidáman és nosztalgikusan, amelyet aztán olyan színészek vittek sikerre, mint Gene Kelly - aki a rendező és koreográfus feladatokat is ellátta-, valamint Donald O'Connor, Debbie Renolds és Jean Hagen.

A történet Hollywoodban játszódik 1927-ben. Az eddig csak némafilmeket gyártó Monumental Filmstúdió két legnagyobb sztárja Lina Lamont (Jean Hagen) és Don Lockwood (Gene Kelly), akik a bulvárújságok szerint nem csak a filmvásznon, de az életben is egy párt alkotnak. Valójában azonban csak a stúdiójuk próbálja őket - és filmjeiket - még népszerűbbé tenni ezzel az általuk kitalált szerelmi kapcsolattal, Dont igazából halálra idegesíti a végtelenül buta Lina, aki annyira ostoba, hogy elhiszi, amit a bulvárlapok írnak róluk. 1927-ben megjelenik az első hangosfilm, ami után már a Monumental Stúdiónak is át kell térnie az új technikával készült filmek gyártására. Sztárjait, köztük Dont, régi barátját és kollégáját, a táncos-koreográfus Cosmot (Donald O'Connort) valamint az elképesztően csúnya, sivító hanggal rendelkező Linát is beszédórákra küldik annak érdekében, hogy sikerrel vehessék az átállást. Don közben megismerkedik a jó hanggal rendelkező tehetséges Kathy Selden (Debbie Reynolds) kóristalánnyal, akinek álma, hogy színésznő lehessen. Don és Lina első hangosfilmje a tesztvetítés során közröhej tárgya lesz, ami után Don elhatározza, hogy a filmet musicallé alakítja át. Mivel Linának semmilyen zenei tehetsége sincs, ezért Kathyt használják Lina hangdublőreként. A film hatalmas siker lesz, Lina pedig megzsarolja a stúdiót, hogy az elviekben egyetlen film hangdublőrségére szerződött és saját jogon is sikerre vágyó Kathyt tartsák meg láthatatlan pozíciójában, ami alapvetően gátolná meg a tehetséges lány későbbi sikeres pályafutását. Don és Kathy időközben egymásba szeretnek, és a férfi nem engedheti meg, hogy a lány tehetsége és karrierje elkallódjon egy olyan tehetségtelen ember miatt, mint Lina...Musicalekről nem csak azért nehéz elemzést írnom, mert nem annyira vagyok oda a műfajért, hanem azért is, mert leírt szavakkal általában nehéz visszaadni ennek a műfajnak az igazi erejét, lényegét, ami meghatározza a film atmoszféráját: a zenés-táncos részeket és azok hangulatát. Néha azonban kivételt kell tenni, van amikor a filmben játszó színész kedvéért, de van úgy, hogy a musical fontossága és klasszikus státusza miatt. Márpedig az Ének az esőben a legklasszikusabb és leghíresebb hollywoodi musical, amit  a különböző toplistákon elfoglalt helye is mutat, és ami mellett már nem lehet szó nélkül elmenni.

Az Ének az esőben népszerűségének elsődleges oka, hogy sokféle igényt kielégít, mivel nagyon hatásosan tudja egyesíteni a romantikus filmek, a vígjátékok és a musicalek elemeit, műfajait, amit ráadásul egy érdekes kerettörténetbe ágyaz. Talán ez az a plusz, amiben (számomra legalábbis) megelőzi a többi korabeli, Hollywood aranykorában készült musicalt. A filmgyár ebben az időszakban, az '50-es években előszeretettel készített saját magáról szóló filmeket, amelyek többsége egészen kiválóra sikerült, mint pl. az Alkony sugárút, amire még abból a szempontból is hasonlít, hogy mindegyik filmben szerepel egy olyan ellentmondásos vagy ez esetben még inkább egy unszimpatikus női némafilmsztár karakter, akinek a hangosfilmekre történő váltás folyamatában tönkremegy a karrierje. Az Alkony sugárút sötét, pesszimista és végtelenül cinikus jellegével és tónusával ellentétben azonban az Ének az eső a musical műfajának megfelelően egy végtelenül könnyed, vidám és optimista film, ami szinte már-már hawaii, dizsi napfény hangulatot áraszt magából. Bár a film bemutatja Hollywood sötétebbik oldalát is, többek között azt, ahogy tehetséges emberek jövőbeli pályafutását és sikerét képesek feláldozni egy-egy sok pénzt termelő, de tehetségtelen sztár karrierje érdekében, ugyanakkor mindezt sok humorral és végtelenül sarkos, a némafilmekre jellemző nagyon rossz és nagyon jó karakterek szembeállításával és természetesen happy enddel teszi, ami megváltoztatja a téma negatív jellegét és ami által az Ének az esőben egy életszerető és bájos filmmé alakul.A történeten belül látható "film a filmben" jellegű jelenetek is végtelenül szórakoztatóak, amelyek szeretetteljesen ugyan, de mégiscsak a némafilmes korszak teátrális és eltúlzott színészi játékát parodizálják, miközben más jelenetekben pedig a korabeli vaudevillek, azaz revüszínházak stílusát utánozzák, amelyekből aztán a későbbiekben a hollywoodi musicalek is táplálkoztak.

Az Ének az esőben bájosságát és optimizmusát fokozza a filmben látható romantikus kapcsolat is, amit a férfi főszereplő végtelen energiával és boldogsággal él meg, és ami kifejeződik leghíresebb betétdalában és táncos jelenetében. Annak ellenére, hogy a jelenetet szemmel láthatólag - még csak nem is igazán elleplezve -, stúdióban forgatták, mégis tökéletesnek, szinte varázslatosnak tűnik, köszönhetően Gene Kelly előadásának. A film rendezője, koreográfusa és főszereplője Gene Kelly annyi energiával, akkora erővel és mégis nagyon könnyedén adja át az éppen szerelembe eső és boldogságában a fellegekben járó férfi érzelmeit, hogy már csak ennek a jelenetnek a hangulata is meghatározza a film egészének atmoszféráját. Gene Kelly annyira hitelesnek tűnik ebben a szerepében, amit végtelen eleganciával és könnyedséggel képes megtölteni, hogy a néző úgy érezheti Kelly tényleg a részese volt a '20-as és '30-as évek fordulóján bekövetkező váltásnak. Pedig nem, mert filmes karrierje csak 1942-ben kezdődött, mindenesetre ő volt az, aki az Ének az esőben zenei, koreográfiai oldalát kialakította és meghatározta.

A film leghíresebb jelenete:A darab romantikus vonalát erősítette a nemrég elhunyt Debbie Reynolds Gene Kelly partnereként, akinek ez volt az első igazi nagy, és a kiugrást jelentő szerepe. Reynolds még csak 19 éves volt, akivel Gene Kelly, mint a film rendezője, rendkívül keményen bánt forgatáskor, és aminek számtalan esetben az lett a vége, hogy a színésznő sírva rohant az öltözőjébe. Később azt nyilatkozta, hogy élete két legnehezebb és legfájdalmasabb dolga a gyerekszülés és ennek a filmnek az elkészítése volt. Mindenesetre mindez a filmben egyáltalán nem látszik, mivel Debbie Reynolds és Gene Kelly egy nagyszerű összhangban lévő párosnak tűnik. Az igazsághoz tartozik - és meglehetősen ironikus -, hogy Debbie Reynolds dalait egy hangdublőr, Bette Noyes énekelte fel. Noyes hivatalosan nem szerepelt a szereplők, vagy a film készítőinek névsorában, miközben egy olyan színésznő helyett énekelt, aki a filmben egy híres színésznő hangdublőrét alakítja.

A komédia vonalat pedig a két legfontosabb mellékszereplő Donald O'Connor és Jean Hagen képviselik, mégpedig annyira jól, hogy az utóbbit például Oscar-díjra jelölték. Jean Hagen egy archetipikus (ma már nem túl PCnek tűnő) ostoba szőke némafilm színésznőt játszik kegyetlenül irritáló hanggal. Jean Hagen valójában remek beszédhanggal rendelkezett, olyannyira, hogy őt hallhatjuk jó néhány olyan jelenetben, ahol a történet szerint Debbie Reynolds beszél helyette. Szóval ő volt a hangdublőrének a hangdublőre, ami már-már hasonlít egy időutazós film tyúk vagy a tojás jellegű paradoxonához.

Donald O'Connor is egészen kiváló volt, aki inkább a bohókás vonalat képviselte Hagen szatirikus játéka, Reynolds és Kelly romantikus karakterei mellett, és aki olyan dalokban mutatta meg énekes-táncos tehetségét, mint a Make 'em Laugh. Sőt, O'Connor olyannyira jó volt, hogy egyes jelenetekben szinte el is lopja a show az egyébként szintén kiváló Gene Kelly elől.Érdekes módon a filmben hallható dalok egy részét nem kifejezetten az Ének az esőben kedvéért írták, hanem un. katalógus dalok, amelyeket, Nacio Herb Brown írt még a '30-as években az MGM filmstúdió számára, amelyeket aztán felhasználtak különféle filmekben, köztük ebben is. Sőt, a film forgatókönyv írói, Betty Comdem és Adolph Green is írtak két dalt, a már említett Make 'em Laugh-t és egy vicces nyelvtörőt, a Moses Supposes-t. A film háttérzenéjét pedig Lennie Hayton szerezte, ami illeszkedik a betétdalok és a film egészének hangulatához. A film végtelenül könnyedén optimista atmoszférájához hozzájárult Harold G. "Hal" Rosson operatőr nagyon színes és vidám Technicolor fényképezése is.

Az Ének az esőben újrahasznosított dalai ellenére is Hollywood aranykorszakának kvintesszenciális musicale, aminek nem csak jó néhány mára már klasszikussá vált zenés-táncos jelenete, de romantikus és vígjáték vonala is működik, nem beszélve arról, hogy még a története is érdekes. A film legnagyobb erejét azonban mégiscsak tehetséges színészei, Gene Kelly, Donald O'Connor, Jean Hagen és Debbie Reynolds adják, akik által egy nagyon vidám és jó hangulatú két órában lesz részünk.

Mivel az Ének az eső humorában nagy fontossággal bírnak a különböző beszédhangok és kiejtések, ezért ez is azok közé a filmek közé tartozik, amit kötelező eredeti hanggal nézni.

Értékelés: 10/10

Donald O'Connor egyik nagyszerű jelenete, a Make 'em Laugh: