Time Goes By

21 gramm (21 Grams) 2003

2018. augusztus 25. 21:15 - Time Goes By

Alejandro González Inarritu mexikói rendező már hollywoodi karrierje elején is remek filmeket tett le az asztalra, többek között ezt a sorszerűséget a középpontba állító melodrámát is, amelyben válogatott színészcsapat működött közre, közte Sean Penn, Naomi Watts és Benicio Del Toro, akik közül az utóbbi kettő Oscar-jelölést szerzett filmbeli alakításukkal. A 21 gramm egy tragikus autóbaleset következményeit, valamint azt vizsgálja, hogy az ebben érintett emberek sorsa miként kapcsolódik össze.

Paul Rivers (Sean Penn) egy súlyos szívbeteg matematikus, akinek életét csak szívátültetéssel lehetne megmenteni. Paul érzelmileg eltávolodott partnerétől, Marytől, aki pedig mindenáron gyereket szeretne tőle. Még mielőtt meghal, amit persze nem mondd ki szó szerint. Jack Jordan (Benicio del Toro) egy ex-bűnöző, aki a vallás segítségével tért jó útra, ami után családot alapít és fiatal bűnözőket próbál jó útra terelni a maga kissé heves természetével. Christina Peck (Naomi Watts) egy felső-középosztálybeli háziasszony szerető férjjel és két kislánnyal, akiről a későbbiekben kiderül, hogy nem mindig volt ennyire rendezett és irigylésre méltóan harmonikus élete. Hármójuk sorsa összekapcsolódik egy végzetes autóbaleset miatt, ami mindhármuk életét alapjaiban változtatja meg, miközben olyan érzéseket kell átélniük, megtapasztalniuk és feldolgozniuk, mint a szeretet, a gyász, a kiábrándultság és a lelkiismeretfurdalás...  A 21 gramm volt a ma már ötszörös Oscar-díjas Alejandro G. Inárritu első amerikai filmje, aminek főszereplői olyan kétségbeesett emberek, akiknek sorsa egy tragédia következtében összekapcsolódik. Mindannyian egyfajta egzisztenciális küzdelmet folytatnak, miközben a baleset után már egy új életet is fel kell építeniük. A film számos nagyon nehéz témával foglalkozik, mint a halál, a gyász, a bosszú, a hit, a szeretet és legfőképpen a szenvedés. Egyiket sem könnyű hitelesen és reálisan megjeleníteni giccsmentesen és anélkül, hogy szájbarágóssá válna. Erre a nem könnyű feladatra vállalkozott Alejandro Inárritu. A fordulatokban gazdag és titkait fokozatosan, lépésről-lépésre feltáró film elemzése spoilermentes, mivel ez nagyban befolyásolja a filmélményt.

A film számos eleme alapján akár egy noir is lehetne. A sors kezének erőteljes jelenléte, valamilyen szempontból gyenge antihősei, sötét és nyomasztó atmoszférája, fordulatokban gazdag története, nem lineáris felépítése mind, mind kedvenc műfajunk irányába mutat, azonban a 21 gramm mégis talán inkább egy melodráma és tragédia keveréke. Nehéz megfogalmazni, hogy miért nem noir, hiszen az eseményeket és az érintett emberek sorsát meghatározza egy bűncselekmény, ami itt ugyan nem egy előre eltervezett gyilkosság vagy bankrablás, hanem egy cserbenhagyásos gázolás, ami után az ebben érintett emberek számtalan rossz döntést hoznak, hasonlóan a noirok szereplőihez, azonban itt ennek alapvetően érzelmi és pszichés okai vannak, és nem feltétlenül a büntetés elkerülése. A film ráadásul nem is erre, hanem sokkal inkább annak következményeire fókuszál, azonban ha valaki noirnak nevezi, az sem téved túl nagyot.A 21 gramm legfontosabb kérdése, hogy hogyan hatunk mi emberek egymásra, egymás életére. Látszólag nagyon negatívan, valójában azért ennél kicsit komplikáltabb a válasz. A film azt a kérdést is felteszi, hogy létezik-e olyan, hogy eleve elrendelés? A 21 gramm szerint igen, azonban a látszattal ellentétben ennek a következtetésnek a levonását mégis csak a nézőkre bízza.

A film misztikumát már a címével is meg akarták alapozni, amivel egy olyan múlt század eleji kísérlet eredményére hivatkoznak, amelyben tudományosnak nevezett mérésekkel próbálták a vallásos hit egyes elemeit bizonyítani, itt konkrétan a lélek - fizikai - jelenlétét. Bár ez már első hallásra is fából vaskarikának hangzik, azonban azt hozták ki eredménynek, hogy közvetlenül halál után a test 21 grammal könnyebb lesz, ami nyilvánvalóan az eltávozó lélek súlya. Bármennyire is vadnak hangzik ez, ennek a lét és sorskérdéseket vizsgáló film címének kiválónak bizonyul.

Mint általában az olyan filmekben - vagy még inkább az életben - ahol alapvetően jó szándékú emberekkel történik valamilyen szörnyűség, mindig felvetődik a kérdés, hogy isten miért tesz ilyet? Miért engedi, hogy ezek az emberek ennyit szenvedjenek? Miért nem a rosszakat bünteti?

A 21 gramm erre úgy válaszol, hogy: "Jézus nem a fájdalomtól akart megszabadítani minket embereket, hanem ő ad elég erőt ahhoz, hogy mindezt a fájdalmat elviseljük."

Ugyanakkor a film mégsem nevezhető vallásosnak, hanem sokkal inkább az ezzel párhuzamos univerzumban futó (értsd ennek világi, ateista verziója), a humanizmus irányába mozdul inkább.

"Ez itt a pokol" - mutat a fejére az egyik szereplő.A film mindegyik fontosabb szereplője elveszít valami számára nagyon fontosat, valami olyan éltető erőt, amire lényegében az egész életét, személyét alapozza. A baleset után valami más éltető erőt kell találniuk, ami nem feltétlenül kell, hogy valami pozitív(nak nevezett) dolog legyen. Ilyen tipikus "rossz" a bosszú, vagy bosszúvágy, ami hosszú távon nyilván rombolóan hat a személyiségre, rövid távon azonban életmentő lehet. Az élet nem egyéb, mint nyereségek és veszteségek, pozitívumok és negatívumok  egyenlege, ami ideális esetben amolyan credit-debit módon egyensúlyban vannak, vagy kerülnek hosszútávon. Ideális esetben. 

A rendező történetéből a forgatókönyvet Guillermo Arriaga írta. A filmre jellemző a hármas felosztás. A baleset három fő érintettjén keresztül három emberi sorsot látunk, amit tovább tagol a történet a baleset előtti, alatti és utáni szakaszra. Bár első ránézésre elég komplikált a sztori, valójában ez csak a látszat és a film hármas tagozódásának és nem lineáris elbeszélésének az eredménye. A viszonylag bonyolultabb - egyébként teljesen érthető és nyilvánvaló - felépítés fontos célokat szolgál. A főszereplők érzelmei és lelkiállapota, valamint a közöttük lévő kapcsolatok folyamatosan változnak, amelyeket a történet csavarai is meghatároznak. Mivel ezeket a csavarokat nem lehet, illetve lehetne csak nem érdemes egyszerre felvillantani, hanem sokkal célszerűbb meghatározott időközönként adagolni, összhangban a szereplők különböző érzelmi stációival, ezért a töredezettebb, nem lineáris szerkezet, ami bár limitálja a film mélységét, ugyanakkor mégiscsak ezen az információ visszatartó képességen alapul a film hatásossága. A történet minden egyes apró eleme végtelenül reális és hihető, ami roppant mód megnöveli a film nyomasztó hatását, ugyanakkor a teljes sztori már mégiscsak kicsit extrémebbnek hat összességében.A 21 gramm másik éltető eleme a színészi játék. Lényegében mindenkiről elmondható, hogy kiváló alakítást nyújtottak, azonban közülük is kiemelkedik Benicio del Toro és Naomi Watts, nem véletlenül jelölték őket Oscar-díjra, hiszen mindketten remekül érzékeltették érzelmeiket és aktuális pszichés állapotukat, miközben sérülékenység jellegét is megismerhettük. Benicio del Toro szemei önmagukért beszélnek. Bár tulajdonképpen ez elmondható Sean Pennről is, csak az ő szerepe talán kevésbé volt látványos, mint a másik kettőé. Mindazonáltal mindhármuk karakterére jellemző az önpusztítás és az önvád életük valamelyik szakaszában, miközben személyiségüket, hitüket, erejüket és moralitásukat az élet erősen teszteli. Az önvád lényege pedig mindegyiküknél abban áll, hogy felmerül bennük az a kérdés, hogy miért ő él, miért nem valaki(k) más(ok)? Az önpusztítás pedig ennek a felmerülő kérdésnek az eredménye, miközben valahol mélyen mindhárman büntetésre vágynak - ellentétben a noir antihősökkel, akik azt elkerülni akarják.  

A 21 gramm modern zenéje és fényképezése is kiváló, amelyek erősen hozzájárulnak a nyomasztó és nyugtalanító atmoszféra felépítéséhez. Mind Gustavo Santaolalla zeneszerző és Rodrigo Prieto operatőr remek munkát végzett, főleg ez utóbbi a kopottas és mégis látványos, nagyon stílusos színeivel, és esetenkénti kézi kamerás fényképezésével.

Bár Alejandro G. Inárritu első amerikai filmje még nem feltétlenül nyújt túl sok újdonságot vagy extra mélységet a felölelt témákban, azonban filmje felépítésében, stílusában, technikai kivitelezésében, színész vezetésében már megvillantja tehetségét, ami által a 21 gramm egy nagyon erős atmoszférával rendelkező, kiválóan szerkesztett és eljátszott dráma, ami noir rajongóknak egész biztosan tetszeni fog.

Értékelés:  8/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr4514169289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása