Kirk Douglas (1916-2020), Hollywood aranykorának három 100 évet megélt túlélőjének (Olivia de Havilland 103, Marsha Hunt 102) egyike a tegnapi nap folyamán 103 éves korában távozott ebből a világból. Több évtizedes pályafutása során háromszor jelölték Oscar-díjra, legelső alkalommal ebben a noir drámában nyújtott alakításáért, amivel a hollywoodi sztárok közé emelkedett az addig inkább csak mellékszerepeket játszó színész. A Championban egy olyan bokszolót alakít, akinek elsősorban a saját démonjaival kell megküzdenie annak érdekében, hogy sikeres lehessen. A siker azonban nagyon relatív fogalom.

Michael „Midge” Kelly (Kirk Douglas) és testvére, Connie (Arthur Kennedy) Los Angelesbe utaznak, hogy egy étterem résztulajdonosai legyenek. Útközben kirabolják őket, ezért aztán stoppal folytatják az útjukat. A híres bokszoló, Johnny Dunne és kikapós szőke szeretője, Grace Diamond (Marilyn Maxwell) autójában utaznak Kansas Cityig. Itt Midge munkát keresve leszerződik egy vesztes bokszmeccsre, függetlenül attól, hogy életében nem bokszolt még. A meccs után ajánlatot kap egy boksz edzőtől, Tommy Haleytől (Paul Stewart), aki los angelesi edzőtermébe hívja, amit azonban Midge visszautasít. Los Angelesbe érvén rájönnek, hogy az étteremmel átverték őket, szó sincs arról, hogy tulajdonsok lennének, hanem mosogatóként kezdenek el dolgozni. Itt mindkettejüknek megtetszik a tulajdonos jóravaló lánya, Emma (Ruth Roman). Amikor az apa rajtakapja lányát Midge-el, arra kényszeríti a férfit, hogy vegye el feleségül. Midge ezt meg is teszi, azonban még aznap lelép, és felkeresi Haleyt, akinél elkezd bokszolni. Több kisebb győzelem után az első igazi komoly meccse Johnny Dunne ellen lesz, amit Haley kérésére el kellene veszítenie, mivel a profi boksz mögött álló szervezett bűnözői csoport ezt akarja. Midge azonban megnyeri a meccset, aminek eredményeképpen feketelistára kerül, és többet nem vívhat. Ekkor Grace, Dunne korábbi barátnője, most már azonban a szeretője javaslatára otthagyja Haleyt és leszerződik Jerome Harris (Luis van Rooten) managerrel, akinek összeköttetései vannak az alvilággal. Midge most már megkezdheti sikeres karrierjét, azonban egy nőügy megint bezavar a képbe. Megtetszik neki Harris felesége, a kissé naiv és elkényeztetett Palmer Harris (Lola Albright) és Emma miatt testvérével Connieval is ellentétbe kerül…A ’40-es évek végén három bokszról szóló noir is megjelent, az 1947-es Body and Soul, majd 1949-ben kettő, a Set-Up és a Champion, amelyekből olyan későbbi, roppant népszerű bokszolós filmek is táplálkoztak, mint a Rocky és folytatásai, függetlenül attól, hogy ezek a filmek másra fókuszálnak. Ellentétben a klasszikus sportfilmekkel, a noirokban soha nem a sportoló küzdelme vagy maga a boksz áll a történet középpontjában, hanem sokkal inkább annak fekete oldala, a mindenkit korrumpáló pénz és a személyiséget, valamint a moralitást romboló siker, illetve sikeréhség. Ennek megfelelően a Champion egy figyelmeztető történet a könyörtelen ambíció keserű áráról. A film meghatározó eleme az antihős karaktere, amit Kirk Douglas játszott el, akinek ez már a harmadik noirja volt. A Martha Ivers furcsa szerelmével és a Kísért a múlttal ellentétben a Championban már főszereplőként láthatjuk, amely szerep aztán az egész karrierjére döntő pozitív hatást gyakorolt.

Az Oscar-jelölést szerző forgatókönyvet Carl Foreman írta Ring Lardner  azonos című rövid történetéből. Függetlenül attól, hogy a sztori nem egy bűncselekmény körül forog, a Champion egy tipikus noir jellegű sztori, amiben a főszereplő antihős egyre mélyebbre süllyed erkölcsileg, miközben mindenkitől elhidegül.  

Egy rövidebb bevezető jelenet után a történet teljes egésze flashbackben mesélődik el, hogy aztán a végén egy noirhoz illően váratlan és brutális végben fejeződjön be. A kettő között pedig Midge Kelly története és személyisége bontakozik ki. Midge egy alulról jövő, de nagyon ambiciózus férfi, aki nem csak ellenfeleit üti ki a ringben, de a környezetében lévő embereket is könnyű szívvel manipulálja, hátbaszúrja és elhagyja, ha ez kell a siker eléréséhez. Mindeközben három nőt is elcsábít, függetlenül attól, hogy személyisége alapján nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amivel boldoggá tehetne egy nőt. Vagy bárkit. Akár saját magát.Mivel egy noirról van szó, ezért már a legelején sejthetjük, hogy a film címe, a Champion, azaz Bajnok nagy valószínűséggel irónia lesz. A film végére ez természetesen be is bizonyosodik, hiszen a noir antihősök szinte kizárólag lúzerek, azaz vesztesek. A kérdés inkább csak annyi, hogy mindennek mekkora részben a saját személyisége, és mekkora részben az őt körülvevő környezet a felelős.

Midge - mint minden antihős – rendelkezik pozitív és negatív vonásokkal is. Ahogy a történet előrehaladtával egyre ambiciózusabbá válik, úgy lesznek cselekedetei egyre visszataszítóbbak. Kezdetben ő a bottal járó testvére védelemzője, aki mellett az erős báty szerepét tölti be, hogy aztán egy nap ő maga verje meg a nála fizikailag nyilvánvalóan gyengébb és kiszolgáltatottabb öccsét. Kezdetben azért (is) akar sok pénzt keresni, hogy abból támogathassa idős és szegény édesanyját, hogy aztán végül még a temetésére se érjen oda. A nőkkel sem jobb. Minden szembe jövő nőt elcsábít, akik meg is eszik a férfi sármját különböző okok miatt, azonban egy pillanat alatt eldobja őket, ha már nincs rájuk szüksége, vagy ha jön egy jobb és legfőképpen hasznosabb.

Ugyanakkor Midge a néző szimpátiáját és megértését is elnyeri, vagy legalábbis enyhíti a tettei miatt kivívott ellenszenvet, amikor megismerjük a háttértörténetét. Midge egy nagyon alulról jövő ember, akinek a pszichés mozgatórugóit teljes egészében meghatározza a gyerekkora és általában véve az addigi tapasztalatai. Őt ugyanis gyerekkorában anyja intézetbe adta, mert miután apjuk korán lelépett a családtól, nem tudott két gyereket eltartani, ezért csak a kisebbet, Conniet tartotta magánál. Midge család nélkül, elhagyottan nőtt fel az intézetben, nem véletlen, hogy érzelmileg nem tud senkihez sem kötődni, és felnőtt korában könnyedén elhagy bárkit, aki egy kicsit is számított valamit az életében. De a későbbiekben sincsenek jobb tapasztalatai, hiszen a történet során kirabolják a vonaton, átverik az első boksz meccse után, házasságra kényszerítik, miközben soha nem kapja meg a tiszteletet. Ezen tapasztalatok hatására ő is ilyenné válik másokkal szemben, miközben a boksz iránt egyre nagyobb vonzalmat mutat, mivel a ringben kivívhatja azt a tiszteletet és elismerést magának, amit azon kívül korábban nem kapott meg.Időközben azonban a tapasztalatai hatására egy klasszikus nárcisztikus emberré válik némi szociopata jelleggel. Midge mindenkit érzéketlenül kihasznál. Amikor megjelenik egy-egy új ember az életében, csak azt nézi, hogy az miben lehet a karrierjében (vagy bármiben) a hasznára. Ő ugyanis lenni akar valaki, egy boksz bajnok, ezért aztán mindenkit manipulál a környezetében. Rosszabb, mint akármelyik femme fatale. Mindeközben semmiféle empátiát vagy lelkiismeret-furdalást nem érez, sőt teljesen természetesnek veszi, hiszen az őt körülvevő világ is ilyen, ezt eddigre már megtanulta.

Midge kívülről nagyon erősnek tűnik, valójában azonban a lelke mélyén nagyon bizonytalan, még akkor is, ha minden egyes megnyert meccsel egyre önteltebb és arrogánsabb lesz. Kirk Douglas Midge szerepében megmutathatta drámai tudását, sármosságát, keménységét, minden olyan tulajdonságot, amely szükséges volt ennek az összetett karakternek az eljátszásához úgy, hogy a néző egyszerre érezzen szimpátiát és ellenszenvet karaktere iránt.

Öccsét, a bottal járó, és fizikailag védelemre szoruló öccsét Arthur Kennedy játszotta, aki Kirk Douglashez hasonlóan Oscar-jelölést szerzett szerepében. Connie bár fizikailag gyengébb, azonban morálisan jóval erősebb bátyjánál, így egy darabig ő próbálja jó irányba terelni testvérét, miközben ő lesz az empátiával nem rendelkező Midge élő lelkiismeret-furdalása is. Azonban ahogy nő Midge ambíciója, úgy válik Connie pozitív hatása egyre jelentéktelenebbé, miközben egy szerelmi háromszög is rossz hatással lesz kapcsolatukra.A történet folyamán Midge három nővel is kapcsolatba kerül, és mind a hárommal ugyanolyan szarul és érzéketlenül bánik.

Az első nő Emma, az étteremtulajdonos pincérnőként dolgozó lánya, aki a noirok „hagyományos nő” karaktere, akinek a legfőbb vágya, hogy feleség és anya lehessen egy normális férfi mellett. Ez nyilvánvalóan nem Midge lesz, habár ezt a nő nem sejti kezdetben, bár a férfi egyik mondatából már megérezhette volna (legalábbis az akkori standardek szerint). Megismerkedésükkor a nőnek szegezi nagyon sármosan és játékosan azt a kérdést a tengerparton, hogy:

Midge Emmának: „Well, shall we get wet?” / szó szerint „Megnedvesedünk?” vagyis „Mártózunk egyet?”

(Sajnos magyarul nehéz visszaadni az angolban lévő kettős jelentést, amiben a „wet” „nedvesség” szónak nyilvánvaló nagyon erős szexuális töltete is van, csoda, hogy átment a cenzúrán.) Mindenesetre a kényszer házasság után azonnal elhagyja a nőt, majd a későbbiekben még egyszer meg is erőszakolja (ezt persze csak kamerán kívül, de a szituáció kristálytiszta), arra hivatkozva, hogy hivatalosan még a férje. Vagyis házastársi erőszakot követ el azon a nőn, aki semmi másra nem vágyott jobban, mint egy házasságra. Emma a három nő közül a legártatlanabb, és ő az, aki a legjobban megérdemelné a boldogságot, függetlenül attól a rossz döntésétől, hogy először Midgenek adta magát, és nem Connienak, akivel majd végül megtalálja azt, amit Midgetől remélt. Ruth Roman hozta azt, amit ennél a karaktertípusnál kell, némi visszafogott szomorúságot és alázatot.

Midge második nője Grace, a noirok romlott, könnyűvérű és nem mellesleg platinaszőke femma fataléja lesz, aki mindig a csúcson lévő pénzes bokszoló szeretője. Ő Midgehez hasonlóan kihasználja az adódó alkalmakat és csakis a saját jólétével foglalkozik. Ennek megfelelően ő a főszereplőhöz legjobban illó nő, MIdge azonban egy jobbnak tűnő lehetőség miatt őt is könnyen és cinikusan lepattintja. Marilyn Maxwell játszott ezt a karaktert, aki fel is tudott mutatni némi szaftos szexisséget.  

Grace Midgenek: „Én drága vagyok. Rettenetesen drága. Nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy olcsón megkaphatsz.”Midge harmadik nője a férjezett, de még mégis fiatal, naiv és elkényeztetett szobrásznő, Palmer, aki az alvilági kapcsolatokkal rendelkező boksz manager, Harris felesége. Ő morálisan a hagyományos nő és a femme fatale között helyezkedik el, hiszen nem alapból romlott, aki bárkivel összeáll, de azért mégiscsak férjezett nőként kacsintgat másfelé. Ráadásul a pénzt és az ezzel járó kényelmes életformát ő is nagyon kedveli Gracehez hasonlóan, hiszen mi másért ment volna hozzá a nála sokkal idősebb és semmilyen szempontból sem vonzó jómódú boksz managarehez. De Palmernek is meg kell tanulnia, hogy nem körülötte forog a világ. Lola Albrightot kolléganőihez hasonlóan, ha nem is igazán emlékezetesen, de mégis jól játszott.

Mivel a Champion nem a bokszról szól és ennek megfelelően nem az a lényeg benne, hogy látványos bokszjelenetek adjon a nézőnek, hanem sokkal inkább a ringen kívül játszódik és azt mutatja be, hogy mindez milyen hatást gyakorol a szerelőkre. Ennek megfelelő Franz Planer operatőr Oscar-jelölést érdemlő fekete-fehér fényképezése is, ami a karakterek noiros tulajdonságait erősíti fel az árnyékok erőteljes használatával, különös tekintettel Kirk Douglas karakterére, az arcán megjelenő árnyékokkal, így (is) éreztetve az antihős sötét oldalát. Persze azért a végéről nem maradhat el a nagy, mindent eldöntő bokszmeccs, ami Planer munkájának (is) köszönhetően végtelenül atmoszférikus és fizikailag intenzív lett. Planerhez hasonlóan Oscar-díjra jelölték a film háttér zenéjét szerző Dimitri Tiomkint is, ami egyfajta átmenet a kor hagyományos nagyzenekari és a noirokban gyakran felhangzó, bujább jazzes zene között.

Mark Robson rendező filmjében arra koncentrált, hogy bemutassa a siker hatását egy olyan személyiségre, akinek előtte nem sok babér termett az életben, és akin folyamatosan csak keresztülléptek korábban. Az ilyen típusú filmekben nem véletlenül a bokszot használják, mint azt a területet, ahol az alulról jövő főszereplő egy rövid időre megtalálhatja azt, amire vágyott, hiszen ez egy brutális és romlott világ, hasonlóan az élethez, és mi más is lenne egy noir célja, mint hogy ezt bemutassa. A Body and Soul-al szemben a filmnek nincs erős társadalmi üzenete, inkább egyfajta karaktertanulmánynak fogható fel, valamint a Set-Up B filmekre jellemző izgalmát és feszességét sem éri el, azonban ennek ellenére számos erős összetevővel rendelkezik – nem véletlen a 6 Oscar-jelölés -, és köztük is a legerősebb a most elhunyt Kirk Douglas, akinek ez volt az első igazán kemény fickós szerepe, hogy aztán meg se álljon a Spartacusig.

Értékelés: 7,5/10

Midge és Grace egyik remek jelenete, amiben elárulja a nőnek, hogy már házas:

1:20-tól: Grace: "Hová mész?"

Midge: "Szórakozni. Egy hölggyel randizom. Tudod mi az "hölgy"? Ááá, Honnan is tudnád."