Time Goes By

A hamis áruló (The Counterfeit Traitor) 1962

2020. május 15. 16:59 - Time Goes By

the_counterfeit_traitor_poster.jpgA hamis áruló egy olyan, a második világháborúban játszódó kémfilm, ami témáit realisztikusan és modern megközelítésben mutatja be, köztük jó néhány olyat is, amit addig nem láthatott a közönség a hasonló műfajú filmekben. De a film legnagyobb meglepetése a korabeli nézők számára az ellenség, a nácik és általában véve az átlag németek naturális, realisztikus ábrázolása, amire addig nem nagyon volt példa amerikai filmek esetén. A hamis árulót európai helyszíneken és nemzetközi színész csapattal forgatták, aminek főszerepeiben William Holden, Lilli Palmer és Hugh Griffith látható. A megtörtént eseményeken alapuló történet pedig egy amerikai születésű svéd üzletember tevékenységét követi nyomon, aki a szövetségeseknek kémkedik Németországban, kihasználva üzleti tevékenységét és kapcsolatait.

Eric Erickson (William Holden) egy amerikai születésű, de házassága révén már svéd állampolgárságú olajjal kereskedő üzletember, aki mindkét háborús féllel üzleti kapcsolatban áll. Mivel Svédország semleges volt hivatalosan, ezért Erickson tevékenysége teljesen legális, azonban a szövetségesek mégis feketelistára teszik és náci  kollaboránsnak nevezik, ami mögött az a szándék húzódott, hogy zsarolással rávegyék arra, hogy nekik kémkedjen. Egy Collins (Hugh Griffith) nevű brit ügynök szervezi be a megzsarolt Ericksont, aki kényszerből igent mondd, annak érdekében, hogy lekerülhessen a listáról és vállalkozása ne menjen tönkre. A férfi nem túl nagy lelkesedéssel ugyan, de kénytelen elkezdeni munkáját, hogy információkat szolgáltasson a német olajiparról. Álcája érdekében elkezdi magát náci szimpatizánsként feltüntetni az ismerősei, üzlettársai előtt, amivel elveszti addigi barátait, házassága felbomlik. Kezdeti cinizmusa és negatív attitűdje azonban idővel megváltozik. A folyamat már akkor elkezdődik, amikor találkozik a németországi kém kapcsolatával, Frau Marianne Möllendorffal (Lilli Palmer), egy magasrangú német katonatiszt feleségével, aki önként, keresztényi lelkiismerete által vezérelve dolgozik a nácik ellen és vállalja a hatalmas rizikót, és akinek személyisége, moralitása nagy hatással van rá. De teljesen elkötelezetté akkor válik az ügy iránt, amikor személyesen is szemtanúja lesz egy nácik által végrehajtott akasztásnak. Tevékenysége során jó néhány németet is be kell szerveznie ahhoz, hogy feladatát teljesíthesse, amit ő nagyon hasonló módon old meg, mint ahogy vele is tették: megzsarolja őket…the_counterfeit_traitor_1.jpgA filmet George Seaton (pl. Csoda a 34. utcában 1947, Airport 1970 stb.) rendezte, aki teljesen más megközelítéssel állt ennek a második világháborús kémfilm elkészítéséhez, mint ahogy az addig szokás volt. A rendező elsődleges szempontja ugyanis a téma realista ábrázolása volt, ami meglehetősen furcsán és szokatlanul hatott a maga korában, amikor a kémfilmeket leginkább Hitchcock egyes, nem realisztikus filmjei, mint pl. az Észak-északnyugat 1959 jelentették. (Az első James Bond film ugyanebben az évben 1962-ben, A hamis áruló után pár hónappal jelent meg Sean Connery főszereplésével, ami szintén nem a realizmusáról ismert.) Függetlenül attól, hogy a produkció relatíve kis költségvetéssel rendelkezett, mégis eredeti európai helyszíneken forgattak, Svédországban, Németországban és Dániában egy csomó európai színésszel, ami tovább erősítette a film autentikus jellegét.

A forgatókönyvet Charles Grenzbach és George Seaton írták Alexander Klein nem-fikciós, azonos című regénye alapján. Bár a regény igaz történeten alapul, azonban a drámai hatás növelése érdekében a film készítői jó néhány nagyon hatásos és remekül megkomponált jelenetet szőttek bele. A szkriptre jellemző, hogy a szereplők nem beszélnek túl sokat, éppen annyit, amennyi kell a történet mozgatásához, a dialógusok azonban ennek ellenére jónak mondhatóak, hiszen számos remekül megfogalmazott, a témát, a mondanivalót és a szereplők motivációt, érzelmeit, gondolatait kiválóan átadó mondat hallható, míg a többi extra információt a főszereplő narrálásán keresztül ismerhetjük meg, miközben a történet egyre inkább beszippantja a nézőjét.

A forgatókönyv másik erőssége a karakterizálás, amiben mind a német, mind az angolszász karakterek valahol a szürke zónában mozognak. Eddig a közönség azt szokta meg az amerikai filmektől, hogy a németeket leginkább vagy idiótáknak, vagy erőszakos, primitív és brutális állatoknak, esetleg mindkettőnek ábrázolták, míg az angolszász karakterek a tiszta hősök, az önfeláldozó hazafiak és a civilizált, kulturált emberek. A hamis árulóban azonban azt láthatták, hogy a brit kémszolgálat (is) könyörtelenül és hideg érzéketlenséggel próbálja meg elérni célját, a nekik dolgozó kémek pedig korántsem azok a hősies és önfeláldozó lovagok, mint amilyennek eddig ábrázolták őket. A németek pedig ugyanolyan emberek, mint bárki más, akik leginkább azért dolgoznak a náciknak, mert máskülönben a saját és a családjuk élete is tönkremenne. Erickson ezek közül a németek közül zsarol meg és szervez be jó néhányat, akik aztán különböző módon reagálnak majd erre. Sőt, még a Gestapós német tiszt is nagyon emberi karakter ebben a filmben, ami persze nem jelenti azt, hogy a film mentegetni akarná azt, amit tesz.

Erickson beszervezése a film elején:A történet főszereplőjének karaktere nagyon távol áll az amerikai filmekben megszokott james bond-jellegű elbűvölő, hazafias, vagány és hősies kémtől, aki egyedül legyőzi az egész Gestapot, sőt, az egész náci Németországot. Eric Erickson karaktere ugyanis sokkal inkább egy extrém szituációba keveredett mindennapi ember, aki mindemellett egy pragmatikus és cinikus, amerikai gyökerű, de már svéd állampolgárságú olaj nagykereskedő, akinek mindig az üzlet az első. Már önmagában az, hogy lemondott az amerikai állampolgárságról a svédért cserébe, hogy szabadon kereskedhessen mindkét háborús féllel, jelzi azt, hogy Erickson számára a pénz és az üzlet mindennél fontosabb. Még a patriotizmusnál vagy akármilyen más jó ügynél is, amin még a vérzivataros háború sem változtat, sőt, a háborúban inkább csak egy, az üzlet számára még jobb körülményeket teremtő lehetőséget lát, amit meg is próbál kihasználni. Mindez remekül megalapozza Erickson gyakorlatias és kezdetben kissé hidegnek és távolságtartónak ható karakterét, amibe nem fér bele az olyan szentimentalizmus, mint bármilyen jellegű érzelmi elköteleződés hazája vagy akármilyen humanista ügy iránt. Mindez teljesen hidegen hagyja. Mindazonáltal távol áll tőle a fasisztaság, és általános értékítélete is jónak mondható, sőt, az is kiderül róla már az elején, hogy magában rossz véleménye van a nácikról, amit jól mutat az, hogy nagyon nehezére esik náciként viselkedni a barátai előtt. 

Aztán jön az ajánlat, amit nem utasíthat vissza. Ekkor a kissé összezavarodott férfi hirtelen egy olyan veszélyes helyzetben találja magát, amire még álmában sem gondolt, hogy valaha is találni fogja. A feladat végrehajtásához azonban nagyon jól jönnek majd azok a tulajdonságai, ami miatt feketelistára tették, amelyek között is első a gyakorlatiasság. A szükséges német informátorokat, akiket nagyrészt korábbi üzleti tevékenységéből ismert, és akiknek rálátásuk van a német olajiparra és kereskedelemre, azzal az aljasnak nevezhető módszerrel veszi rá az együttműködésre, amivel őt is rávették: zsarolással. Lesz olyan beszervezett német, aki később Ericksonhoz hasonlóan teljes elkötelezettséggel kémkedik majd a nácik ellen, lesz olyan, aki ezzel a háború utáni büntetlenségét és mentességét próbálja megszerezni, és lesz olyan, aki csak a kényszer hatására, félelemből működik együtt.the_counterfeit_5.jpgEric legfontosabb segítsége Marianne Möllendorf, egy mélyen vallásos nő, aki keresztény hite miatt küzd a nácik ellen. Teljesen meglepődik, amikor megtudja, hogy Eric csak azért csinálja mindezt, mert megzsarolták. Mariannet szinte sokkolja a férfi önző motivációja.

Eric: „Kíváncsi vagyok. Attól a pillanattól kezdve, hogy először találkoztunk, azon gondolkodom, hogy magát mivel tartják kézben. Mármint a szövetségesek. Nekem azt mondták, hogy elvesztem a bizniszemet, ha nem működök együtt.”

Marianne: „Oh, értem. Igen, nekem is van valamim, amit elveszíthetek. Ha nem segítek nekik, akkor elveszítem az önbecsülésemet. Ön soha nem ellenzett semmit pusztán amiatt, mert rossz? Erkölcsileg rossz?”

Marianne személyisége, gondolkodásmódja nagy hatással lesz Ericre, aki vonzódni is kezd a nőhöz, de a gyökeres fordulat akkor áll be nála, amikor szemtanúja lesz egy nácik által elkövetett bűncselekménynek, akik felakasztanak egy éppen ülősztrájkot folytató lengyel munkást az utcán. Ez az atrocitás megváltoztatja a hozzáállását és vele együtt az egyik általa beszervezett németét, Oldenburg báróét is, akit a szövetségesek, egész pontosan az oroszok fogságába esett fia életével zsarolt meg.

Gerhard von Oldenburg: „Különös…Olvashatsz több száz atrocitásról, hallhatsz ezerről, de csak egyet kell látni!”

A rendkívül kifejezően és hatásosan megkoreografált és fényképezett akasztás a film kulcsjelenete, ami a játékidő felénél látható. Zsenialitása abban áll, hogy távolról fényképezik, az eddig a pillanatig csak kényszerből tevékenykedő Eric és a báró szemszögéből, akik ekkor egy fenti iroda ablakából, azaz biztonságos távolságról nézik a jelenetet a közbeavatkozás esélye és szándéka nélkül. Olyan távolról, hogy az esemény annyira személytelenné válik, hogy még az áldozat és a hóhér arca ki sem vehető. Ennek kettős oka volt, egyrészről remekül bemutatta azt, hogy a nácik akárkit, akárhol büntetlenül megölhettek, másrészről pedig Eric és a báró így nem tudta csak egy áldozat felé kivetíteni érzelmeit, azt az egész rendszerre voltak „kénytelenek” megtenni, ami után a távolságtartásuk megtört, és innentől kezdve már szívvel-lélekkel, meggyőződésből teljesítik feladatukat.

Az akasztás jelenete:A film egyik érdekes és ezidáig amerikai kémfilmekben nem megjelenített témája a kémkedéssel járó személyes következmények és áldozatok. A megzsarolt Ericnek beszervezése utántól náci szimpatizánsként kell feltüntetnie magát családja, barátai és ismerősei előtt, ami rendkívül kényelmetlenül érinti, már csak azért is, mert a legközelebbi barátja egy zsidó származású férfi, Max, akinek a véleménye és barátsága rendkívül fontos számára. Olyannyira fontos, hogy Max barátságának elvesztését rosszabbul éli meg és mélyebben érinti, mint az, hogy felesége is elhagyja. Erickson azonban kénytelen bevállalni a náciszimpatizáns áruló szerepét, azért, hogy a nácikat legyőzhessék.

A zsidók megjelenítése már sokkal klisészerűbbnek tűnik a filmben, hogy aztán a vége mégis rácáfoljon erre. Bár ennek a legfőbb oka nem is annyira a beteg zsidó (akit egyébként az akkoriban még ismeretlen Klaus Kinski játszott), mintsem inkább az ellenőrzést végző német katona karakterében rejlik, amely jelenet célja megint csak az volt, hogy az átlagnémetet ne sztereotipikusan ábrázolja.   

A film két főszereplője, William Holden amerikai és Lilli Palmer német színésznő nagyszerűek voltak külön-külön is és párban is, kettejük kezdeti eltérő motivációja adja a film egyik legerősebb drámai kontrasztját. A főszereplőket jól egészítették ki az angol, német, dán, svéd mellékszereplők, kezdve mindjárt a nagyszerű alakítást nyújtó brit Hugh Griffithtel.the_counterfeit_traitor_3.jpgBár William Holden ekkor egy lépéssel talán már túl volt pályája csúcsán, ebben a filmben mégis karrierjének egyik legjobb alakítását nyújtotta. Nagyon érzékletesen bemutatta karaktare, Eric Erickson kezdeti cinizmusát, mindennel szembeni érzelmi és pszichés távolságtartását, majd pedig karaktere átalakulását, amely során a kezdetben a politikával távolságtartó férfi intellektuálisan és érzelmileg is nagyon is elköteleződik az ügy iránt, miközben személyes érzelmi drámákon is keresztülmegy. Lilli Palmer alakította a meggyőződéses antináci és a szövetségeseknek dolgozó német kémet, aki nem csak Eric legfontosabb segítsége, de egyben erkölcsi iránytűje és vonzalma tárgya is a történetben, aki hatalmas érzelmi, intellektuális és morális hatással lesz a férfire.

Hugh Griffith játszotta Collinst, a cinikus, könyörtelen és kissé akár excentrikusnak is nevezhető brit ügynököt, aki megzsarolja és beszervezi Ericet. Szinte fenyegetőnek ható mosollyal az arcán jól érzékelteti karaktere könyörtelenségét és azt, hogy bármilyen eszközt képes felhasználni a cél elérése érdekében. A színész számtalan híres filmben játszott általában mellékszerepeket, talán az 1959-es Ben-Hurból lehet a legismerősebb, ahol azt az Ilderim sejket alakította, akinek lovait Ben-Hur hajtja majd és amely szerepért Oscar-díjat nyert. Véleményem szerint A hamis áruló Collinsaként ezerszer jobb volt.

A filmben egyetlen karaktert éreztem erőltetettnek, mégpedig az egyik beszervezett német kém Hitlerjugendes fiát, amely karakter sokkal közelebb áll a megszokott sztereotipikus ábrázolásmódhoz, mint a realisztikushot. Bár lehet, hogy ennek leginkább csak a gyerekszínész irritálóan mesterkélt játéka volt az oka.the_counterfeit_traitor_4.jpgA hamis áruló háttérzenéjét Alfred Newman szerezte, ami a film nagy részében nem rossz, érzékeny és felkavaró, egy-két jelenetben azonban azt éreztem, hogy olyannyira túl sok és túl drámai, hogy zavaróvá vált számomra. Ráadásul felhangzik Wagner Valkűrök lovaglása is, aminél nem hiszem, hogy elcsépeltebb zeneválasztás létezhetne egy nácis film esetén. Bár az is igaz, hogy ez 1962-ben talán még nem volt annyira elcsépelt, mint manapság. A zenével ellentétben a fényképezés tetszett, különös tekintettel a már említett akasztásos jeleneté, ami Jean Bourgoin francia operatőr tehetségéről (is) árulkodik.  

Számomra rejtély, hogy miért nem lehet többet hallani George Seaton rendező filmjéről, miért olyan ismeretlen, amennyire sajnos az, én is csak valakinek az ajánlása miatt néztem meg, pedig ismerem és kedvelem William Holden pályafutását és játékát. A hamis áruló ugyanis nem csak karakterizálásában, valamint témáinak bemutatásában volt újszerű és modern - ami a mai napig is megállja a helyét -, de remekül kapta el a náci Németország mindennapjainak hangulatát is. A film alkotói, élen a rendezővel végül egy tucatsztoriból egy olyan modern, realiszikus és a maga korában egyedi filmet alkottak, számos kiválóan megkoreografált és kifejezően hatásos jelenettel, ami rendkívül hatékonyan adja át üzenetét. Talán egy kicsit szigorúbb vágás elkelt volna, mert a 2 óra 20 perces játékidőt a film második felében helyenként soknak éreztem, de ettől függetlenül A hamis áruló egy mindenki számára ajánlható, roppant érdekes és izgalmas kémfilm, egy egészen kiváló William Holdennel.  

Értékelés: 9/10

A film egyik jelenete, amiben a Marianne az egyik konspirációs találkozójukon azonnal szájon megcsókolja a meglepett Ericet, hogy találkozójukat randinak álcázza, arra az esetre, ha a férfit követték volna:

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr315697348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JcWh 2020.05.16. 00:35:33

Annyira örülök, hogy erről a filmről írtál, mert szerintem ez William Holden egész filmográfiájának legméltatlanabbul feledésbe merült filmje. A 60-as éveket Holden karrierjének mélypontjának tartják, de a Wild Bunch mellett ez a film is magasan kiemelkedik belőle.
Holden 1959-ben Hollywoodból Svájcba költözött és eldöntötte, hogy többet fog szerepelni USA-n kívül forgatott filmekben, hogy filmjein keresztül az amerikai közönség más világrészek helyzetébe, problémáiba is beleláthasson. Így született meg az Ázsiában forgatott The World of Suzie Wong és a The 7th Dawn, az Afrikában forgatott The Lion és Európában e film mellett a Paris - When It Sizzles (Audrey Hepburnnel). Ennek a filmnek a kicsivel gyengébb párjának a 64-es The 7th Dawn-t tartom, ami Malajzia kommunista felkelése alatt játszódik és ott is mindenféle érdekek és emberi kapcsolatok fonódnak és csapnak össze egymással. Az is megér egy megtekintést, ha ez a film tetszett.

Másrészt azért örülök ennek az írásnak, mert nemrég olvastam el Alexander Klein regényét. (Az író egyébként 1918-ban, Magyarországon született.) A regény nem volt túl erős történetvezetését, karaktereit vagy dialógusait tekintve, de George Seaton mestermunkát végzett és a film szerintem sokkal jobban sikerült. A regényben pluszban nagyon sok tényszerű adat szerepel arról, hogy Erickson tevékenységével hány hónappal sikerült lerövidíteni a háború végét vagy hogy a D-nap sikeréhez mennyiben járult hozzá információival. A Hitlerjugendes kisfiú a regényben is hasonlóan irritáló, de a filmre eléggé lecsökkentették a szerepét szerencsére.
A filmben nekem Holden és Griffith karaktere közötti csipkelődések tetszettek nagyon, továbbá Holden és Palmer megjátszott flörtölős-nevetgélős beszélgetése a partin, amik mind Seaton érdemei. A zseniális színészgárda mellett pedig még említést érdemel a gyönyörűen fényképezett Berlin, Hamburg, Stockholm és Koppenhága is a háttérben.
Számomra is óriási rejtély miért ilyen ismeretlen ez a film. Azt olvastam valahol, hogy abban a moziban, ahol bemutatták a filmet, megdöntötte a Psycho bemutató napi jegyeladási rekordját. Nyilván aztán összességében nem hozott annyi profitot a film.

Nagyon örülök, hogy a te tetszésedet is elnyerte a film. Holden filmográfiájában a kisebb/alulértékeltebb filmjei között még nagyon sok rejtett kincs lapul. Például a szintén Seaton által írt és rendezett Apartment for Peggy (1948), a The Proud and Profane (1956), de a már másik poszt alatt említett Executive Suite (1954) vagy a The Blue Knight (1973) is nagyon méltatlanul elfeledett filmjei, nem is beszélve a romantikus filmjeiről.
Köszönöm ezt a remekül megírt elemzést a filmről! Nagy boldogságot okoztál vele nekem (és remélem azért másnak is)! :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.16. 00:49:41

@JcWh: Talán azért olyan ismeretlen, mert Európában forgatták és az amcsik nem foglalkoztak vele annyira, nem reklámozták volna stb? Vagy túl realisztikus volt ez a film az akkori amerikai közönségnek. nem tudom, pedig Holden azért még a 60-as évek legelején elég népszerű színész volt ahhoz, hogy eladjon egy filmet. De köszi, hogy ajánlottad, mert tényleg nagyon jó film.
Az Executive Suite-ot és az Apartment for Peggyt láttam, mindegyik jó film, de azért nem annyira, mint A hamis áruló, pedig ismertebb Holden filmek, mint ez. Vagy legalábbis az Executive Suite ismertebb. De megnézem majd a többi általam eddig még nem látott Holden filmet is, és azt hiszem, hogy majd The 7th Dawn-nal kezdem. :)
Ja, Griffith és Holden közös jelenetei nagyon jók a cinikus és szarkasztikus beszólásaikkal, nekem is bejöttek.

JcWh 2020.05.16. 17:54:01

@Time Goes By: Igen, Holden neve még elég nézőcsalogató volt akkoriban (61-ben és 62-ben is TOP 15 money making star volt), de hozzá kell azt is tenni, hogy Svájcba való elköltözésével eléggé magára haragította Hollywood népét és úgy általában az amerikai közvéleményt, akik szerint Holden hátat fordított az őt szupersztárrá tevő filmgyárnak és csak az adók miatt költözött el onnan. Továbbá Holden A hamis áruló előtti mozija (Satan Never Sleeps) óriási bukás volt, amire kb. 10 éve nem volt példa a karrierjében. Ezek biztosan nem tettek jót a film promojának, bár az továbbra is rejtély, hogy mára miért nem lett felkapottabb.
Még pár Holden gyöngyszemet kiemelnék, amik szerintem a te ízlésednek megfelelnének. Egyrészt az említett Seaton filmet (The Proud and Profane (1956), aminek irreálisan alacsony a pontszáma az IMDb-n), ami egészen formabontó, kegyetlen és realisztikus romantikus-háborús dráma, remek karakterizálással (Holden ráadásul egy (belsőre) visszataszító alakot formál meg benne). Másrészt ajánlom a Carol Reed rendezte The Key-t (1958), aminek a fényképezése és hangulata elég sötét(-noiros), valamint az I Wanted Wings-t 1941-ből, ami talán a legnoirosabb nem noirja Holdennek, a flashbackes történetmeséléssel és a femme fatale jellegű karaktert játszó Veronica Lake-kel. Az első két filmet csak Holden szenzációs alakítása miatt is ajánlom. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.16. 18:05:31

Köszi az ajánlásokat, amit meg tudok szerezni, azt megnézem, sajna a Proud and profane nincs fenn PBn, már néztem. :) The key már régóta meg van, és mindig meg akartam nézni, Carol Reed noirjait általában kedvelem és Trevor Howard-t is, csak mindig visszatartott az, hogy Sophia Loren is benne van. :) De akkor leküzdöm Loren iránti ellenszenvemet.
Van egy olyan érzésem, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz összeállítani a top10 William Holden film listát. :)

JcWh 2020.05.16. 19:24:39

@Time Goes By: A Proud and Profane online elérhető az ok.ru-n, mondjuk elég gyatra minőségben. Nekem megvan dvdrip-ben, bármikor szívesen átküldöm, ha dobsz a mail-emre egy levelet.
Nem olyan rossz Sophia Loren a Key-ben, egészen jó a kémiája Holdennel, meg nem is jut olyan nagy szerephez, mert Holden dominálja a játékidő nagy részét.
Én már többször is végignéztem Bill Holden összes filmjét és még mindig nem tudnék egy biztos top10-et összedobni. Viszont ha jól sejtem az első hely már biztosan foglalt nálad a Sunsettel. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.16. 19:31:26

@JcWh: A Sunset Blvd helye fix :) meg még + 5 film tuti top10-es bár a sorrenden még gondolkodom. De a maradék 4 helyre viszont lehet, hogy több jelentkező lesz, mint gondoltam. :)
(Megnézem a Proud and Profane-r az ok.run, kösz az infót)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.19. 14:14:20

@JcWh: Az elmúlt napokban megnéztem jó néhány olyan Holden filmet, amit eddig nem láttam. Volt lettő olyan, ami tetszett, a legtöbbje a vígjátékok közül került ki, pl. a Dear Ruth, lightos korabeli vígjáték, amibn nagyon tetszett az apa karaktere, a legjobb dumákat is ő kapta.
Újranéztem az Apartmant for Peggyt, amit nagyon régen láttam, és akkor is tetszett, de most még jobban megfogott, nagyon bájos, bár ebben inkább Edmund Gwenn tetszett a legjobban, Holden kicsit háttérbe szorul.

Az S.O.B., az utolsó filmje felemás hatást tett rám. Álatalában szeretem a hollywoodról szóló szatírákat, és ebben is voltak remek karakterek, pillanatok, de összességében túl infantilis volt.

Viszont voltak, amelyek nem tetszettek, és érdekes módon eztek főleg a háborús filmjei voltak.
Ilyen a 7th dawn. Mindjárt az elején szíven ütött szegény republikánus Holdent vörös csillagos fejfedőben látni, de maga a történet se egy igazán jó sztori, nem is beszélve a politikai üzenetéről, túl komcsi barát volt.
Aztán egy háborús film a Devil's Brigade, a Piszkos 12 klón, ami tudom, hogy nem annak a klónja, de mégis annak tűnik, és alapjában véve nem túl jó. Ugyanez a nem telejsen rossz, de átlagos, illetve kissé unalmas kategória a Bridges at Toko-ri.
A legrosszabb a JOhn Waynes polgárháborús Horse Soldiers volt, amiegy kb 3 pontos film. Az egész úgy ahogy volt, nevetséges. Általában tartózkodni szoktam a John Wyne filmeketől, és nem véletlenül. :)

Eddig összességében egyedül az Appartment for Peggy kuszálta kicsit össze a fejben már lassan összeállt top10 Holden listámat. Az utolsó 1-2 helyen gondolkodom, hogy olyan filmeket tegyek be, ami fontosak voltak a karrierjáben, de mára már kissé elöregedtek, vagy inkább olyat, amit ma is jónak érezhet egy modern néző, még ha meg se közelítik az előzőek bemutatásakor aratott sikerét és jelentőségét.

JcWh 2020.05.19. 20:37:46

@Time Goes By: A Dear Ruth szerintem fantasztikus film, minden egyes színész annyira jó benne, de érdekes módon nekem a folytatás, a Dear Wife jobban tetszett, mert ott Holden karaktere kap egy kis drámai oldalt is és nem csak szépfiúsan bohóckodik. Az Apartment for Peggy Holdennek inkább mentőövként szolgált, mivel a háborús szolgálat miatt kimaradt öt év után egyszerűen nem kapott normális szerepeket. Az 1947-50 közötti korszakból még a Rachel and the Stranger méltó említésre Loretta Younggal és Robert Mitchummal, illetve nekem a Miss Grant Takes Richmond is nagyon tetszett Lucille Ball-lal. :) (És guilty pleasure a Father Is a Bachelor, ahol Holden blackface-ben is látható, árva gyerekeket ajnároz és többször dalra is fakad :D )

Az S.O.B. egy nagyon furcsa film, szerencsére Holden a legnormálisabb benne, de nekem sem a kedvencem. Viszont ha már 80-as évek, akkor sokkal inkább a The Earthling-et ajánlanám, ami nálam gyakran bekúszik a Top10-embe. Itt vigyázz mert ennek a filmnek van US és International változata is és szigorúan a US Cut-ot érdemes megnézni.

A 7th Dawn elején Holden fejfedőjével kapcsolatban kicsit komplexebb a kép. A sapkán az 1945-ig fennálló Malayan Peoples' Anti-Japanese Army három csillaga látható, amiben a Maláj Kommunista Párt, a brit gyarmati erők és egyéb japán ellenes erők is benne voltak, céljuk a japánok kiűzése volt. (A haderő vezetőjét, Chin Penget (akiről Ng-t mintázták a filmben) a britek ki is tüntették a háború végén, majd amikor ellenük fordult, akkor visszavonták azt.) A három csillag meg Malajzia három etnikumára: a malájra, a kínaira és az indiaira utal. Érdekes, de a film során egyszer sem említik Ng kommunista beállítottságát, pedig tökre egyértelmű, de tény, hogy pl. a britek elég fafejűeknek vannak ábrázolva. A film fő üzenete szerintem az ideológiák és az emberi kapcsolatok összeegyeztethetőségéről akart volna szólni, amit nem tudott igazán kibontani.

A Devil's Brigade-t én sem szeretem igazán és Holden is olyan nyúzott benne, látszódik rajta hogy éppen elég rossz passzban volt. A Bridges at Toko-ri sem izgalmas film, de Holden játéka pazar egyes jelenetekben és Grace Kellyvel csodás párost alkotnak.
Ha háborús film, akkor Kertész Mihály rendezte Force of Arms is ajánlott, ami egy romantikus-háborús keverék, én azért szeretem, mert Nancy Olsonnal nagyon jó volt a kémiája Billnek.
Ja, John Wayne-t én sem csípem annyira, de nekem elmegy a Horse Soldiers Holden és a filmzene miatt. Holden westernjeiből nekem a Wild Rovers a kedvencem, de természetesen a Wild Bunch és még az eléggé alulértékelt, feminista western, az Arizona érdemel említést.

Kissé félve kérdezem, hogy például Holden romantikus drámáiból mennyit láttál és hogy egyáltalán lehet-e esélyük? :) Nekem a Picnic a kedvencem (ami szexszimbólummá tette Holdent), de szerintem Clint Eastwood 73-as Breezy-je a legtartalmasabb mondanivalóját tekintve. És akkor ott van a tabudöntögető, Otto Preminger rendezte The Moon Is Blue és a blockbuster Love Is a Many-Splendored Thing és a The World of Suzie Wong is. És nem hagyható ki a 6 Oscar-díjra jelölt Our Town sem.
Illetve van még két film, amik nem feltétlenül kiemelkedő darabok, de Holden alakítása mindkettőben nagyon-nagyon jó, ez a Boots Malone és a Forever Female.

Van pár film amik köztudottan fontosak voltak a karrierjében (Golden Boy, Sunset Blvd., Stalag 17, Bridge on the River Kwai, Wild Bunch, Network), de én mindenképpen idevenném a Picnic-et is említett jelentősége miatt, illetve a Blue Knight-ot is, ami a Towering Inferno-hoz segítette, ami meg a Network-höz. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.19. 21:03:15

@JcWh: A The Moon is Blue-t és a Breezyt ismerem. Az első nagyon jó, imádom, bár inkább van színmű jellege, semmint film, de aszínészek nagyon jók, meg a karakterek is. David Nivent is csípem, ő olyan elegáns színész volt mindig is. És nagyon jó dumák vannak benne. Ez a film egyike a top10-es dilemmáimnak az Apartmant for Peggyvel versenyik a bekerülésre. :)
A breezy nekem nem jött be. Ez a kapuzárási pánokos faszi a friss husival, meg az apafóbiás csak, ráadásul azzal az idióta hippi tempóval...ez nem az én filmem volt. :) Meg is lepődtem, amikor láttam, hogy Clint Eastwood rendezte.

A Golden Boy az egyik olyan film, amiről beszéltem, hogy fontos, de nem vagyok benne biztos, hogy befér a 10-be. A picnicet még nem láttam, meg a Blue Knightot sem, de ez utóbbi tévésorozat, nem? Nézem amúgy folyamatosan a Holden filmeket. Van jó pár olyan, ami meglepetésemre a Youtubeon fenn van, PB-n meg nincs, ezek jellemzően a nagy világban forgatott filmjei. Na szóval dolgozom William Holden projecten, csak idő kérdése...:)

JcWh 2020.05.19. 21:40:08

@Time Goes By: Én az Apartment for Peggy-t jobban szeretem, de a The Moon Is Blue-nak egyértelműen nagyobb jelentősége van a filmtörténelemben és Holden karrierjében is, mivel ezen a filmen keresett először igazán nagy gázsit és ezáltal egyre nagyobb ereje lett a filmstúdiókkal szemben. Én sem tudnám nagyon eldönteni melyik kerüljön előbbre. A Golden Boy nagyon közel áll hozzám, de ha objektíven kéne dönteni, akkor valóban kissé rezegne a léc.

A Blue Knight-ot eredetileg négy 45 perces részben vetítették anno a tévében és az egyik első minisorozatnak tartják, de ma már inkább TV-filmként beszélnek róla. A nemrég megjelent kiadásban két másfél órás részre vágták, így nem igazán lehet sorozatként nézni. Szerintem kihagyhatatlan a Blue Knight és nem csak Holden Emmy-díjas játéka miatt (ami vetekszik a Network-beli alakításával). Könnyen elérhető is, pl. a rarbg-n.
A Picnic-et se hagyd ki, mert Holden olyan szerepben egyszer sem játszott máshol (BAFTA jelölést is kapott azt hiszem), és a táncjelenetet Kim Novak-kal a filmtörténelem egyik legszexibbikének tartják, ahol senki sem vetkőzik le. Habár úgy sejtem, hogy nem igazán lesz kedvedre való film, de akkor is alap Holden film. :)

JcWh 2020.05.20. 08:30:34

@Time Goes By: Jaj, hát kihagytam a legfontosabb infót a Picnic-kel kapcsolatban, ami ösztönözhet a megtekintésére...Holden karaktere egyszer megemlíti Humphrey Bogart nevét. :D

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.22. 12:00:15

@JcWh: Megnéztem megint párat. A picnic valóban nem rossz karakter tanulmány, és a Humphrey Bogartos fricska is jó volt, főleg figyelembe véve, hogy rühellték egymást, amire az egy évvel korábbi Sabrina rátett egy jó nagy lapáttal. :) Ami ennél jobban tetszett, az a Suzie Wong világa, ami előlépett egy újabb top10-es jelöltnek, de akkor vagy a golden boy marad le, vagy egy vígjátéka, amelyek közül eddig a Apartment for Peggy állt nyerőre.
A Dear wife már nem annyira jött nekem be, mint a Dear Ruth, ez utóbbi tökéletes a maga bolondosan könnyed vígjáték kategóriájában, míg a Wife mintha már maga se tudné eldönteni, hogy mi is akar lenni, és korántsem volt olyan vicces, a szövegminősége sztm jóval gyengébb.
Az I wanted wings tetszett, a jobb korai filmjei közé tartozik, de azért nem annyira, hogy jelölt lehessen.

Igazából a toplista két utolsó helyén megy a dilemma, illetve attól függ, hogy a Stalagot hányadiknak teszem be. Ez midnenképpen fenn lesz, hiszen OScar-díj, meg billy Wilder, de azért egyes karakterek miatt kicsit öregnek is érzem. Na szóval 8 film bár biztos a top10-ben. Szerintem simán felsorolod fejből melyik az a nyolc, max a sorrend lenne különböző.:)

JcWh 2020.05.22. 21:00:29

@Time Goes By: Nekem a Picnic volt a meghatározóbb filmélmény, főleg amiatt, amikor a romantikus-andalító táncjelenet után Rosalind Russell begőzöl és letépi Billről az inget. :) A Suzie Wong-ot is nagyon szeretem, de az elég rutin meló volt Holdennek, a Picnic-beli karaktere sokkal nagyobb kihívás volt. Igen, a Dear Ruth jobb mint a Wife, csak az utóbbiban Bill karaktere sokkal összetettebb és a játéka is ehhez mérten érdekesebb volt számomra.

Most én is megpróbáltam összeszedni a gondolataimat a Top10-emről és arra jutottam, hogy 15 olyan film is van, ami simán bekerülhetne. Nagyon nehéz összeegyeztetni azt, hogy melyikek a ténylegesen jó filmek, melyikek azok a filmek, ahol Holden igazán jó alakítást nyújtott és melyikek amik nagy hatással voltak a karrierjére.
Nálam a Golden Boy egyre biztosabb top10-es, mert amellett hogy elsőre igazán kiemelkedő volt Holden alakítása, a filmnek kardinális hatása volt a karrierjére és a háttérsztorik is nagyon érdekesek (pl. Barbara Stanwyck kiállása Holden mellett, akit le akartak cserélni és Holden 40 évvel később az Oscar-gálán megható köszönetet mondott Stanwycknek ezért, illetve Holden beceneve a "Golden Holden" is innen jött, stb.). Szerintem a posztodba is több és érdekesebb anyaggal szolgálna a Golden Boy, mint pl. az Apartment for Peggy, ami talán jobb film, de az nem is nagyon az ő filmje, egyértelműen harmadhegedűs szerepben volt ott. Nem tudom mennyire szempont nálad az, hogy Holden színészi kvalitásainak sokszínűségére is rámutass a listával, akkor talán a Golden Boy és a Picnic erősebb versenyzők lehetnek. Nálam jelenleg az utolsó 2-3 helyre 8 film is esélyes, így elég bonyolult a dolgom. :)

Már szerintem nincs olyan általad nem látott film, ami esélyes lehetne (kivéve a Blue Knightot, ami nálam top10 esélyesek között van), de még ajánlom a Toward the Unknown-t, amit Holden saját filmgyártó vállalata finanszírozott és érdekes betekintést nyújt az űrkutatás 50-es évekbeli helyzetébe. A Satan Never Sleeps is megér egy próbát, ami közel sem a legerősebb film, de Holden abban katolikus papként is megcsillogtathatta tehetségét. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.22. 22:05:55

"Nagyon nehéz összeegyeztetni azt, hogy melyikek a ténylegesen jó filmek, melyikek azok a filmek, ahol Holden igazán jó alakítást nyújtott és melyikek amik nagy hatással voltak a karrierjére."

Na igen, ezek azok az okok, ami miatt roppant nehéz bárkinek a top10-t összeállítani.
De hallgatok a William Holden szakértőre, lesz Golden boy. :), úgyhogy már csak egy hely kiadó. A Blue Knightot még megnézem, de mivel az eredetileg tévésorozat, azt nem hiszem hogy figyelembe veszem.

JcWh 2020.05.23. 00:55:40

@Time Goes By: A Golden Boy-yal nem lehet nagyon félrelőni, anélkül William Holden sem lett volna. :)
A Blue Knight volt hivatalosan az utolsó Holden élményem és nagyon bennem maradt, azért hajtogatom egyfolytában, de igazad van, úgy fair a filmjeivel szemben, ha nem veszed figyelembe. Viszont a véleményedre azért kíváncsi leszek. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.27. 17:51:09

@JcWh: Időközben még megnéztem pár Holden-filmet, a paposat :) nem volt rossz, bár az oldalt váltó kínai komcsi karaktere azért elég gáz volt több szempontból is. (Ja, a Rachel and the Strangert már régebben is láttam, még akkor néztem meg, amikor Robert Mitchum top10-n ügyködtem, de ahogy arra se, úgy ide se fér fel). Régebben láttam a nagy filmjeivel egyidőben a The Country Girlt is Grace Kellyvel, az sem volt rossz, de ez is az a típusú színműből írt film, amit negyon minimálisan sikerült csak filmszerűvé tenni.
És azt hiszem megtaláltam az egyetlen fennmaradó helyre a jelöltet: The Key. Ugye, ahogy lenni szokott. A kincs már réges régen a kezünkben volt, csak nem tudtunk róla, és ezért egy csomó, ha nem is felesleges, mert élveztem Holden életművét, de mégis csak extra kört kell futni. :)

JcWh 2020.05.27. 20:26:50

@Time Goes By: A Satan Never Sleeps nem véletlenül lett óriási bukás, de nekem a Holden-Nuyen-Webb hármasa annyira tetszik, ahogy Nuyen szerelmével kergeti Holdent és Webb mindig félreérti a szitut. :) A film többi része valóban nem igazán jó...Leo McCarey annyira utálta forgatni a filmet, hogy ott is hagyta az egészet a forgatás lezárulta előtt pár nappal és a segédrendezőnek kellett befejeznie. :D
A Rachel and the Stranger-rel kapcsolatban még annyit, hogy nemrég adták ki Blu ray-en az eredeti hosszában, ami 15 perccel hosszabb a jelenleg elérhető változatnál. Ha esetleg egy Loretta Young top10-hez érsz majd a jövőben, akkor érdemes lesz újranézni.
Megleptél egy kicsit a The Key-yel, mert annyira kiemelted a Loren iránti ellenszenvedet, de ezek szerint nem tudta elrontani a filmélményt. :) Egyébként nagyon jó választás a top10-be, sok más Holden-film mellett ez is nagyon alulértékelt és elfeledett alkotás.
Holden életműve szerintem az egyik legdiverzebb a Hollywoodi legendák körében, annyira sokféle szerepben és mindenféle műfajú filmben játszott, még a legjelentéktelenebb (tűnő) filmjeiben is tud meglepetést okozni. Remélem a Top10-ből épphogy kicsúszott filmekről is lesz említés a cikkedben, arra talán még kíváncsibb vagyok. :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.05.27. 20:40:50

@JcWh: "az egyik legdiverzebb a Hollywoodi legendák körében"
ez abszolút így van, de azért szerencséje is volt, mert egy generációval fiatalabb, vagy legalábbis 15-20 évvel fiatalabb, mint a többi aranykorbeli sztár, így jóval tovább élt a stúdiórendszer felbontása után, mint pl. Bogart. Az ő fimjei is az 50-es évektől elkezdtek változatosabbak lenni, ki tudja hova jutott volna ilyen szempontból, ha nem hal meg olyan korán.
Igen, a The Key esetében legyőztem az előítéletemet, és Loren is más volt, mint általában a filmjeiben (szerencsére), de azért még így is ő volt a leggynegébb a Holden-Trevor-Loren hármasból. Most megnéztem az IMDB, és basszus csak 6,7 pontot kapott ez a film, ami tényleg irreálisan alacsony, főleg ha figyelembe vesszül, hogy ennél jóval gyengébb régi filmek is mimimum 7 pontosak, még Holden filmjei esetén is. Még a Horse Soldier is 7,2 :D Na az mondjuk kb. 4 a valóságban. Az IMDB szerint a the Key a 32. legjobb Holden film, a másik majdnem jelöltem a Moon is Blue meg ugyanennyi ponttal a 31. Milyen idióták pontoznak az IMDB-n?
A Holden Top10-én sajna túl sok helyet nem fogok tudni szánni a kimaradóknak, mert a toplistás posztoknál midig alig marad helyem, ami ugye limitált egy-egy blog.hun, de a toplista után sem fogom elfelejteni, idővel sorra kerül majd még utána is Holden film, meg még előtte is egy, kettő. De ez lesz a következő toplista.

JcWh 2020.05.27. 21:20:34

@Time Goes By: Valóban Bogart is kezdett kimozdulni megszokott karaktereiből az 50-es évekre és nekem azok is a kedvenc alakításaim tőle, főleg az In a Lonely Place-ben és a Deadline - U.S.A.-ben nyújtottak. :)
Ja, elég elszomorító néhány film pontja az IMDb-n, de éppen ezért sokszor nem szoktam bedőlni neki és a filmválasztásnál sokkal inkább a saját tapasztalataimra hagyatkozom az adott rendezővel vagy színészekkel kapcsolatban.
Kíváncsi leszek, milyen Holden filmek kerülnek még terítékre nálad. A kimaradókat pedig majd a kommentszekcióban megtárgyaljuk. :)