Roman Polanski rendezte ezt a 11 Oscar-díjra jelölt neo-noirt, ami a klasszikus noirok magándetektíves vonalának folytatása. A film hatalmas kritikai sikert aratott, és a mai napig a legjobb neo-noirként tartják számon, hiszen az AFI 2007-es legjobb filmek listájának 21. helyén áll. Mindemellett második a legjobb a mystery filmek között,  villan karaktere, Noah Cross pedig a 16. „legjobb” gazfickó, a „Forget it Jake, it’s Chinatown” pedig a 7. legjobb a filmidézetek listáján. A film nemcsak elemeiben, hangulatában, témáiban és karaktereiben követi a klasszikus noirokat, azon belül is leginkább A máltai sólymot, ami nélkül valószínűleg ez a film sem készült volna el, hanem mert villan karakterét a nagy előd rendezője, John Huston játssza. Jelenléte nem csak filmtörténeti szempontból érdekes, hanem nyilvánvalóan hatással volt a Chinatown rendezőjére, Polanskira is.

Mivel ma ünnepli a blog az egy éves születésnapját – na meg mert most egyszerűen nem jut eszembe újabb Humphrey Bogartos toplista -, ezért úgy döntöttem, hogy rendhagyó posztként a saját kedvenc filmjeim listáját állítom össze, ami talán a világ legnehezebben megszerkeszthető toplistája. Nemcsak a listán lévő filmek sorrendjét nehéz eldönteni, de valójában azt is, hogy melyik kedvenc filmem a 8. és melyik a 25. Mindemellett próbáltam nem csak noirokkal megtölteni a listát, pedig nagyon ráállt a kezem, szóval több műfajból igyekeztem a kedvenceket összeválogatni. Ezek nyilvánvalóan változnak idővel, és a kedvtől, hangulattól függően is, de ebben a pillanatban 2015 augusztus közepén az alábbi tíz filmet nevezem ki a kedvencemnek:

Ez az 1932-es realisztikus látványú Pre-Code krimi melodráma három nő életét követi nyomon 1919-től 1932-ig. Mindemellett arról is nevezetes, hogy ebben a filmben látható Humphrey Bogart élete első rossz fiús mellékszerepében, amiben aztán benne is ragadt még vagy kilenc évig. A film magyar címe megint csak (finoman fogalmazva) nem túl szerencsés, hiszen szó szerinti fordításnak (Hárman egy gyufáról) nagy jelentősége van a filmben, ami egy olyan babonaságot jelent, ami szerint ha hárman gyújtanak rá egy szál gyufáról, akkor az az illető, aki harmadikként használta, hamarosan meghal.

Ez az 1950-es film noir a műfaj egyik ikonikus és meghatározó filmjének, a Double Indemnity által vágott ösvényen halad, és felfogható a nagy előd tompított, romantikusabb verziójának is. A film egy olyan családos férfiról szól, akit elcsábít egy hátsó szándékokkal és titkos tervvel rendelkező rejtélyes nő.

9 Oscar-díjra jelölték ezt a brit-amerikai drámát, aminek napjaink legjobb színésznői (Meryl Streep, Nicole Kidman, Julianne Moore) a főszereplői, kiegészítve pár remek férfi mellékszereplővel (Ed Harris, Jeff Daniels). Az Órák három nő életének egy-egy napját mutatja be különböző korban, akik között az összekötő kapocs Virginia Wolf Mrs. Dalloway c. regénye. Mindhárom nő boldogtalan, és küszködik a depresszióval, vágyaikkal és az őket körülvevő társadalmi környezettel.

Most és mindörökké volt az 1953-as év legnagyobb sikere, ami 8 Oscar-díjat meg tudott nyerni a 13 jelöléséből. A film hatalmas népszerűségében nagyon nagy szerepet játszott all star színészcsapata, Burt Lancester, Frank Sinatra, Mongomery Clift, Deborah Kerr, Donna Reed. A Most és mindörökké Pearl Harborban, Hawaii szigetén játszódik, és néhány katona megpróbáltatásait és magánéletét követi nyomon közvetlenül a japán támadás előtt. Ez a film alapvetően olyan emberekről szól, akik szerelemre és boldogságra vágynak, azonban mindannyian rendelkeznek egy olyan mentális és érzelmi múlttal, sérülékenységgel, ami miatt ezt nem tudják megvalósítani.

Humphrey Bogart, Hollywood legnagyobb sztárja, nem csak filmjeiről, játékáról, de az alkohol iránti örök és megbonthatatlan barátságáról is híres volt. A pia legalább annyira meghatározó része volt életének, mint a Casablanca, a ballonkabát, a Fedora kalap és a cigi a karrierjében. Az első részben eljutottunk harmadik házasságáig, a '40-es évek közepéig, ahonnan most folytatódik hol vicces, hol szomorú, de mindenképpen szórakoztató kapcsolata az alkohollal.

Humphrey Bogart, Hollywood legnagyobb sztárja, nem csak filmjeiről, játékáról, de az alkohol iránti örök és megbonthatatlan barátságáról is híres volt. A pia legalább annyira meghatározó része volt életének, mint a Casablanca, a ballonkabát, Fedora kalap és a cigi a karrierjében. Számtalan vicces és kevésbé vicces, vagy akár félelmetes, de mégiscsak remek ivós sztori kapcsolódik hozzá, amelyek nagy mértékben befolyásolták életét és karrierjét, olyannyira, hogy az alkoholizálás már fiatalkorától személyiségének része volt.

Christopher Nolan rendezte ezt a két Oscar-díjra (forgatókönyv, vágás) jelölt neo-noir pszichológiai thrillert, amely leginkább a nem lineáris struktúrájáról híres. Kult filmmé válásához mindez persze nem lett volna elég, ahhoz kellettek a film témái és Guy Pearce kiváló játéka is. A Memento az emlékezet, a gyász és az önbecsapás remek tanulmánya, amely teljesen megérdemelten vált kult filmmé.

Steve Sekely (Székely István), a Hyppolit a lakáj 1931-es klasszikus magyar film rendezője Amerikába emigrálása után rendezett pár B moviet, amelyek közül a legjobb ez az 1948-as low budget film noir, amit Angliában a The Scar címmel mutattak be. A történet egy maffia elől menekülő férfiról szól, aki megöl valakit azért, hogy felvegye annak személyazonosságát, azonban a sors fintora miatt így sem kerülheti el a sorsát.

Clark Gable (1901-1960), „Hollywood királya” a filmtörténelem egyik legtöbb bevételét termelő színésze volt, akinek fénykorában, a ’30-as évek második felében készült majd’ minden egyes filmje bevételi csúcsokat döngetett. 16 filmje vált megjelenésekor az adott év legnagyobb anyagi sikerévé Hollywoodban. Gable, akit pályafutása során háromszor jelöltek Oscar-díjra a legjobb férfi főszereplő kategóriájában (It Happened One Night 1934, Mutiny on the Bounty 1935 és Elfújta a szél 1939, amelyek közül az elsőért meg is nyerte), jelenleg az AFI legnagyobb hollywoodi férfi sztárok listájának hetedik helyén áll. Három évtizedes pályafutása során több, mint 60 film főszereplője volt.

Time Goes By Humphrey Bogartról és filmjeiről íródott posztjainak link gyűjteménye.

Ezt a noir elemekkel is rendelkező romantikus háborús kalandfilmet nem véletlenül nevezik a Casablanca kistestvérének. A Casablanca és Bogart nagy sikere után a Warner Bros. filmstúdió ki akarta használni a helyzetet, és csináltak még egy "Casablancás" filmet és „Rickes” karaktert Bogartnak, így nem véletlen, hogy első ránézésre egyfajta Casablanca "folytatásnak" tűnik, ezért aztán mindig is a nagy előd árnyékában maradt. Azonban amikor az ember közelebbről is megnézi, akkor már szembetűnőbbek a különbségek, és arra jut a néző, hogy ez a film is megérdemelné 'saját jogán' a klasszikus jelzőt. Mindazonáltal a To Have and Have Not a filmtörténelembe azzal írta be magát nagyon vastagon, hogy főszereplője, a 44 éves Humphrey Bogart forgatás közben szerelmes lett filmbeli partnerébe és egyben jövőbeli negyedik feleségébe, az akkor 19 éves Lauren Bacallba, és a későbbiekben Hollywood egyik leghíresebb ikonikus házaspárát alkották egészen Humphrey Bogart 1957-ben bekövetkezett haláláig, miközben két gyerekük született.

Az Észak-északnyugat egy kém thriller és vígjáték film, amiben Hitchcock inkább a kellemes és könnyedebb szórakoztatásra, semmint a félelemre épített. Aki Psycho vagy Rope jellegű hátborzongatásra vágyik, lehet, hogy csalódik, ugyanakkor a rendező egyik legelismertebb és legnagyobb sikerű filmjeként tartják számon, és amelyet három (nem a fő) kategóriákban jelöltek Oscar-díjra. Az Észak-északnyugat az AFI legjobb filmek listájának 40. helyén, a legjobb mystery filmek között pedig a 7. helyen áll, ami egyben felfogható Hitchcok James Bond filmjeként is.

Steven Spielberg két Oscar-díjra (zene és effect) jelölt sci-fije – némi neo-noiros beütéssel -egy disztópikus környezetben játszódó nagyon ambiciózus mese egy gyerekszerű robotról, akit arra programoztak be, hogy szeressen. Az A.I. eredetileg Stanley Kubrick projectje volt, aki azonban halála előtt átadta Spielbergnek a lehetőséget. A filmen végig érződik a két teljesen eltérő stílusú rendező hatása, ami kétségtelenül érdekessé és különlegessé teszi ezt a jövőben játszódó elgondolkodtató és szentimentális történetet.

John Farrow rendezte ezt a film noirt, ami a későbbiekben az 1987-es Kevin Costner-féle No Way Out és az 1993-as Out of Time (Denzel Washingtonnal a főszerepben ) alapjául szolgált, azonban mindegyik a The Big Clock lebutított verziója volt csak, annak társadalmi üzenete és klausztrofóbiás hatása nélkül. A film fő társadalmi üzenete, hogy minden egyes perc elvesztegetett idő egy ember életében, amit egy nagyvállalatnál tölt.

Ezt az 1997-es neo-noir krimit Quentin Tarantino rendezte, amire talán kevésbé jellemzőek a Tarantinos rendezői fogások, azonban sokkal komplexebb a története és összetettebbek a karakterek, mint a legtöbb filmjében. Ugyanakkor itt is látható, hogy sokszor mennyire szokatlanul – de nagyon jó érzékkel – választ színészeket. Bár itt is van éppen elég nagy név, mint Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Bridget Fonda vagy Michael Keaton, a két főszereplő Pamela Grier és Robert Forster inkább a ’70-es évek B mozijainak vagy tévé filmjeinek voltak a karakterszínészei.

Billy Wilder írta és rendezte ezt a hidegháború korszakában készült és játszódó komédiát, amelyben egyrészről az 1939-es Ninotchka c. antikommunista politikai szatíra nyomdokaiban jár, másrészről attól eltérően nemcsak a kommunista, de a kapitalista rendszert is kifigurázza. A film arról is híres, hogy ez volt James Cagney utolsó főszerepe, ami után vissza is vonult, és csak jó húsz évvel később láthattuk viszont egy kisebb szerepben a Regtime c. filmben.

Friedrich Christian Anton „Fritz” Lang (1890-1976) osztrák, német, amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer, akit a British Film Institute méltán nevezett a „Master of Darkness”-nek, azaz a Sötétség Urának, hiszen ő volt a német expresszionizmus legnagyobb alakja, amiből aztán Hollywoodban kinőtt egy új műfaj, a film noir, amely az ő munkássága nélkül lehet, hogy nem létezett volna, vagy nem a megvalósult formában.

Robert de Niro rendezte ezt a kevésbé ismert gengszter drámát, ami a ’60-es évek viharos változásai közepette játszódik, és egy olasz-amerikai fiú férfivá válását követi nyomon. A film főszereplője két apafigura, az édesapa és a helyi gengszterfőnök között őrlődik, akik mindketten azt szeretnék, ha a fiú az ő életfilozófiájukat tenné magáévá, miközben a maguk módján mindketten jót akarnak neki.