Ez a 2011-es független amerikai dráma egy 36 órás periódust mutat be egy meg nem nevezett  wall street-i befektetési cég működésén keresztül, amely végül a 2008-as pénzügyi összeomláshoz vezetett. A fókuszban a cég különböző alkalmazottainak tevékenysége, mentalitása, konfliktusai állnak, amelyet egy kiváló színészgárda (Kevin Spacey, Stanley Tucci, Simon Baker, Jeremy Irons, Demi Moore stb) prezentál ebben az 1 Oscar-díjra (legjobb forgatókönyv) jelölt filmben.

A magyar származású (makói születésű) André De Toth eredeti nevén Tóth Endre Antal Mihály rendezte ezt a késői, realisztikus jellegű film noirt, amely The City is Dark címmel is ismert. A Crime Wave híres tömény noir atmoszférájáról, miközben realisztikusságából nem veszít. A film egy átlagosnak nevezhető sztorit dolgoz fel, amiben egy ártatlanul gyanúsított embernek egyszerre kell régi bűnöző haverjaival és a rendőrséggel is megbirkóznia. A film egyik érdekessége, hogy az egyik bűnöző szerepében a még nagyon fiatal Charles Bronson látható, szinte még babaarccal.

4 Oscar-jelöléséből egyet (legjobb férfi főszereplő) megnyert ez a brazil-amerikai dráma, amely nagy része egy dél-amerikai börtöncellában játszódik két férfi főszereplővel, akik közül az egyik a junta ellen küzdő politikai, a másikuk pedig egy homoszexuális és apolitikus férfi, akit kiskorú megrontásáért ítéltek el. A film a két teljesen eltérő ember változó kapcsolatát járja körbe, miközben több csavar szemtanúi is lehetünk. A filmben láthatóak „film a filmben” epizódok is az egyik főszereplő fantáziáján és visszaemlékezésein keresztül, miközben a végére átalakul egy suspense krimivé ez a noir elemekkel is rendelkező dráma.

Ez a 4 Oscarra jelölt old school kalandfilmet Huston már az '50-es évek óta tervezte, azonban végül csak 1975-ben készült el, ami annak ellenére sikeres tudott lenni, hogy ennek a műfajnak már rég leáldozott a csillaga eddigre. The Man Who Would Be King egyike a legjobban megírt kalandtörténeteknek, amely nem csak izgalmas, de humoros és látványos is, egyszóval szórakoztató, ami ezzel együtt erkölcsi üzenete(ke)t is küld a néző felé.

Zoltán Korda (Kellner Zoltán) rendezte ezt a három Oscar-díjra jelölt háborús drámát, amit a későbbiekben többször is feldolgoztak. 1953-ban egy western film született belőle Last of the Comanches, majd 1995-ben azonos címmel egy ausztrál filmet is forgattak belőle. A Sahara egy második világháborús propaganda filmnek készült, amit az Amerikai Hadsereg támogatott, azonban köszönhetően néhány remek összetevőjének (Humphrey Bogart, fényképezés, rendezés) a film sokkal inkább kiállta az idők próbáját, mint azt készítésekor szerintem gondolták.

A Vakmerő pillanat Max Ophüls film noir melodrámája, aminek főszereplője a már jól ismert Joan Bennett, akit már számtalan film noirban láthattunk csábító femme fatale-ként. Ez a film jelentette karrierjének egyik fordulópontját, amely során a szexis és csábító végzet asszonya szerepekből a melegszívű anyafigurák felé fordul. Ebben a filmben még ennek a két karaktertípusnak egy érdekes keverékében látható, amely egy olyan anyáról szól, aki bármit megtenne azért, hogy családját egyben tartsa, miközben közelebbi kapcsolatba kerül egy bűnözővel..

Ez az 1951-es fekete-fehér science fiction film nem véletlenül áll az AFI legjobb sci-fi filmek listáján az ötödik helyen, hiszen egyike a műfaj legnagyobb klasszikusainak, amiből később számos modern sci-fi táplálkozott. Az első volt azon filmek sorában, amelyek az idegeneket az embernél nemcsak műszakilag, de érzelmileg és spirituálisan is fejlettebbnek ábrázolja, akik ebből kifolyólag megmenthetik vagy akár el is pusztíthatják a Földet és vele együtt az egész emberiséget. A film egy olyan idegen látogatóról, Klaatu-ról szól, aki azért érkezik a Földre robotjával, hogy átadjon egy fontos üzenetet az emberiségnek.

Ez a neo-noir krimi német-amerikai koprodukcióban készült, mivel a hollywoodi filmstúdiókat nem érdekelte a forgatókönyv, szerencsére azonban a rendezőnek, Bryan Singernek sikerült egy német befektetőt találnia filmje finanszírozására. Az eredmény pedig két Oscar-díj lett a legjobb mellékszereplő és a legjobb forgatókönyv kategóriában. Az AFI legjobb filmes gazfickók listáján pedig Keyser Söze a 48. helyen áll. A film címe a Casablanca egyik klasszikussá vált mondatából jön: "Round up the usual suspects".

Ez a háborús kalandfilm a vietnámi háborúban játszódik, és olyan legendás színészek játszanak benne, mint Marlon Brando, Martin Sheen, Robert Duvall, de a kisebb szerepekben sem éppen ismeretlen színészek láthatóak, hanem Harrison Ford, Dennis Hopper, vagy éppen az itt még nagyon fiatal Larry Fishburne. A film megjelenésekor hatalmas szakmai sikert aratott, aminek 8 Oscar-jelölés lett az eredménye, és a mai napig az egyik legjobb amerikai filmként tartják számon, amelyet az AFI legjobb filmek listáján elfoglalt 30. helye is mutat. 2001-ben a rendező Francis Ford Coppola kiadta az eredetinél 50 perccel hosszabb Apocalypse Now Redux változatát, amely tartalmaz pár extra jelenetet, amelyet az eredeti verzióból kivágtak. Ez a poszt az eredeti verziót mutatja be, mert véleményem szerint jobb, mint a Redux, azon oknál fogva, hogy a Reduxban látható extra jelenetek, valamint az amúgy is elég hosszú film megnövelt játékideje inkább csak megtörik a film narratív struktúráját, ami nem más, mint egy utazás - szó szerint és átvitt értelmében is - a teljes őrületbe. A film legfőbb témája és üzenete, hogy minden háború maga a pokol, amelyet alapvetően egy egyszerű kerettörténetbe ágyaz: Benjamin L. Willard századost felettesei azzal a titkos küldetéssel bízzák meg a vietnámi háborúban, hogy likvidáljon egy renegát és feltételezhetően őrült amerikai ezredest.

King Vidor, magyar felmenőkkel rendelkező hollywoodi rendező szappanopera jellegű filmje az 1937-es év egyik legnagyobb kasszasikere volt, amihez nagyban hozzájárult főszereplőnője, a későbbi film noirok egyik leghíresebb végzet asszonya, Barbara Stanwyck, aki ezért a szerepéért megkapta első Oscar-jelölését. Az 1937-es Stella Dallas egy klasszikus „női” filmnek nevezett melodráma, ami egy törtető, társadalmi felemelkedésre vágyó nő életébe és önfeláldozásába ad betekintést.

A színház és film világában mindig is felülreprezentáltak voltak a bi - és homoszexuális emberek a teljes populációban lévő arányukhoz képest, ami alól nem kivétel Hollywood sem. Mivel manapság már nyíltabban kezelik a homoszexualitást, vagy legalábbis többet hallunk a témáról, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez csak az elmúlt pár évtizedre jellemző, és nem egyéb, mint a „modernség” hozadéka. Ez azonban csak a látszat, amihez nagyban hozzájárult nem csak az álszentség, de a téma tabuként való kezelése is, amivel Hollywood próbált megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Hollywood aranykorában egyet jelentett a halálbüntetéssel – legalábbis a karriert illetően – ha valakiről kiderült, hogy a „másik térfélen játszik”. Bár Hollywood szűkebb berkein belül mindig is köztudott volt egy-egy sztár szexuális orientációja, a stúdiók nagyon vigyáztak a sok pénzt termelő sztárjaik imidzsének megőrzésére, amely érdekében különböző fedő sztorikat és látszat házasságokat kreáltak a nagyérdemű közönség számára. Nem véletlen, hogy még a legmelegebb meleg hollywoodi sztár is házasságban élt akkoriban. (A nőkről szóló 2. rész itt található.)

Tom Hooper brit történelmi filmdrámája a 2010-es év egyik legnagyobb közönség sikere volt, amit 12 Oscar-díjra jelöltek, köztük három remek alakítást nyújtó színészt Colin Firtht, Geoffrey Rusht és Helena Bonham Cartert. A film VI. György brit uralkodó (a jelenlegi angol királynő II. Erzsébet édesapja) életébe ad betekintést, amelynek során terapeutája és későbbi barátja segítségével nem csak a dadogását győzi le, de saját kishitűségét is, ami után a Brit Birodalom egyik legtiszteltebb királyává válik, miközben a monarchia rogyadozó tekintélyét is visszaállítja. A király beszéde egy erős drámai és érzelmileg magával ragadó, inspiráló – igaz – történet.

Robert Siodmak rendezte ezt az 1945-ös suspense film noirt George Sanders-szel a főszerpben, aki egy olyan lassan középkorúvá váló agglegényt alakít, aki két nővére irányítása alatt áll, és akik közül az egyik kifejezetten rossz szemmel nézi, hogy Harry nősülni akar. A film nem csak meglepő csavarairól, perverz szexuális témájáról, de érdekes karakterizálásáról is híres volt.

A Zendülés a Caine hadihajón egy 7 Oscar-díjra jelölt 2. világháborús dráma, aminek alapját Herman Wouk azonos című Pulitzer-díjas regénye adta. A történet egy fiktív amerikai aknakereső rombolóhajó fedélzetén játszódik, amely események végül egy hadbírósági tárgyalásba torkollnak. A Caine Mutiny az 1954-es év egyik legnagyobb kasszasikere volt.

Ridley Scott 2 Oscar-díjra jelölt disztópikus sci-fi neo-noirja briliánsan egyesíti az életunt, sötét és pesszimista életérzésű film noirok és a sciense fiction műfaját, amelyet aztán lenyűgöző látványvilággal prezentál. A Blade Runnert a hatodik legjobb sci-fiként tartják számon, ami mára már kult filmmé vált, és amely története egy elképzelt jövőben játszódik, ami (többek között) olyan filozófiai kérdést feszeget, hogy mitől ember az ember? Vajon csak az emlékei teszik-e azzá - még ha azok nem igaziak is -, vagy esetleg valami más is?

Robert Siodmak film noirja New York olasz gettójában felnőtt két barátról szól, akik nagyon különböző utat választottak maguknak: az egyikük gengszter, a másikuk pedig rendőr lett, akik aztán foglalkozásuk következményeként kénytelenek lesznek szembenézni egymással. A film erőteljes üzenetet küld arról, hogy a bűnözés nem kifizetődő, és arról is, hogy nem lehet mindig a szegény gyerekkorra hivatkozni, hiszen a film két főszereplője ugyanabból a szűkebb környezetből indult.

A Hope Springs egy romantikus dráma némi vígjáték elemmel egy öregedő házaspárról, akik elmennek egy házassági tanácsadó pszichológushoz annak érdekében, hogy visszahozzák a szenvedélyt és az intimitást a kapcsolatukba. A filmet romantikus komédiaként reklámozták, ami egy kicsit megtévesztő, hiszen bár számos vicces jelenet és szituáció látható a filmben, az mégis inkább a drámához áll közelebb. A film őszintén, komolyan és néha viccesen beszél az időskori szerelemről, összetartozásról, szexualitásról, amelyet olyan remek színészek adnak elő, mint Meryl Streep, Tommy Lee Jones és Steve Carell.

Alfred Hitchcock két Oscar-díjra jelölt kém thrillerét a romantika és cselszövés párosa működteti, amit olyan színészek vittek sikerre, mint Ingrid Bergman, Cary Grant és Claude Rains. A film főszereplőinek magánélete végzetesen összekapcsolódik egy kémkedési ügy folyamán, aminek célja, hogy leleplezzenek egy Dél-Amerikában működő náci csoportot. A Forgószél egy jó noirhoz méltóan nem csak az emberi természet, de a szerelem sötétebbik oldalát is bemutatja.

Michael Cimino írta és rendezte ezt az epikus háborús drámát, amely a kilenc Oscar-jelöléséből ötöt meg is tudott nyerni. A szarvasvadász három amerikai orosz acélmunkás életébe, vietnami háborús tapasztalataiba, majd annak az életükre gyakorolt hatásába ad betekintést. A Szarvasvadász jelenleg az 53. helyen áll az AFI lejgjobb filmek listáján, amelyben nagyon neves színészgárda játszik, többek között Robert de Niro, Christopher Walken, Meryl Streep, John Cazale, John Savage. A film egy nagyon erőteljes történet a barátságról, Amerikáról, a háborúról és annak hatásairól.

Robert Siodmak rendező noirjai mindig is híresek voltak a műfaj stílusjegyeinek tömény és magas színvonalú alkalmazásáról, és nincs ez másként ebben a filmjében sem. A Criss Cross ezáltal az egyik legjobb példája a ’40-es évek noirjainak, azok közül is az egyik legtragikusabb. Ez a klasszikus noir sem kerülhette el a sorsát, és 1995-ben Steven Soderbergh rendező elkészítette remake-jét The Underneath címmel, azonban az új verzió annyira közepes lett, hogy az eredetileg 2 in 1-nak induló posztban inkább csak az eredeti 1949-es verzióval foglalkozom.