Time Goes By

A máltai sólyom (The Maltese Falcon) 1941

2014. augusztus 19. 16:44 - Time Goes By

Amennyire egyértelmű volt, hogy melyik film bemutatásával kellene nyitni egy film noir-ral és Hollywood aranykorával foglalkozó blogot, annyira nehéz folytatni ezt a posztot. Mert hát mi újat lehetne mondani egy 73 évvel ezelőtt készült klasszikusról, amit még nem mondtak el róla? Nem sokat. Inkább a lelkesedésemet próbálom megosztani, hátha azok, akik még nem látták, kedvet kapnak a megnézéséhez.

A máltai sólyom több szempontból is mérföldkőnek számít a filmtörténelemben: egyrészről Humphrey Bogart befutása, másrészről pedig a későbbi Oscar-díjas rendező John Huston elindulása a pályán, aki mindjárt ezért az első rendezéséért Oscar-jelölést kapott. És nem utolsó sorban az egész hollywoodi film noir korszak időszámításának kezdőpontja, ami többek között a(z anyagi) függetlensége érdekében bármire képes femme fatale karaterét is megalapozta. A Máltai sólyom előtt is voltak film noirok vagy noiros filmek, azonban A máltai sólyom annyira kőbe véste a címét a filmtörténelemben, hogy hivatalosan ettől számítjuk a noir korszak indulását.

Sam Spade (Humphrey Bogart) magánnyomozót és társát megbízza Brigid O'Shaughnessy (Mary Astor), hogy kövessen egy veszélyes embert, aki állítólag megszöktette a húgát. Miután Sam Spade társát lelövik, a rendőrség a nyomozót kezdi el gyanúsítani. Spadenek ezért aztán nemcsak a csinos, rejtélyes (és hazudós) megbízója kedvéért és védelméért, hanem a saját ártatlanságának bizonyítása miatt is az ügy végére kell járnia. A nyomozás során kiderül, hogy az egész kavalkád egy bizonyos szobor, a Máltai Sólyom miatt van, amit nemcsak Brigid, de Joel Kairo (Peter Lorre) és egy Gutman (Sidney Greenstreet) nevű kétes alak is meg akar szerezni - bármi áron, és a többi már filmtörténelem...Ez a film már a harmadik mozifeldolgozása volt Dashiell Hammett regényének, de az első kettő nem hagyott mély nyomot a filmtörténelemben. Főszereplőnek a producer George Raft-t szerette volna megnyerni, aki viszont visszautasította a szerepet, mert nem akart egy tapasztalatlan rendezővel dolgozni. John Huston rendezőnek viszont már az első választása is Humphrey Bogartra esett, akivel aztán nagy szavakkal élve életre szóló barátságot kötött, és aminek nemcsak sűrű poharazgatások lettek az eredményei, hanem olyan további filmek is, mint A Treasure of the Sierra Madre, amiért a rendező Oscart kapott, vagy az The African Queen, amiért viszont Humphrey Bogart kapott Oscar-díjat. Sajnos az egyetlent.

A film jó pár klasszikus noir elem alapját tette le. A '40-es évek elejéig a hollywoodi filmek többségében - főleg a nagy költségvetésűekben - élesen megkülönböztethető volt a "jó" és a "rossz" karakter, ami miatt az ilyen típusú filmeknek nem sok köze volt az emberi természet realitásaihoz. Ezzel szakított a Máltai sólyom, amiben már a főhősnek is vannak negatív és visszatetsző tulajdonságai. Humphrey Bogart végtelenül örült az összetettebb karakternek és főszerepnek a sok egysíkú gengszter mellékszerep után. Sam Spade egy öntörvényű, a törvényekre nem sokat adó magándetektív, akiről a film több jelenetében is kiderül, hogy végtelenül kapzsi: mindenki pénztárcájába belekotorászik. Brigidtől utolsó fillérjét is elvenné, nem gondolván arra, hogy a nőnek vannak megélhetési költségei is. Kairotól és Gutmantől is próbál minél több pénzt kisajtolni, még akkor is, ha tudja, hogy nem fog nekik dolgozni. Ugyanakkor Sam Spade rendelkezik saját erkölcsi kódrendszerrel, amit viszont még akkor is betart, ha ezzel saját magának is fájdalmat okoz. Sam Spade gyors gondolkodású és éles szemmel látja meg a részleteket, akinek senki és semmi nem állhatja az útját, hogy kiderítse az igazságot. Még a rendőrség olyan akadékoskodó tagjai sem, mint Dundy hadnagy (Barton MacLane). Van azonban még egy olyan tulajdonsága, amire szerintem mindenki irigykedik: mindig minden szituációban azonnal tud valami éles, cinikus és szellemes választ adni.Ezzel el is érkeztünk a következő fontos noir elemhez, a forgatókönyvhöz, amelyben mind a csavaros történet mind a dialógusok stílusa nagyon noiros. Bár a noirokra jellemző visszapillantások nem bonyolítják a történet, csavarokban azonban így sem szűkölködünk, a párbeszédek cinikus és kemény dumái viszont műfajának legjobbjai közé tartozik. A film nagyon sok mondata vált szállóigévé, köszönhetően Dashiell Hammett eredeti szövegének, amiket John Huston, aki egyben a film forgatókönyvírója is, szinte szó szerint vett át a regényből.

"When you're slapped, you'll take it and like it. " "Ha pofon csapnak, akkor fogadd el, és szeresd"

"People loose teeth talking like that" "Az ilyen beszédért emberek fogakat veszítenek"

"Don't be too sure I'm as crooked as I'm supposed to be" "Ne légy biztos abban, hogy annyira romlott vagyok, mint kéne lennem".

A későbbi film noirok többsége (kivéve a detektíves sztorikat) még tovább fog menni a főszereplő férfi erkölcstelenségében, akik ekkor már nem is hősökké, hanem antihősökké válnak. Számukra általában nincs happy end a történetek végén, mert rendelkeznek valamilyen gyengeséggel, ami a film végén általában a teljes bukásukat fogja okozni. Ezt a bukást pedig általában a film női főszereplője a femme fatale, azaz a végzet asszonya okozza. Ő a szexuális kisugárzásával és manipulációival a férfit elcsábítja, aki gyengesége miatt ennek nem tud ellenállni.A filmtörténelem első hivatalos végzet asszonya Brigid O'Shaughnessy, azaz Mary Astor. Ő már a némafilmek korszakában is sztár volt, és azon kevesek egyike, akinek sikerült a sztárságát átmentenie a hangos filmek korszakába. Ebben az időszakban híres/hírhedt volt Hollywoodban arról, hogy tudja élvezni az életet különböző férfiak társaságában, és ez a reputáció tulajdonképpen nagyon jól jött Brigid O'Shaughnessy megformálásánál. Brigid, mint minden valamire való femme fatale próbálja a kiszemelt férfit elcsábítani, annak érdekében, hogy felhasználhassa saját céljaira, majd amikor már nincs rá szüksége, akkor megszabadul tőle. Így vagy úgy. Brigid azonban még nem annyira hideg és érzéketlenül kegyetlen, mint későbbi femme fatale kollégái, bár a hazugságokban, az erkölcstelen tettekben, na meg persze a férfi szexuális manipulációjában viszont már felveszi a versenyt a későbbi kiforrottabb femme fatale karakterekkel. Ugyanakkor ő még a maga romlott módján is szimpatikus a nézőnek, ami köszönhető a karakter kevésbé kegyetlen voltának, na és persze Mary Astor játékos karakter megformálásának. Brigid O'Shaughnessy a függetlenségét pénzszerzéssel megalapozni kívánó femme fatale típus kiindulópontja. Brigid persze támogatásra és segítségre szoruló "gyenge" nőnek tetteti magát, hogy a férfit elcsábíthassa, valójában nagyon is erős és pontosan tudja, hogy mit akar. Bogart és Astor között nagyszerűen működik a feszültség, akár pillantásokkal vagy testbeszéddel is remekül kommunikálnak egymással és velünk nézőkkel is, miközben mindketten úgy tesznek, mintha karaktereik szerelmesek lennének..A másik két karakter és az azokat alakító színészek is egycsapással legendákká váltak ezzel a  filmmel. Joel Kairo szerepében Peter Lorre (szül.Löwenstein László), aki családjával először Bécsbe költözött a Felvidékről, majd a 30-as évek elején az Usa-ba emigrált. Európában befutott színésznek számított az M. című filmjével, azonban fura külseje, és élete végéig megmaradt akcentusa miatt Hollywoodban általában (fontos) mellékszerepeket játszott, nemcsak a Máltai Sólyomban vagy a Casablancában, de nagyon sok további film noir-ban is. Azonban ebben a szerepében, Joel Kairoként hozza talán élete legjobbját, minden egyes jelenetében hozzá tud tenni valami extrát a filmhez. Úgy tud vicces és gyáva lenni, hogy nem teszi nevetségessé a karakterét és a filmet. Sam Spade többször is felpofozza Kairot a filmben, nemcsak mert fegyver fogott rá, hanem mert még a zsebkendőjét is illatosítja. Ez gondolom tiszta mindenkinek, hogy mit jelent egy 1941-es filmben.

Kasper Gutman, a fat man szerepében Sidney Greentstreet látható, akinek a Máltai sólyom az első film szerepe 62 évesen. Nem is értem, hogy miért ilyen későn került filmvászonra, nemcsak méretei, de kisugárzása révén is uralja a színt, ahogy a többi szereplő köréje gyülekezik. Greenstreet tökéletes az egyszerre udvarias, ugyanakkor erkölcstelen Gutman karakterében. Ő nagyon gyakorlatias, csakis és kizárólag az üzlet - ez esetben a sólyom megszerzése - érdekli, és ennek érdekében mindig racionálisan dönt, érzelmei sosem ragadják el. Ha a szituáció változik, akkor egy másodperc alatt tud térfelet váltani, ha az előnyösebb számára a célja elérésében. A film talán legviccesebb, legcinikusabb jelenete, ahogy a testőre/bérgyilkosa ellen fordul. Ugyanakkor ő sem teljesen ellenszenves karakter, mert udvarias, nem erőszakos (illetve a piszkos munkát mindig mással végeztette el) intelligens, és jóízűeket tud kacagni.A film tulajdonképpen a különböző karakterek közötti beszélgetésekből áll, amiket rövidebb akció közjátékokkal választanak szét. De még ezekben a jelentekben sem annyira az erőszakon vagy az akción van a hangsúly, mintsem inkább a stíluson: ahogy a színészek néznek, mozognak, beszélnek, egyszóval ahogyan megtestesítik a karaktereiket. A film hatalmas sikere után voltak próbálkozások, hogy a négy színészt újra egy filmhez szerződtessék le, de valahogy mindig úgy jött ki, hogy valaki(k) mindig hiányzott.

All Through the Night 1941: Humphrey Bogart, Peter Lorre

Across the Pacific 1942: Humphrey Bogart, Mary Astor, Sydney Greenstreet

Casablanca 1942: Humphrey Bogart, Peter Lorre, Sydney Greenstreet

Passage To Marseille 1944: Humphrey Bogart, Peter Lorre, Sydney Greenstreet

Conflict 1945: Humphrey Bogart, Sydney GreenstreetA rendezés, a forgatókönyv, a karakterek, a színészek mellett a film fényképezése is nagyban hozzájárult a Máltai sólyom noiros stílusához. Arthur Edeson operatőr a noirok low-key megvilágítási technikáját alkalmazza, azaz a hagyományos három lámpás megvilágítás helyett csak egy lámpát használ, ami miatt nagyon érdekes árnyékok keletkeznek. Szintén noiros elem az operatőr tevékenységében a fura szögű kameraállások, aminek karakterépítő hatása is van a Máltai sólyomban, ami legtöbbször Gutman karakterét érinti, és ami leglátványosabban akkor látható, amikor Gutman magyarázza Spadenek a sólyom történetét és közben begrogozza a detektív italát. 

A film jelentőségét nem lehet elegendően hangsúlyozni. Bár vannak a Máltai sólyomnál jobb noirok is (mondjuk nem sok), de ez a film annyira innovatív volt sok szempontból, hogy mindenképpen ismerni kell, már csak azért is, mert a filmtörténelem egyik nagyon fontos darabja.

Értékelés: 10/10

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr236617027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.11.25. 21:28:42

Ahogy előzetesen sejtettem is, kifejezetten bejött nekem a film noir.! Nem csalódtam!
süti beállítások módosítása