Az Angels with Dirty Faces egyike a '30-as évek legjobb moralizálós gengszter filmjeinek, amit 3 Oscar-díjra  jelöltek, azonban sem a rendező Michael Curtiz (Kertész Mihály), sem a főszereplő James Cagney, sem a forgatókönyvíró Rowland Brown nem kapta meg az díjat. Ezek közül a legsajnálatosabb a főszereplő James Cagney veresége, mert a film legnagyobb erőssége az ő játéka. James Cagney a '30-as évek gengszter filmjeinek első számú sztárja volt, akiről később Orson Welles az mondta, hogy "ő volt a legnagyobb színész, aki valaha a kamera előtt feltűnt."  A film további érdekessége, hogy egyike az ebben az időszakban népszerű "Dead End Kids" filmeknek. Ez egy csoport tinédzser színész fiút jelentett, akik 1937 és 1939 között hét filmben játszottak, amelyek közül a legjobbakban általában szegény utcagyerekek voltak, akiket a gengszterré válás fenyeget, de valahogy mindig sikerül a jó úton maradniuk. 

Rocky Sullivan (James Cagney) és Jerry Connolly (Pat O'Brien) gyerekkorukban ki akartak rabolni egy vasúti kocsit, menekülés közben, Jerry lába azonban beszorult a sínek közé. Rocky megmenti az életét azzal, hogy segít neki kiszabadulni, ami miatt viszont őt az őrök elkapják, miközben Jerrynek sikerül elfutnia. Rocky javítóintézetben tölti további gyerekkorát, ahol aztán elszánt gengszterré cseperedik, miközben Jerry pap lesz. Amikor Rocky felnőttként visszatér gyerekkora környékére, Jerry éppen egy csapat utcagyereket próbál a jó úton tartani, azonban nincs könnyű dolga, mert a srácok istenítik a gengszter Rockyt, aki eközben üzleti kapcsolatait akarja lerendezni a korrupt ügyvéddel Jim Frazierrel (Humphrey Bogart) valamint a zavarosban halászgató és hivatalnokokat korrumpáló Mac Keeferrel (George Bancroft), akik rengeteg pénzzel tartoznak neki. Ők ketten azonban fizetés helyett inkább meg akarnak tőle szabadulni, azonban Rocky megtalálja a noteszüket, amiben a korrupt hivatalnokok és politikusok listája szerepel. Jerry nyilvánosságra hozza az információkat, miután Rocky erre nem volt hajlandó, ezért Keeferék úgy döntenek, hogy megölik a papot. Rocky azonban barátja védelme érdekében megöli a két alvilági alakot, de menekülés közben elfogják és halálra ítélik. Jerry a kivégzése előtt meglátogatja és kér tőle egy utolsó szívességet. Azt szeretné, hogy a büszke Rocky gyáván viselkedjen az ítélet végrehajtása közben, hogy a srácok ne lássanak benne hőst...A film erős erkölcsi üzeneteket akar küldeni, amelyek azonban sokkal összetettebbek, semmint azt első hallásra egy pap-gengszter felállásból gondolnánk. Persze a lényeg és a legszembetűnőbb, már-már szájbarágós tanítás, hogy mindenki számára nyitva áll az út - ha nem is a földi életében való megjavulásra, de - az üdvözülés előtt. A másik fő mondanivaló, hogy a fiatalok, főleg ha hátrányos háttérrel rendelkeznek milyen könnyen rossz útra téríthetőek egy-egy rossz példakép által. Ugyanakkor mivel ez egy gengszter film, ezért a műfajában megszokottan a főszereplő egy karizmatikus és sok szempontból szimpatikus rossz fickó, akinek egyes tulajdonságai és cselekedetei módosítják, illetve árnyalják a film legfőbb üzeneteit.

A filmben az alvilágról szóló részek és lövöldözések tulajdonképpen mellékesek és alárendelődnek kettejük kapcsolatának és harcának, ami a fiúk feletti befolyásról szól.

A Mocskos arcú angyalok legérdekesebb és központi része Rocky és Jerry, a gengszter és a pap kapcsolata és egymásra gyakorolt hatása. A filmnek több olyan rejtettebb üzenete is van, ami kissé ellentmondott korának egyházképének. Egyrészről a gengszter az, aki többször is megmenti a pap életét önzetlenül, saját érdekeivel nem törődve, ami esetében a kivégzéséhez vezet, ugyanakkor fordítva ez az önzetlen áldozatkészség nem áll fenn. Rocky bűnöző és gyilkos, de tetteiért mindig vállalja a következményeket. Másokkal törődő férfi, aki az általa szeretett emberek érdekében önzetlen cselekedetekre is képes. Ezzel ellentétben Jerry, a pap gyáva és sok esetben álszent ember, aki próbálja a gyerekkori romlott múltját a vallás segítségével lemosni magáról, ugyanakkor tetteiért nem vállalja a büntetést. Ahogy a rossz fiú Rockynak is vannak nagyszerű tulajdonságai, úgy a jó fiú(vá vált) Jerrynek is megvannak a maga rossz tulajdonságai. Ők jin és jang tulajdonképpen, egymást kiegészítik, amiben egyik erősebb, a másik éppen ott gyengébb.

A társadalom előtt egyértelműen Jerry a pozitív karakter, míg a néző szemében ez korántsem ilyen egyértelmű.

Ahogy megy előre a film, úgy egyre nagyobb lesz a konfliktus kettejük között, miközben mindketten hűek maradnak személyiségükhöz. Rocky gyerekkorukhoz hasonlóan megmenti Jerry életét úgy, hogy a saját útja ezáltal a halálos ítélethez vezet, míg Jerry, ahogy gyerekkorában is gyáván meglapult, úgy felnőttkorában sem igazán érti vagy érzi, hogy mit jelent a barátság vagy hűség. És a legvégén sem Rockynak ad hálát, hanem istennek, amiért Rocky büszkeségét feladva megalázza magát a gyerekekért. Még csak nem is igazán sajnálja Rockyt, úgy jön le, mintha ezt ő így tartaná jónak vagy helyesnek, annak a moralitásnak a nevében, ami sokkal kevésbé emberközpontú, mint Rockyé. A film utolsó híres jelenetében, miután Rocky büszkén és elszántan végigmegy a börtön folyosóján a kivégzéséhez, majd a terembe érvén teljesíti Jerry utolsó kérését, és a fiúk érdekében látszólag összeomolva gyáván siránkozik az életéért. A pap a kivégzés után a fiúknak azt hazudja, hogy az újságok igazat írtak, és Rocky valóban gyáván halt meg. Ezután elmondanak egy imát a "fiúért, aki nem tudott olyan gyorsan futni, mint ő." Ezzel azt sugalmazza a film, hogy az egyéniség és a társadalmi háttér mellett a vak szerencse is meghatározhatja valaki sorsát.A Dead End Kids szerintem a film leggyengébb része, akik nyilvánvalóan csak azért kerültek bele, mert akkoriban rendkívül népszerűek voltak. Jobb lett volna néhány vagy akár csak egy igazán kemény és problémás fiúval megoldani az amúgy inkább csak szimbolikus karakter(eke)t, akinek a lelkéért a jó és a rossz küzd, mert ők mai szemmel nézve már inkább csak idegesítőek, és néha szinte bohózatba fulladnak a jeleneteik, amelyekegyáltalán nem illeszkednek a film hangulatába és stílusába. Ami pedig végképp teljesen felesleges volt, az Rocky barátnőjének Laury karaktere, ami rendkívül alulírt és fejletlen. Vagy kapott volna a karakter több lehetőséget vagy semmit, és a felszabaduló idő a pap-gengszter párosra koncentrálhatott volna, ugyanis a filmet Jerry és Rocky kapcsolata valamint James Cagney alakítása húzza az átlag fölé.

James Cagney színészi karizmája korának egyik legkimagaslóbbika volt, és ebben a filmben is lebilincselő a játéka. Nagyszerű az ellentmondásos Rocky szerepében, akit egyszerre tud nagyon szimpatikussá és ellenszenvessé is tenni. Rocky gyors gondolkodású, és úgy tűnik mindig ellenfelei előtt jár pár lépéssel. Stílusos és vagány, nem véletlen, hogy a fiúk lelkéért való küzdelemben Jerry lemaradni látszik mögötte. De bármekkora versenyben is vannak, Rocky hűséges marad barátságukhoz. Rocky legnagyobb dilemmája, hogy hogyan ossza ketté az életét: egyrészről támogatja pap barátját annak társadalmi küldetésében, másrészről pedig ugyanezt a társadalmat teszi rosszabbá bűnöző életmódjával.Ugyanakkor Rockynak minden elítélendő cselekedete mellett saját morális kódrendszere van, amivel világosan és élesen el tudja különíteni - az általa - rossznak vagy jónak gondolt dolgokat. Az ironikus a filmben, hogy moralitásából következik az Achilles-sarka, ami végül a végzetét okozza, konkrétan az, hogy törődik másokkal. Ő, aki soha nem félt semmitől, még a haláltól sem, belemegy a végén a pap kérésébe, és gyávának mutatja magát kivégzésekor, ezáltal még az egyetlen megmaradt dolgát, a büszkeségét is feladja. Rocky tipikus amerikai antihős, a magányos farkas, aki magasról tesz a szabályokra és törvényekre, ugyanakkor hajlandó önszántából és örömmel segíteni bizonyos embereknek és azok pozitív céljainak megvalósulásában. James Cagneyt sokszor vádolták azzal, hogy híres gengszter szerepeiben (pl: The Public Enemy, The Roaring Twenties, White Heat) mindig ugyanazt hozta. Nos, ez egyáltalán nem igaz, mindegyikben vannak olyan apró dolgok (vagy nem is annyira aprók), ami által teljesen egyediek és összetettek a gengszter karakterei. Addig, amíg a The Public Enemyben küzd némi szexuális frusztrációval, azért elmebetegnek nem nevezhető, míg a White Heatben egy komplett szocipata, itt viszont egyik sem, sőt minden gyilkossága ellenére egy nagyon is humánus karakter.

Pat O'Brien játssza Jerry Connolly atyát, aki hasonlóan érez barátja iránt, azonban ő ezt a hűséget nem tudja olyan kézzel foghatóan viszonozni, mint Rocky, inkább csak barátja lelkének megmentésén dolgozik. Zűrös gyerekkora után felnőttként elhatározza, hogy életét a hátrányos helyzetű fiatalok lelkének megmentésének szenteli, hogy azoknak is lehetősége legyen egy normális felnőtt életre. Neki is meg van a maga dilemmája. Jerry, aki hálás és Rocky adósa amiatt, hogy könnyebben válhatott becsületes emberré azáltal, hogy nem kellett javítóintézetbe mennie, ugyanakkor azt is látja, hogy milyen erős befolyással van a gyerekekre, amit viszont nem nézhet tétlenül. Mindeközben azzal is szembesülnie kell, hogy Rocky bizonyos szempontból jobban tud bánni a srácokkal. Pat O'Brien is jól hozta karakterét, a korántsem tökéletes atyját, azonban karakteréhet hasonlóan, ő maga is elhalványul Cagney enerikus játéka mellett. Jim Frazier, az alvilági romlott ügyvéd szerepében Humphrey Bogartot láthatjuk. Sajnos a karaktere elég egyszerű, egyike a harmincas évek sok-sok mellékszerepének, amelyeket vagy James Cagney vagy Edward G. Robinson lő le. Mindenesetre kihozza belőle, amit ki lehet, aggódik és ideges Rocky szabadulása miatti félelmében.

George Bancroft játssza Frazier társát Mac Keefer alvilági üzletembert, neki tán még annyi sem jutott, mint Bogartnak. Ezt a két karaktert nyugodtan össze lehetett volna vonni, és akkor talán egy értékelhetőbb és erősebb karakter állt volna Rockyval szemben.

A Dead End kölykök pedig minden csak nem angyalok: terrorizálják a környéküket. Az mondjuk érthető, hogy miért Rockyt tartják a példaképüknek, és nem Jerry atyát, ugyanakkor játékuk mai szemmel nézve már idejétmúlt és idegesítő.

A film alkotóiról (Michael Curtiz rendező, Rowland Brown forgatókönyvíró, Sol Polito operatőr, Max Steiner zeneszerző) általában elmondható, hogy megtették a magukét, ugyanakkor az is, hogy igazán egyedit egyikőjük sem alkotott ebben a filmben, mindazonáltal összességében mégis csak a kor egyik legjobb gengszter filmje került ki a kezük alól, amit persze legnagyobb részben James Cagneynek és a tőle megszokott kiváló és energikus játékának köszönhetünk.

Értékelés: 8/10

Rocky ebben a jelenetben számol le Frazierrel és Keeferrel, és szegény Bogie immár ki tudja hányadszorra hal