A Mindent Éváról egy 14 (!) Oscar-jelölésig jutó film (hatot meg is nyert), amit egészen a Titanicig nem tudtak utolérni. Mindemellett máig az egyetlen film, amiért 4 színésznő is jelölést kapott: Bette Davis és Anne Baxter a legjobb színésznő kategóriában, míg Celeste Holm és Thelma Ritter pedig a legjobb női mellékszereplő kategóriájában szerzett jelölést. A Joseph Mankiewicz rendezte Mindent Éváról az AFI 1998-as listáján a 16. legjobb film helyén állt, és amely kirobbanó siker volt a megjelenésekor. Az All About Eve alapvetően a színház könyörtelen és gátlástalan világát mutatja be, amit az erős női karakterei miatt a nők filmjének is szoktak nevezni.

A híres, középkorúvá váló Broadway színésznőnek Margo Channingnek (Bette Davis) mindene meg van, amit csak ember kívánhat: sikeres karrier, barátok és szerelem. A színésznőnek ezen kívül van egy mindenre elszánt rajongója is Eve Harrington (Anne Baxter) személyében, akinek sikerül Margo közelébe kerülnie. Eve egyre fontosabb szerepet tölt be a híres színésznő életében, aki még asszisztenseként is alkalmazza a lányt. Eve édes és ártatlan maszkja alatt egy nagyon ambiciózus, gátlástalan és manipulatív nő rejtőzik, aki szeretné mindazt elérni, amit Margo elért az életben. Idővel többen is keresztül látnak rajta, mint Birdie (Thelma Ritter), Margó korábbi asszisztense, a későbbiekben pedig Karen (Celeste Horn), Margó legközelebbi barátnője is. A cinikus és éles nyelvű kritikus Addison DeWitt (George Sanders) közben elhatározza, hogy mentorálja a lányt. Eve kezdetben mindenkit megtévesztve  - kivéve a kritikust - és felhasználva eléri amire vágyott, de boldogtalanságot és keserűséget hagy maga után...Az All ABout Eve a show business kegyetlen világáról szól, aminek központjában Margo és Eve látszólag hasonló, valójában mégis gyökeresen különböző karakterei állnak. Margo, a sikeres és befutott színésznő sem tökéletes, sztárokra általában jellemző arroganciája az egyik legfontosabban vonása, azonban mindemellett elhivatott színésznő, aki imádja szakmáját. Ezzel szemben Eve megtestesíti a sztároknak azt a típusát, akit nem a színház szeretete, hanem a sztár státusz elérése motivál, aminek érdekében bármit és bárkit felhasznál és manipulál minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Úgy tűnik, hogy Margo-t legyőzi a fiatalabb színésznő mesterkedései, azonban személyiségében mégis felülemelkedik Eve üres, fiatalos és mulandó szépségén.

A filmben a show business embert próbáló és kegyetlen világán kívül több más, a maga korában gyakori téma is megjelenik. A '40-50-es évek filmjeihez hasonlóan ez is az egyedülálló nők szükségszerű erkölcstelenségéről, etikátlanságáról szól, akik férj nélkül képtelenek megtalálni a "helyes utat", ellentétben a házas nőkkel, akik végre önmaguk lehetnek és személyiségük pozitív oldala kibontakozhat a házasságban, azáltal, hogy odaadó feleségek lesznek. Margot is emiatt képes elfogadni karrierjének végét, és mintha csak egész életében arra várt volna, hogy férjhez mehessen. "Végre van egy saját életem, amit élhetek" mondja Margo, miután kiderül, hogy Billel összeházasodnak. (Bette Davis és Billt játszó Gary Merrill a forgatásalatt jöttek össze, és a valóságban is összeházasodtak ebben az évben.) Margo karaktere a film elején csúfolódó és arrogáns, ami élesen szemben állt legjobb barátnője, a házas Karen jóindulatú, boldog karakterével. Azonban a házasság bejelentése után az addig sokszor támadó és önző karrierista Margo is sokkal alázatosabb és "nőiesebb" lesz.

A nők függetlensége mellett a másik szokásos elítélendő téma a filmben a homoszexualitás. Persze ez az elem a cenzúra miatt csak sugalmazva van jelen, hasonlóan a kor más filmjeihez, azonban a mondanivalója ugyanaz. A két heteroszexuális párkapcsolat (Margo és Bill, valamint Karen és Lloyd) pozitív hatása áll szemben a két egyedülálló, önző, és cinikus okok miatt összejövő homoszexuális karakter (Eve és Addison) szeretetmentes és karrierizmuson alapuló kapcsolatával szemben. Bár mai szemmel nézve ez utóbbi két karakternek sincs szerintem érzékelhető homoszexuális jellege, azonban az '50-es évek elején ezt gyakran ábrázolták úgy, mint ebben a filmben is: mindenki, aki nem házas, az meleg. Ráadásul Addison extrém módon cinikus, míg Eve a - fizikai - nőiességét használja fegyverként annak érdekében, hogy két házasságot is tönkretegyen - a karrierje érdekében.A filmet gyakran hasonlítják az ugyanebben az évben megjelent Sunset Boulevardhoz. Mindkettő a show business embertelen világáról szól, és mindkettőben öregedő színésznő a központi alak. Azért vannak ezek a filmek női főszereplőkre kihegyezve, mert az ő sorsuk még kegyetlenebbnek tűnt az '50-es évek show business világában, miután elérik a középkorúságot. Margonak a többi színésznőhöz hasonlóan három választása van. Vagy tovább játssza a már nem igazán neki való és őt sem érdeklő húszon éves karaktereket, vagy korának megfelelő, de legtöbbször ellenszenves mellékszerepeket vállal. Hollywoodban és a Broadwayn is a már nem fiatal női karakterek gyakran egyenlőt jelentett a rosszindulatú nőszemélyekkel, mert a show business világában a fiatalságot és szépséget a jósággal, a szerethetőséggel és szimpatikussággal azonosították. Vagy harmadik választásként visszavonulhat, amit Margo el is fogad, ellentétben Norma Desmonddal az Alkony sugárútban, akinek még csak választási lehetősége sem volt.

A filmek központi téma hasonlósága ellenére nagyban különböznek, és ennek megfelelően a két főszereplőnő karaktere is. Az All About Eve sokkal realisztikusabb, míg a Sunset Boulevard merészebb, kihívóbb, cinikusabb, pesszimistább, sötétebb és provokatívabb, ezért a főszereplőnője Norma Desmond ennek megfelelően groteszk, míg Bette Davis Margoja a filmhez hasonlóan realisztikus(abb). Az All About Eve egy csomó Oscart elnyert a Sunset Boulevard elől azokban a kategóriákban, amelyekben mindkettő jelölve volt (legjobb film, rendező és férfi mellékszereplő), és a maga idejében nagyobb (szakmai) elismerést kapott, aminek az oka a Sunset Boulevard kegyetlenül provokatív jellege - amivel rengeteg embert megbántott - és az a tény volt, hogy a noir műfajához tartozott, amelyet nem igazán szerettek díjazni. Aztán az idő persze a Sunset Boulevard mellé állt, és ma már (2007-ben) jobb filmként tarják számon (16.), mint az All About Eve-t (28.). 1970-ben egy Broadway musicalt is csináltak az All About Eveből, pontosabban szólva Mary Orr eredeti írásából Applause címmel, amit 10 Tony Awardra jelöltek, és aminek főszerepéért Lauren Bacall meg is nyerte a díjat.A Mindent Éváról forgatókönyvét Mary Orr The Wisdon of Eve c. története alapján írta Joseph L. Mankiewicz rendező és forgatókönyvíró. Abban a pillanatban, hogy a túlságosan is alázatos és felkészült Eve megjelenik a vásznon, sejthető, hogy célja korántsem annyira jó szándékú, mint amilyennek látszik, ugyanakkor mégsem válik unalmassá a film. Ez köszönhető a remek szöveg cinikus humorának is, ami ellensúlyozza a film kicsit színpadias jellegét, amit néhányan azzal védenek, hogy szándékosan teátrális, hiszen a Mindent Éváról a színház világáról szól. A film iránt rajongó egyes kritikusok azt állítják, hogy az All About Eve kaján szövege a legjobb, amit valaha filmvászonra írtak. Ezt azért én így nem jelenteném ki (szerintem a Sunset Boulevard ebben is sokkal jobb), de tény, hogy kiváló és szellemes.

Bár az All About Eve nem számít film noirnak, mégis nagyon sok noiros eszközt használ. Ilyenek például a flashbackek, az egyik férfi (Addison) szereplő általi narráció, na és persze Eve karaktere, aminek határozottan femme fatale-os jellege van, hiszen ő az, aki manipulálja környezetét, mozgatja a szálakat és ezzel együtt minden szereplő sorsát. Azonban a film főszereplője mégsem ő, a címadó karakter, hanem Bette Davis Margoja.

A filmben hat fő karakter, 3-3 férfi és nő található, ami talán egy kicsit sok ahhoz, hogy mindegyikőjük teljesen ki tudjon bontakozni. Alapvetően a női karakterek a fontosabbak, a férfiak inkább mintha csak futnának az események után. A nők egytől egyig nagyon erős karakterek, a férfiak gyengébbnek tűnnek, kivéve talán a cinikus Addisont. Ugyanakkor mindegyik szereplőnek vannak a pozitív és negatív tulajdonságai is, egyikük sem egyoldalú.

A film dialógusai mellett a másik legnagyobb erőssége a színészi játék, nem véletlenül jelöltek közülük ötöt is Oscar-díjra: George Sanderst, Bette Davist, Anne Baxtert, Celeste Holmt, Thelma Rittert. Közülük egyedül George Sanders nyert legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.Margo Channing talán Bette Davis legjobb, legtesthezállóbb karaktere, ami akár önéletrajzi szerepnek is felfogható esetében. 1950-ben Davisnek negyvenen túl nagyon kellett egy nagy siker valamilyen főszerepben, annak érdekében, hogy ne várjon rá is a középkorba érő színésznők kényszerű döntése karrierjének további sorsa felől, amit ő maximálisan ki is használt Margo szerepében. Margo nagyon arrogáns, magabiztos és egoista, azonban minden hibája ellenére - ami betudható sztár státuszának - alapjában véve melegszívű, hús-vér ember, aki nem a külsőségek miatt csinálja, amit csinál, hanem mert imádja munkáját. Bár nem biztos, hogy szerencsének fogja fel, de mintha éppen idejében jött volna a feltörekvő konkurencia, így Margonak lehetősége van arra, hogy átértékelje életét, és valami újba kezdjen - feleség legyen -, hogy személyisége ne torzuljon el teljesen karrierje és sztár státusza miatt. Látszólag legyőzetett a filmben a fiatal Eve által, azonban ő az erkölcsi győztese kettejük párharcának. Bette Davis nagyon jól alakítja Margo-t, és a testbeszéde is nagyon a helyén van. Minden mozdulata karakterének bemutatását szolgálja, még az is ahogy (folyamatosan) dohányzik, vagy ahogy a pezsgős poharat tartja. Bette Davis és Gloria Swanson (Alkony sugárút) közül várták az Oscar befutót a legjobb színésznő kategóriában, azonban nevető harmadikként Judy Holliday nyerte meg azt egy komédiával.

Anne Baxter talán egy kicsit halványabb volt Eve Harrington, a manipulatív, már-már szociopata rajongó és feltörekvő színésznő szerepében, mint Bette Davis. Eve az ártatlanság, az alázat és az odaadás álarcában beküzdi magát nemcsak Margo és barátai életébe, de a karrierjébe is, úgy, hogy kezdetben mindenkit megtéveszt maga körül. Először csak egy rajongó, aztán Margo asszisztense, aztán beugró színész, végül Margo riválisa, akit végül ki is szorít az első számú sztár státuszából. Azonban számára csak a színházi világ külsőségei fontosak, ezek elérése minden célja. Motivációi ugyanolyan üresek, mint ő maga. Eve kíméletlen, hamis, üres és manipulatív, akit egyetlen ember sem érdekel, csak a karrierje előmozdítása vezérli cselekedeteiben. Ráadásul nemcsak Margo karrierjét akarja, hanem mindenét, még udvarlóját, Billt is. Amikor ez nem sikerül, akkor Karen férje, a forgatókönyvíró Lloyd felé fordul. Azonban egyik sem érzelmileg érdekli, hanem csakis és kizárólag a karrierjét szeretné ezekkel a kapcsolatokkal felgyorsítani. A film végén azonban látható, hogy őrá is hasonló sors vár, mint amit ő tett másokkal, amikor az ő fiatal és mindenre elszánt (és hazug) rajongója feltűnik a színen. Azonban amíg Margonak más területen is teljes az élete, és vissza tud vonulni férje és barátai társaságába, addig Eve számára nincs visszavonulási lehetőség, ezért valószínűsíthetjük, hogy rá nem az a sors vár, mint Margora, hanem inkább az, mint Norma Desmondra.A jószívű, édes, de kissé naiv Karen szerepében Celeste Holm-t láthatjuk, akit a legjobban és legtovább képes Eve megtéveszteni. A naiv Karen Eve legnagyobb balekja, őt használja ki legjobban és legtovább karrierje előmozdítására. Karen az, aki az utcán álldogáló rajongót beviszi Margo öltözőjébe, majd odáig megy Eve segítésében, hogy ő okozza azt, hogy Margo elkéssen az egyik előadásáról, hogy Eve beugorhasson a szerepébe. Ebben nem Margo iránti rosszindulata motiválja, hiszen őszinte (?) barátja a színésznőnek, hanem csakis a segítőszándék. Csak akkor tér észhez, amikor Eve már az ő házasságát veszélyezteti, amikor a lány meg akarja magának szerezni a Broadway legjobb forgatókönyvíróját, azaz az ő férjét. Karen a film leggyengébben megírt karaktere, akinek a jószívű férjes asszony szerepét szánták, valójában inkább csak butára sikeredett. Persze a jószívűség és a butaság legtöbbször kézen fogva jár, és az ő esetében is igaz a mondás, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Karennek a férjezett nők iránti szimpátiát kellett volna növelnie a nézőkben, azonban inkább csak idegesítően buta volt a karaktere, és emiatt a film nem is tudta igazán hatásosan átadni az egyik legfontosabb üzenetét. 

Mellettük van még két érdekes női mellékkarakter. Az egyikük a karcos Birdie, Margo házvezetőnője, akinek szerepében a mindig kiváló Thelma Rittert (pl. Rear Window, Zsebtolvaj) láthatjuk. Ő, a legegyszerűbb és legszókimondóbb karakter az, aki az első pillanatban ráérez Eve hamisságára. A másik pedig Marilyn Monroe, aki talán nem túl nagy meglepetésre, az üres fejű, tehetségtelen, szőke feltörekvő színésznőt, Miss Casswellt alakítja, aki egy producert akar szépségével levenni a lábáról.A film legfontosabb férfi karaktere Addison DeWitt, az éles nyelvű és cinikus kritikus, akinek megformálásáért George Sanderson Oscart nyert. Ő egyben a film narrátora is, akinek még a ruházata és egyéb külsőségei is a mély cinizmusának bemutatását szolgálják. Ő méltó párja Evenek, mert amíg  lány azon ügyködik, hogy más nők férjeit ellopja, addig Addison nyugodtan és hidegen teljes hatalma alá hajtja a lányt. Bár Erich von Stroheim elöl szerezte meg az Oscart, de esetében megbocsátom, mert tényleg megérdemelte ezért az alakításáért.

A két férj Bill és Lloyd karaktere inkább csak bábuk ebben a showban, akiken (és a befolyásukért) a nők marakodhatnak. Az őket játszó két színész Gary Merrill és Hugh Marlowe is hozta a kötelezőt, de nem csak karaktereik, hanem játékuk is másodlagos az előző színészekéhez képest.

A film forgatókönyve, színészi játéka és rendezése miatt az All About Eve nagyszerű film volt a maga korában, azonban továbbra is fenntartom, hogy a Sunset Boulevard minden porcikájában jobb, ütősebb és üzenetei is időtállóbbak.

Értékelés: 9/10