Michael Cimino írta és rendezte ezt az epikus háborús drámát, amely a kilenc Oscar-jelöléséből ötöt meg is tudott nyerni. A szarvasvadász három amerikai orosz acélmunkás életébe, vietnami háborús tapasztalataiba, majd annak az életükre gyakorolt hatásába ad betekintést. A Szarvasvadász jelenleg az 53. helyen áll az AFI lejgjobb filmek listáján, amelyben nagyon neves színészgárda játszik, többek között Robert de Niro, Christopher Walken, Meryl Streep, John Cazale, John Savage. A film egy nagyon erőteljes történet a barátságról, Amerikáról, a háborúról és annak hatásairól.
Michael (Robert de Niro), Nick (Christopher Walken) és Steven (John Savage) három barát, akik acélmunkásként dolgoznak egy pennsylvaniai gyárban. Együtt melóznak, együtt lógnak a helyi kocsmában, és együtt mennek hétvégenként vadászni a környékbeli hegyekbe. Michael és Nick ugyanabba a nőbe szerelmesek, Lindába (Meryl Streep), aki érzelmileg küszködik a két férfi között. Nyugodt életük azonban egy csapásra megváltozik, amikor behívják őket katonának, hogy Vietnámban harcoljanak. Előtte Steve még gyorsan megnősül, és a lakodalma egyben a három férfi búcsúpartija is a város orosz közösségében. Vietnamban aztán a vietkongok fogságába esnek, akik nagyon kegyetlenül bánnak velük, többek között orosz rulett "játszására" kényszerítik őket. Sikerül ugyan megszökniük, azonban háborús tapasztalataik örökre megváltoztatja mindannyiuk életét. Michael visszamegy Amerikába Lindához, Nick a pszichés trauma miatt Vietnamban marad, Steven pedig elveszíti egyik lábát és lerokkan. Michael úgy dönt, hogy visszamegy Vietnamba, hogy megkeresse Nicket...Michael Cimino rendező Szarvasvadásza az 1978-as megjelenésekor az elsőnek számított a jelentősebb filmek között, amelyek a vietnámi háborúval foglalkoztak, ami ekkor még nyílt sebnek számított az amerikai társadalomban. Ennek megfelelően kétféleképpen fogadták a filmet. A háborúellenes baloldali körök butának és egyoldalúnak bélyegezték a filmet, azon oknál fogva, mert a kommunista észak-vietnamiakat kizárólag kegyetlen szadistáknak ábrázolták a filmben, akik legfőbb szórakozása, hogy az amerikai katonákat kínoznak. A közönség másik, sokkal nagyobb, de csendesebb többségének viszont nagyon tetszett, mivel az első film volt, amely bemutatta, hogy a pszichés és fizikai sokkoknak, traumáknak kitett katonák milyen problémákkal küszködtek a háború után. A szarvasvadász ebből a szempontból az 1946-os Életünk legszebb napjai c. film által vágott ösvényen halad, azonban a kor szellemének megfelelően sokkal sokkolóbb és drámaibb képekkel, jelenetekkel mutatja be mindezt. Míg klasszikus elődjében egyáltalán nem voltak háborús jelenetek, addig A szarvasvadászban igen, ami által az „előtte, alatta, utána” szakaszok élesen elválasztódnak egymástól, és ezáltal az üzenetei is kristálytiszták. A film bemutatja azt, hogy a háború milyen hatással van az emberre. Láthatjuk, hogy a sebesülés, sérülés nagyon különböző módon történhet az emberi lélekben, pszichében és testben, amelyeket Michael, Nick és John szimbolizál. A szarvasvadász egy nagyon ambiciózus és megtekintése után szinte kísértő kivintesszenciális amerikai film, ami nagyon sötéten ábrázolja, hogy az átlag ember hogyan tud megbirkózni az extrém szituációkkal, körülményekkel. Ezek az emberek nem szuperhősök, hanem egyszerűen csak belekeverednek az eseményekbe, amelyek felfoghatóak Amerika nagyságáról és dicsőségéről szóló mítoszaként is, majd szembesülnek annak kegyetlen valóságával.A film mindemellett a férfi barátságról szól, amelyet a borzalmas körülmények és tapasztalat csak megerősít, olyan mértékben, hogy a film végén Michael még az életét is hajlandó kockáztatni Nickért. A filmtörténelem legerőteljesebb és leghatásosabb férfi barátság ábrázolását szolgáló rész kettejük orosz rulettes jelenete.
Michael hitvallása, hogy „egyetlen lövéssel” kell a szarvast leteríteni. A filmben két szarvasvadászatos jelenet látható, az egyik a bevonulásuk előtt, a másik pedig a hazatérése után. Az első alkalommal a haverokkal megy, akik sokkal inkább zavarják kifinomult vadászatában, semmint élvezné a többiek által inkább a buli folytatásának és lezárásaként felfogott tevékenységet. Vadászni már a többieket hátrahagyván indul, majd a becserkészés után leteríti az állatot. Háború után már a hegyekbe is egyedül indul, azonban képtelen meghúzni a ravaszt, amikor észrevesz egy gyönyörű szarvast, mert az élet ekkor már sokkal fontosabbá vált számára. Olyan fontossá, amit csak azok az emberek éreznek át, akik a halál torkából jöttek vissza.
A forgatókönyvet Michael Cimino rendező írta, aki az orosz rulettes elemet Louis Garfinkle és Quinn K. Redeker The Man Who Came to Play c. történetébeől vette. A filmet három jól elkülöníthető szakaszra lehet osztani.Az első részben megismerjük a főszereplőket és az életüket az amerikai iparvárosban és az orosz közösségben, amelyben látható a híres esküvői, majd a végén az első szarvasvadászatos jelenet. Sokak szerint ez a rész túl hosszú, majdnem 70 perc, amiben az esküvő foglal el egy jelentős hányadot (majd’ fél óra), ami miatt sokan nem tudják a 3 órás filmet végignézni. Kicsit ambivalensek az érzéseim ezzel kapcsolatban, hiszen ez a rész teszi azzá a filmet, ami, ugyanakkor néhol valóban elkelt volna egy kicsit szigorúbb szerkesztés. Ebben a részben láthatjuk az alsó osztálybeli főszereplők ártatlan és egyszerű életét, ami a teljes kontrasztja a második részben látható háborús borzalmaknak, és a harmadik rész szomorkás, elidegenedett hangulatával szemben. Tulajdonképpen ez a rész a film kulcsa, amely előrevetíti a főszereplők addigi életének elsüllyedését. Úgy tűnhet, mintha nem sok minden történik ebben a szakaszban, azonban ez csak a látszat. Alaposan megismerhetjük a baráti társaság életét, attitűdjeiket, kapcsolataikat, amelyek által mindent megtudhatunk róluk, amit tudnunk kell, sokkal mélyebben, mint amennyire a legtöbb film bevezető szakasza felépíti a karaktereket. Az első rész minden pozitívuma ellenére a film úgy istenigazából csak akkor kezd el beindulni, amikor Vietnamban látjuk viszont a három férfit.
A második szakaszban Michael, Nick és John Ázsiában harcol, ami minden szempontból megrendítő, nem csak a főszereplőknek, de nekünk nézőknek is. A gondtalan életük után hirtelen a földi pokolba csöppennek, és velük együtt mi, nézők is. A váltás annyira drasztikus, hogy tökéletesen átérezzük a háború minden sokkját és traumáját, amelyeken főszereplőink keresztülmennek. Ennek a résznek tulajdonképpen az volt a célja, hogy mindenki - az is aki soha nem vett részt háborúban - megértse, hogy milyen horroron mennek keresztül az emberek, aminek nyilvánvaló következménye, hogy hazatérésük után nem ugyanazok a személyek, mint akik előtte voltak.Ebben a szakaszban látható a film ikonikus jelenete először, az orosz rulett, amely szerintem mindenki agyába beleégett, aki látta látta a filmet. Nem csak a tiszta sokk hatása miatt, de a remek színészek és a kiváló rendezés miatt is minden egyes másodperce emlékezetes. Ez itt már nem csak egy izgalmas játék, mint az első részben az autóvezetéses jelenet, hanem egy halálközeli élmény, annak minden sötétségével és félelmével. A vietnámos részben főhőseink az előző szakaszban megismert karaktereik szerint kezelik és élik meg a helyzetet. Michael mindig a legerősebb, Nick a legérzékenyebb, John pedig, aki egész életében mindenkivel jóban akart lenni, egyszerűen összeomlik az ellenséggel és könyörtelenséggel teli szituációban.
Különféle háborúk folyamán elsősorban a halottakat és a hadirokkantakat tartották leginkább a háború áldozatainak, talán ez a film mutatta be leginkább, hogy a pszichés és lelki sérültek, valamint hozzátartozóik is ide sorolandóak, nem csak azért, mert valószínűleg egész hátralévő életükben az emlékeikkel kezd küzdeniük, de azért is, mert ők nem kapták meg azt a fajta együttérzést és megértést, ami fizikai áldozatoknak kijárt. A filmben ugyanakkor az is látható, hogy szeretteik, barátaik, akik közvetlenül nem tapasztalták a háború borzalmait, a maguk magányos és csendes módján ugyanúgy megszenvedik azt.A harmadik szakaszban látható az, hogy ők hárman mihez is kezdenek a háborús tapasztalataikkal a civil életben. Itt is az első részben felállított karaktereik szerint reagálnak, azonban mindannyian jelentős személyiségváltozáson mennek keresztül. Hármójuk közül Michael az egyetlen, akit otthon a hősök mítoszában élő amerikaik hősként üdvözölhetnek. Egy olyan férfi, aki látszólag épen (fizikailag és pszichésen) és egészségesen, kitüntetésekkel gazdagított egyenruhában tér haza, aki bátran és hősiesen megszökött a hadifogságból, és ezzel társai, a helyi orosz közösség két másik tagjának életét is megmentette. Valóban Michael a legerősebb közülük, azonban még a legerősebb is elidegenedett attól a közösségtől, ahonnan elindult a háborúból. A taxijával is továbbhajtat a számára rendezett partiról, mert úgy érzi, hogy nem tudna megfelelni az elvárásaiknak, és nem tudna mit mondani nekik a tapasztalatairól, hiszen úgy sem érthetik. Nem voltak ott, nem mentek át azon, amin ő/ők átmentek.
A film karakterizálása is kiváló. A szereplők egyike sem ambiciózus, mindannyian elégedettek szűkös életükkel, amelyben egy(két) sör, billiárd és vadászat a hasonszőrű haverokkal jelenti a jó életet.
Michael a csapat természetes vezetője, a kissé hallgatag és fura, ugyanakkor erős férfi, aki mindig egy lövéssel leterít egy szarvast. Michael a háború után érzékenyebb, elgondolkodóbb és az emberi fajtól kissé elidegenedettebb lesz, de így is az egyetlen, aki úgymond teljes életet élhet közölük.Nick az érzékeny és gondolkodó ember közöttük, aki észreveszi a természet, a fák szépségeit, és aki inkább ezek miatt jár vadászni, semmint azért, hogy lelőjön egy szarvast. Nem véletlenül Nick az, akit pszichésen és lelkileg megtör a háború, aminek a végeredménye, hogy újra és újra átéli annak egyik borzalmát, hogy feldolgozhassa, azonban ez nem sikerül neki.
Steven, a fiatal vőlegény és férj mintha kisfiúnak tűnne mellettük, aki maga sem tudja igazán, hogy mit akar. Ő egy jó szívű gyerek, akit mindenki szeret, és aki nagyon nem tudja elviselni, ha egy olyan környezetbe kerül, ahol nem kedvelik.
A film operatőrét Zsigmond Vilmost nem véletlenül jelölték Oscar-díjra ezért a munkájáért, hiszen mind a pennsylvániai hegyek buja erdőit, mind a vietnámi jelenetek hátborzongató hangulatát remekül megjelenítette fényképezésével. A film autentikusságát növelte, hogy legfontosabb jeleneteit a történet helyszínein forgatták. Ez volt az első hollywoodi vietnamról szóló mozifilm, aminek háborús jeleneteit Délkelet-Ázsiában vették fel. A vietkongos fogság jeleneteit valódi körülmények között forgatták igazi patkányokkal és moszkítókkal. Az orosz közösségben játszódóakat pedig többek között a tremonti St. Theodosius orosz ortodox katedrálisban fényképezte.A rendező emellett olyan eszközökkel is növelni akarta a film autentikusságát, hogy orosz bevándorlókkal játszatta a statiszta szerepeket, akiket megkért arra, hogy hozzanak a filmbeli esküvőre olyan dobozokat, amelyeket ők csomagoltak be, úgy, ahogy az esküvői ajándékokat szokták. Aztán később, amikor kicsomagolták a dobozokat, a stáb legnagyobb elképedésére kiderült, hogy valódi ajándékokat tartalmaznak, pl. étkészletet vagy porcelánt.
Mindemellett Robert de Niro és John Savage jeleneteihez nem alkalmaztak kaszkadőröket, a két színész maga játszotta el a veszélyesebb részeket is. A film egyik jelenetében vízbe zuhannak egy helikopterről körülbelül 10 méter magasról. Na ezt a jelenetet két napig vették fel, és kb 15-ször kellett a vízbe esniük ezalatt.
A szarvasvadász zenéjét Stanley Myers írta, ami mellett számos korabeli sláger is felhangzik, többek között a film egyik leghíresebb betétdala Frankie Valli I can’t Take My Eyes Off You c. száma. Az esküvői jelenetben olyan orosz népdalok hallhatóak, mint a Korobuska vagy a Katyusa. A film végén pedig felhangzik a God Bless America, ami miatt egyesek patriótizmussal „vádolták” a rendezőt, míg mások azt állították, hogy ez irónia. Valójában szerintem egyik sem, hanem inkább egyfajta optimista, vagy még inkább reményteljes lezárása ennek a drámai filmnek, egyfajta "megfogyva bár, de törve nem...." jelleggel.
Szerintem nincs olyan rendező, aki A szarvasvadász színészgárdájánál jobb színészekre vágyhat. Egytől-egyig kiválóak voltak, Robert de Nirot, Christopher Walkent és Meryl Streepet is Oscar-díjra jelölték, akik közül Walken meg is nyerte.Bár Christopher Walken csak mellékszereplő volt, a showt mégis ő lopta el, amit szerencsére a díjkiosztók is észrevettek. Karrierjét igazából ez a szerep indította el, amiben egyszerűen briliáns volt. Karaktere minden oldalát elképesztően jól mutatta be. Láthattuk érzékeny könnyedségét, majd megmutatta a félelmeit is, hogy elvesztheti az addigi könnyed életét, és a mérgét is, amikor Michael csak őt akarta megmenteni a fogságból. A kórházas jelenetben pedig megérthette a néző, hogy milyen nehéz lesz neki a normális életbe való visszatérés. Amikor pedig az alvilági orosz rulettes „hősként” láttuk viszont bedrogozottan, akkor rájöhetünk, hogy ezzel akar az átélt borzalmaknak valamiféle értelmet adni. Egy lövés és megtisztul, mint a szarvas, aki kileheli lelkét pennsylvánia sűrű erdejében. Christophe Walken élete legjobb alakítása, akinek a Michael-el való találkozásakor látható halott szemei tökéletesen illusztrálják a háború borzalmait. Ő nem a szerencsejáték barlangban halt meg, hanem a vietkongos orosz rulett alatt a dzsungelben.
Robert de Niro alakítja a sztoikus és hősies Michaelt. Bár a film végén összejön Lindával, további sorsa azonban kicsit rejtélyes marad, már abban az értelemben, hogy karaktere hova fejlődik. Ez azonban szándékos volt a filmben, hiszen ki tudja, hogy hosszútávon mit okoz a háborús tapasztalat egy adott ember életében és személyiségében. Robert de Niro is remek volt, erőteljes és természetes alakítást láthatunk tőle, mindenféle mesterkéltségtől mentest, amiért ő is megérdemelte az Oscar-jelölést.Meryl Streep játssza Lindát, aki Michaelek és Nicknek is tetszik. A film elején úgy tűnik, hogy inkább a könnyedebb Nick lesz a befutó nála, azonban még sem tudja kivonni magát Michael férfias kisugárzása alól. Linda alkoholista és bántalmazó apjával él, akitől már nagyon szabadulna, ugyanakkor mégis ápolja és ellátja. Linda nagyon melegszívű nő, aki egyszerre erős és gyenge, érzékeny és bizonytalan. Ez volt Streep második filmszerepe, és már megszerezte első Oscar-jelölését, teljesen megérdemelten, annak ellenére, hogy a szerepet csak akkori partnere, John Cazale kedvéért vállalta el, aki ekkor már rákos volt.
Mellettük még számos más kiváló mellékszereplőt láthattunk, többek között az előbb említett John Cazale-t. Őt a forgatás alatt tüdőrákkal diagnosztizálták. Ő összesen 5 filmben játszott karrierje során 1972 és 1978 között, azonban ez öt olyan film volt, amelyek mindegyikét legjobb film Oscar-díjra jelöltek. Láthattuk továbbá George Dzundza-t az életszerető bártulajdonosként, vagy éppen Chuck Aspegren-t acélmunkás csoportvezetőként, aki valójában nem is színész, hanem...acélmunkás csoportvezető.
A szarvasvadász egyike azon filmeknek, amelyek meghatározták és alakították a ’70-es évek Hollywoodját, a roppant gyenge ’60-as évek után. A film minden szinten és téren kiváló, a forgatókönyvtől, a fényképezésig, na és persze a rendezéstől a színészekig, ugyanakkor egy kicsit szigorúbb vágás jót tett volna neki. De még így is az egyik legjobb film a hazatérő veteránok társadalomba illeszkedéséről.
