Time Goes By

Sötét város (Dark City) 1998

2014. szeptember 04. 00:53 - Time Goes By

Az 1998-as Alex Proyas (The Crow, I, Robot, Knowing) rendezte Sötét város (Dark City) egy mára már kult filmmé vált filozofikus neo-noir sci-fi, amely egy évvel előzte meg a témájában nagyon hasonló Mátrixot, és ami véleményem szerint a Dark City ismeretében egy pillanat alatt gagyivá válik, és az ember rájön, hogy nem egyéb, mint a Sötét város lebutított akció verziója. A Sötét város költségvetése kevesebb, mint a fele volt a Mátrixénak, amihez ugyan látványosabb speciális effekteket használtak, ugyanakkor képi világában a Dark City sokkal stílusosabbra és szebbre sikeredett - megkockáztatva azt, hogy az egyik legszebb noir, amit valaha láttam. Nem sok olyan film van, ami annyi és olyan különleges atmoszférát tudna teremteni, mint a Sötét város. A film noir alapjának tekinthető német expresszionizmus is visszaköszön, hiszen első ránézésre feltűnik a Dark City képi világának és atmoszférájának hasonlósága Fritz Lang 1927-es némafilmjéhez a Metropolishoz, valamint egy másik neo noir filmhez, az 1982-es Blade Runner-hez:

 

 

 

 

Az elemzés a Dark City esetében kicsit visszafogottabb lesz, mint általában, mivel csavarainak feltárása jelentősen ronthat a filmélményen.

John Murdoch (Rufus Sewell) egy hotelszoba fürdőkádjában ébred és fogalma sincs arról, hogy kicsoda, és hogy került oda, amikor telefonhívást kap Dr. Daniel Schrebertől (Kiefer Sutherland), aki figyelmezteti, hogy meneküljön, mert el akarják kapni. Murdoch legnagyobb döbbenetére egy rituálisan meggyilkolt nő holtteste fekszik a lakásban, ezért bár semmire nem emlékszik, de rémülten menekülni kezd. Miközben a várost kutatja válaszokat keresve, kideríti a nevét, sőt azt is, hogy van egy felesége Emma (Jennifer Connelly) és egy nyomozó Frank Bumstead (William Hurt) is le akarja tartóztatni, mivel több gyilkosságban is gyanúsított. Ő sem a gyilkosságokra, sem a feleségére nem emlékezik, de miközben valakik üldözik rájön, hogy pszichokinetikus hatalma van, ami segítségével meg tud lépni előlük. Ahogy folytatja nyomozását, úgy realizál egyre több furcsa dolgot ebben a városban, amelynek végén egy meglehetősen paranoid csavarnak is a szemtanúi lehetünk...A Sötét város nem a múltban vagy a jövőben játszódik, hanem egy elképzelt alternatív jelen időben, amiben egyaránt helyet kapott a múlt század közepének noir érzésvilága és egy elképzelt futurisztikus vízió (sci-fi). A film műfaja ezért aztán furcsa, de mégis nagyon stílusos egyvelege a sci-finek és a film noirnak, amelyek remekül együttműködnek itt. Megkapjuk a '40-50-es évek noirjainak a környezetét és egyes elemeit: a sötét bűnös várost a kalapos pasasokkal, ezek árnyékaival a falakon, a rejtélyt, a feszültséget, a titokzatosságot, és a sötét pesszimisztikus hangulatot, olyan fényképezéssel, hogy nem hiszünk a szemünknek, köszönhetően Dariusz Wolski operatőrnek. Ugyanakkor ebben a filmben a problémákat és a rejtélyeket nem egy gyönyörű és vonzó végzet asszonya okozza, hanem a rejtélyes valakik, és innentől már tudományos-fantasztikussá válik a film.

Szerencsére a Sötét városnak nincsenek "mindent a szemnek, semmit a tartalomnak" típusú problémái, amely egy nagyon komplex filozófiai kérdést feszeget: mitől ember az ember. A főszereplővel együtt szedegetjük fel a történet szálait, amivel együtt egyre nagyobb adagokban kapjuk a filozófiai problémákat. Ezekre a válasz (általában) ott van a filmben, de nem szájbarágósan, és előfordulhat, hogy első megtekintés után nem is kapjuk el mindegyiket. A legfontosabb felmerülő konkrét kérdések az emlékek és az identitás közötti kapcsolatból fakadnak: miből áll egy ember identitása, csak az emlékeiből, vagy esetleg másból is, ami velünk marad akkor is, ha elveszítjük az emlékeinket? Mennyire és miben fontos, hogy minden ember egyedi és külön egyéniség? Miért nem jó és mi a veszélye ha csak kollektív tudat létezne és nem lenne egyéni tudat?A film kezdetén a sorozatgyilkosság csak "red herring"-nek bizonyul, tehát igazából semmi köze nem lesz a továbbiakban a történethez, csak egyfajta félrevezetés, figyelem elterelés és izgalom fokozó a filmekben. A red herring egy elég veszélyes játék, mert csak akkor működik izgalom gerjesztőként, ha a valódi történet még érdekesebb. És a Dark City esetén ez a helyzet.

A színészek hozták, amit hozni kellett, de ez a film nem is annyira róluk szólt, így aztán nem annyira feltűnő, ha esetleg valaki nem hozta élete legjobbját, mint Kiefer Sutherland, aki egy kicsit furának tűnt karakterében kisérletező tudósként, amiben leginkább egy náci orvosra hasonlít, akinek a kísérlet fontosabb, mint annak áldozata. A főszerepben Rufus Sewell viszont egyszerre volt jó az összezavarodott, amnéziás, menekülő férfi és a "bosszúálló angyal" szerepében. William Hurt mint mindig, most is kiváló volt egy olyan karakterben, amiről szerintem először mindenkinek egy ötvenes évekbeli noir detektív jut eszébe. Jennifer Connellytől viszont láttunk már jobb játékot, itt most talán egy kicsit kevésbé volt jelen a filmvásznon.És hát a rejtélyes valakik, akik üldözik a főszereplőt...nos, bár ők a rossz fiúk ebben a neo-noirban, mindazonáltal egyénileg nem gonoszak, egyszerűen csak nincsenek saját érzéseik és gondolataik, csak kollektív tudatuk, ami viszont már veszélyes az emberiségre nézve. Ők jelképezik a totalitárius politikai berendezkedéseket, mint pl: fasizmus, kommunizmus, aminek szükségképpen el kell buknia az individumokat preferáló társadalmak mellett. Ugyanakkor van a filmnek egy kicsit paranoid csavara a legvégén, amely mintha megváltoztatná ezt a gondolatot... Tulajdonképpen a film vége felé még sajnáljuk is az rossz fiúkat, hiszen olyan emberekkel vannak körülvéve, akik képesek a boldogságra - egyéniségüknél fogva -, amit ők a tudomány és a kollektivizmus segítségével kutatnak, de nem találják, mert egyrészről rossz helyen, más részről rossz eszközzel keresik, pontosabban szólva nincsenek eszközeik a megtalálásához...Az egyébként kiváló és komplikált forgatókönyv és a film fontos témái is eltörpülnek a rendező Alex Proyas által kreált fura, atmoszférikus világ mellett, aki nagyon ismeri a sci-fi és a fantasy világát, és aki szerencsénkre ezt nagyon meg is akarja osztani velünk. A filmnek két verziója van, az egyik a mozi, a másik pedig a rendezői verzió. A legnagyobb különbség köztük a nyitójeleneteben van, ugyanis a rendezői verzió nem tartalmazza azt a narrálást, amit a mozi verzióba azért tettek bele, hogy érthetőbb legyen a kezdetben kicsit zavaros sztori. Ugyanakkor ez egyrészről nem is igazán illik a képekhez, amit akkor látunk, másrészről meg nem baj, ha az elején kicsit zavaros a történet, hiszen a főszereplő, aki teljesen amnéziásan ébred egy hulla mellett és fogalma sincs, hogy kicsoda, pont ugyanezt érzi, és ezt akarta a rendező is érzékeltetni. A narráció nélkül mi is csak pont annyit tudunk, mint Murdoch, és ez a lényeg, így nem szaladunk előre a sztoriban és Murdoch elé a narrátor segítségével. Szóval ha valaki megnézi A Dark Cityt, ami egyébként a neo-noir műfajának egyik kiemelkedő darabja, akkor javaslom a rendezői változatot.

Értékelés: 10/10

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr946666239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyingizik 2014.09.04. 11:30:51

Nekem is tetszett, örülök, hogy született róla blogbejegyzés. Nem is tudtam, hogy kétféle verzió (narrációs és anélküli) van. A magam részéről hszekben már évek óta írogatom, hogy ez volt az egyik film, amiből a Matrixot nyúlták (a másik a Tron, de pl. a kb. Dark Cityvel egyidőben bemutatott Blade vámíprfilmből meg a fekete bőrkabátban háztetőkön való óriásugrások köszönnek vissza.). Amúgy tudja vki miért állt le a filmekkel ez a Proyas?

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.09.04. 12:35:36

@Gyingizik: ő egy egyiptomi születésű ausztrál rendező, nem igazán tartozik Hollywood stúdióinak világába, kevesebb lehetőséget kap, és amikor megkapja sem mindig értik a filmjét, és adnak neki jó marketingot. Ennek tipikus példája a Dark city.
de most dolgozik ezen: en.wikipedia.org/wiki/Gods_of_Egypt_%28film%29

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.09.04. 14:09:50

shame on me, de ezt a filmet még nem láttam, de majd pótolom most már.

MEDVE1978 2014.09.04. 14:25:48

Ez egy nagyon jó film, eredeti ötlettel, rég láttam már :)

efi 2014.09.04. 20:06:12

Nem értem az összehasonlítást. A Mátrixban nem különleges, hanem pont, hogy átlagos várost kellett megjeleníteni. Hiszen arról volt szó, hogy az általunk megismert világ akár szimuláció is lehet. Márpedig az általunk ismert városok, azok normál városok, nem pedig felturbózott és elsötétített tech noir települések.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.09.04. 20:54:32

@efi: Alapvetően a mondanivaló nagyon hasonló (nem a környezet), itt valami hasonlóról van szó, csak nem akartam leírni, mert akkor lelőttem volna a csavarok egy részét.

Angel Wing 2014.09.04. 21:12:37

A Dark Cityt és a Mátrixot egy lapon emlegetni olyan mint a Rántott húst és a tejbegrízt. Nem egy stílus, nem azonos mondani való. Mindkét film nagyon jó, de ennyi.

Gyingizik 2014.09.05. 08:11:37

@efi: A szori a hasonló. Egy fejlettebb tudat (filmben földönkívüliek) virtuális valóságot bocsát ránk aljas céljai kivitelezése érdekében. Ez ellen az emberek tehetetlenek, DE megjelenik egy ember, aki birtokolja a szimuláció megváltoztatásának különleges képességét. Elkezdődik a nagy kergetőzés, főhőshöz társul egy fekete hajú nő, végül győznek. A díszlet lehet h. különböző, egyikben több a csihipuhi, de a történet ugyanaz.

Lauro 2014.09.05. 09:25:11

"egy évvel előzte meg a témájában nagyon hasonló Mátrixot, és ami véleményem szerint a Dark City ismeretében egy pillanat alatt gagyivá válik, és az ember rájön, hogy nem egyéb, mint a Sötét város lebutított akció verziója"

Ezzel vitatkoznék.

Egyrészt a Matrix azon kevés filmek egyike, amit egyáltalán nem "lebutít" az akció, hanem egyenesen felemeli. (A Matrix 2 és 3 a tökéletes példája annak, hogyan butít le pusztán az akció valami eredetileg szuper alkotást.) A Matrix akciószekvenciái annyira tökéletesek, profik és jól megkomponáltak, és olyan szervesen illeszkednek a történetbe, hogy az párját ritkítja. Éppen ez a film a tökéletes példája, hogy lehet egy akciófilm okos. A wuxia-filmek, amikből szintén merít, szintén kiváló alkotások sok esetben (Tigris és sárkány pl.), nem teszik gagyivá az akciójelenetek.

És miért is lenne baj, ha merít a Dark City-ből? Hiszen a Dark City is merít a cikkíró által is felsorolt filmekből: Blade Runner, Metropolis. Szerintem a Matrix képi világa egyedi módon nyomasztó, minimalista elemekkel éri el, hogy tényleg bezárva érzed magad akkor is, ha éppen helikopterek röpködnek összevissza felhőkarcolók között. Látványvilágában egyenesen innovatívabb, szerintem maga Proyas is önmagát másolja kicsit a Dark Cityben (A holló), míg a Matrix lecsupaszított, színtelen, rideg atmoszférájára nem is tudok előzményt felhozni. (Szemben a neonior-ral, a langi expresszionizmussal és vissza-visszaköszönő gótikus-szürrealisztikus látomás-világokkal. Szerintem egyáltalán nem baj, hogy Proyas összeszedi mindezt sok-sok forrásból; de ha a cikkíró következetes akar lenni, másolással ő is bőven vádolható.)

Ezen kívül a Matrix gondolatisága korántsem utánzata a Dark Cityének, sokkal inkább egy hasonló problémának különböző hozzáállással és szemlélettel elkészített földolgozása a két film. Nem is tekinthető a két mozi egy műfajnak.

Sokszor fordul elő, hogy kultfilmek gagyi UTÁNZATOKAT szülnek.
A Dark City és a Matrix mindkettő kiváló alkotás, egymástól függetlenül, önmagukban is. Van értelme összehasonlítani őket a sok közös pont miatt, de semmi értelme egymáshoz mérni a kettőt, mert hasonló alappal, de más eszközökkel dolgoznak, és alapvetően más célkitűzéseket teljesítenek - a maguk módján parádésan.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.09.05. 10:11:24

Persze nyilván lehet meríteni korábbi filmekből, hiszen majdnem egész Hollywood erről szól, csak nem mindegy, hogy mennyit, és ami a lényeg: merítéshez mennyi újat tud hozzátenni. A mátrix véleményem szerint az alap ötletet, gondolatot teljes egészében lenyúlta, (mégha a körítés egy kicsit más is) túl sok változtatás nélkül. Amiben meg különbözik: az egyrészről és - ez nyilván szubjektív - a Dark City nagyon stílusos ,már-már művészi látványvilágát lealacsonyította a kommersz hollywoodi értelemben felfogott látványosságra. A gagyivá tétel másik összetevője - és ez megint szubjektív - a matrixban levő túl sok akció jelenet, ami számomra unalmassá tette néha a filmet. A Dark City azért ebben jóval visszafogottabb, tulajdonképpen nem is igazán lényeges része a filmnek, szinte azt éreztem a végén, hogy már-már muszájból teszik bele, csakhogy ne érje szó a ház elejét. De az a jó a különböző ízlésekben, hogy lehet vitatkozni:)

Lauro 2014.09.05. 10:32:02

@Time Goes By: Így van! Kinek mi jön be, értelek.

De azt 100%-osan biztosra veszem, hogy a Matrix a sztorit nem innen a Dark Cityből vette. Sok ilyen történet előzte meg, gyakorlatilag Platonig megy vissza az alapprobléma.

Nem tudom, ismered-e a 13. emelet c. filmet, érdekes, hogy az is 99'es, tökugyanez, de azért messze az említett klasszikusoktól. Érdemes megnézni, ha bejönnek az ilyenek.

minyimaaa 2014.09.05. 12:38:01

@Time Goes By: az ajánlóban olvasható: "ami mellett a Mátrix csak egy lebutított akció filmnek látszik."

én mindkettőt szeretem [bár a mátrix 2-3-at nagyon utáltam; s régóta nem láttam].
mátrix egyértelműen nem egy Dark City nyúlás, szóval nagyjából független tőle; a GITS (ghost in the shell) hatását emelték ki anno legtöbben, + sok (különb. iskolákhoz tartozó) filozófiai gondolatot/problémát fedez(het)tek fel benne.

- viszonylag sok kisköltségvetésű és zsíííírságos sci-fi/paranoia film készült a 90 évek 2. fele környékén: kapásból beugrik: Cube, Pi, eXistenZ (a helyesírás a magyar isten szó miatt lett ilyen), a 13. emelet, Strange Days, + a világhírű anime etalon:GITS és persze a Mátrix és a Dark City

- egy fontos tény van, ami nem az esztétikai minőségről/film értékéről szól: ezen filmek közül akkoriban egyedül a mátrix-nak lett világsikere....... ennyi; ellenben hosszabb távon, mostansáig, ezen filmek közül több is nézettséggben/elismertségben sokat hozott be a mtx-hoz képest (a világsikeréshez képest pl).

Giggsy · http://sgtgiggsy.blogspot.hu 2014.09.10. 15:11:08

@Time Goes By: A Matrix és a Dark City bemutatója között tizenegy hónap telt el. Azt ugye nem gondolod, hogy egy Mátrix szintű blocbustert nulláról a bemutatóig tető alá lehetett hozni tizenegy hónap alatt. Pénz tarhálás a stúdióktól, a kész forgatókönyv megírása, casting, a színészek felkészítése a harcjelenetekre, forgatás, utómunka... Itt nem egy Asylumról beszélünk és azt se felejtsük ki, hogy a Mátrix idejében még a számítógépek teljesítménye sem volt a mai szinten, tehát amíg ma viszonylag rövid idő lenne az utómunkálat az ottani látványvilággal, addig akkoriban tartott az addig, mint mostanság egy Transformers 4-nél.
És én egyébként sem látom be, hogy mi lenne az a hatalmas nagy párhuzam a Platón barlangján kívül. Az egyik film azt boncolgatja, hogy mitől ember az ember, a másik azt, hogy mi nevezhető szabadságnak. Az egyik neo-noire, a másik cyber-punk. Az egyedüli hasonlóságot az embereket sötétségben tartó felső erő jelenti, de mint mondtam, az nem a Dark City találmánya, hanem Platón barlangjától eredeztethető.
Mindkét film nagyszerű, és egyedülálló a maga nemében. A Dark City sajnálatos módon nem kapta meg a megfelelő elismerést (ebbe talán a szereplőgárda viszonylagos ismeretlensége is belejátszott, hisz csupa másodvonalas színész szerepelt benne - 24 előttről beszélünk - még ha mind tehetségesek is voltak) a Mátrix szerencsére igen (hogy aztán maga után hozzon két megkérdőjelezhető minőségű folytatást és két hulladék videojátékot) Mindkettő túlmutat a sci-fi hagyományos keretein, és olyan kérdéseket feszeget, amik nem igazán szokványosak a mainstream filmiparban. Nem hiszem, hogy szerencsés őket szembeállítani egymással, mert nagyjából olyan vita lenne az eredménye, mintha ketten azon kapnának hajba, hogy Messi jobb futballista-e, mint amilyen kosárlabdázó LeBron James.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.09.10. 15:20:50

@Giggsy: " Az egyik film azt boncolgatja, hogy mitől ember az ember, a másik azt, hogy mi nevezhető szabadságnak." A kettő között szoros összefüggés van mindkét filmben, mert ez a lényege mindkettőnek: a szabadságtól (önálló gondolkodás és cselekvés) lesz ember az ember. Másrészről meg a Dark City sem egy nap alatt készült el a bemutatóig...
William Hurtot sem nevezném másodvonalasnak színésznek, viszont Keanu Reevest meg neve ellenére igen. Hollywood egyik legheteségtelenebb színésze. All time. Az meg hogy műfajilag nem egészen azonosak - bár alapvetően azért mindegyikben a science fiction dominál - nem jelenti azt, hogy ne hasonlíthatnának. Szóval nem Messiről meg LeBron Jamesről beszélünk, hanem Messiről meg Ronaldoról.

Giggsy · http://sgtgiggsy.blogspot.hu 2014.09.10. 19:44:24

@Time Goes By: Szóval azt akarod mondani, hogy a Mátrixot azelőtt nyúlták a Dark Cityből, hogy azt egyáltalán bemutatták volna? Komolyan olyan nehéz elképzelni, hogy két filozofikus sci-fit nagyjából egyidőben készítettek? Amúgy direkt rákerestem neked, a Mátrix forgatókönyvét Watchowskiék már a Bérgyilkosok forgatókönyvének leadása után megmutatták Silvernek, de mivel ragaszkodtak hozzá, hogy ők rendezhessék, nem lehetett belőle semmi, amíg a Fülledtséggel be nem bizonyították, hogy sikerülhet nekik. A Bérgyilkosok egy 95-ös film. Hasonló infót a Dark Cityről sajnos nem találtam, de azért az, hogy 95-ben már készen állt a Mátrix forgatókönyve, eléggé valószínűtlenné teszi, hogy egy három évvel később bemutatásra kerülő film scriptjéből lopta volna az ötletet két olyan figura, akiknek bármilyen szinten nézve a Bérgyilkosok forgatókönyve volt az első kapcsolatuk Hollywooddal.
Én nem hiszem, hogy a Dark City ilyen mélyen foglalkozna a szabadság kérdésével, tekintve hogy egész idő alatt azt boncolgatják, hogy mennyire vagyok azok, akik, amiatt, amik korábban történtek velünk. Kicsit eltúlozva, de valahol pontosan erről szól a kísérlet. Eközben a Mátrix esetében a szabadság és a valóság játszik inkább központi szerepet. Mindkettő merített valahol Platón barlangjából, de a Mátrix talán jobban szó szerint veszi az abban elmondottakat. Mindkettő érdekes, és a saját választott témáját a lehető legjobban járja körül anélkül, hogy szájbarágóssá válna.
Másodvonalas színésznek nem a tehetsége alapján szokás valakit besorolni, hanem a bevonzott nézők száma alapján. Rufus Sewell, Jennifer Conelly, William Hurt és (a 24 előtti) Kiefer Sutherland neve finoman szólva sem volt az, amire az emberek özönlenek a mozikba. A Mátrix esetében azért ott volt Keanu, akinek a tehetségét meg lehet kérdőjelezni, de azt nem, hogy sorra szállította a kasszasikereket (mínusz a Johnny Mnemonic) A stáb többi része nagyjából azonos szinten állt: Laurance Fishburne, aki már akkoriban is nagyjából akkora név volt, mint Kiefer Sutherland és Joe Pantoliano aki legalább akkora karakterszínésznek számított már akkor is, mint Hurt. Egyedül a női főszerepnél volt egy valamivel nagyobb név a Dark Cityben, de azért Connelly sem volt épp az a nagyon-nagyon ismert színésznő, mivel nem igazán a mainstream filmek jelentették az otthonos terepét.
Annak ellenére, hogy mindkettő sci-fi, eléggé ég és föld a viszonyuk. Ezzel az erővel akár a Star Treket is idecitálhatnák, mert az is sci-fi. A filozofikusabban megragadott sötét témán kívül semmi olyan komolyabb hasonlóság nincs a kettő között, ami miatt muszáj lenne őket összehasonlítani. Más témát járnak körül, más környezetbe helyezik a cselekményt, alapjaiban véve is mások a karakterek, az események mögött álló gonosz hatalom motivációja is más, még a sci-fin belül is más alstílusba tartoznak.

Robur 2014.10.16. 14:21:24

A Dark City-t annó moziban(Kossuth) láttam. Olyan szempontból volt különleges élmény, hogy azon nagyon kevés filmek közé tartozik amiről ki akartam jönni a moziból.
süti beállítások módosítása