A végső csábítás mint számos más film a neo-noir műfajban, a klasszikus film noirok végzet asszonyaihoz nyúl vissza, miközben nemcsak a történetet és a látványvilágot modernizálja, de leginkább a femme fatale karaktert, aki ellentmondásosabb, ugyanakkor sokkal, de sokkal kegyetlenebb, mint klasszikus elődei. Mint általában az olyan noirok, aminek központi alakja a  femme fatale, itt is ő irányítja a történetet, és annak minden szereplőjét, ugyanakkor jól érzékelhetjük a különbséget a klasszikus noir végzet asszonyai és azok modern változatai között.

A new yorki ravasz és vonzó telemarketing menedzser Bridget Gregory (Linda Fiorentino) meggyőzi férjét Dr. Clay Gregoryt (Bill Pullman), hogy munkahelyéről lopott kokainból szerezzenek pénz a házukra. A férj uzsorásoktól kölcsönkért pénzből lebonyolítja a drog üzletet, amivel 700 ezer dollárra tesznek szert. Amikor azonban a Clay zuhanyozni megy, a nő lelép a pénzzel, és Chicagoba indul. Útközben megáll egy kisvárosban, ahol a helyi bárban megismerkedik a naiv kisvárosi Mike Swalevel (Peter Berg), akivel egy egy éjszakásra tervezett szex kapcsolatba bonyolódik. Mivel férje egy magánnyomozó segítségével keresi a nőt, Bridget úgy dönt, hogy átmenetelileg a kis városban marad, és munkát vállal álnéven ugyanannál a biztosító cégnél, ahol Mike is dolgozik. Mike, aki nemrégen hagyta el feleségét Trisht, szexuálisan és érzelmileg is nagyon ki van éhezve, és legnagyobb szerencsétlenségére Bridgetbe lesz szerelmes. A manipulatív nő rögtön meglátja Mikeban a megfelelő balekot, kieszel egy ördögi tervet és megpróbálja rávenni, hogy ölje meg férjét...John Dall rendező, akinek nem ez az egyetlen remek noirja (Kill Me Again, Red Rock West), a Végső csábítással is  bizonyította, hogy nagyon érzi és érti ezt a műfajt, illetve azt nagyon hitelesen tudja modernizálni. A film karaktereiben felcserélődnek a nemi szerepek, briliáns szexuális manipulációkat láthatunk, amelyekben a szex - hasonlóan a többi femme fatale-os neo noirhoz - nagyon grafikusan ábrázolt. És mindemellett az amerikai kisvárosi miliő értékei is terítékre kerülnek, mondanom sem kell, hogy legyőzetnek a nagyvárosi végzet asszonya által.

Nem lehet nem észrevenni a történet hasonlóságát az 1944-es Gyilkos vagyokkal (Double Indemnity), a klasszikus noirok egyik alapfilmjével, azzal amelyik felállította a csábító végzet asszonya és a gyenge antihős sémáját. A csábító és hideg femme fatale szexuális manipuláció segítségével elcsábítja a gyenge antihőst (antihősöket), akit ezután rávesz valamilyen bűncselekmény elkövetésére, aminek általában nem szokott jó vége lenni senki számára. A séma hasonlósága mellett a két film karakterei között mégis jelentős különbség van. Míg a klasszikus noirokban a végzet asszonyainak jegessége esetenként valamelyest olvad a főhős karjaiban, vagy sikerül ugyan manipulálni a férfit, de mindkettejüknek szembesülnie kell a következményekkel, itt Bridget nemcsak javíthatatlanul gátlástalan, de a néző számára egyértelmű, hogy minden területen megváltoztathatatlan. A legerősebb és legkegyetlenebb femme fatale, aki valaha noirban szerepelt. Talán emiatt a nagyon erős, okos és nagyon kegyetlen női karakter miatt gondolták azt, hogy nem lehet sikeres a film, ezért rögtön a videotékákban és különböző kábel tévéknél kötött ki, aztán a nagy sikerre való tekintettel kezdték el a mozikban is játszani.A film abszolút főszereplője Bridget, a femem fatele, ami egy pillanatig sem lehet kétséges. A legmodernebb és ezért az eredeti klasszikus verzió szereplőihez képest ő különbözik leginkább. Bár ő is manipulatív, könyörtelen, szexuálisan vonzó és érzéketlen, mint a klasszikus végzet asszonyai, de egyben sokkal öntudatosabb. Bridget tökéletesen ismeri önmagát, tisztában van erősségeivel, amiket nagyon jól és könnyedén használ céljai elérésében. Kiváló a többi ember várható reakciónak előzetes megítélésében, amikre apró jelekből, elejtett megjegyzésekből következtet. Ezeket pedig remek időzítéssel és nagyszerű improvizáló képességgel használja fel ellenük a saját érdekében. Ugyanakkor ő már nemcsak egyénekben gondolkodik, mint klasszikus elődei, hanem társadalmi csoportokban is, és azok előítéleteit is a maga javára tudja fordítani szinte minimális erőfeszítéssel. Amikor a fekete magánnyomozó abba a kisvárosba érkezik, ahol afroamerikait előtte csak tévében láttak, kiválóan használja ki a kisvárosi előítéleteket, miután megöli a férfit.

Bridget, aki híján van minden szentimentalizmusnak, egyszerre végtelenül ellenszenves, ugyanakkor nagyon szórakoztató a száraz humorával, és azzal, ahogy már-már szatirikus módon fordítja a társadalomban általános bevett és elfogadott sztereotípiákat az azokat vallók ellen. Bridget, ellentétben klasszikus elődeivel, már nagyobb képben gondolkodik és ravaszkodik, még ha célja ugyanaz és ugyanolyan önző is. Ő tulajdonképpen egy posztfeminista karakter, aki nemcsak eszközt, de ellenséget is lát a férfiakban, ő már nem csak simán kihasználja, de meg is akarja büntetni őket. A film több jelenetében is hitetlenkednek a férfiak, hogy a nő tényleg komolyan mondja-e, amit mond. Tényleg. Karakterében - szemben a klasszikus elődjeivel - nincs semmi cicás, színtisztán szégyentelen és illetlen. Erre talán a legjobb példa az a jelenet, amikor a bárban belenyúl Mike nadrágjába, majd utána megszagolja az ujjait. Nem azért, mert ez felizgatja, hanem csak szimplán ellenőrzi a férfi higiéniáját. Miután megfelelt, szóba jöhet, mint alkalmi szexpartner. A másik emlékezetes pillanat, ami remekül mutatja Bridget minden társadalmi konvenciót elutasító karakterét, ahogy reggel az együtt töltött éjszaka után a férfi konyhájában a cigarettáját elnyomja nagymami almás pitéjében. Bridget a legrosszabb a rosszak között.A férfi karakterek teljesen másodrendűek a nőhöz képest, akiket nemcsak személyes gyengeségeik hátráltatnak, de a nőkkel kapcsolatos sztereotípiáik is. Egyszerűen nem hiszik el, hogy Bridget olyan rossz, amilyen, és nem áll szándékában letelepedni senki mellett. Talán ezt hiszik el a legkevésbé. Pedig ha valaki nem  kényszer szingli, akkor az Bridget. A végső csábításban a nőnek két balekja is van, tehát két antihőse van ennek a filmnek, ugyanis itt a férje sem csak simán áldozat, mint a legtöbb férj a legtöbb noirban, hanem a filmet elindító bűncselekmény elkövetője. Míg a Double Indemnityben az arrogáns férj nincs tisztában felesége romlottságával, addig ebben a filmben Clay, aki legalább annyira arrogáns, mint klasszikus elődje, ismeri (ismerhetné) feleségét, aki befolyása alatt elkövet egy bűncselekményt, természetes oly módon, hogy ő vállalja az egész kockázatot. Ugyanakkor nem igazán sajnáljuk Clayt, amikor a nő lelép tőle, hiszen előtte, hogy fölényét és dominanciáját bizonyítsa, pofon vágja a nőt. Aztán a film végén megmutatja, hogy valójában ennek ellenkezője vonzotta a nőhöz, amikor mazochisztikusan, összebilincselt lábbal ölebszerűen csahol a gazdinak.

A másik balfácán Mike, szintén egy a biztosító cég alkalmazottja, hasonlóan a Double Indemnity antihőséhez, Walter Neffhez, de ellentétben vele, nemcsak a nővel szemben vannak illúziói, de munkájában és általában véve az élet minden területén is nagyon naiv. Tényleg annyira naiv, hogy sejthető a film vége, és az lenne meglepő, ha nem az történne, ami. Naivitásából kifolyólag azonban vannak erkölcsi skrupulusai, több, mint Walter Neffnek, azonban nála is győzedelmeskedik a vágy, ami ráadásul esetében nemcsak szexuális, de érzelmi alapú is, ami mintha súlyosbítaná balek státuszának fokozatát, hiszen így még kiszolgáltatottabb - és esélytelenebb - a teljesen érzéketlen femme fatale-nak. Amerikai felmérések szerint a film különböző reakciókat váltott ki a női és férfi nézőközönségből. A nőkből valamiféle megnyugvást és büszkeséget, addig a férfiakból elégedetlenséget váltott ki és igazságtalannak érezték. Mindazonáltal én a férfi nézőknek is ajánlom ezt a remek filmet, mert ha félre tudják a büszkeséget, akkor abban a pillanatban élvezni fogják ezt a fordulatokban gazdag, sokszor kiszámíthatatlan, száraz humorú izgalmas neo-noirt.

Mike: "I'm trying to figure out whether you're a total fucking bitch or not." "Próbálom kitalálni, hogy te egy kibaszott kurva vagy, vagy sem."

Bridget: "I am a total fucking bitch." "Én egy kibaszott kurva vagyok."

A férfi elkövette élete legnagyobb hibáját, és nem hitt a nőnek.

Értékelés: 10/10