Time Goes By

Amíg a város alszik (While the City Sleeps) 1956

2015. február 10. 15:32 - Time Goes By

A film noir műfajának alapjait lerakó Fritz Lang rendező utolsó előtti hollywoodi filmje ez a mystery film noir, ami egy valóságban is létezett sorozatgyilkos utáni hajszáról szól. Azonban ahogy már megszokhattuk a rendezőtől, ez valójában csak a keretét adja a film valódi üzenetének bemutatására, ami ez esetben a modern média társadalomromboló etikátlanságára és erkölcstelenségére hívja fel a figyelmet.

Amikor a médiamogul Amos Kyne, a Kyne Enterprise tulajdonosa meghal, vállalatának irányítását fia, Walter Kyne (Vincent Price) veszi át. A mindenki által mihasznának tartott Walter túl sokat nem akar dolgozni, ugyanakkor meg akarja mutatni, hogy ki az úr a háznál, ezért létrehoz egy új, vezérigazgatói pozíciót, aminek elnyerésére versenyt hirdet a vállalat három részlegének vezetője Mark Loving (George Sanders), Jon Griffith (Thomas Mitchell) és Harry Kritzer (James Craig) között. Az nyeri el a legmagasabb pozíciót, aki felderíti az ebben az időszakban tevékenykedő, és kiszolgáltatott nőket gyilkoló, Rúzsos Gyilkos (John Drew Barrymore) becenévre hallgató sorozatgyilkost. Edward Mobley (Dana Andrews) Pulitzer-díjas riporter először nem akar részt venni ebben a versengésben, azonban mégis úgy dönt, hogy Griffith segítségére lesz, és elkezd nyomozni. A férfiak között ádáz küzdelem indul meg, és bármit képesek felhasználni a pozíció elnyerése érdekében, még a körülöttük lévő nőket is...Az 1956-os film az ekkor már leáldozóban lévő klasszikus noir műfajának késői darabja, ennek megfelelően Fritz Lang rendező is egy kicsit divatjamúlttá vált. Ő rutinból összehozott ugyan egy alapjában véve szórakoztató noirt, aminek társadalmi üzenete is van, ugyanakkor meg sem közelíti a legjobb filmjeit (M 1931, The Big Heat, Scarlet Street, The Woman in the Window stb).

A film központjában lévő médiavállalat már nemcsak újságból áll, hanem hírügynökséget, televíziót és fényképezést is magában foglal. Különböző médiumok összefonódása és egy kézben tartása a rendezőt szemmel láthatólag félelemmel töltötte el, amit egy mindenre kiterjedő, totális - és ezért fenyegető - hatalomnak látott és mutatott be. Kyne Enterprise nagyon hasonlít  a valódi médiavállalatokra, amelyek nemcsak a híreket tudják totálisan kontrollálni és manipulálni, de a eseményeket is képesek alakítani. Hatalom és pénzéhségük pedig minden embert közvetlenül vagy közvetve erkölcstelenné és etikátlanná tesz. Sőt, a manipuláció mintha kötelező eleme és része lenne ennek az iparágnak, ami nélkül nem lehet sikeresnek lenni. (Ez a téma nagyon népszerű volt az '50-es évek Hollywoodjában, elég csak megemlíteni az Ace in the Hole-t vagy a Sweet Smell of Successt.) Ez a média hatalom utoléri a Rúzsos Gyilkost is, akinek tetteit már Mobley, az újságíró tévéadásai irányítják. A film, bár látszólag happy enddel ér véget - már ami a sorozatgyilkos és a szerelmi szálat illeti -, azonban a legfontosabb mondanivalójában felmerülő problémák megoldatlanok maradnak, mivel a film szerint az egyéneknek szinte lehetetlen kitörni ebből a rendszerből. A While the City Sleeps az egyén és a társadalom kapcsolatát is vizsgálja, és azt üzeni, hogy ha a társadalmi problémák orvosolatlanok maradnak, akkor az kihatással lehet az egyén boldogságára is.Az Amíg a város alszik bemutatja azt is, hogy milyen amikor az emberi gyengeségek befolyással és hatalommal párosulnak:

A legellenszenvesebb szereplők a médiavállalat roppant ambiciózus vezetői, dolgozói, akik simán félredobják önbecsülésüket, és céljaik - magasabb pozíció, több pénz és hatalom - elérése érdekében bárkit és bármit felhasználnak. A pszichopata sorozatgyilkos hozzájuk képest szimpatikus alak, mert ő mentális problémáiból kifolyólag nem tudja kontrollálni cselekedeteit, ellentétben az újságírókkal, akik az anyjukat is eladnák egy forintért. Igaz, hogy a Rúzsos Gyilkos védtelen nőket öl, azonban magasabb pozícióért az újságírók is képesek lennénk erre, ahogy Griffith be is vallja ezt Mobleynak: "ezért az állásért bárkibe beleállítom a kést." Ezt ugyan csak képletesen érti, de amit meg is tesznek, hiszen folyamatosan egymást szurkálják hátba. A gyilkost sem azért akarják elkapni, hogy valami közjót tegyenek, és ezzel a későbbi lehetséges áldozatok életét megmentsék, hanem kizárólag a jobb pozícióért, a tulajdonos pedig a magasabb eladott példányszámért.

Bár a film megpróbálja a sorozatgyilkos pszichológiáját is bemutatni, azonban ez végül nagyon egyszerű szinten marad: okold az anyát. Ennek persze az is az oka, hogy a sorozatgyilkosság valójában csak egy eszköz a filmben a média mechanizmusának bemutatásában, és ez a téma kevésbé érdekelte a film készítőit.

A film forgatókönyvét Casey Robinson írta Charles Epstein The Bloody Spur c. regényéből, ami egy sorozatgyilkosságos thriller és egy társadalmi és személyes dráma érdekes keveréke. A baj az, hogy ez a két szál vagy műfaj mintha inkább csak egymás mellett párhuzamosan futnának a filmben, de igazából nem elegyednek, annak ellenére, hogy a történet szálai persze egy idő után összeérnek. A forgatókönyv egyes esetekben a véletlenre is túl sokat alapoz, ilyen például az, hogy Dorothy titkos légyottjai egy olyan lakában zajlanak, ami éppen Nancy lakásával szemben van. A film dialógusai és szövege helyenként megfelelően cinikus, azonban ezen a téren (meg más szempontból sem) meg sem közelíti a Sweet Smell of Successt, amihez gyakran hasonlítják.A filmben nagyon sok, alapvetően érdekes karakter és mellékszál van. Talán túl sok is, ami miatt igazából egyikben sem ér el a film túl nagy mélységet, azonban ennek ellenére a frivol karakterek képesek a figyelmünket lekötni. A túl sok karakter okozza azt a problémát is, hogy a film nagyobbik fele szükséges ahhoz, hogy megismerjünk mindenkit, az összetett kapcsoltaikról már nem is beszélve. Néhány mellékszál ráadásul nem csak mélységében nincs kidolgozva (Harry és Dorothy), de még egy kicsit bugyutának is tűnik (Mobley és Sally kapcsolata). Ezek okoból kifolyólag elég későn indul be igazán. A film egyik legjobb jelenete a metró alagútjában zajló üldözés, aminek fényképezése - az operatőr Ernest Laszlo - és hangulata a The Third Man híres csatornás jelenetére emlékeztet.

A médiában dolgozó karakterek sokban hasonlítanak egymásra: mindannyian végtelenül cinikusak és etikátlanok, akik még abban is megegyeznek, hogy mindent és mindenkit mozgósítanak, amiről és akiről azt gondolják, hogy hasznosak lehetnek céljaik elérésében. Loving hasznos kapcsolataira támaszkodik, és megszerzi magának Mildredet, a sztár újságírót, hogy kémkedjen neki. Mildred a nőiességét és szexuális kisugárzását veti be, hogy információt húzzon ki Mobleyból. Griffith a riporterének munkamorálját használja ki, Harry pedig szeretője, Kyne feleségének befolyását próbálja hadrendbe állítani a maga érdekében. De Mobley, aki látszólag az összes média karakter között még a legpozitívabb figura, sem sokkal jobb náluk, mert ő saját menyasszonyának életét teszi szántszándékkal kockára, amikor megteszi csalinak, hogy elkaphassa a gyilkost. 

A filmben számtalan remek színész játszik, azonban mintha egy kicsit rájuk is átragadt volna a rendező érzékelhető "szarok a farmra" mentalitása, kivéve Ida Lupinot és Vincent Pricet, akiknek meg sajnos nincs túl sok szerepük.A Pulitzer-díjas Edward Mobley karakterében Dana Andrews alakítja a riporterek legjobbikát, aki a legközelebb áll a tradicionális hős figurához a filmben, akiről azonban később kiderül, hogy korántsem hibátlan alak. Egyrészről folyamatosan részeg, és egyáltalán nincs ellenére Mildred szexuális manipulációja, annak ellenére, hogy bájos menyasszonya van. De a legrosszabbik oldalát akkor mutatja meg, amikor kockára is teszi a lány életét azzal, hogy csalinak használja. Amikor Sally számon kéri ezt rajta, akkor még neki áll feljebb, és még ő vádolja irracionalitással a lányt. Dana Andrews tulajdonképpen szokásos szerepeinek egyikében látható, csak ebben nem annyira szellemes és cinikus, mint más filmekben, például a Laurában. Nancyt, Mobley menyasszonyát Sally Forrest alakítja, aki pechjére nem egy jól megírt karakter. Sally ugyanis amikor megtudja, hogy Mobley mire használta, az első tiltakozások után persze teljesen megbocsát vőlegényének.

George Sanders játssza Mark Loving, az ügyes és ravasz hírügynökségi vezetőt, aki a barátnőjétől Mildredtől azt kéri, hogy prostituálja magát karrierje előmozdítása érdekében. Ida Lupino kiváló a szexuálisan manipulatív újságíró Mildred szerepében, azonban sajnos nem sok lehetőség jutott neki a filmben.Thomas Mitchell látható a főszerkesztő, Jon Griffith szerepében, aki egész életében azért a posztért dolgozott, amit most a sorozatgyilkos utáni hajsza versenyében kell elnyernie. James Craig pedig Harry Kritzert alakítja, aki inkább a személyes kapcsolatokban hisz, és szeretője befolyását akarja felhasználni előrejutása érdekében. Olyannyira hisz a tulajdonos feleségével folytatott viszonyában, hogy magát a gyilkost igazából meg sem próbálja elkapni Lovinggal és Griffithszel ellentétben.

A meghalt médiamogul semmire se jó fia Walter Kyne pedig rögtön apja halála után meg akarja mutatni, hogy nem annyira ostoba és tehetetlen, mint amilyennek apja - és mindenki más is - gondolta. Van annyi esze, hogy belássa azt, hogy tényleg képtelen lenne a médiabirodalmat irányítani, azonban a versennyel elért azt, hogy minden őt korábban lenéző vezető teljes erőbedobással küzdjön azért, hogy neki dolgozhasson, mint vezérigazgató. Vincent Price nagyon jó az elkényeztetett, de nem teljesen ostoba Walter szerepében, kár hogy neki sincs túl sok ideje a filmben.A Rúzsos Gyilkos karakterében pedig John Drew Barrymore (Drew apja) látható, aki egy kegyetlen pszichopata gyilkos, azonban mégsem annyira erkölcstelen, mint az újságírók. Sajnos karakterének pszichológiája nincs igazán mélyen kidolgozva, ezért a szokásos kliséken kívül nem sok mindent tudunk meg róla. A film mentségére legyen mondva, hogy ekkor (1956) még nem voltak a pszichológiai thrillerek annyira gyakoriak, hogy külön műfajt alkottak volna (ez a Pszicho 1960 után indul meg igazán), ami után a jobbakban már árnyaltabb a pszichopata gyilkosok ábrázolása. A Rúzsos Gyilkos ennél fogva egy átlagos fiatal srác, akinek a túlságosan is védelmező anyjával él együtt, ráadásul gyerekkorában átesett némi nemi szerep válságon. Áldozatai csinos, védtelen, fiatal nők, akiken kitölti az anyja miatt a benne felgyülemlett nőgyűlöletét és dühét.

Manapság sokan már Fritz Lang egyik legalábecsültebb filmjeként emlegetik az Amíg a város alszik-ot, amiben kiváló és korának népszerű színészei játszanak, azonban mégsem érhet fel leghíresebb filmjeihez, ugyanakkor még a mai napig is egy szórakoztató noir krimi.

Értékelés: 7,5/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr687051143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása