Time Goes By

Amerikai szépség (American Beauty) 1999

2015. február 27. 07:26 - Time Goes By

A 8 Oscar-díjra jelölt Amerikai szépség az amerikai középosztály hipokrata és felszínes életének tragikomikus szatírája, ami számtalan témát érint. A film az elfojtott szexuális vágyakat, frusztrációkat, a szépség különböző megnyilvánulásait, a felszínességet, a magányosságot, a csapdába esést, az átlagosságtól való félelmet vizsgálja ebben a kijózanítóan szomorú, fanyar és vicces történetben egy kapuzárási pánikba került középkorú férfi életén és döntésein keresztül.

A film azzal kezdődik, hogy Lester Burnham (Kevin Spacey) közli velünk, hogy egy éven belül meghal. Lester középosztálybeli reklámszakemberen és családapán kapuzárási pánik lesz úrrá. Felesége, az ambiciózus Carolyn (Annette Bening) ingatlanügynök, egy igazi elviselhetetlen nőszemély, aki megcsalja Lestert, míg a nagyon alacsony önbecsülésű tinédzser lányuk Jane (Thora Birch) mindkettejüket utálja. Lester fellázad üres és semmilyen szempontból sem kielégítő élete ellen, amihez a lökést az adja, hogy megtetszik neki lánya iskolatársa és barátnője Angela (Mena Suvari). Lester ezután kilép munkahelyéről és egy gyorsétteremben vállal felelősség nélküli munkát. Garázsában elkezd gyúrni annak érdekében, hogy meghódíthassa szexuális fantáziájának tárgyát Angelát, és a füvezésre is rákap. A drogdílere Ricky (Wes Bentley), a szomszédjukba költöző 18 éves fura fiú, aki mindent lefilmez. Ricky apja Fitts ezredes (Chris Cooper) ex-tengerészgyalogos tiszt egy bántalmazó és bigott ember, aki nagyon szigorúan neveli Rickyt, annak érdekében, hogy nehogy buzivá vagy drogossá váljon. A fiú anyját Barbarat (Allison Janney) az ezredes agresszív dominanciája már élő zombivá változtatta. Ricky azért drogdílerkedik, hogy elég pénzt összeszedhessen ahhoz, hogy leléphessen családjától, akihez aztán csatlakozik Jane is. Lester első pillantásra furcsának tűnő döntései mindenki életét megváltoztatja...A film nemcsak az amerikai középosztály sekélyes, üres és csapdába került életét mutatja be, de felfogható egy, az élet értelmét kereső filmnek is. Az anyagi biztonságban élő családok élete látszólag tökéletes, azonban amint egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, azonnal láthatóvá válik a megalkuvás, az álszentség, a magányosság és a boldogtalanság, mintha a családtagok egymást fertőznék meg ezekkel, majd kapcsolati hálójukon keresztül minden ismerősüket. Lester életének, újjászületésének és halálának vizsgálata közben a film a középosztály szépségről és elégedettségről alkotott fogalmát mutatja be, nagyon szatirikusan. A film témáit és üzeneteit már sokszor feldolgozták, ezért az Amerikai szépség nem igazán nevezhető eredeti filmnek, azonban ezek bizarr, kissé szürrealisztikus tálalása feledtetni tudja kliséit.

A karakterek minden ellenszenvességük ellenére sem igazán rosszak, inkább csak a nem jól működő társadalom eredményei ők. Akármennyire is különbözik a személyiségük, jó pár problémán osztoznak. A problémák talán legfontosabbika, hogy nem lehetnek önmaguk ebben a társadalomban, és emiatt nem tudják élvezni az élet apró, de igazi szépségeit. Másik jellemző tulajdonságuk az átlagosságtól való félelmük, miközben vágynak a konformizmus nyújtotta biztonságra. Sőt, valójában a lelkük mélyén mindegyiküket az vezérli, hogy be tudjanak illeszkedni ebbe a korántsem tökéletes társadalomba. Harmadik közös pontjuk pedig a szexuális frusztráltságuk. Burnhamék nagyon régóta nem élnek szexuális életet, holott egyikük sem vált aszexuálissá az évek folyamán. A középkorú Lester egy tini lányra gerjed és rendszeresen maszturbál, ami egyben számára a nap fénypontját is jelenti, és közben felesége is máshol elégíti ki szexuális igényeit. Fitts ezredes homofóbiája saját elnyomott homoszexualitásából fakad, ráadásul kivetíti ezt a heteroszexuális fiára. A két felnőtt férfi szexuálisan frusztrált karakterein keresztül a film érinti a hagyományos férfiasság krízisét is. Lester lázadásával az addigi élete ellen valójában a korábban elvesztett irányítást - tehát a férfiasságát - próbálja visszaszerezni. Az ezredes pedig azáltal gondolja megőrizni azt, ha elutasítja saját homoszexualitást. Mindemellett a film sugallja a kettejük beteljesületlen vérfertőző vágyát is. Lester Angela megszerzésére irányuló törekvése nem egyéb, mint saját lánya utáni vágyának manifesztációja. Fitts ezredes szigorúsága, agresszivitása és homoszexuális vádjai fiával szemben saját vágyainak leplezésére és kontrollálására irányul.Annak ellenére, hogy a szereplők nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz, a film mégsem annyira az emberi gonoszságról, rosszindulatról szól, mintsem inkább a szomorúságól és magányosságról. Minden látszat ellenére a film középpontjában nem a főszereplő kapuzárási pánikja áll, ez inkább csak a keretét és okát adja, hogy közelebbről is megnézzük a felszínen tökéletesnek és sikeresnek látszó életüket, aminek a végeredménye az lesz, hogy szertefoszlik az amerikai álom. Burnhamék látszólag mindent elértek, van egy szép kertes házuk egy nyugodt környéken egy jól ápolt kerttel, két autóval, kényelmes életet biztosító fizetéssel, és egy gyerekkel. Mindez azonban nem teszi boldoggá őket, ugyanis ennek eléréséért túl magas árat kellett fizetniük: minden személyes vágyukat fel kellett áldozniuk.

A film legfontosabb szimbóluma a vörös rózsa, ami a környezettől és/vagy személytől függően mást és mást jelképez. Amikor Lester Angelaról fantáziál, akkor a meztelen lány általában rózsaszirmokkal van körülvéve. Ezekben a jelenetekben Lester szexuális vágyát jelképezik. Amikor Carolyn körül látjuk a vörös rózsákat, akkor már a középosztály látszat sikerességét szimbolizálják. Burnhamék házában játszódó jelenetekben szinte mindenhol láthatóak rózsák, ahol már a sivár valóságot mutatják, hiszen a látszatra annyira adó felszínes Carolyn azt vallja, hogy „amíg vannak rózsák, addig minden rendben van.” Carolyn levágja a virágokat a bokorról, hogy szépségükkel tovább növeljék a sikeresség látszatát a házban, azonban a virágok ettől a pillanattól kezdve haldoklani kezdnek. Habár első hangzásra és ránézésre a vörös rózsa, mint szimbólum kissé elcsépeltnek tűnhet, azonban annak sokrétű és nem feltétlenül megszokott jelentéstartalma miatt mégsem lesz giccses.

A film operatőre Conrad L. Hall látványos vizuális világot teremtett a tiszta, ugyanakkor kissé szürreális hangulatot is árasztó képeivel, színeivel. Különösen jól használja a fényeket és árnyékokat, Ricky leselkedős videóinak kézi kamerás jellegét, valamint Lester fantáziáinak lassítását és néha ismétlését. A film látványvilága mindenképpen az erősségek közé tartozik.Az Amerikai szépség zenéjét Thomas Newman szerezte, aki azt főleg ütőshangszerekre alapozta, ami hozzájárult a film ritmusának, hangulatának és szürreális atmoszférájának megteremtéséhez. A bongó, cintányér, xilofon mellett zongora, fuvola és elektronikus hangszerek is szerepelnek. Newman használ olyan nem megszokott zenei eszközöket is, mint például a hangolatlan mandolin. Mindemellett a film zenéjéhez ismert és népszerű előadók (Beatles, Bob Dylan, Annie Lennox stb) dalait is felhasználta.

Alan Ball a forgatókönyvbe saját életének egyes aspektusait is beleírta. Neki is félre kellett tennie saját vágyait, amikor olyan munkákat kellett elvállalnia, amit gyűlölt, és a filmbeli Ricky családi élete az ő családját tükrözi vissza. Fitts ezredes karakterét, aki minden esélyét feladja, hogy önmaga lehessen, és emiatti frusztrációját a környezetén vezeti le, Ball az apjáról mintázta, akiről azt gyanította, hogy elnyomja a benne lévő homoszexualitás.

Sokan kifogásolták a forgatókönyvvel kapcsolatban azt, hogy mintha az író nem tudta volna eldönteni, hogy dráma, komédia vagy szatíra legyen-e. A film egészét tekintve egyáltalán nem probléma, ha több műfaj elegyéből áll, ha ezek megfelelően elegyednek egymással, és nem hullanak szét elemeikre. Az Amerikai szépség összhatását nem rontja el az a tény, hogy az elemek összemixelése nem mindig sikerült simán és kiegyenlítetten, mert néha inkább szatirikus, néha pedig drámaibb. Sőt, még az sem rontja el a filmélményt, hogy a forgatókönyv mintha csak klisékkel operálna.A film narrációja nagyon hasonlít a Sunset Boulevardéra, aminek történetét egy halott meséli el nekünk. Az Amerikai szépség elején Lester ugyan még életben van, azonban közli velünk, hogy már csak egy éve van hátra. Ez az eszköz a klasszikus elődjéhez hasonlóan rögtön kíváncsivá teszi a nézőt, és egyben feszültséget is teremt. A forgatókönyv erősségeihez tartozik a szellemes és ironikus szöveg, aminek nagy részét Lestertől halljuk.

A forgatókönyv problémái és hibái a karaktereknél jönnek elő leginkább, amelyek a film klisékből álló üzeneteihez hasonlóan nagyon sztereotipikusak, és nem megfelelően kibontottak. Ennek pedig alapvetően a film műfaji egyenetlensége az oka. Ugyanis, ha az Amerikai Szépség végig társadalmi szatíra lenne, akkor a karakterek sztereotipikussága és camp filmekre jellemző groteszksége nemhogy nem lenne probléma, de még kívánatos is lenne. Azonban a film összességében inkább dráma, semmint szatíra, ezért a karakterek kibontása és mélysége nem kielégítő, ami meglehetősen nehéz feladat elé állította a színészeket abban az értelemben, hogy néha mintha ők sem tudták volna eldönteni, hogy mennyire vegyék drámaira, camp-esre vagy paródiára a figuráikat.

A film két család életén keresztül mutatja be az amerikai álom felszíne alatti problémákat, és a történet nagy része a karakterek egymásra gyakorolt hatásából fakadó eseményekből áll. Ami ezt a furcsa és néha nem összeillő alkotóelemekből álló filmet összetartja, az a stílusa és a színészek játéka. Az alakítások camp-szerű paródiák és a realizmus határán mozognak, miközben a színészeknek nem volt egyszerű dolga, hiszen a karakterek többsége nincs túl jól megírva, ráadásul nagyon sztereotipikusak.A főszereplő Lester Burnham élete válságos szakaszba jutott. Utálja munkáját, feleségével kölcsönösen megvetik egymást, és akiről a lánya is azt gondolja, hogy a világ legnagyobb lúzere. Felesége ráadásul meg is csalja, bár Burnhamék annyira elidegenedtek egymástól, hogy Lestert ez már nem zavarja. Amikor azonban meglátja Angelat, a lánya szexis szőke barátnőjét, minden elfojtott vágya előtör belőle, és eldönti, hogy megváltoztatja üressé és boldogtalanná vált életét. Ennek érdekében megpróbál megszabadulni a kötöttségének és csapdába esettségének okaival. A következő lökést Ricky adja neki, amikor a fiú magabiztosan és könnyedén kilép pincéri állásából, amit fedőfoglalkozásként űzött, annak érdekében, hogy ne merüljön fel az a kérdés apjában és a környezetében, hogy miből van pénze. Lester ezután kilép munkahelyéről úgy, hogy – sikeresen - megzsarolja munkáltatóját, amivel biztosítja magának azt, hogy elvállalhat sokkal rosszabbul fizető, de nulla felelősséggel járó munkát egy gyorsétteremben.

Következő lépésben pedig felesége ellen lázad fel. Lester nem tudja már tovább szó nélkül elviselni felesége felszínes és hipokrata gondolkodásmódját a sikerről és boldogságról. Amikor felesége maszturbáláson kapja, Lester végre visszavág, és hangja tónusából felesége megérti, hogy elvesztette Lester felett az irányítást. A férfi végső fordulópontjára akkor érkezik, amikor lehetősége lenne Angelával szexelni, de mégsem teszi meg, mert a lány bevallja, hogy még szűz. Ezen a ponton Lester lezárhatja átalakulását, és visszatérhet fiatalkori önmagából a valós korába, hiszen megint képes volt minden külső kényszer, kötöttség és elvárás nélkül valódi korának megfelelően dönteni. Ezután visszamegy a konyhába, kezébe vesz egy régi családi fotót, amin még mindhárman boldogok voltak, és ebben a pillanatban olyannak látja a világot, amilyen valójában: örömtelinek. Ezzel együtt földi utazása is véget ér.

Bár átalakulása alatt hozott gyerekes döntéseket, de legalább ezalatt nem csapta be önmagát. Tisztában volt azzal, hogy felelőtlenül viselkedik, de csak így valósíthatta meg célját: a hosszú és üres agonizálás helyett rövidebb, de önmagát nem megtagadó élet kialakítása. Bár az életével együtt mindent elveszít, azonban legalább nem élőhalott lúzerként hal meg, hanem olyan emberként, aki élete utolsó másodperceiben megértette, hogy mi a valódi szépség és siker: amikor valaki jól érzi magát a bőrében. Nem volt jó apa, férj, senki számára sem volt példakép, de legalább a saját életét megpróbálta boldogabbá tenni. Kevin Spacey az Amerikai szépség legjobb része, aki feledtetni tudja a film minden hibáját, és aki a csak rá jellemző grimaszaival, tekintetével lelket tudott vinni Lester kissé szociopata és önző karakterébe. Ambiciózus ingatlanügynök felesége Carolyn idegesítően maximalista, az a típus, akinek soha semmi nem elég jó, amit Lester csinál. Carolyn csak a külsőségekkel foglalkozik, és a mások által látott felszínt akarja tökéletessé tenni, mert úgy gondolja, hogy a sikeresség látszata maga a siker. Roppant idegesítő karakter, aki nagyon sikeres akar lenni, mert ez számára a boldogság szinonimája is egyben, és amikor ezt nem éri el, akkor hisztis és depressziós lesz. Persze soha nem lehet sikeres és boldog, hiszen nem érti a fogalmak jelentését. Annette Benning Carolynja közelebb áll a paródiához, mert camp-szerűen túljátssza, már-már karikatúraszerűen alakítja a középosztálybeli hipokrata és csak a látszattal törődő, valahol útközben nagyon eltévedt nőt, aki mindeközben nagyon magabiztosnak próbál látszani. Ez a játék néha illeszkedett a filmbe, néha nem, de ez nem Benning hibája volt, mert nem az ő játéka ingadozott, hanem inkább a film műfaji egyenetlensége és a karakterének kidolgozatlansága okozta ezt a problémát.

Lányuk Jane egy nagyon bizonytalan és önbizalom hiányban szenvedő tinédzser, aki már mosolyogni sem tud. Az átlagosságtól és szürkeségtől való félelme alacsony önértékeléséből fakad, és rögtön szerelmes lesz a szomszéd fiúba, mert az érdekesnek és különlegesnek látja őt. Ez annyira fontos Janenek, hogy összejön azzal a sráccal, akit nem régen engedtek ki a pszichiátriáról, titokban leskelődik utána és filmezi őt. Meg döglött madarakat. Jane minden vágya, hogy különleges legyen, és megveti szüleit azok konformista élete miatt, azonban ezzel egy időben azért babysitterkedett, hogy legyen pénze mellplasztikára, hogy jobban hasonlíthasson szép, de üres barátnőjére, aki talán a legátlagosabb és üresebb karakter az egész filmben. Tora Birch karakterének sincs túl sok rétege, mindenesetre jó az önbizalomhiány miatt frusztrált, pofoznivalóan undok tini lány szerepében.

Bármilyen furcsa, de a szomszéd család még náluk is szörnyűbb.Lester dílere, Jane szerelme a szomszédék fura, magányos farkas típusú lázadó fia Ricky. Ricky megjárta a pszichiátriát, amiről később kiderül, hogy nem mentális problémák, hanem drogozás miatt került, bármennyire adja magát kezdetben a fiú furasága miatt az a kézenfekvő feltételezés, hogy pszichopata. Azonban miután jobban megismerjük, rájövünk, hogy az állandó leskelődéssel felérő filmezést nem perverzségből, elfojtott szexuális vágyból, vagy pszichopataságból csinálja, hanem mert ő az egyetlen a filmben, aki (még) birtokában van a valódi szépség felismerésének képességének. Azonban neki is vannak félelmei. Ő annyira magába akarja szívni az élet minden apró szépségét, hogy retteg attól, hogy lemarad ezekről. Az otthon bántalmazott, és az iskolában is kívülálló Ricky csak ilyen módon tudja a harmóniáját megtalálni, megtartani. Ezért van állandóan a kezében a kamerája, amivel rögzíteni tud minden számára érdekes dolgot, és még egy felreppenő műanyag zacskóban is képes a szépséget meglátni. Ő a film spirituális központja, aki valóban nonkonformista, ami a furasága mellett természetes magabiztosságából is fakad. Látszólag soha nem akart másoknak megfelelni, ugyanakkor valahol mégiscsak inkább egy átlagos életre vágyik, amiben megtalálhatja a szépséget a repkedő zacskók és döglött madarak helyett. Mivel Ricky karaktere úgymond a legnormálisabb és élete az apjának köszönhetően a legdrámaibb, ezért ez a karakter áll legtávolabb a paródiától, így az őt alakító Wes Bentley játéka is jóval visszafogottabb, mint akár Annette Benningé, vagy akár az apját alakító Chris Cooperé.Fitts ezredes, Ricky apjának karaktere a film leggyengébb pontja, mivel már szájbarágósan sztereotip karakter. Ő egy ultrakonzervatív és homofób katonatiszt, aki lelkileg és fizikailag is bántalmazza családját. Feleségét már kikészítette brutalitásával, és nagyon úgy tűnik, hogy most a fia van soron. Melegek iránti gyűlölete a saját elnyomott homoszexualitásából fakad, amit kivetít fiára, akiről azt gyanítja, hogy ilyen jellegű kapcsolatban áll Lesterrel. Fitts ezredes azzal, hogy homofóbiája miatt lemondott arról, hogy igazán önmaga legyen, nem csak a saját, de a körülötte lévő emberek életét is tönkreteszi. Az ő karakterén keresztül a film az amerikai konzervatív patriotizmust és militarizmust is támadja, azt sugalmazva, hogy a militarizmus, a konzervativizmus és az erőszak szükségszerűen összekapcsolódnak, sőt valójában összességében ez nem egyéb, mint fasizmus. Ezeket többek között olyan klisékkel próbálja meg érzékeltetni, mint a szekrényében őrizgetett horogkeresztes tányér, vagy az, hogy állandóan háborús, hazafias filmeket néz – amiket persze családtagjainak is nézniük kell -, és amelyekben ráadásul, na ki játszik? Ronald Reagan. Ez talán a film legolcsóbb fogása. Szerintem kár volt. Annak ellenére, hogy a forgatókönyv és a film leggyengébb pontja Fitts ezredes karaktere, Chris Cooper jól egyensúlyozik a karaktere karikatúraszerű és drámai vonásainak bemutatása között.

Felesége Barbara, már eljutott arra a pontra, hogy az agresszíven domináns férje mellett az egész világot megpróbálja kizárni az életéből, és ebbe beletartozik fia is. Őt már teljesen megtörte az ezredes kemény „nevelési” módszerei. Nem hajlandó tudomást venni fia szenvedéséről, pedig igazán megérthetné, mivel ő is ugyanazon mehetett át korábban. Allison Janney nem sokat tudott kihozni a rendkívül alulírt karakteréből azon kívül, hogy zavartan és üveges szemekkel bámul maga elé.A film további fontos karaktere a szőke Angela, aki magát igazi amerikai szépségnek gondolja, azonban az amerikai álomhoz hasonlóan ez is csak a felszínen létezik, ugyanis Angela külsőre a legszebb, ugyanakkor egyben a legüresebb, legsivárabb karakter. Angela a pompom lányok vezére és Lester szexuális vágyának tárgya, aki a férfi átalakulási folyamatának katalizátora. A lány nem is bánja, ha tárgyiasítják, sőt, kifejezetten élvezi azt, mert ettől gondolja magát különlegesnek, az amúgy nagyon középszerű és átlagos tinédzser. Angela karaktere Annette Benningéhez hasonlóan inkább a paródiaszerű, és ennek megfelelően Mena Suvari egy kicsit túljátssza a szintén nem túl eredeti és egyszerűnek mondható karakterét.

A filmben szerepel egy meleg pár is, és nagyon úgy tűnik, mintha az egyetlen boldog család a Lesterék szomszédságában lakó Jim és Jim lenne. Azonban ez lehet, hogy csak amiatt van, mert az ő életükbe nem látunk bele.

Sam Mendes Amerikai szépsége korántsem hibátlan film, azonban minden kliséje, sztereotipikussága és korántsem új mondanivalója ellenére újszerűnek tudott tűnni azáltal, hogy a jól ismert témákat kissé bizarr, nem megszokott, ugyanakkor szórakoztató és érdekes formában tálalta. A színészek többsége nagyszerűen megoldotta feladatát, aminek hatásosságához remek fényképezése és zenéje is nagyban hozzájárult. Kevin Spacey pillantásai, arcai, grimaszai miatt pedig akár tucatszor is meg lehet nézni, és az általam adott magas pontszámhoz nagyban hozzájárult.

Értékelés: 8,5/10

Lester megismerkedik Rickyvel, akivel elszív egy jointot:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr657093399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása