A Bűvölet az a típusú ’90-es évekbeli neo-noir film, amit este az ember megnéz egy zacskó popcornnal, majd másnap reggelre elfelejti. Ugyanakkor minden igazi téma híján is ezen kategória jobbjai közé tartozik, aminek váratlan fordulatai képesek teljesen lekötni az embert két órára.

Andy (Bill Pullman) és felesége Tracy (Nicole Kidman) boldog házasságban élnek, és egyetlen vágyuk, hogy gyerekük szülessen. Az életük azonban váratlan fordulatokat vesz, amikor a környékükön egy erőszaktevő és sorozatgyilkos kezd el garázdálkodni, és a körülmények miatt Dana Harris (Bebe Neuwirth) nyomozó először Andyt kezdi el gyanúsítani. A helyzet tovább kuszálódik, amikor Andy összetalálkozik régi iskolatársával Jeddel (Alec Baldwin). Jed egy isten komplexusos tehetséges orvos, aki kibéreli Andyék házának egyik szobáját. Tracynek nem igazán tetszik a szituáció, és folyamatosan panaszkodik Andynek Jed miatt. Később Tracyt kórházba kell szállítani, mert egy nőgyógyászati probléma miatt az egyik petefészkét el kell távolítani, miközben kiderül, hogy Tracy terhes. Az operáció miatt Tracy elvetél, ráadásul Jednek, a műtétet végző orvosnak a nő biztonsága érdekében azt a döntést is meg kell hoznia, hogy eltávolítja a másik petefészket is. Később kiderül, hogy ez felesleges volt, és emiatt a nőnek nem lehet már gyereke. Tracy bepereli a kórházat, ami után 20 millió dollár fájdalomdíjat kap, azonban arra hivatkozva, hogy a történtek nagyon megviselték, elhagyja Andyt. Az erőszaktevő sorozatgyilkos utáni nyomozás közben kiderül Andy spermamintájából, hogy a férfi steril, és nem lehet gyereke. Andy először Tracy ügyvédjét gyanúsítja és követel tőle magyarázatot, ő azonban mindent tagad, és azt tanácsolja Andynek, hogy beszéljen Tracy anyjával, Mrs. Kennsingerrel (Anne Bancroft). Andy ezután rájön, hogy semmit nem tudott feleségéről...A Malice egy olyan neo-noir film, ami egy sorozat gyilkosos krimiként indul, aztán egy orvosi drámává fejlődik, majd átalakul egy jogi konfliktussá, azért, hogy végül elérkezzünk a film végén egy karakterközpontú mystery noirba. Harold Becker rendező inkább jobb, semmint rosszabb filmjének központjában szokásos noir témák, mint hazugság, megtévesztés, manipuláció és gyilkosság állnak. A rendező legnagyobb hangsúlyt a csavarokra és fordulatokra helyezte, ezekkel próbálja a közönség figyelmét folyamatosan lekötni, akik emiatt a film közepétől kezdve állandóan azt találgatják, hogy vajon mit hoz a következő jelenet. A film legnagyobb erősségei és egyben gyengeségei is ezekből a fordulatokból fakadnak, amelyek során kiderül, hogy egyes karakterek nem azok, akiknek mutatják magukat. A Malice próbálja a hitchkocki utat járni a feszültség építésben a rengeteg red herringjével és váratlan fordulataival, azonban Hitchcock szintjét soha nem tudja elérni, mindazonáltal mégsem nevezhető rossz próbálkozásnak.

A Malice sztorija, majdhogynem egy klasszikus noir történet, aminek forgatókönyvét Aaron Sorkin és Scott Frank írták Aaron Sorkin és Jonas McCord történetét alapulva. A Malice a történet csavaraitól kapja a legnagyobb energiáját, a forgatókönyv minden hihetetlensége, lyuka vagy gyengébb jelenete ellenére.A filmet szerkezete alapján három szakaszra lehet osztani. Az első szakasza már majdnem meggyőzi a nézőt, hogy ez egy sorozat gyilkosságról szóló krimi lesz, azonban ez a szál teljesen mellékessé válik, amikor megjelenik Jed karaktere. Ezután, a második szakaszban azt gondoljuk, hogy Jed magabiztos és isten komplexusos karaktere válik a film főszálává, és azon töprengünk, hogy ez a két szál vajon hogyan kapcsolódik össze. Aztán a film egyszer csak egy harmadik irányba kanyarodik, ami miatt aztán az egész sorozat gyilkosos szál red herringnek bizonyul. A red herring használata akkor válik be, ha a valódi történet izgalmasabb és érdekesebb a red herringénél, ami a Malice esetében igaz. A film legfontosabb csavarai akkor kezdődnek el, amikor a Jed elvégzi a műtétet Tracyn. Bár nem mindegyik fordulat meglepő, némelyiket messziről tudni lehet, azonban vannak köztük ütősek is, főleg azok számára, akik nem ismerik a klasszikus noir felállást.

A harmadik szakaszban kezd el kidomborodni a film noir jellege nemcsak a történet, de annak karakterei miatt is. Bár a Malice karakterei nem igazán mélyek vagy összetettek a noir műfajához képest, de mégiscsak megjelennek a klasszikus noirok femme fatale, az elbukó antihős és az átvágott házastárs karakterei. A különbség annyi, hogy a Bűvöletben nem az elbukó antihős, hanem az átvágott férj a főszereplő, és az ő szemszögéből látjuk a történteket. Ez a karakter a régi noirokban nem volt túl fontos, és általában nem is tudunk meg róluk túl sokat, feladatuk legtöbbször csak az áldozat szerepkörére korlátozódik. A karakterek a helyükön vannak a filmben, azonban nem elég mélyek és összetettek ahhoz, hogy igazán érdekesek legyenek, ami alapvetően ront a film összhatásán.A film egyes jelenetei gyengének tűnhetnek, aminek a legfőbb oka az, hogy a ’80-90-es évekbeli noiroktól szinte elvárt volt a szexualitás és erőszak bemutatása, amiket ez a film is tartalmaz, azonban nem olyan mennyiségben és intenzitással, mint korabeli műfajtársaié. A Malice gyengesége nem az, hogy kevesebb ilyen jelenetet tartalmaz, mint műfajtársai, hanem az, hogy egyáltalán tartalmaz ilyet. Nem igazán illenek a filmbe, és nagyon olyan érzése van az embernek, hogy csak az elvárások miatt tették ezeket be, mert ráadásul még a karakterekhez sem igazán illeszkednek ezek a jelenetek.

A történet párbeszédei, szövege sem teszik igazán emlékezetessé a filmet. Bár rossznak nem, inkább csak átlagosnak nevezném, amiben semmi extrát nem kapunk: nem szellemes, nem cinikus, emiatt aztán idézhető sorai sincsenek. Ezek nélkül pedig nem válhat klasszikussá vagy igazán jóvá egyetlen film sem, különösen nem egy noir.

A Malice feszültségépítése tulajdonképpen nem nevezhető rossznak, ugyanakkor minden meglepetésünk ellenére sem igazán borsódzik bele a bőrünk. A Malice egyrészről jól használja a red herringeket, másrészről pedig a feszültség határozottan fokozódik, ahogy kibontakozik a történet a különböző csavarokon keresztül. A feszültség építésnek a fordulatokon kívül egyéb eszközei is vannak, többek közt az is, hogy a sorozatgyilkos személyét tovább rejtve hagyja, mint ahogy a filmben igazán fontos ez a szál, aminek két oka van. Egyrészről így folyamatosan Jed karakterére koncentrálunk, és őt gyanúsítjuk mindenféle rosszal, valamint ezáltal a szál által tudjuk meg, hogy Andy steril. Ezenkívül a sorozatgyilkosságnak nem sok jelentősége lesz a későbbiekben, azonban ez egyáltalán nem probléma, mert a folytatás sokkal érdekesebb. Az, hogy a feszültség mégsem éri el azt a szintet, ami elvárható lenne, annak nem is a feszültség építés az oka, hanem inkább az, hogy a karakterek nem elég érdekesek. Ugyanakkor bár a körmünket nem rágjuk le, de néhány jól irányzott ütést azért be tud vinni a film.A forgatókönyvet a történet lyukai mellett néhány esetben annak hihetetlensége miatt is szokták kritizálni. Ide tartozik például az, hogy Jed egy jól menő sebész orvos, aki nyilvánvalóan megengedhetne magának egy saját házat vagy lakást, mégis inkább Andyéknél vesz ki egy szobát. Azonban ha túllépünk az ilyen jellegű hibákon, akkor egy izgalmas mystery thrillerben lesz részünk, aminek azonban a rejtély része szerintem erősebb a feszültségénél.

A film operatőre Gordon Willis (Zelig, Annie Hall, Keresztapa 3.), akinek neo-noiros fényképezésében nem találunk hibát, és mindenképpen a film erősségei közé tartozik. Nem rajta múlott, hogy a film atmoszférája mégsem igazán átható és erős.

A Malice szereplőiről is ugyanolyan vegyesen lehet beszélni, mint a film egészéről. A színészek felemás alakításához persze az is hozzájárult, hogy karaktereik összetettségére és mélységére a film készítői nem helyeztek elég hangsúlyt.

Andy, az átvágott férj szerepében Bill Pullmant láthattjuk, akit a legtöbbet szoktak kritizálni a film színészei között, sőt néhányan megkérdőjelezik a szerepre való alkalmasságát. Ő ugyanis külső adottságaiból (ártatlanul, szinte kisfiúsan naiv és jóképű) fakadóan eddig szinte kizárólag szimpatikus szerepeket játszott valami vígjátékban, vagy romantikus filmben, ami miatt először valóban nehéz őt egy sötétebb noirban és sötétebb karakterben elképzelni. Szerintem azonban egyáltalán nem volt jobb vagy rosszabb, mint az egész film, mivel ő is ugyanolyan vegyes érzéseket keltett bennem. A film első részében jól hozza a szerető, kissé balfácán és szelíd, majd egyre zavarodottabb férj karakterét, azonban a film második felében, amikor Andy keményebb és sötétebb oldalát kellene bemutatnia, valóban nem a legmeggyőzőbb és legjobb. A karakternek a változásokkal együtt izgalmasabbá, vagányabbá, keményebbé kellett volna válnia, ami nem igazán sikerült Bill Pullmannek. A folyamat közben változó érzéseit sem igazán sikerült bemutatnia, ugyanis a néző számára nem tiszta, hogy Andy mit is érez a film második felében.Nicole Kidman alakítja Tracyt, Andy feleségét, akinek karaktere szintén hatalmas átalakuláson megy keresztül. A szerető és erkölcsös feleségből egy manipulatív femme fatalevá válik. Ő viszont szerintem a film második felében jobb, mivel a hideg szépségével és távolságtartásával jobban illeszkedik a végzet asszonya szerepébe, mint a szerető feleségébe.

Alec Baldwin volt a Malice készítésekor a film legnagyobb sztárja, aki ennek megfelelően a három főszereplő közül a legjobbnak mondható Jed, az arrogáns és egoista orvos szerepében. Ő meg tudja győzni a nézőket arról, hogy ő a film nem teljesen komplett, magát istennek képzelő főgonosz a filmben, aki tönkretesz egy jól működő házasságot. Jedet mindemellett karizmatikusan alakítja, aki minden isten komplexua mellett vagy együtt rendelkezik egy furcsa etikával, és aki emiatt mégsem annyira ellenszenves. A három fő karakter között ő a legérdekesebb és legösszetettebb, ami nyilvánvalóan Alec Baldwin érdeme.

A filmben van két mellékszereplő is, akik talán jobbak voltak a főszereplőknél.

Az egyikük Bebe Neuwirth volt, a nyomozó szerepében, és jót tett volna a filmnek, ha több időhőz, lehetőséghez és jelentőséghez jut karaktere. Harris nyomozó a filmben a sorozatgyilkost akarja elkapni, amely szál azonban eljelentéktelenedik a film második részében. Mindenesetre Neuwirth kellően hatékonyan, ugyanakkor emberi érzésekkel alakítja a nyomozónőtt. Ráadásul mintha Bill Pullmannel is jobb párost alkottak volna, mint Pullman és Kidman. Bebe Neuwirth szinte minden jelenetében jobb, mint partnerei.A Malice másik remek mellékszereplője Anne Bancroft volt, akit Tracy iszákos anyja szerepében láthatunk a film egy, ugyanakkor nagyon fontos jelenetében, amiben Andy mellbevágó titkokat tud meg az idősebb nőtől.

A történet csavarai érdekessé és szórakoztatóvá teszik a Bűvöletet, azonban ezek arra már nem elegendőek, hogy valóban jelentős filmmé váljon, amivel pedig szemmel láthatóan kacérkodott a rendező, Harold Becker. Pedig a Malice összetevőiből akár egy kimondottan jó filmet is lehetett volna készíteni jobb karakterkidolgozással és egy erősebb, kreatívabb rendezéssel. Így viszont csak egy feledhető, ugyanakkor egy unalmasabb szombat este egy zacskó popcornnal megfelelő kikapcsolódást nyújtó film lett.

 Értékelés: 7/10