Erről a különleges 1950-es film noir krimiről valószínűleg még maguk az alkotói sem gondolták, hogy mekkora hatással lesz majd az ötven évvel későbbi televíziózásra. A Mystery Street ugyanis a CSI-sorozatok elődjének tekinthető, amelyben betekintést nyerhetünk a korszak kriminalisztikájába és rendőrségi labor munkájába, ami mellett némi társadalom kritikát is kapunk.

Egy emberi csontvázat találnak a tengerparton, ami után Peter Morales hadnagyot (Ricardo Montelban) bízzák meg a nyomozással. A csontok vizsgálatát és tudományos elemzését pedig a harvardi professzor, Dr. McAdoo (Bruce Bennett) végzi. A csontokon kívül mást nem igazán találtak, azonban ennek ellenére McAdoo meg tudja mondani, hogy a maradványok egy 24 év körüli szőke nőé, akinek holttestét három hónappal ezelőtt dobták a tengerpartra. Meg tudja mondani magasságát, a lába formáját, ami alapján a foglalkozására is helyesen tippel. Mindezek arra utalnak, hogy a lány valószínűleg Vivian Heldon (Jan Sterling), aki három hónapja tűnt el. A lányt utoljára egy bárban látták, ahonnan a részeg és egyébként nős Henry Shanwayjel (Marshall Thompson) távozott. A nyomozó kihallgatja őt és feleségét (Sally Forrest) is, valamint Vivian számos ismerősét, köztük Mrs. Smerrling (Elsa Lanchester) házmestert is. Morales azt hiszi, hogy megtalálta a gyilkost Shanway személyében, azonban McAddo szerint a nyomok másfelé mutatnak. Az orvos véleményét a kezdetben szkeptikus Morales is osztani kezdi, amikor Mrs, Smerrlinget holtan találják…Bár a Mystery Street hivatalosan film noir, azonban valójában sokkal inkább egy krimi és egy rendőrségi dráma keveréke némi noiros beütéssel, aminek a lényege, hogy bemutassa kora kriminalisztikáját, labor munkáját. A Mystery Street fő témája ellenére sem válik üres látványossággá, ami annak is köszönhető, hogy későbbi utódaival, a CSI-sorozatokkal ellentétben karakter vezérelt történet. Ez a film a klasszikus noirokkal ellentétben nNem feszeget morális kérdéseket, bár van társadalmi, szociális témája. A film karakterei sem igazán noirosak, még ha vannak is ilyen vonásaik. Talán csak az egy Morales nyomozóról lehet elmondani, hogy jellegzetes keményfejű nyomozó, akinek van néhány negatív tulajdonsága is.

Mivel a film középpontjában a kor tudományos szintje látható, ezért a Mystery Street időutazásban is részesíti a nézőt, fokozottabban, mint a többi régi film. A Mystery Street évtizedekkel a DNS felfedezése és rendőrségi labormunkába való bevonása előtt készült, és még számítógépek sem álltak rendelkezésre. Ugyanakkor azok a módszerek, amiket a filmben alkalmaznak, tulajdonképpen a mai napig napig is megállják a helyüket. Ez volt az első olyan film Hollywoodban, aminek középpontjában a rendőrségi labormunka áll. A Mystery Street egyfajta átmenet a ’40-es évek neurotikus noirjai és a későbbi szárazabb, realisztikusabb krimik között. Annak ellenére, hogy témájából kifolyólag nem tartozik a legizgalmasabb filmek közé, a rendezőnek és a forgatókönyvnek köszönhetően a film mégis érdekes és egyedi.A film a kriminalisztika és rendőrségi labor működésén kívül még egy témát tartalmaz, ez pedig egyfajta WASP társadalom kritika, és ezen vonalán keresztül húzódik be végül a noir műfajába. Nagyon ritka volt a korszak filmjeiben, hogy egy latin karakter a főszereplő, amit egy mexikói színész játszik. Morales látszólag egy klasszikus hős karakter, aki a szabályok szerint játszik. Azonban amint közelebbről megnézzük karakterét, rájövünk, hogy ő egyfajta kívülálló (a noir antihősökhöz hasonlóan), aminek azonban esetében a latin származása az oka. Az ő marginalizálódása nem erkölcsi, hanem faji alapú, aminek a rendőrségen belüli intézményesített rasszizmus az oka. Morales a csontváz megtalálása előtt a portugál negyedben (gettóban) teljesített szolgálatot, és bár a spanyol ajkú Moralesnek semmi köze nincs a portugálokhoz, mégiscsak kisebbségiként őt osztották a problémás kerületbe, és soha nem kapott lehetőséget nagyobb ügyekben, hogy bizonyíthassa rátermettségét Ezt az intézményesített rasszizmust sejteti a filmben a rendőrségi squashpályás jelenet. Morales a labdát nagyon agresszíven és erőteljesen üti a falnak, mintha ezzel akarná lebontani a karrier és közte álló, előítéletek által épített falat. Egyik rendőr kollégája kicsit gúnyosan meg is jegyzi hogy "még mindig a falakat bontogatod?". Egy másik jelenetben Morales a detektív társával nem találják a Harvard épületében az igazságügyi orvosszakértő irodáját, mire Morales a partneréhez fordulván azt a megjegyzést teszi, hogy “azt hittem én vagyok az idegen errefelé”.

Mindezek Moralesre is negatív hatással vannak, hiszen türelmetlenné teszik a nyomozót, aki mindenáron bizonyítani akar - talán túlságosan is -, ami egy kicsit szemellenzőssé és makaccsá teszi. Ennek a következménye az is, hogy ő már-már kétségbeesetten letartóztatná Shanwayt és simán a börtönbe küldené, csak azért, mert a megölt lány vele távozott a kocsmából. Ugyan emiatt a bizonyítási vágy miatt áll ellen Dr. McAdoo furcsa módszereiből levont következtetéseknek is.Az etnikai kérdés ráadásul csak rendőr kollégáival közös jelenetekben jön elő, a gyilkossági ügy tanúi, szereplői között nem – kivéve a gyilkossal, aki a lebukástól való félelme miatt olyan támadó (és sértegető) kijelentéseket tesz, hogy “a mi családunk már akkor is itt élt, amikor még az USA sem létezett. Megkérdezhetsz bárkit. Bár ahogy te az angolt beszéled, nyilvánvalóan nem vagy itt túl régóta. Engem mindig tiszteltek, és felnéztek rám.” Amire Morales azt válaszolja, hogy “engem is mindig tiszteltek, pedig az én családom még 100 éve sincs ebben az országban’.

A forgatókönyvet Sydney Boehm és Richard Brooks írták Leonard Spielglass története alapján, aki ezért Oscar-jelölést kapott. Bár vannak a filmben visszapillantások, de ennek ellenére lineárisnak mondható a történetvezetés, mivel ezek a flashbackek csak a film háttértörténetéről mesélnek, a fő szál azonban a jelenben játszódik. A forgatókönyv abban is nagyon jó, ahogy a film fő és néhány mellékszál között váltogat, amely során több érdekes karakter is megismerünk. Ezeket a különböző szálakat, és ezáltal az egész filmet Morales hadnagy karaktere köti, fogja össze. A rendezőnek és a forgatókönyvnek köszönhetően a sok mellékszál miatt sem válik darabossá a film.

A forgatókönyv a karakterizálásban sem rossz, a legtöbbet persze Morales hadnagyról, motivációiról, személyes küzdelméről tudunk meg, amelyeket nagyon ügyes jelenetekben mutat be a film. Mellette számos izgalmas mellékkarakter is szerepel, közülük talán a legkevésbé érdekes a film áldozata, Vivian, egy laza erkölcsű lány, aki zsarolásba keveredik, azonban ő éppen csak annyira fontos, hogy legyen egy csontváz, ami elindítja a film valódi történetét.Ricardo Montelbán remekül játssza Morales hadnagy mindenáron bizonyítani akaró figuráját. Morales egy intelligens fickó, akit ennek ellenére származása miatt lekezelnek munkahelyén és ami miatt eddig nem kapott igazán fontosnak minősülő ügyet. Ebből fakad a néha már-már görcsös bizonyítási vágya, ami nem csak személyiségére, de munkájára is negatív hatással van, mivel rontja értékítéletét. Mindent – még az igazság kiderítését is - alárendelné a nyomozás sikeres befejezésének, ami nála annyit jelent, hogy elkapjon valakit, amivel (önmaga számára sikeresen) lezárhatja az ügyet. Morales nagyon elszánt, és ennek megfelelően minden embert, tanút, aki csak felbukkan az ügyben, alaposan megfigyel. Minden bizonyítási vágya és benne felgyülemlő feszültség ellenére nyomozása során nem alkalmaz erőszakot. Ő tulajdonképpen egy roppant visszafogott rendőrfigura, főleg ha a kor filmjeinek más detektívjeivel hasonlítjuk össze. Morales inkább a sármját használja, hogy az emberek bizalmába férkőzzön. Ricardo Montelbán nagyon jól hozta karakterének kettősségét, a vele szemben lévő előítéletek miatt frusztrált, ugyanakkor alapvetően mégsem erőszakos nyomozó karakterét.

A mindig csak a tudományon alapuló tényeket figyelembe vevő Dr. McAdoo igazságügyi orvosszakértőt Bruce Bennett alakítja. Dr. McAdoo egyetemi professzor Moralesszel ellentétben a társadalom megbecsült tagja, egyetemi tanár, akit mindig a legfontosabb és legnehezebb ügyekbe vonnak be. Ő megengedheti magának azt a luxust, hogy munkájában kizárja az érzelmeit, hiszen neki a társadalomnak nem kell bizonyítani semmit, nyugodtan koncentrálhat a munkájára.

Nagyon érdekes és remek az ő kettősük. Ők tulajdonképpen egymás tökéletes ellentettjei mindenben. A tényszerű Dr. McAdoo soha nem áll elő megalapozatlan következtetésekkel, így ő lesz a filmben kettejük közül az elfogulatlan karakter, míg Moralest inkább az érzelmei vezérlik, amelyek a személyes és társadalmi bizonyítási vágyából fakadnak. Mindketten intelligensek, azonban intelligenciájuk is más jellegű. Míg Dr. McAdoo tudását, tapasztalatát nagyrészt könyvekből szerezte, addig Moralest mindezt inkább az életben szedte össze.A film legjobb mellékszereplője Elsa Lanchester volt, a házmesternő szerepében. Ő a film egyik legellenszenvesebb karaktere, akiről behízelgő beszédmódja ellenére nagyon gyorsan kiderül, hogy mennyire kapzsi, és még a lopás sem áll távol tőle. Mrs. Smerrling nem csak kapzsi, de kíváncsi és rosszindulatú is, amolyan tipikus old school házmester, aki mindenbe beleüti az orrát, miközben azon gondolkodik, hogy ő ebből hogyan húzhatna hasznot. Morales a kezdetektől fogva gyanakszik arra, hogy a nő valószínűleg többet tud annál, mint amennyit elmond, és mivel ismeri a nő pénzéhségét, azt is sejti, hogy hátsó szándékai is vannak az el nem mondott információval.

A filmben van még két fontos karakter, a gyilkossággal megvádolt lúzer Henry Shamway és felesége Grace, akiket Marshall Thompson és Sally Forrest játszanak. Sajnos ők azonban nem tesznek annyira mély benyomást a nézőre, annak ellenére, hogy olyan mellékszerepek ezek, amelyekből sokat ki lehetett volna hozni. Karaktereiken illetve kettejük kapcsolatán (kellene) a film egyik legnagyobb feszültségének alapulnia, azonban ez valahol elveszik. Mentségükre legyen mondva, hogy a forgatókönyv sem adott annyi figyelmet ennek a két karakternek, mint amennyit kellett volna.Mivel a film nem “tiszta” noir, így nem is annyira az emberi gyengeségekről, pszichéről, viselkedésről vagy moralról szól, mint inkább egy “ki a gyilkos” típusú krimi. Ehhez alkalmazkodik a film fényképezése is. John Alton operatőr munkájára is ez a kettősség, illetve átmenet a jellemző. Bár láthatunk tipikusan noirosan fényképezett jeleneteket is (például a ház lépcsője és annak alulról történő fényképezése, miközben valaki félig árnyékban jön le rajta) azonban a film egészére nem annyira jellemzőek a sötét árnyékok, vagy erős kontrasztok.

Annak ellenére, hogy a film nem tartozik sem a legstílusosabb, sem a legizgalmasabb noirok közé, mégiscsak egy olyan film, amit érdemes számon tartani, nem utolsósorban az ötven évvel későbbi CSI sorozatokra gyakorolt hatása miatt is. 

Értékelés: 7,5/10