A mára már kulturális ikonná vált Alfred Hitchcock (1899-1980) angol rendező és producer a kiváló pszichológiai és suspense thriller filmjeiről és az azokban alkalmazott újító tevékenységéről ismert, amelyek miatt a "The Master of Suspense", azaz a Feszültség Mestere nevet kapta. Hitchcock azonban nem csak filmjei, de a róla szóló pikáns pletykák miatt is híressé-hírhedté vált, amelyek alapja a nőkkel szembeni félelmei,  megvetése és kissé perverz szokásai voltak. De sokan egyszerűen csak betegnek tartották.

Filmjei nem csak izgalmukról és feszültségükről voltak híresek, hanem arról is, hogy szinte mindegyik tartalmazott valamilyen jellegű szexuális felhangot, amelyek szinte közös jellemzője, hogy a filmek megjelenésének idején még tabunak vagy perverznek számítottak. Csak hogy a leghíresebbeket említsem, a Psycho, amely főszereplője egy skizofrén gyilkos, akit nagyon furcsa kapcsolat fűz az anyjához, és akinek karakterén keresztül áttételesen a transzvesztita témát is belevitte, azáltal, ahogy elmagyarázza, hogy a főszereplő nem az, a Hátsó ablak, amiben egyik kedvenc saját hobbiját, a leskelődést filmesítette meg, bár ezt ő nem annyira távcsővel végezte, mint a film főszereplője, hanem inkább a színésznői öltözőjének falába fúrt lyukakon keresztül. De megemlíthető a Vertigo is, amiben fétisszerűen játékbabaként kezel egy nőt a film férfi főszereplője. De ide sorolható, a Rope, a Rebecca is, ahol a homoszexualitás jelenik meg, de még a vígjátékai, mint a North by Northwest vagy a Bajok Harryvel sem szenvednek szexuális téma hiányában.Filmjei szintén közös jellemzője, hogy főszereplőnői szinte kivétel nélkül hidegebb, távolságtartóbb szőke bombázók voltak, akikhez már-már szexuális ragadozóként vonzódott, esetleg közelített, és akikbe szinte kivétel nélkül reménytelenül belesett a nem túl előnyös külsővel, pszichével és személyiséggel megáldott rendező. Ilyen színésznője volt például Joan Fontaine, Grace Kelly, Kim Novak, Janet Leigh és Tippi Hedren is, csakhogy a leghíresebbeket említsem. Hitchcock egyetlen esélye a csinos szőke színésznők megszerzésére a szereposztó dívány volt, ami akkoriban, a ’40-50-60-as években nagyon erőteljesen működött Hollywoodban. Ugyanakkor akár sikeres volt Hitchcock, akár nem a színésznők lefektetésében, szinte nem volt olyan, akit ne zaklatott volna folyamatosan a forgatások alatt. Ez egyébként korántsem volt ritka Hollywoodban egy olyan korban, ahol a színésznők roppant kiszolgáltatottak voltak ezen a téren, főleg a stúdiórendszer időszakában, amikor még csak meg sem választhatták, hogy kivel akarnak dolgozni. A kor szellemének és a körülményeknek megfelelően voltak akik ezt jobban vagy rosszabbul tűrték, ami persze függött attól is, hogy Hitchcock mennyire és hogyan kattant rá az adott színésznőre.

A legszerencsétlenebbül Tippi Hedren, a Madarak (1963) és a Marnie (1964) című Hitchcock film főszereplőnője járt, akibe már-már elmebeteg módon beleesett, olyannyira, hogy még a karrierjét is tönkretette. Már csak azért is, hogy a hatalmát fitogtassa a nőnek. Kettejük kapcsolatáról szól a 2012-es The Girl című HBO tévéfilm, ami Donald Spoto 2009-es könyvén, a Spellbound by Beauty: Alfred Hitchcock and His Leading Leadies-en alapul. A könyv írója számtalan alkalommal beszélt Hedrennel, aki ezután még a film forgatásán is közreműködött. (Hitchcock nevezte Hedrent „The Girl”-nek, azaz a „Lánynak”. )Tippi Hedren (1930- ), Melanie Griffith anyja és Dakota Johnson nagyanyja, modellként kezdte pályafutását és a tévében szerepelt különböző reklámokban, amikor Hitchcock kiszúrta magának. A reklámokon kívül semmilyen filmes tapasztalata sem volt, amikor Hitchcock leszerződtette a következő két filmjére, a Madarakra és a Marnie-ra. A fiatal és a film világában tapasztalatlan lány nagyon megörült a lehetőségnek, és annak, hogy a világ egyik leghíresebb rendezőjével forgathat. Ekkor még fogalma sem volt arról, hogy milyen magas árat kell ezért fizetnie.

Tippi, aki soha nem tanult színészetet, nem volt teljesen biztos abban, hogy elég jó lesz-e a filmekben, de Hitchcock meggyőzte tehetségéről. A lány önbizalmának növelése, na és persze a film sikere érdekében a forgatás előtt minden egyes jelenetet átvették együtt. „Kezdetben Hitchcock nagyon inspirálóan hatott rám – nyilatkozta a későbbiekben Hedren – azonban a dolgok hamarosan nagyon beteges módon megváltoztak.” A kezdeti tanár-diák jellegű kapcsolat ugyanis gyorsan átalakult egy imádlak-gyűlöllek típusúba. Hitchcock betegesen megszállott módon beleszeretett a nőbe, míg Hedren utálta, mivel a férfi állandóan szexuális közeledésével zaklatta, még azután is, amikor a színésznő már többször visszautasította. Hitchcock bosszúból az elutasításokért, na és mert mindenáron meg akarta mutatni a nőnek az abszolút hatalmát fölötte, tönkretette filmes karrierjét.

Spoto könyvéből számos részlet kiderül arról, hogy milyen módon zaklatta a színésznőt.

Már első filmjük, a Madarak forgatása alatt is terrorizálta, többek között azzal, hogy az egyik legfontosabb jelenetben nem a szokásos műmadarakat használta, hanem igaziakkal „lepte meg” Tippit, aki aztán kócosan és véresen keveredett ki a híres padlásos jelenetből, és majdnem idegösszeomlást kapott. De az egész forgatás alatt követtette a stáb két tagjával a nőt, tudni akart minden részletet róla, mikor, kivel, miért találkozik, mit csinál szabad idejében, mit eszik, egyszóval mindent apró részletekre kiterjedően ismerni akarta. Ezek után mindenbe beleszólt: mit egyen, igyon, különböző szituációkban hogyan viselkedjen, kikkel találkozzon, hogyan éljen. Rod Taylor a Madarak férfi főszereplője azt nyilatkozta később, hogy „Mindenkinek tilos volt fizikailag megközelíteni a színésznőt a forgatás alatti szünetekben. Ne érintsd meg a lányt a jelenet után!-mondta nekem többször is.„ Taylor azt is mondta, hogy legalább egy alkalommal látta, ahogy a kocsiban megragadja és erőszakosan megcsókolja a nőt.

Egyszóval szerette volna a nőt teljesen kisajátítani és totális kontrollt szeretett volna felette gyakorolni, még az akkor 6 éves kislányát, Melaniet sem láthatta Hedren. Hitchcock majdnem megvalósította a valóságban is pár évvel korábbi filmjét, a Vertigot, azzal a különbséggel, hogy itt ő és Tippi játszották a főszerepet James Stewart és Kim Nowak helyett.

Tippi próbált segítséget kérni és számtalan embernek panaszkodott, többek között Lew Wassermannak, a stúdió főnökének, azonban segítséget nem kapott, és élő szerződése miatt kihúzni se tudta magát a következő film elkészítése alól, anélkül, hogy ne került volna feketelistára. „Ő volt a nagy és híres rendező,  Alfred Hitchcock, én meg Tippi Hedren, egy tapasztalatlan színésznő, aki semmilyen befolyással nem rendelkezett.”

Következő közös filmjük a Marnie volt, ami szintén a szexuális felhangú Hitchcock filmek közé tartozik, és amelyben a főszereplőnőt gyerekkorában szexuálisan zaklatják, ami felnőttként már pszichés problémákat okoz számára. A film ezzel messze megelőzte korát, és kifejezetten nagy sokkot okozott a társadalomban. De Tippi Hedrennek ennél sokkal nagyobbat. A rendező ekkor már azt is megtiltotta az egész stábnak, hogy egyáltalán beszéljenek a színésznővel. „Mindenki tudta, hogy megszállott módjára zaklat. Minden nap, a forgatások után meg akart inni velem kettesben egy üveg pezsgőt, miközben mindenkitől elszigetelt.„

Spoto könyvéből kiderül, hogy nagyon sértő szexuális ajánlatokat is tett a színésznőnek. „Ezeket az ajánlatokat mindig hosszú, merev pillantások, bámulások előzték meg, amelyek végén a világ legtermészetesebb hangján közölte velem, hogy mostantól fogva elvárja, hogy szexuálisan a rendelkezésére álljak és hozzáférhető legyek számára, ott és akkor, ahol és amikor akarja. Ezek mindig hatalmas és szörnyű veszekedésbe torkollottak, hiszen ebbe nem nyugodhattam bele.” – nyilatkozta a Hedren. - „Persze szexuális zaklatás manapság is létezik Hollywoodban, de azért ma már sokkal több lehetőség van arra, hogy ezt megelőzzük, elkerüljük, vagy segítséget kapjunk ilyen esetekben. Abban az időben azonban a szereposztó dívány aktív használatban volt, ami széleskörűen elfogadott módszernek számított. A színésznőknek meg kellett tennie bizonyos dolgokat, hogy megkapjanak bizonyos szerepeket, és ez nem lepett meg senkit, vagy döbbent meg rajta,”„Hitchcock nyilvánvalóvá tette számomra, hogy ezt várja tőlem, én viszont ugyanilyen tisztán hoztam a tudomására, hogy nem teszem meg.”

Diane Baker, aki szintén szerepelt a Marnie-ban, úgy emlékezett vissza a forgatásra, hogy „Tippinek soha nem engedte meg, hogy a stáb tagokkal keveredjen, és ragaszkodott ahhoz, hogy közte és Tippi között zajló kommunikáció mindig négyszemközt történjen...semmi sem volt rémisztőbb számomra, mint amikor megérkeztem a forgatásokra, és mindjárt azzal kellett szembesülnöm, hogy hogyan bánik vele.”

Hitchcock egyszer beszámolt egy visszatérő álmáról Tippinek, amiben a színésznő azt mondja neki, hogy „Hitch, szeretlek, és mindig szeretni foglak”.  Amikor Hedren meghallotta ezt, azt válaszolta, hogy „De ez egy álom. Csak egy álom.”

„Senki nem tagadja, hogy Hitchcock egy briliáns filmes volt és nagyon élveztem a vele való munkát, mielőtt még realizáltam volna azt, hogy megszállott módjára érdeklődik utánam.„ Tippi Hedren úgy gondolta, hogy a rendező egyszerűen nem volt képes mások érzéseit figyelembe venni, és nem csak az övét nem, hiszen az ilyen viselkedés egyáltalán nem ment ritkaságszámba tőle, ugyanakkor ez minden bizonnyal az ő esetében teljesedett ki. Arra is emlékezett, hogy mennyire megalázta egyszer azzal, amikor egyik jelenet előtt arra kérte, hogy érintse meg. „A hangjából és a pillantásából egyértelmű volt, hogy mit akar.”

A zaklatások csúcspontján Tippi már nem látott más lehetőséget, mint hogy beszéljen Hitchcock feleségével, Alma Reville-el, aki egyébként számos Hitchcock filmben közreműködött forgatókönyvíróként. Viszont vörös hajú volt és a személyisége alapján sem az a típus volt, mint azok a nők, akiket a rendező szexuálisan vonzónak talált. Hitchcock többször is panaszkodott arról, hogy házasságuk szexmentes. Tippi szerint „(Alma) pontosan tudta, hogy mi folyik. Mondtam, hogy neki csak egy szavába kerülne, hogy mindezt leállítsa. De egyszerűen csak továbbsétált...Úgy éreztem, hogy teljesen magamra maradtam, és egyedül nem vagyok képes ezt leállítani, és azt gondoltam, hogy már annak sincs értelme, hogy bárkinek is elmondjam, ugyanakkor az adott szituációból sem tudtam kiszabadulni.”

„Hitchcock aláíratott velem egy szerződést, még mielőtt személyesen találkoztunk volna, amelyben hozzákötött egy másik szerződéshez, ami a Marnie forgatása után lépett érvénybe. Ez a szerződést megakadályozta azt, hogy bárki másnak dolgozhassak, annak ellenére, hogy ő sem adott más filmjében többet szerepet... Mondtam neki,hogy ki akarok szállni ebből a szerződésből, de azt mondta, hogy:

- Nem tudsz. Van egy kislányod, akit el kell látnod és a szüleid is öregszenek.

Én erre azt válaszoltam, hogy egyikőjük sem akar ilyen helyzetben látni, amiben most vagyok és megismételtem, hogy ki akarok szállni, mire azt mondta, hogy lerombolja a karrieremet.„

És lerombolta a karrierjét. Ebbe állítólag az is belejátszott, hogy egyik zaklatása után az idegileg már kiborult színésznő az egész stáb előtt „fat pig-nek”, azaz „kövér disznónak” hívta a rendkívül hiú rendezőt, akinek a súlya volt az egyik igen kényes pontja. Erről maga Alfred Hitchcock számolt be John Russel Taylor írónak, aki a rendező biográfiáját írta: „Olyat tett, amit senki más. A súlyomra tett utalást.” Ez volt az egyike azon nagyon ritka eseteknek, amikor Hitchcock a Tippi Hedren ügyről nyilatkozott, és akkor is a lényeget kerülvén roppant szűkszavúan. Mindenesetre a forgatás hátralevő részén, a „kövér disznó” után már csak egy harmadik személyen keresztül kommunikáltak egymással.

„Ezek után tönkretette a karrieremet, mert a szerződésével egyszerűen csapdába estem. Most már tudom, hogy több rendező és producer is hívta őt nekem szóló szerepajánlatokkal, a nagyszerű francia rendező Francois Truffaut is egyike volt ezeknek, azonban Hitchcock mindig csak annyit válaszolt nekik, hogy nem vagyok elérhető."

A Marnie forgatókönyvírója, Jay Presson Allen szerint a rendezőnek Pygmalion komplexusa volt Tippivel kapcsolatban. Melanie Griffith, Tippi Hedren Oscar-díjra jelölt lánya szerint Hitchcock félelmetesen kísérteties volt. „Amikor kislány voltam, küldött nekem egy ajándékot, ami egy játék replika volt anyukámról, aki egy koporsóban fekszik. Ő szerinte ez egy jó vicc volt. Nagyon beteges humorral rendelkezett.„

„A legkevésbé sem érzek bosszúvágyat. Azokért a nőkért tettem mindezt (mármint részvétel az erről az ügyről szóló könyv és film készítésében), akik esetleg hasonló helyzetbe kerülnek, mint amiben én voltam, és akik úgy gondolják, hogy teljesen kiszolgáltatottak egy mindent dominálni és kontrollálni akaró férfinek, és tehetetlennek érzik magukat ellene.”- nyilatkozta a film megjelenésekor Tippi Hedren.

A ’60-as években a Marnie után szinte semmilyen szerepet nem kapott, csak a hetvenes években kezdett el újra dolgozni, miután Hitchcock visszatért Angliába. A legszebb éveit azonban már nem kaphatta vissza, amivel Hitchcock teljesen derékba törte a pályafutását.

A 2012-es The Girl című HBO film kapcsán beszél az akkor 82 éves Tippi Hedren az esetről: