A kor legnagyobb szexszimbólumát, Rita Hayworth-t láthatjuk Charles Vidor (Vidor Károly) noir melodrámájának főszerepében, amivel a színésznő elérte népszerűsége csúcsát. A film megjelenésének évében az amerikaiak atom kísérleteket folytattak a csendes-óceáni Marshall szigeteken, és az egyik bombára, a történelem során negyedikként felrobbantott atombombára, rátették  - az akkori legnagyobb szexbomba -, Rita Hayworth képét a Gildából, ami meg is jelent az egyik legnagyobb amerikai magazin címoldalán. Minden barakk falán lógott egy-egy poszter a színésznőről és minden katona Gildát és Rita Hayworth-t nézegetvén hm...merült álomba.  "Akkoriban minden férfi Gildával feküdt le, aztán velem ébredtek fel" - mondta egyszer Rita Hayworth. A Gilda egy sötét, furcsa, akár kissé betegesnek is nevezhető szerelmi történet, ami közvetlenül a háború után játszódik Buenos Airesben és felfogható a 2. vh utáni kor Elemi ösztönének is.

Johnny Farrell (Glenn Ford) piti utcai szerencsejátékost ki akarják rabolni egy buenos aires-i sikátorban, amikor Ballin Mundson (George Macready) egy előkelőnek tűnő középkorú férfi megmenti. Ballin Mundsonról kiderül, hogy egy éjszakai lokál tulajdonosa, amiben illegális kaszinót működtet. Munkát ajánl Johnnynak, aki innentől kezdve Ballin jobbkeze és a lokál vezetője lesz, de nem tudja, hogy Ballin más illegális tevékenységben is érintett. Johnny legnagyobb meglepetésére kiderül, hogy a lokál nagyon szexi és népszerű énekesnője Gilda (Rita Hayworth), az ő egykori szeretője, aki most már Ballin felesége. Johnny és Gilda egymást gyűlölve vonzódnak a másikhoz, miközben Ballin mind a kettőt kézben tartja, ami miatt egy idő után egy érdekes és kissé beteges szerelmi háromszög alakul ki közöttük...Charles Vidor noir melodrámája csoda, hogy átment a korabeli cenzúrán, hiszen középpontjában egy önpusztító kapcsolat áll, amelyet akár szadomazonak is lehet nevezni. Persze ezt ebben az 1946-os filmben nem amolyan Szürke 50 árnyalataként kell elképzelni, mivel a korabeli cenzúra miatt ennek fizikai része nem jelenhetett meg, a lényeg sokkal inkább a kapcsolat(ok) pszichológiai részében áll, hiszen mindhárom főszereplő elsődleges célja, hogy a kezében tartsa és dominálja a többit. A szadomazo jellegű kapcsolat(ok) mellett a homoszexualitásra is erőteljes utalások láthatóak a két férfi főszereplő karaktere között. Mindemellett A Gilda egyik legjobb eleme a gyanakvással és rejtélyességgel teli atmoszférája, amit sötét, árnyékos fényképezése, kissé kétségbeesett tónusú narrálása, és a múlttal nem rendelkező főszereplői is erősítenek. Na és persze Rita Hayworth, kora legnagyobb szexszimbóluma, akit ikonikus karakterében, karrierje csúcspontján láthatunk ebben a filmben. 

A forgatókönyvet Jo Eisinger és Marion Parsonnet írták E. A. Ellington történetéből, ami egyedi és érdekes szadomazo témája és karakterizálása, valamint remek szövege miatt akár egészen kiváló is lehetett volna, azonban sajnos belevittek egy bujkáló náci bűnözős mellékszálat is, amivel a szkript és a film minőségét is lerontották.

A Gildát meghatározó szerelmi háromszög mellett megjelenik a korban népszerű és enyhe paranoiát okozó téma, a háború után Dél-Amerikában bujkáló náci háborús bűnösök és azok tevékenysége. Ennek tudatában már nem meglepő, hogy a film nem Los Angelesben, hanem Buenos Airesben játszódik. (Ugyanebben az évben jelent meg Hitchcok Notoriousa is, ami szintén hasonló témával foglalkozik, és aminek nagy része szintén Dél-Amerikában játszódik, ahol a bujkáló nácikat sejtették.) A noir műfajának egyik gyakori eleme az életét valami eldugott helyen újrakezdő antihős, azonban a kétes múltjától nem tud megszabadulni, mert az valamilyen formában utoléri.A Gildában változtattak ezen a sémán egy kicsit, amely aztán a film több fontos elemének hatását is növelni tudta. Itt egyik főszereplőnek sincs múltja. Ez sokkal rosszabb, sokkal gyanúsabb, mintha lenne, de rossz. És mi adhatna veszélyesebb érzetet, mint a titok és a gyanakvás? Persze a filmben látható eseményekbe belejátszik a múltjuk, mint Gilda és Johnny régi kapcsolata, vagy Ballin náci múltja, ugyanakkor egyikük esetében sem tudunk meg ezekről igazából semmit, mert a lényeg a köztük a jelenben kialakuló kapcsolatokban rejtőzik. Ez a fogás nem csak a film gyanakvással teli atmoszféráját növelte meg, de a Dél-Amerikában bujkáló és tevékenykedő náci vonalat is jól szolgálta, mivel egy múlt nélküli, nyilvánvalóan valami titkolnivalóval rendelkező karakterről feltételezhető, hogy azért él egy távoli egzotikus helyen, mert valami miatt nem mehet haza. Mindezek ellenére teljesen felesleges volt ez a szál. Nem csak az időt vette el a film erősebb és érdekesebb részétől, a furcsa szerelmi háromszögtől, hanem a film B movie jellegét is erősítette. A náci szál és annak fordulatai ugyanis nagyon mesterkéltnek vagy akár butának is tűnhetnek, ráadásul nem is igazán illenek ebbe a filmbe, függetlenül attól, hogy megpróbálták ezt a vonalat a gyűlölet témával és párhuzammal a történetbe illeszteni.

A filmben látható szerelmi háromszög nem redukálódik le Gilda Johnnyval és Ballinnal folytatott kapcsolatára, mivel érzékelhető az is, hogy Johnny és Ballin között nem csak munkakapcsolat van. Persze mindezt a cenzúra miatt csak sugalmazva lehetett megjeleníteni.Ebben a noirban a gyűlölet a legfontosabb érzelem, és ez mozgatja mind a három főszereplőt valamilyen formában, ami nem csak viselkedésükből látható, de szavakkal is kifejeznek számos alkalommal:

"Annyira gyűlöllek, hogy akár magamat is elpusztítom, ha ezzel téged is magammal vihetlek."

 A filmben a gyűlölet erősebben motiváló tényező, mint a szeretet, vagy szerelem.

"A gyűlölet nagyon izgalmas érzelem. Nagyon izgalmas. Nem vetted még észre?"

Úgy tűnik, hogy a főszereplők mindegyike osztja ezt a gondolatot, és már ez a közös tulajdonságuk is szadomazo jellegűvé teszi karaktereiket, amellett, hogy mindegyikőjük legfontosabb motivációja, hogy birtokolhassa a többit, ahogy az úr a szolgá(ka)t. Ez a noir abban is különleges, hogy a történetét nem a női főszereplő irányítja, hanem a két férfi, akikről esetenként úgy tűnik, hogy sokkal jobban érdeklődnek egymás iránt, mint Gilda iránt. Nem véletlen, hogy a nő nem sokra jut a szexepiljével velük szemben, már azon kívül, hogy mindkettejüknek a szeretője lesz, ugyanakkor az irányítást nem tudja átvenni tőlük. Ballin már ránézésre is egy szigorú, kegyetlen és veszélyes embernek tűnik, amit az arcán látható sebhely is erősít. Mellette Johnny szinte csak egy puhány fiúcskának tűnik megismerkedésükkor. A filmben Ballin egyszer büszkén mondja, hogy "megvettem mind a kettőt", és amely állapot ellen sem Gilda, sem Johnny nem tiltakozik. Ballin uralkodói és fallikus szimbóluma a sétabotja, amiből egy hegyes kés ugrik elő, és amivel megmenti Johnnyt a film elején a sikátorban. Ballin a botját "kis barátomnak" hívja, majd az egyik jelenetben azt mondja Johnnynak, hogy:

 "Várj itt rám, Johnny. Ma éjszaka mindkét "kis barátomra" szükségem lesz."

Johnny a hatalmat, a dominanciát jelképező botot csak akkor birtokolhatja, amikor Ballin ezt odaadja neki, mert elutazik egy időre, majd Ballinnal isznak is egyet a dologra a "hármunkra" felkiáltással. A "hármójuk" alatt pedig egyértelműen magát, Johnnyt és kis barátjukat, a botját értette. 

A film egyik érdekes mellékszereplője Uncle Pio, az éjszakai lokál wécés bácsija, aki gúnyosan "Mr. Peasant-nek" az Paraszt úrnak szólítja Johnnyit, utalván "társadalmi helyzetére" a lokálban, és arra, hogy hiába ő irányítja a helyet, a gazda személye nem változott, az továbbra is Ballin.

A film első felében Johnny csak vágyakozhat gazdája felesége, Gilda után, ami jól látható rajta miközben a nőt bámulja fellépései közben. Ballin a köztük lévő alá-fölé rendeltséggel megfosztotta férfiasságától Johnnyt, aki ezzel együtt az "impotens"  leselkedő szerepébe kényszerült Gilda felé, akinek az is dolga, hogy vigyázzon gazdája tulajdonára..Gilda Johnnyhoz hasonlóan elfogadja Ballin irányítását és nem lázad fel ellen még olyan formában sem, hogy megcsalná férjét, ugyanakkor szexepiljével próbálja a hatalma alá hajtani a két férfit, különös tekintettel Johnnyra. Gilda azonban a filmben olyannyira a férfiak játékszerévé válik, hogy a szó igazi értelmében véve nem is nevezhető femme fatalenak. Bár élvezi és használja erős szexuális kisugárzását, amivel megszerzi a környezetében lévő férfiak figyelmét, azonban manipulációja nagyjából ki is merül ebben, nincs további konkrét célja ezzel. Gilda néha fellázad - de csak Johnny ellen - , azonban lázongásai gyengék és könnyedén letörhetőek. Úgy tűnik, mintha nem igazán tudná, hogy mit is akar, akár a konkrét személyektől, akár az élettől. Nem tudja eldönteni, hogy mit akar jobban: a Johnnyt vagy a saját függetlenségét, és ezért (is) könnyű őt dominálni és válik tökéletes szolgává. Egy klasszikus femme fatale soha nem tűrné mások dominanciáját, ezért Gildát sokkal inkább lehet áldozatnak nevezni, semmint végzet asszonyának.

A film kétharmada táján Ballin eltűnik a történetből, amivel együtt Gilda és Johnny kapcsolata is megváltozik, annak szadomazo jellege felerősödik. (Amivel együtt a film nőgyűlölete is, ami gyakori vád manapság az ilyen típusú filmek ellen) A megüresedett mindenható főnök szerepét Johnny veszi át, aki innentől kezdve teljesen a hatalma alá hajtja a nőt és azzal bünteti, hogy lényegében bezárja, és elszigeteli mindentől és mindenkitől. Johnny azt mondja, hogy "ha életében nem voltál hozzá (Ballinhoz) hűséges, akkor a halála után az leszel." Ez már önmagában is nagyon betegesnek hangzik, ráadásul a nő csak Johnnyt próbálta meg féltékennyé tenni a flörtöléseivel. Mindenesetre a büntetéshez az is hozzátartozik, hogy Johnny saját magától is elszeparálja Gildát, akit így unalomra és magányra ítél. Kettejük úr-szolga kapcsolatát erősítik az olyan beállítások is, amelyekben Gilda Johnny lábai előtt hever olyan pózban és módon, ahogy a középkori festményeken a kivégzendő bűnösök könyörögnek a királynak kegyelemért.

Bár a történet - ellentétben a legtöbb noirral - félig-meddig happy enddel ér véget, hogy kielégítsék a cenzúra elvárásait, azonban senki nem gondolhatja komolyan azt a film végén, hogy Gildából és Johnnyból bármikor is egy harmonikusan együtt élő, szerető pár válik.A filmben nagy jelentősége van a zenének, hiszen Gilda többször is fellép az éjszakai lokálban énekesnőként. Ezek Rita Hayworth ikonikus jeleneteivé váltak, köztük is talán a leghíresebb a "sztriptizes". Mivel 1946-ban járunk, ez a filmben kimerül abban, hogy szexisen leveszi a kesztyűjét, miközben énekli a film slágerét a "Put the Blame on Mame, Boys" c. dalt. "Hibáztassátok csak Mame-t, fiúk...." amiben nem csak roppant szexis, de még a film (noirok) lényegét  is elénekli nekünk. A dalban olyan természeti katasztrófákról énekel, mint a san francisco-i földrengés, a chicago-i tűzvész vagy egy clondike-i lövöldözés, amiért a dal egy Mame nevű nő okol, ami nyilvánvalóan képtelenség. (A poszt végi videóban látható  jelenet.) Ritanak Hayworthnek az ének mellett is van jó néhány remek sora a filmben, ami karakterének "könnyűségét, szexisségét" volt hivatott erősíteni, mint például a "sose tudom behúzni a zipzáromat. Talán ez jelent valamit, nem gondolod?"  Rita Hayworth nem csak zenés jeleneteiben, ének közben volt kiváló és nagyon érzéki, hanem karakterének dualitását is nagyszerűen bemutatta. A felszínen elég felelőtlennek és kissé nárcisztikusnak tűnik, azonban valójában ezek inkább csak "felvett" tulajdonságai, amelyek által könnyebben összekapcsolódhat Johnnyval, miközben függetlenségre is vágyik és őrlődik a kettő között.

Johnny Farrell kisstílű szerencsejátékos, akinek nagyon találó becenevet adott a vécés bácsi. Mr. Parasztból ugyanis soha nem lesz igazán Úr, bármennyire is szeretne dominálni, mivel ehhez nincsenek meg sem a képességei, sem a kisugárzása. Bármennyire is megpróbál a film második felében hidegnek és erősnek látszani, valójában egy érzelmei által irányított ember, ráadásul az is látszik rajta, hogy nagyon nehezen őrzi meg az önkontrollját. Márpedig aki nem tudja önkontrollját megőrizni, az másokat sem tud kontrollálni. Mivel a film egyértelmű sztárja Rita Hayworth volt, és minden jelenetet úgy állítottak be és fényképeztek, hogy neki legyen megfelelő és kedvező, ezért Glenn Forddal kevésbé foglalkoztak a film készítői, ami jó néhány jelenetben észrevehető. Valószínűleg ez is az oka volt, hogy ő valahogy kevésbé volt meggyőző karakterében.

Az ex-náci Ballin Mundsont játszó George Macready hideg és domináns náci bűnözője sokkal meggyőzőbb volt Fordnál, akinek meg meg se kellett szólalnia ahhoz, hogy a néző érezze dominanciáját és ezzel "felsőbbrendűségét". Ballin karakterének domináns jellegében kapcsolódik össze a film két szála, a szadomazo szerelmi háromszög, és a náci vonal.Rudolph Maté operatőr észrevehetően Rita Hayworthre koncentrált a filmben. Megvilágításai és árnyékai ez esetben nem  csak azt a célt szolgálják, hogy karakterében rejtőző kettősséget és rejtélyességet megmutassa, hanem azt is, hogy szexuális energiáit is felnagyítsa. A film nagy része az éjszakai mulatóban és az azon belül lévő lakosztályban játszódik, így rengeteg mesterséges fény állt rendelkezésére, amit néha teljesen vagy majdnem teljesen kikapcsol annak érdekében, hogy a film sötétsége, akár vizualitás, akár narratív szempontból értve felerősödjön, ami miatt Rita Hayworth sokszor teljes sötétségből lép elő.

Hugo Friedhofer szerezte a film háttérzenéjét, Allan Robert és Doris Fisher pedig a már említett Put the Blame on Mame c. dalt direkt a film kedvéért írták. A dal egyik instrumentális változata feltűnik később Glenn Ford másik híres film noirjában, a The Big Heatben is, amikor először találkozik Lee Marvin karakterével.

Charles Vidor rendező minden ismeretlensége ellenére rendezett klasszikussá váló filmet pályafutása során, amelyek - mint a Gilda is - jóval híresebbek lettek, mint a rendező maga. A Gilda hatalmas sikere annak is köszönhető volt, hogy ezt megelőzően ő is és az operatőr is dolgozott már  együtt Rita Hayworth-szel 3-4 filmben, így jól ismerték a színésznő erősségeit és gyengeségeit.  A Gilda bemutatásakor hatalmas közönségsikert aratott, és manapság már a kritikusok is többre becsülik a film rejtélyességét, mint megjelenésekor. Gilda egy elképesztően provokatív filmnek számított különleges szexuális témájával és karakterizálásával, amelyeken keresztül úgy tudta felborította a noir szabályait, hogy közben még markánsabban képviselje a műfajt. Nagyon nagy kár a teljesen felesleges és kissé gagyi nácis mellékszálért, mert anélkül akár a műfaj legnagyobb klasszikusai közé is tartozhatott volna, így viszont helyenként erőteljesen kiütközik a B movie jellege.

Értékelés: 8/10

"Hibáztassátok csak Mame-t, fiúk" és a "kesztyű sztriptíz" 1:10-től: