Hat Oscar-díjra jelölték M. Night Shyamalan természetfeletti thriller-horrorját, amivel megalapozta írói és rendezői karrierjét Hollywoodban. A Hatodik érzék nem csak óriási kasszasiker volt megjelenése idején, amit csak a Star Wars tudott lekörözni 1999-ben, de egyben a történet végén lévő meglepő csavarokra épülő filmek legjobbja is lett a mai napig. A hatodik érzék jelenleg a 89. helyen áll a legjobb amerikai filmek listáján, leghíresebb sora, az „I see dead people” azaz „Halottakat látok” pedig a 44. legjobb filmidézet. A történet két főszereplője egy halottakat látó kisfiú és egy pszichológus, aki megpróbál neki segíteni.

Malcolm Crowe (Bruce Willis) pszichológus feleségével, Annaval (Olivia Williams) éppen szakmai sikereit ünneplik meghitten a lakásukban, amikor egy korábbi gyerek páciense, a ma már felnőtt Vincent betör hozzájuk és számon kéri Malcolmon, hogy nem tudott segíteni rajta a hallucinációk okozta rettegések miatt. A felzaklatott és mérges Vincent Malcolmot is megsebesíti, mielőtt fejbe lövi magát. Pár hónappal később Malcolmnak új páciense lesz egy Cole Sear (Haley Joel Osment) nevű 8-10 év körüli kisfiú személyében, akinek viselkedése nagyon hasonlít Vincentéhez. A pszichológus nagyon szeretne a gyereknek segíteni, amiben korábbi kudarca okozta lelkiismeret-furdalása is motiválja. Az állandóan rettegő Cole-t az iskolában csúfolják, kiközösítik és még az őt féltő és egyedül nevelő édesanyjával, Lynnel (Toni Collette) sem lehet őszinte, mert tudja, hogy nem hinne neki, ha elmondaná problémája valódi okát. Amikor a gyerek már elég bizalmat érez a pszichológus iránt, akkor megnyílik és elmondja neki, hogy halott embereket lát mindenhol, akik nem tudják magukról, hogy halottak. Az orvos először kórházi kezelésen gondolkodik, aztán lassanként hinni kezd a rettegő fiúnak…A Hatodik érzék nem véletlenül hozta meg az áttörést ennek a végtelenül ügyes és érdekes természetfeletti thriller/horror írójának és rendezőjének, M. Night Shyamalannak. A rendező a későbbiekben még számos, csavarokra épülő vagy fordulatokban gazdag pszicho thrillert készített, mint pl. A sebezhetetlen 2000, A jelek 2002, A falu 2004, Az esemény 2008, a Széttörve 2016, azonban minden kétséget kizáróan a mai napig is a Hatodik érzék a legjobb és legütősebb filmje. Bár a film már 20 éves, és megjelenése óta felnőtt egy új generáció, de nem hiszem, hogy létezik olyan ember a világon, aki ne ismerné a történet végi csavart, azonban gondolván az újszülöttekre is, ezért ezt nem fedem fel. A Hatodik érzék hivatalosan a természetfeletti horrorok műfajába tartozik köszönhetően fő témájának és egyes vizuális elemeinek, valójában a történet és feszültség építésénél, karakterizálásánál és atmoszférájánál fogva sokkal inkább esik a thriller kategóriába.

A forgatókönyv a film számos erős eleme között is az egyik legjobb. Nemcsak, mert remekül építi fel a történet végi csavart, amelynek jelei végig ott lebegnek a szemünk előtt, de még sincs olyan ember a földön, aki ne lepődött volna meg ezen. És nem csak azért, mert horror filmekre nem igazán jellemzően a karakterizálás és a karakterek közötti kapcsolatok bemutatása, megjelenítése nagyon fontos része a történetnek, de abból a szempontból is, hogy anélkül képes egy végtelenül feszült sztorit és atmoszférát teremteni, hogy természetfeletti horrorokra általában jellemző gagyi és olcsó eszközöket, kliséket használna. Pontosabban szólva használ pár ilyet, de mindezt nagyon ügyesen és kifinomult érzékkel teszi. Ide tartozik az, ahogy vizuálisan is megmutatja azt, hogy mi is volt a filmben megjelenő különböző halottak halálának okai. A szétlőtt fejű tinédzser fiú, aki apja fegyverével játszott, a balesetben meghalt biciklis vérző összetört feje, a felvágott ereit mutogató öngyilkos háziasszony vagy éppen a mérgezésben meghalt állandóan okádó lány. A másik horrorosnak nevezhető eszköz pedig a történetnek az az eleme, amikor lehűl a levegő a kísértő halottak közelében, és a szereplők látványosan fázni kezdenek, és párát lehelnek. A horror elemek ellenére a Hatodik érzék legfőbb célja nem az ijesztgetés, hanem a klasszikus, folyamatosan jelenlévő és erősödő feszültség megteremtése, és amihez hozzájárul a néző kíváncsiságának fokozódó növekedése is.A forgatókönyv másik erőssége a több rétegű karakterizálás és a fontosabb szereplők közötti kapcsolatok bemutatása, amelyek számos olyan témát érintenek, mint a gyász, a halál utáni élet, szembenézés a félelmekkel, emberek egymásra gyakorolt hatása, magányosság, más szempontból látni a világot, amiket lehet a filmben szó szerint és átvitt értelemben is értelmezni, miközben mindegyikük története megérinti a nézőt. A legfontosabb természetesen a film két főszereplője Cole, a halottakat látó kisfiú és Malcolm, a pszichológus és az egymásra gyakorolt hatásuk, de mindkettejüknek van egy másik meghatározó kapcsolata is egy-egy mellékszereplővel, Colenak az édesanyjával, Lynnel, Malcolmnak pedig a feleségével, Annaval. A szereplőknek pedig az a közös tulajdonságuk, hogy mindannyian elvesztenek valamit vagy valakit, amely veszteséget fel kell tudni dolgozniuk.

Cole a világ legmagányosabb kisfiúja. Furasága miatt iskolatársai nem csak kiközösítik, de zaklatják is, ráadásul otthon édesanyjával sem lehet őszinte, annak ellenére, hogy nagyon szeretik egymást. „Furaságának” oka, hogy másként látja a világot. Őt, aki speciális képessége miatt több vagy legalábbis egyedibb, mint a többi ember, akarják  különlegességéből „kigyógyítani” a "normális" emberek, hogy a maguk átlagos és szürke képükre formálják. És ebbe azok is beletartoznak, akik szeretik és aggódnak miatta, mint az anyja, vagy a pszichológus. Cole egyedi és speciális látásmódjára utal furcsa, hatalmas és lencse nélküli szemüvege is, ami az édesapjáé volt, aki elhagyta családját. Colenak az apja által okozott érzelmi sérüléssel is meg kell küzdenie. A fiú a történetben azért veszi ki a szemüvegkeretből a lencsét, mert az bántotta a szemét, azaz átvitt értelemben ő nem akarja a világot olyan torzan – azaz önzően – nézni és látni, mint az apja. Magányossága mellett a másik legfontosabb tulajdonsága az állandó félelem, ami szintén mindenhova elkíséri, és ami miatt sehol nem érzi magát biztonságban, kivéve a templomban és a szobájában épített saját bejáratú kis szentélyében. Ezeken a helyeken ólomkatonákkal játszik a szentképek alatt, amely kettőstől várja azt a védelmet, amit máshol nem kaphat meg.A történet előrehaladtával a pszichológus ráébreszti arra, hogy jobb szembenézni a félelmeinkkel, semmint elfutni előle, ami amúgy is lehetetlen, hiszen ezeket a félelmeket mindenhova magunkkal visszük, még a biztonságosnak gondolt szentélyekbe is, hiszen a félelem belülről fakad. A kisfiú összeszedi a bátorságát és Malcolm javaslatára segíteni kezd a halottaknak, mivel azok kísértenek itt a Földön, megragadván két világ között, akik valamilyen befejezetlen dolguk miatt nem nyugodhatnak. Cole, aki kommunikálni tud az itt ragadt halottakkal, egyfajta mediátorrá válik a két világ között. A speciális képessége, amit a film elején a legnagyobb átoknak érzett, segíti ahhoz, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki emberekkel. Minden képesség és tulajdonság relatív, ugyanis csak az számít, hogy mire használjuk, és hogyan éljük meg. Cole a félelem helyett azt választotta, hogy segítsen másokon. Haley Joel Osment (Forrest Gump, A.I. mesterséges értelem stb..) gyerekszínész játszotta Colet, olyannyira nagyszerűen, hogy 11 éves korában Oscar-jelölést szerzett megérdemelten, hiszen teljesen természetesen és hitelesen adta át karaktere minden tulajdonságát, érzelmét és átalakulását.

Dr. Malcom Crowe pszichológus élete kritikus szakaszában találkozik Cole-lal. Felelősnek érzi magát Vincent halála miatt és egyben megrendül a szakmai képességeiben való önbizalma is. Helyre akarja hozni hibáját azzal, hogy ha már Vincentnek nem tudott segíteni, akkor legalább Cole életét tegye könnyebbé. Lelkiismeret-furdalása miatt úgy érzi, hogy ha Cole életét egyenesbe hozza, akkor azzal elérhet valamiféle megváltást Vincent halála miatt. Annyi energiát és időt öl új páciensének kezelésébe, hogy a korábban tökéletes házassága is megromlik szeretett feleségével, akivel nem tölt már együtt annyi időt, mint előtte. Bruce Willis alakította a kezdetben szkeptikus és kétségbeesett Malcolm Crowe pszichológust, akinek Colehoz hasonlóan szembe kell nézni a saját félelmeivel.A film egyik remek jelenetében a pszichológus Cole kórházi ágya mellett ül, amikor a kisfiú végre megnyílik neki és elárulja titkát a film közepe felé (a poszt végi videóban):

Cole: I see dead people. / Halott embereket látok.

Malcolm: In your dream? / Ámodban?

Cole megrázza a fejét.

Malcolm: While you are awake? / Ébren?

Cole bólint.

Malcolm: Dead people like, in graves? In coffins? / Halott embereket hogyan, sírokban? Koporsóban?

Cole: Walking around like regular people. They don’t see each other. They only see what they want to see. They don’t know they’re dead. / Járkálnak, mint az átlag emberek. Nem látják egymást. Csak azt látják, amit látni akarnak. Nem tudják, hogy halottak.

Malcolm: How often do you see them? / Milyen gyakran látod őket?

Cole: All the time. They’re everywhere. / Mindig. Mindenhol ott vannak.

Ez a beszélgetés a film egyik legfontosabb dialógusa, mivel a témák és a mondanivaló kettős rétege itt a legnyilvánvalóbb, amit lehet a történetben szó szerint, valamint átvitt értelemben is érteni, és azt hiszem nem szükséges részletes magyarázat, hiszen mindez magáért beszél és tökéletesen jellemzi az emberiség nagy részét. Nem látják egymást. Csak azt látják, amit látni akarnak. Nem tudják, hogy halottak. Mindenesetre Cole és Malcolm kölcsönösen segítenek egymásnak, aminek hatására mindketten rendbe jönnek érzelmi és pszichés sérüléseikből.A film egyik kiváló mellékszála Cole és az anyja kapcsolata. Lynn a gyerekét egyedül nevelő és keményen dolgozó nő, aki bár nagyon szereti, de nem érti kisfiát. A történet elején ő ugyanolyan vak, mint a többiek, és aki minden szeretete, aggodalma ellenére valójában osztja Cole iskolatársainak véleményét fia furaságával kapcsolatban, bármennyire is megpróbálja az ellenkezőjéről meggyőzni fiát. Meggyőződése, hogy Cole pszichésen beteg, és legfőbb erőfeszítése, hogy meggyógyítsa, ahelyett, hogy megpróbálná megérteni. Lynnek mindeközben fel kell dolgoznia a saját, már meghalt anyjával való kapcsolatát is, ami szintén nagyon ellentmondásos volt hasonlóan Colelal való kapcsolatához. A film végén aztán abban a jelenetben, amikor a kisfiú az autójukban ülve elmondja neki problémája okát, rendeződik nem csak kettejük, de Lynn és anyja kapcsolata is. Toni Collettet (pl. Egy fiúról 2002, Az Órák 2002, Little Miss Sunshine) is teljesen megérdemelten jelölték Oscar-díjra az anya megformálásáért.

A négy fontosabb szerep közül Olivia Williamsé volt a legkisebb Malcolm feleségeként, aki legalább annyira megsínyli Vincent öngyilkosságát, mint férje. Anna teljesen elhagyottnak érzi magát a Vincent-ügy óta, mivel férje minden idejét és energiáját Colenak szenteli.

A film egyszerre volt nagyon újszerű és jó értelemben véve egyben oldschool is, ami nem csak a forgatókönyvére igaz, de a technikai elemeire is. A horror filmekben jelenlévő ijesztgetést a halottakkal nagyon praktikusan, egyszerűen és jó érzékkel, ugyanakkor mégis hatásosan, látványosan és realisztikusan oldották meg.Nincs a filmben túl sok félelmetes látványelem, vér és belsőség, mint általában a modern horrorokban, azonban James Newton Howard visszafogott, és pont ezen tulajdonsága miatt hatásos és feszültségkeltő zenéjének - amiben nagy szerepe van különböző hangoknak, suttogásnak is -, valamint Tak Fujimoto operatőr remek fény és árnyék használatának, Andrew Mondshein hatásos vágásainak, a sminkes csapat kiváló munkájának, na és persze a remek rendezésnek köszönhetően egy nagyon atmoszférikus thriller-horror lett a végeredménye.  

A történet végi csavarokra épülő filmeknél – amely csavar kiválóan működik a Hatodik érzék esetében - mindig felmerül a kérdés, hogy érdemes-e többször is megnézni? A válaszom erre egy egyértelmű igen, hasonlóan a 2001-es Más világhoz, és amit nem tudtam ilyen egyértelműen kijelenteni az 1995-es Közönséges bűnözők esetén. A Hatodik érzék esetén azonban minden összejött. Még az is, hogy egy olyan nevetséges alapfelállásból és témából, ami eddig nem hogy B, de inkább C vonalbeli gagyi horrorokra volt jellemző, egy minden ízében kiváló – különös tekintettel a forgatókönyvére és a színészeire - és erős atmoszférával rendelkező ízléses és érdekes thriller váljon, amiben a feszültségépítés is olyan színvonalú, hogy még Hitchcock is elismerően csettintene, hm…talán csettint is egyet.

Értékelés: 10/10

2:03-nál kezdődik az "I see dead people"-féle beszélgetés: