A Terminátort kezdetben az „ultimate B film” becenévvel emlegették, hogy aztán idővel Hollywood egyik legikonikusabb és legnagyobb hatású filmjévé váljon. Az általános közvélekedéssel szemben a franchise egyértelműen legjobb darabja ez tech-noir sci-fi, és nem a második rész. A Terminátor bemutatja a technológiai, műszaki fejlődés sötét oldalát, amely elhozza a világvégét és az emberiség pusztulását, ha nem kellő tisztelettel bánnak vele. A film főszereplője a 80-as évek ikonikus akciósztárja, Arnold Schwarzenegger, az élő szövet a fémvázon.
2029-ben a gépek fellázadnak és átveszik a hatalmat az emberiségtől és totális harcot kezdenek ellene. A gépek visszaküldenek 1984-be egy halálosztót, azaz egy Terminátort (Arnold Schwarzenegger) azzal a céllal, hogy megölje a maradék emberi ellenállás leendő, de még meg nem született vezetőjének, John Connornak az anyját, a fiatal, pincérnőként dolgozó Sarah Connort (Linda Hamilton). A jövőbeli John Connor pedig egyik legjobb katonáját, Kyle Reese-t (Michael Biehn) küldi vissza, hogy megvédje anyját a Terminátortól...James Cameron író, rendező filmje egy gyors ütemű, egzisztencialista témákkal rendelkező, nihilisztikus, a klasszikus noir műfaját stílusosan és cinikusan felhasználó, megújító sci-fi tech-noir. A Terminátor a 80-as években népszerű noir-sci-fik egyik, ha nem a legnépszerűbb darabja, azaz az olyan filmeké, amelyek a noirok sötét, cinikus és pesszimista világképét egy disztópikus jövőt bemutató tudományos-fantasztikus keretbe helyezik. Sőt, a Terminátor túllép ezen, és a Szárnyas fejvadász 1982 nyomdokain haladva, kiteljesíti a sci-fi noirok egy alműfaját, a cyberpunkot, vagy másnéven tech-noirt, amelyek egy olyan világban játszódnak, ahol a magasszintű technológia nagyon alacsony minőségű emberi élettel párosul. Ennek a nagyon sötét jövőt elénk táró műfaj központi eleme a technológiai fejlődés destruktív oldala, ami az emberi élet minden aspektusát veszélyezteti, és amely világ nincs is olyan messze, hiszen a számítógépek elterjedésével mindez már rég elkezdődött, jóval 1984 előtt. A film olyannyira büszke műfajára, hogy egy egyértelmű utalást is tesz erre a történetben: nem véletlenül Tech-Noir annak az éjszakai szórakozóhelynek a neve, ahol a jövőből jött, szupertechnológiát képviselő Terminátor meg akarja ölni az emberiség egyetlen reménységét, Sarah Connort.
A Terminátor, hasonlóan minden noirhoz, egy olyan világban játszódik, amelyből hiányzik az erkölcsi bizonyosság és amit a bűnös múltja mozgat, ami ezúttal nem az egyénre, hanem a világ egészére, az emberiségre vonatkozik, amely egy olyan társadalmi közeget alkot, amely megteremti a lehetőséget arra, hogy az emberiség újra és újra elkövesse a korábbi hibáit. Ezzel a közösség, a társadalmi környezet az egyént lényegében megoldhatatlan és kilátástalan szituációba, harcba helyezi, amiben egy testileg-lelkileg sérülékeny embernek esélye sincs egy szuper technológiával létrehozott acélvázas, beprogramozott cyborg, azaz kibernetikus szervezet ellen, ami már nem csak organikus, de biomechatronikus testrészekkel is rendelkezik. A Terminátor, a vadász ereje totális kontrasztban áll az emberek, a préda végtelen gyengeségével és kiszolgáltatottságával. A jövő teljesen reménytelennek és kilátástalannak látszik. A noir műfaja Amerikában a 2. vh. után, az amerikai álom kialakulásának és kergetésének klasszikus időszakában annak árnyoldalait próbálta meg bemutatni. Rávilágított a társadalom töredezettségére, az elmagányosodásra, a kiszolgáltatottságra, amit főleg korrupt hivatalnokokkal, rendőrséggel mutattak be anno. Mindez megjelenik ebben a filmben is. Ha az erős cyborg-gyenge ember felállás nem jósolna elég sötét jövőt önmagában, akkor a film ezt még fokozza nagyvárosokra jellemző bűnözéssel, a nukleáris háború veszélyével (1984 még a hidegháború korszaka volt), a köztisztviselők, a rendőrség alkalmatlanságával, ami képtelen arra, hogy megvédje az embereket, és amelyek mind, mind növelik és erőteljessé teszik ennek a szinte csak éjszaka játszódó film noiros témáit, hatását, atmoszféráját.
A Terminátor nem csak műfajában, de a maszkulinitás bemutatásában is magán hordozza megjelenésének idejét, amikor a jövő „férfijét” úgy képzelték el, hogy a szó szerint is végtelenül maszkulin testhez kell, hogy valami szinte földöntúli, azaz nem emberi erő vagy képesség is párosuljon, ami által legyőzhetetlenné válik. A Terminátor ennek a férfiképnek volt a tökéletes megtestesítője, amit ki más is játszhatott volna, mint Arnold Schwarzenegger, aki mintha csak erre a szerepre született volna. Bár színészi képességei nyilvánvalóan elég korlátozottak, ez esetben azonban ez nem probléma. Ő mintha már ezt a karaktert gyakorolta, játszotta volna minden eddigi filmjében is, azonban a csúcsra nyilvánvalóan itt ért el vele. Egyszerűen tökéletes a hideg, merev és megállíthatatlan gyilkológép szerepében, aki elől nincs menekvés, mert mindig ott van a préda nyomában. A filmben mindösszesen 17 sor szövege van, ami pléhpofával és mégis ütősen ad elő, olyannyira, hogy meghatározza a filmet, pedig nem ő a főszereplő, még ha a film címe ezt is sugallja.Ellenfele, az emberi időutazó Kyle Reese pedig a klasszikus noirok antihőseinek megtestesítője. Ő, az emberiség számára már szinte élhetetlen jövőből jött, háborús környezetben felnőtt, magányos, magába forduló, pesszimista férfi, aki egyben a kihalófélben lévő úriember és a harcos keveréke. Kyle önfeláldozó módon készen áll arra, hogy megvédje a védelemre szoruló gyenge nőt, és lehetőség szerint elpusztítsa a Terminátort. A Terminátorral szemben csak egy olyan embernek van minimális esélye a győzelemre, aki már gyerekkorában hozzászokott a háborús erőszakhoz, ezért felnőttkorában lesz annyira kemény, hogy az erőszak ne váltson ki belőle érzelmi reakciókat és az élet természetes velejárójának tekintse azt. Csak ezzel a mentalitással védheti meg ebben az erőszakos világban a nőt. Az antihőst azonban kétségek gyötrik, és saját maga sem biztos abban, hogy meg tudja állítani a Halálosztót. Michael Biehn is tökéletes volt a szerepében, aki nagyszerűen adta át karakterének jellemzőit, a kétségek között gyötrődő, introvertált, ugyanakkor mégis a végsőkig elszánt katonát, miközben árad belőle a sérülékenység is.Sarah Connor, a film főszereplője nem a noirok klasszikus femme fataleja, és nem is a „jó kislány” karaktere, hanem valahol a kettő ötvözete, aki nem akar rosszat, ugyanakkor akaratán kívül mégis az antihős végzetét okozza majd. Klasszikus noirok végzet asszonya megkísérti és elcsábítja az antihőst, amivel a férfi még nagyobb veszélyben találja magát, mint amilyenben eredetileg volt és a bukását okozza majd. A jó kislány pedig az otthon szimbolizálja, aki a férfi jó oldalára hatva próbálja hagyományos női szerepkörét betölteni mellette feleségként és anyaként. Sarah a film elején teljesen naiv, híján bármilyen képességnek, amivel meg tudná egyedül is védeni magát az erőszaktól. Kezdetben teljesen az antihős védelmére szorul, akitől aztán gyors ütemben tanulni kezd. Minden egyes túlélt támadással a nő erősebb lesz, amivel párhuzamosan a férfi gyengébbé, egyre sérültebbé válik. Kyle sorsa az, hogy átadja erejét és tudását a nőnek, akinek pedig a legfőbb feladata a túlélés lesz innentől kezdve. Ő, a terhes nő az emberiség kulcsa, a férfi sorsa mellékes. Sarah a film elején még a világ legkiszolgáltatottabb és legnaivabb leendő áldozata, aki a végére egy öntudatos, magát megvédeni akaró és tudó, elszánt nővé válik. Sarah karakterének ezen tulajdonsága miatt a Terminátor, bármilyen hihetetlenül is hangzik, lényegében egy feminista film. Bár a narrációt a klasszikus noirokban általában a férfi főszereplő szájából halljuk, itt azonban a nő a főszereplő, ezért Sarah mondja el a saját történetét, miközben elhagyja az erőszakos nagyvárost, hogy egy nyugalmasabb és biztonságosabb környezetben megszülhesse gyerekét. Linda Hamilton tökéletes alakítással játszotta a sorsához és feladatához felnövő Sarah Connort, akinek egy pillanat nyugta sincs azóta, hogy a Terminátor megjelenik az életében.
A film ipari jellegű, gépies hangzású techno zenéjét Brad Fiedel szerezte. A Terminátor téma többször is felhangzik benne különböző formákban, pl. egy lassabb verziót hallhatjuk, amikor Kyle meghal, vagy egy zongora változat hangzik fel a szerelmes jelenetben. Az operatőr Adam Greenberg volt, akinek a találékony fényképezése jelentősen hozzájárult ahhoz, a film az alacsony budgetje ellenére a mai napig is látványos legyen, függetlenül attól, hogy a speciális effektek már elavultak, és egyes esetekben kilóg a lóláb. James Cameron az a rendező, aki egy B movie alapokkal és budgettel rendelkező filmből Hollywood egyik legfontosabb modern klasszikusát készítette, amit mindenkinek látnia kell, hiszen mára már a popkultúra egyik fontos darabjának számít. Nem beszélve arról, hogy megteremtette a filmtörténelem egyik legfélelmetesebb villain karakterét, a Halálosztót. A Terminátor több műfaj, a noir, a sci-fi, az akció elegye, amiben egy pillanatra sincs pihenés. Sőt még a vége után sem, hiszen az elmúlt 35 évben egy egész franchise világot hozott létre hatalmas sikerének köszönhetően, azonban a mai napig is ez az első, tech-noir rész a legjobb, ami messze kirí a franchise darabjai közül. Ennek pedig egyértelműen az az oka, hogy ez a sötét disztopikus rémálom a „legnoirosabb” az egyre inkább csak „sima” sci-fikké váló folytatásokkal szemben. Nem véletlenül ez a kedvencem közülük, még ha az én ízlésemhez egy kicsit túl sok is benne az akció.
Értékelés: 9,5/10