Time Goes By

Egy magyar katona második világháborús naplója 7. rész

2020. május 09. 09:39 - Time Goes By

Évekig a Gulágon

victims.jpgFolytatom egy magyar katona, Tumpek Mihály honvéd második világháborús naplóját, amit behívása napján, 1944. október 20.-án kezdett el írni, és amit később a hadifogságban is folytatott. A naplóból kristálytisztán kiderül az ekkor már rég elvesztett háború folytatásának értelmetlensége, valamint a hadifogság és Gulágon való kényszermunka embertelen körülményei, amely helyzetekben csakis egyetlen egy célja lehetett az embernek: a túlélés. A háború és történelmi korszak, valamint a napló írójának családi hátteréről bővebben az első részben lehet olvasni.

1945. Az egyik fakitermelő Gulag tábor Szmolenszk és Moszkva között

tumpek_mihaly.jpgNovember 17. : Itt teljesen befagyott minden, élünk miként az állatok. Bruner megtért őseihez, de további fostosok vannak.

November 18. : Anyu édes, egy teljes év alatt bebizonyíthattad, mit mondtál. Eltartod gyermekeinket. Hatodik évünkből egy napot sem tudtunk együtt lenni. Boldogabb volt ez az év, mint az előző? Miként egy éve írtad? Api van-e annyi erőd, hogy esetleg két unokádat eltartod? Mint éve fogadkoztál? Isten nem versz bottal, megbüntetted az ellened vétőket, apákat, gyerekeket.

November 20. : Újabb halott, másik német, von Hafen szintén legyengült teste nem bírta az állandó hasmenést.

November 21. : Máté Jánost is elkapta a hasmenés, nagyon sajnálnám, mert már közelebbről érint, együtt voltunk végig.

November 22. : Az én gyomrom sincs rendben, nagyon híg a székletem, vigyáznom kell nagyon.

November 23. : Istenem megújítom fogadalmam, kérlek segíts haza, hogy otthon újra erőre kapva családomért dolgozhassak. Itt még azt sem tudom – Istenem -, hogy tulajdonképpen hány gyermekem van. Ilyen állapotot elképzelni sem tudtam. Édes Anyukám, így kellene kérnem az Istent, hogy sokkal jobb körülmények között élj, mint én itt. Névnapod alkalmával szeretettel gondolok Rátok, s alig várom a percet, hogy lássalak Benneteket.

November 26. : Sok hír december 10-ig való utazásról. Istenem segíts! De nagyon félek…

November 27. : Ma a propaganda százados bejelentette a decemberi munkaprogramot, lehűtötte a közeli hazautazás reményeit.

November 28. : Őrnagy ma nagy orvosi vizitet csinált, hamarosan megyünk, nagy részben munkára, nagyon erősen ráfekszik a népre.

November 30. : Naponta kétszeri séta előírva, most rá is fér a népre, de ez is a roboti érdekében van.

December 2. : Zöld láger két halottja: Birkás Sanyi és Imhof, Bonyhád. Közelebbről érint már Sanyi, mert bent volt a tízes csoportban. Erős ember, tüdőgyulladás vitte el. Istenem, ilyen embert is elviszel. Mikor és hogyan érek haza?

December 4. : Anya édes, mikor látlak?

December 5. : Harmadik gyermekem, s anyja él-e? Isten segítsd őket.

December 6. : Van-e Mikulás, gyermekeim? Hogy éltek? Ki tart (el) Benneteket?

December 7. : Anyu-gyermekeim?

December 9. : Nagy ígéretek napja, minden eredmény nélkül. Hírek németek felfegyverzéséről. Török-angol és orosz ellentétről. Ha igaz, ügyünk rosszabbodik. Családom mikor látlak?

December 10. : Híres dátum! lásd 1944.12.10.

December 11: 20 fokos hidegben „gyenge” munka fatörzscipelés, kesztyű nélkül.

A kép illusztráció, vasútépítő munka télen a Gulágon: teli_gulag_2.jpgDecember 12. : Meszelés szárazon, mész nélkül.

December 13. : Felmentés munka alól.

December 16. : Anyu, mi van Veled? Rossz előérzetem, gyermekeim? Édes Anyukám, nem tudom, hogy gondoltok-e rám, mint élőre?

December 17. : Kislányaim, Apát nem is ismeritek.

December 18. : Istenem segíts családomhoz!

December 19. : Ismét hírek hazaszállításról, csak sokkal komolyabbnak látszik, többen hisznek.

December 21. : Szüleim, hogy gondoltok rám? Anyu, gyermekeim, szüleim!

December 23. : Munkán, német tiszt piszoksága miatt, majdnem hidegre kerültem. Rám fogta, hogy nem dolgozom. Holnap karácsonyest, családom gondoltok-e rám?

December 24. : Munka.

December 25. : Roboti! Karácsony!!

December 26. Családom?

December 31: Ismét így kívánhatok csak boldog új évet!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Október 20.-tól már csak annyi helye volt a naplóban, amennyi az előző évi bejegyzések közé befért, azonban december 31.-vel a notesze teljesen betelt. Ezután állítólag vagonok oldaláról letépett papírfecnikre írt tovább, de ezek sajnos elvesztek. A napló tehát véget ér, a fogság azonban nem.

Ezután még kb. másfél évet kellett túlélnie a Gulag kényszermunkatáborában. 38 kilósan tért haza 1947 közepe táján három kislányához és feleségéhez, aki a háború után a Vöröskereszttel kerestette, mivel időközben eltűntnek nyilvánították. Apja nem támogatta családját. Felesége alkalmi varrónői, mosónői munkákat vállalva tartotta el a gyerekeket, miközben sokszor éheztek. De túlélték.

1950 körül a családjával:csaladi.jpg1.rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

vége

Szólj hozzá!
Címkék: egyeb háborús

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr7715620166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása