Time Goes By

Ádám bordája (Adam's Rib) 1949

2014. augusztus 26. 14:55 - Time Goes By

Az 1949-es George Cukor rendezte Ádám Bordája a nemi szerepek és a sztereotípiák vicces tanulmánya, aminek főszereplői Katharine Hepburn és Spencer Tracy. Katharine Hepburn megtestesítette a 20. század öntudatos, független nőjét, aki előszeretettel játszott olyan filmekben, amelyek a nők társadalmi helyzetéről szólnak. Ezen filmek talán legjobbika az Ádám bordája.

Amikor a háziasszony Doris Attinger (Judy Holliday) megpróbálja megölni bántalmazó és hűtlen férjét (Tom Ewell) annak szeretőjével együtt, a közvélemény áltat széles figyelemmel követett ügyet Adam Bonnerre (Spencer Tracy) bízzák. Mivel az ügy egyértelműnek látszik, főnöke gyors tárgyalást és elmarasztaló ítéletet vár. Bonner felesége Amanda (Katharine Hepburn), aki szintén jogász és nagy szószólója a női egyenjogúságnak, elvállalja a gyilkossági kísérlettel vádolt feleség védelmét, és mindent megtesz a tárgyalóteremben, hogy a nőt felmentsék. A jogász házaspár kezdeti tökéletes házassága egyre inkább megromlik....Az Ádám bordáját nagyon gyakran hasonlítják a 7 évvel korábbi Az év asszonya című szintén Hepburn-Tracy filmhez, amelynek témája nagyon hasonló, mert az is a nők egyenjogúságának kérdését járja körül egy férfi-nő kapcsolaton belül. Mindazonáltal a kettő közül ez a jobb és a viccesebb, és az is érződik rajta, hogy eltelt a kettő között 7 év, mert a nemek háborújának témaköre itt kibővült az előzőhöz képest. Az előző filmben inkább csak a házasságon belül felmerülő férfi és női szerepek körül forog, az Ádám bordájában viszont már kiterjed az egész társadalomban betöltött szerepekre is.

Az Ádám bordája számos olyan kérdést jár körbe, amelyek a mai napig sem igazán vesztettek az aktualitásukból, és amelyekről manapság is hasonló mederben folyik a közbeszéd, hiába telt el közben 68 év. A filmben ugyanis számtalan olyan téma kerül elő, amelyekről manapság is megy a vita, amikor a női egyenjogúság kérdése előkerül. Ilyen az például az a kérdés, hogy ki a jó férj (vagy feleség)? A filmbeli "áldozat", akit felesége hűtlenségen kapott és lelőtt, meg van arról győződve, hogy ő egy jó férj, amibe nála az is beletartozik, hogy rendszeresen abuzálta feleségét verbálisan és fizikailag is. De azon nagyon meglepődik és vérig sértődik, ha neki kell mindezt elviselnie, mert az már nem természetes számára. De Adam, az intelligens és tanult ügyvéd sem mentes az előítéletektől, bármennyire is ezt gondolja magáról, és ő is vérig sértődik, amikor felesége megcáfol egy-két nőket érintő sztereotípiát. A bírósági tárgyalás folyamán láthatunk olyan női tanúkat, akik élete és pályafutása teljesen ellentmond a nők szerepéről és helyzetéről elfogadottnak tartott képnek. Az egyikük egy vállalati vezető, akinek szinte csak férfi beosztottja van, közte a férje is, amin a tárgyaló közönsége jót derül, de láthatunk egy olyan erőemelőt is, aki erősebb a férfiak nagy részénél. A film egy valóságban is megtörtént eseten alapul, mégpedig a színész Raymond Massey és felesége Adrianne Allen válásán. A válófélben lévő felek jogi képviselői William és Dorothy Whitney jogász házaspár voltak, akik az ügy lezárása után szintén elváltak, majd ügyfeleikkel összeházasodtak. Mindegyik házasság évtizedekig kitartott, a férjek haláláig.

A film főszereplői Katharine Hepburn és Spencer Tracy az életben is közeli kapcsolatban álltak, még ha annak jellege nem egészen tisztázott. Nagyon valószínű, hogy csak jó barátok voltak annak ellenére, hogy stúdiójuk szerette volna meggyőzni a közönséget arról, hogy ők egy párt alkottak, amivel az volt a céljuk, hogy elrejtsék a két sztár valódi szexuális orientációját. Mindenesetre 9 filmet készítettek közösen, amelyek közül az Ádám bordája az egyik legnagyobb siker lett. Hollywood minden idők legnagyobb női csillaga, Katharine Hepburn híres volt önállóságáról és függetlenségéről, akit nem lehetett a szokásos női szupersztárok egyik kategóriájába se begyömöszölni. Nem volt egzotikus kívülálló, mint Greta Garbo vagy Marlene Dietrich, nem lett a stúdiók áldozata, mint Judy Garland vagy Marilyn Monroe, és leginkább nem a kora rendszerének a kreatúrája, mint Lana Turner. Ehelyett mindig intelligensnek, erősnek és önállónak tűnt, akinek sikerült saját egyéniséget kifejleszteni a stúdiók rendszerén belül. Ő a modern nő hollywoodi megtestesítője: az első sztár színésznő, akiről nadrágot viselő promo képek jelentek meg, és aki magánéletét mindig diszkréten kezelte. Interjút se sokat adott, ráadásul sminkből is mindig kevesebb viselt, mint amennyi akkoriban elvárt volt. És ami mindennek a teteje volt, nem átallott a házasság ellen beszélni. Ezek után ki más lett volna hitelesebb Amanda Bonner szerepében?Amanda Bonner egy magabiztos, mind karrierjében mind házasságában sikeres nő, akinek mindenről nagyon határozott véleménye van. Lelkesen elvállal egy olyan ügyet, aminek az ítélete már lefutottnak tűnik, és még a saját kapcsolatát is képes veszélyeztetni a nők egyenjogúságának érdekében. A házasságában kedves és nőies, de a tárgyalóteremben félelmetes és gátlástalan ellenfél, aki attól sem riad vissza, hogy férjét megalázza. Az ilyen helyzetekben persze felmerül a kérdés, hogy ezt csak az ügyfele érdekében teszi, vagy esetleg a férjét is leckézteti. A kérdés, hogy milyen messzire képes vagy akar elmenni férje egojának megsértésével, hogy álláspontját elfogadtassa. Amanda a védelmet arra alapozza, hogy ha Doris Attinger, a három gyerekes anya férfi lenne, aki a családi fészket akarja megvédeni azzal, hogy ráijeszt hűtlen feleségére és annak szeretőjére, akkor ő most egy hős lenne.

Adam Bonner-t Spencer Tracy egy, a női egyenjogúságról átlagosan gondolkodó embernek formálja, aki tulajdonképpen minden (átlagos) férfit reprezentál a filmben. Határozott értékrendszere van, szereti feleségét, és hisz az igazságszolgáltatási rendszerben. És akinek szeretett felesége az ágyba viszi a reggelit. Adam a vádat arra alapozza, hogy senki sem önbíráskodhat, a jogrendszert be kell és fenn kell tartani, és hisz abban, hogy a bíróságon nincsenek előítéletek.A filmben két házasságba is beleláthatunk, egyrészt a Amanda és Adam Bonner kezdeti ideális és tökéletes, másrészről pedig Attingerék bántalmazó és nem működő kapcsolatába, mintegy kontrasztként beállítva őket. Mindegyik erősen sarkított, az egyikben minden tökéletes, a másikban minden rossz, felsorolva minden (ma már) klisének számító dolgot, amit csak fel lehet ennek bizonyítására. A férj fizikailag és verbálisan is bántalmazza feleségét, megcsalja, és még ünnepekkor sem vesz neki semmilyen ajándékot. Meg kell említeni Judy Holliday és Tom Ewell remek játékát is, akik méltó párja Hepburnnek és Tracynek.

A filmben számos vicces jelenet látható az egyik, amikor a háziasszony Doris, egyik kezében a pisztollyal, a másik kezében pedig a pisztoly használati utasításával hatol be férje és szeretője szerelmi fészkébe (a fenti videóban), a másik pedig amikor Olympia La Pere (Hope Emerson) felemeli Tracy-t, bizonyítván, hogy nők testi erőben sem feltétlenül múlják alul a férfiakét, amely jelenet pedig a poszt végi videóban látható. 

A rendező George Cukor, akit a nők rendezőjének is tartottak, engedi a hosszabb jeleneteket, amivel egyfajta csendes külső megfigyelővé válik, miközben láthatjuk, ahogy a szerető pár bevitatkozza magát egy új társadalomba, ami a filmben természetesen kompromisszummal és happy enddel ér véget. Ne feledkezzünk el arról, hogy a film 65 évvel ezelőtt készült, ezért manapság már nem tűnik annyira radikálisnak, és elég sok klisét tartalmaz, de a maga korát messze megelőzte, olyannyira, hogy lényegében még mindig aktuális. 

Értékelés: 9/10

Az erőemelőnő a tenyerébe kapja Adamet:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr636635855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.09.09. 09:52:52

Halálra untam magam ezen a filmen... nem emlékszem egyetlen alkalomra sem, amikor elmosolyodtam volna... Spencer Tracy-vel egyébként erősen szimpatizálok, Judy Hollyday pedig felkeltette az érdeklődésemet, és nem az ő hibájuk, hogy egyre kínosabban fészkelődtem a film alatt. 70 perces B - filmnek talán jobban megfelelt volna.... Amúgy is hideglelést kapok a női egyenjogúságtól, mint témától...

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.09. 10:05:22

@moodPedro: ne mááár, ez egy rohadt jó film. Nem igaz, hogy még akkor sem röhögtél, amikor Judy H. karaktere a használati utasításban nézi a fegyver használatot??? Meg egyáltalán.

"Amúgy is hideglelést kapok a női egyenjogúságtól, mint témától..."
Talán itt van a probléma gyökere, és nem a filmben, ami egyedülálló volt 70 éve, gondolj bele.... Na de mindegy is, nyilván ízlés kérdése is, ha utálod, akkor utálod.
süti beállítások módosítása