Time Goes By

Afrika királynője (The African Queen) 1951

2014. december 20. 09:10 - Time Goes By

Az Afrika királynője egy 4 Oscarra-jelölt romantikus kaland film, ami az AFI 1998-as legjobb filmek listáján a 17. helyen állt, a 2007-es listán már "csak" a 65. Bizonyos szempontokból valóban kezd öregedni, na de két kedvenc színészem játszik végre együtt - mindketten eszméletlen jók -, ráadásul a film nagy részében (egy félórát leszámítva ) csak ketten vannak a képernyőn, arról nem is beszélve, hogy Bogart egyetlen Oscar-díjat nyert szerepe, aki mellett Katharine Hepburn, és a rendező, forgatókönyvíró John Huston is Oscar-jelölést kapott. Az Afrika királynője egy remek és kiváló példája az old school romantikus kalandfilmeknek, aminek központjában két középkorú és nagyon különböző ember utazása, átalakulása és szerelme áll.

A film az első világháború kitörésekor játszódik Afrikában német gyarmati területen, ahol Samuel Sayer (Robert Morley) angol tiszteletes és húga Rose (Katharine Hepburn) nem kívánatos személy lett, és a missziójukat a németek felgyújtják. A tiszteletes beteg lesz és meghal, a már nem annyira fiatal, kissé merev és sznob Rose pedig várja az első lehetséges alkalmat, hogy elmenjen a kihalt misszióból. Az első - és egyetlen - lehetőség pedig nem más, mint az ápolatlan, iszákos és műveletlen Charlie Allnut (Humphrey Bogart) és az ő rozoga folyami gőzöse, az Afrika királynője. Amikor útnak indulnak a folyón lefelé, át a német területen, nincs a földön két egymástól jobban különböző ember, mint Charlie és Rose. Aztán persze a kezdeti sértődések után, mindenféle kalandok közepette egymásba szeretnek, összecsiszolódnak, és még a németekkel is harcba szállnak Őfelsége hajóján, az Afrika királynőjén...A film egy mindenféle kalandok közepette kialakuló klasszikus szerelmi történet vígjáték elemekkel fűszerezve, ami azonban mégis különbözik a műfajának egyéb darabjaitól. Bár a film a többi romantikus kalandfilmre jellemző elemeket tartalmaz, mint a két, első látásra össze nem illő karakter, akiknek mindenféle akadályt le kell győzniük, miközben természetesen egy pillanatig sem kétséges, hogy egymásba fognak szeretni. A film fő karakterei azonban nem a szokásos fiatal, szerelemre éhes és flörtölős szereplők, hanem mindketten meglehetősen furcsa, és a film elején kifejezetten "anti-romantikus" középkorú emberek, akik tulajdonképpen egyáltalán nem keresik a szerelmet. Ennek, na meg a két színész remek játékának köszönhető a film igazi és bájos romantikája, már csak azért is, mert ezáltal az 51 éves Humphrey Bogart és a 45 éves Katharine Hepburn koruknak megfelelő karaktereket játszhattak, és nem kellett húsz évvel fiatalabbnak tettetniük magukat. A rendezőnek John Hustonnak köszönhetően pedig nem válik szentimentálissá és (nagyon) giccsessé, amiben a humornak is nagy szerepe van. A film kaland része igazából csak a két főszereplő átalakulásának a keretét adja, a lényeg, ahogy Allnut úrból és a kisasszonyból Charlie-vá és Rosie-vá válnak egymás számára. Rosie meggyőződése és irányítása Charlie gyakorlatiasságával találkozva egy jól működő csapattá alakulnak, akik remekül kiegészítik egymást, miközben mindketten előnyükre változnak meg.

A film forgatókönyve C.S. Forester azonos c. regényén alapul, amit John Huston és James Agee írt, ami a film egyik erejét adja. John Hustonra jellemzően a sztori alapjában véve egyszerű, ugyanakkor bájos, de nem émelyítő és ártatlan, de nem naiv. A forgatókönyv remek elemei a szellemes dialógusok, és a két főszereplő karaktere, amelyek vannak olyan érdekesek, hogy teljesen lekötik a nézőt még úgy is, hogy a film elején és végén lévő 15-15 percet leszámítva csak ketten szerepelnek. Persze ez annak is köszönhető, hogy ezt a két karaktert minden idők két legnagyobb hollywoodi színésze, Humphrey Bogart és Katharine Hepburn játssza, akik nem hogy unalmassá válnának azáltal, hogy állandóan csak őket látjuk, de a végén azt kívánjuk, hogy miért nem tényleg csak ők ketten szerepeltek végig.A filmnek meg kellett felelnie a kor erkölcsi elvárásainak is, ezért a nagyon finoman és bájosan ábrázolt szerelmi beteljesülés után - ami annyit jelent, hogy az első csókot követő reggelen mosolyogva éberednek - össze kellett házasodniuk. Nagyon sok régi filmet rontottak el azért, hogy az akkor érvényben lévő cenzúrát kielégítsék, azonban az Afrika királynője esetén ez hál' istennek nem igaz, már csak azért sem, mert a házassági jelenetük abszurditása és humora által észre sem vesszük, hogy ezt csakis a cenzúra miatt tették a filmbe.

A karakterek átalakulása és kettejük kapcsolatának változása sokkal mélyebben ábrázolt, mint általában a műfaj többi filmjében. Először nagyon formálisak és udvariasak egymással szemben - nagyon vicces, ahogy a kissé lumpen proli Charlie próbálja az angol társasági szabályokat betartani - , a későbbiekben pedig fokozatosan egyre élesebbé válnak a civakodásaik, amiben mindkettejük kezdeti viselkedése közrejátszik. Charlie piálása és passzivitása a kimért és sznob Rosiet bántja, aki testvére halála miatt mindenképpen bosszút akar állni a németeken, amit persze hazafias kötelesség színében tüntet fel. Charliet pedig Rosie úri modora és karót nyeltsége idegesíti, ami miatt szembesül saját lomposságával és igénytelenségével, de a legnagyobb problémája, hogy nehezen viseli el, hogy a nő dirigál, ugyanakkor imponál is neki a másik műveltsége és akaratereje, míg Rosienak a férfi szabad és kalandos élete, valamint hajózási tudása és gyakorlatiassága tetszik.

Charlie úgy próbálja meggyőzni a nőt a terve veszélyességéről, hogy leviszi a folyó egyik sebes és örvénylő szakaszán, azt remélve, hogy Rosie felhagy terve kivitelezésének további folytatásával.Charlie azonban elszámítja magát, mert az addig leginkább csak bátyja prédikációi alatt zsoltárokat éneklő nő rákap a kaland ízére, és most már az isten sem tartja vissza attól, hogy megnyerje Angliának az első világháborút. Rosie egyre inkább ellazul, ami az öltözködéséből is látszik: kezdetben tetőtől talpig az angol társasági szabályok szerint öltözött nő egyre kevesebb ruhadarabot visel, ami ráadásul egyre koszosabb és szakadtabb, míg végül már szinte csak alsóruhát hord. A lompos Charlie pedig megborotválkozik, rendet rak a hajóján, és egyre ambiciózusabbá válik a nő hatására. Abban is különböznek, hogy Rosie minden szempontból nagyon angol, ellentétben a kanadai Charlievel, ami nemcsak viselkedésükben, de hazafiasságukban is látszik: Rosie teljes szívvel királynője alattvalója, aki hazája háborúját a szívén viseli, ellentétben az individualista Charlieval, aki az Európában zajló háborút nem érzi magáénak. Végül minden szempontból egyenlővé válnak a filmben, Rosie szakadt ruhája már nem különbözik Charlie koszos gönceitől, és miközben a nő levetkőzi sznobságát, a férfi felemelkedik mellé büszkeségben, úgy hogy közben már nem bántja az egóját, hogy a nő irányítja. Ez persze annak is köszönhető, hogy Rosie az irányítást a végén már nem lekezeléssel, hanem szeretettel teszi. Mindketten nagyon természetesen játszanak, és annyira jó az összhang közöttük, hogy a hihetetlen történet ellenére kettejük kapcsolata és szerelme mégis valódinak és igazinak tűnik.

A lompos magányos farkast, Charlie Allnutot játszó Humphrey Bogart alapvetően nem komikus színész volt, és nem is készített túl sok vígjátékot, itt azonban megmutatta, hogy mennyire érti ezt a műfajt is, és karaktereknek milyen széles palettáján tud hitelesen mozogni. Elképesztően jó az először kívülálló, részeges és csak a mának élő, majd a történésekben végül teljes szívvel résztvevő Charlie szerepében.Idegesíti, ugyanakkor tetszik is neki a nő sznob és előkelő viselkedése, aminek próbál is megfelelni, és hízelegni, amikor részegsége után megborotválkozik: "Nagyszerű, hogy egy igazi hölgy is van a fedélzeten tiszta szokásokkal. Ez jó példát állít a férfi elé. Mert a férfi, ha egyedül van, hajlamos úgy élni, mint egy disznó." Nagyon sok remek jelenete van, ahol érdemes az arcát és a testbeszédét figyelni. Az egyik legjobb példa erre, amikor hajójuk betéved a lápos, nádas részre, ahol kötél segítségével kell a hajót húznia a vízben, majd a fedélzetre visszamászván észreveszi, hogy teste tele van hatalmas piócákkal, aminél jobban semmit se utál. Miután Rosie leszedegeti őket, Charlienak vissza kell mennie a vízbe. Ekkor ránéz Rosiera, és szomorú arcán látható a gondolata, hogy igen, megér ez a nő ennyit. Bogart az afrikai körülmények minden nehézsége ellenére élvezte a forgatást, amihez hozzájárult John Hustonnal való és Hepburnnel ekkor kötött barátsága. Nekik kettejüknek mondott köszönetet az Oscar-díj átvételekor.

A mindig illendő és helyénvalóan viselkedő Miss Rose vénkisasszonyt játszó Katharine Hepburn sem véletlenül kapott Oscar-jelölést. Rose, hasonlóan Hepburn legtöbb karakteréhez, egy nagyon erős akarattal rendelkező nő, akit sikerült kezdetben úgy fennhéjázónak alakítania, hogy ezzel nem vált gonosszá vagy kegyetlenné, miközben azért érezhetően lekezeli a férfit. Később persze megtanulja értékelni Charlie addig lenézett életmódját, és az középosztálybeli úri hölgy egy szakadt ruhájú kalandorrá válik, aki maga mögött hagyja minden merevségét. Neki is számos olyan pillanata van, amikor egy-egy másodpercre az arcán átfutó kifejezések minden szónál többet mondanak. Ilyen az, amikor a részeg Charlie "őrült, zsoltáréneklő, sovány vénkisasszonynak" nevezi, amikor Hepburn arcán a döbbenet, a sértődés és a visszatartani alig bírt sírás látható. (A poszt végén lévő videóban látható ez a jelenet.)A film harmadik legfontosabb karaktere Charlie rozoga, ütött-kopott hajója, az Afrika királynője, amiből Őfelsége hadihajóját faragnak. A hajó tulajdonképpen sokban hasonlít Charliehoz: külsőleg legalább annyira lepukkant, azonban a legnagyobb veszélyek közepette is megállja a helyét, és a legveszélyesebb örvényeken és a németek golyózáporán is átviszi őket. Ráadásul ugyanannyira temperamentumos, és szeszélyes is, mint Charlie. Általában megbízhatóan működik, azonban néha kicsit meg kell rugdosni a motort, mert ha nincs kedve dolgozni, akkor egyszerűen abbahagyja a pöfékelést.

Az Afrika királynőjének egy részét a helyszínen Kongóban forgatták, és a fényképezés nagyban hozzájárult a film atmoszférájához és hangulatához. Az operatőr Jack Cardiff volt, akinek az állandóan magas páratartalom mellett olyan problémával is szembe kellett néznie, hogy a hajó nem volt elég nagy ahhoz, hogy az akkoriban hatalmas méretű színes kamera felférjen rá. Ezért jó pár jelenetet stúdióban kellett felvenni, amelyek mögött projectorról vetített háttér látható. Ezek sajnos manapság már elég öregnek és mesterségesnek tűnnek, de ez minden korabeli színes filmnél benne van a pakliban.

A zenét Allan Gray szerezte, ami szintén illeszkedik kora hollywoodi trendjébe. Szinte végig nagyzenekari zene szól, ami néha sokkal drámaibb, mint az események, amit éppen látunk a filmben, de ez szintén elég általánosnak számít. Talán ez az a két pont (zene, és effektek), ami miatt a film öregedése leginkább feltűnik.Az Afrika királynője a forgatás körüli problémákról is híres volt. Ennek kivételesen nem az emberek közötti feszültség volt a legfőbb oka, hanem az afrikai körülmények, ami a stáb minden tagját nagyon megviselték, mert mindenféle betegség elkapta őket. Kivéve persze Bogartot és Hustont, akik a fertőzések elkerülése végett masszív alkohol kúrára fogták magukat. Később, egyik interjújában azt mondta, hogy " csak konzerv babon, spárgán és Scotch whiskeyn éltem, nem véletlen, hogy ahányszor megcsípett engem, vagy Hustont valami, az rögtön holtan esett össze." Hepburn többször kioktatta Bogartot és Hustont a piálás ártalmas hatásairól, akik válaszul mindenféle dolgokat írtak fürdőszobája tükrére, a szappanára és egyéb helyekre. Mindezek tetejében egyik nap a filmben hősiesen viselkedő Afrika királynője egyszerűen elsüllyedt, és három napba került, amíg ki tudták emelni és újra folytatódhatott a forgatás. De érdekes módon ezek ellenére Huston, Hepburn, Bogart élvezték a közös munkát, Hepburn és Spencer Tracy valamint Bogarték (Humphrey és Lauren Bacall) életre szóló barátságot kötöttek, miközben ezeknek a problémáknak a töredéke is elég lett volna máskor más szereplőkkel a rossz hangulat kialakulásához. 

A film negatívumai (öregnek tűnő speciális effektek, zene, egyes jelenetek, például amikor Bogart állatokat utánoz) annyira elenyészőek a két főszereplő többi jelenetéhez, valamint a rendezéshez képest, hogy nem sokat vesznek el a film élvezetéből, amit már csak Humphrey Bogartért és Katharine Hepburnért is érdemes megnézni. A film végtelenszer újranézhető.

Értékelés: 10/10

Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Charlie részegen fellázad Rose parancsolgatásai miatt:

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr826985423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Waszabi 2014.12.21. 22:22:54

Egyik kedvencem. Az utóbbi években gyakran adták, talán a Film Mánia csatornán.

decsko 2014.12.22. 00:48:54

Klassz kritika, egy nagyszerű filmről! Két éve Key Largoban sikerült beülni a címadó hajóba, nagy élmény volt!

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2014.12.22. 00:59:41

@decsko: Nem is tudtam, hogy még meg van a hajó. És pont Key Largoban. :) Irigyellek.

Lady Scarlett 2016.02.01. 18:52:02

Nagyon jo leirasa a filmnek. Felkeltetted az erdeklodesem, meg nem lattam. Koszi!
süti beállítások módosítása