Time Goes By

Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential) 1997

2014. október 07. 13:08 - Time Goes By

Szigorúan bizalmas a legtöbb (9) Oscar-díjra jelölt neo-noir film, ami pechjére ugyanabban az évben jött ki, mint a Titanic, ezért csak kettő, Kim Basinger és a legjobb film adaptációs forgatókönyv tudott nyerni. Mivel akkoriban az új-zélandi Russell Crowe és az ausztrál Guy Pearce még viszonylag ismeretlen színésznek számítottak Amerikában, ezért hoztak a filmbe olyan jól hangzó neveket is, mint Kevin Spacey, Kim Basinger, vagy éppen Danny DeVito. A szigorúan bizalmas olyannyira stílusos, atmoszférikus, látványos és jól eljátszott film, hogy a neo-noir műfajának egyik, ha nem éppen a legjobb darabja lett. A film 1953-ban játszódik és szövevényes, fordulatokkal teli története egy csapat los angelesi nyomozóról, korrupcióról és hollywoodi celebről szól.

A film három főszereplője Jack Vincennes (Kevin Spacey), Wendell "Bud" White (Russell Crowe) és Edmund "Ed" Exley (Guy Pearce) a los angelesi rendőrség nyomozói, aki mind személyiségükben, mind nyomozási stílusukban nagyon különböznek egymástól. Ed, a nagyon öntudatos és álszent újonc, aki elutasítja ugyan a piszkos pénzt, ugyanakkor az előrejutásért bármit megtenne főnökeinek, amibe társai beköpése is belefér, és akit emiatt a kollégái patkánynak tartanak, miközben a ranglétrán nagyon gyorsan halad felfelé. Vele szemben Jack nem, hogy nem utasítja el, de egyenesen imádja a kenőpénzt és mindig a szereplési lehetőséget, a kamerákat és híres színészek társaságát keresi. Együttműködik Sid Hudgens-szel (Danny DeVito) a bulvárlap kiadóval, akivel hollywoodi celebeket csalnak csapdába és hoznak kényes helyzetbe. Bud pedig az öntörvényű és keményfejű tökös rendőr, aki sokszor fizikai erővel oldja meg problémáit és szolgáltat igazságot. Őket próbálja meg irányítani több-kevesebb sikerrel a rendőr kapitány Dudley Smith (James Cromwell)...A Szigorúan bizalmas legnagyobb erősségei a forgatókönyv a remek karaktereivel és a noirokra jellemző kemény szövegével, a kiváló színészek és az atmoszféra. A film kezdetben különálló - és látszólag nem összetartozó - jelenetekből áll, amely különálló szálak a végére természetesen összefonódnak. Az örökké csavarodó történet, az érdekes karakterek mellett a dialógusok ironikus humora is a forgatókönyvírókat dicséri. Az ötvenes évek atmoszféráját, főleg amiben megoldandó rejtélyek, morális ellentmondások, keményfejű rendőrök, gyilkosság és drog van, pedig mi adhatná jobban vissza, mint a noir műfaja?  Ez a noir ráadásul rejtélyekben is nagyon erős. A történet folyamán folyamatosan érkeznek a kisebb nyomravezető jelek, amelyekre oda kell figyelni, hogy ne maradjunk le a történetben. A legnagyobb kérdésre, rejtélyre már a film vége előtt egy fél órával választ kapunk, azonban ez nem csökkenti az utolsó, végtelenül cinikus jelenet ütősségét. 

A Szigorúan bizalmas az ötvenes években játszódik, és nagyon sok valóságban is megtörtént eseményt tartalmaz. Ilyen például az az ötlet, hogy luxus prostituáltak úgy nézzenek ki, mint a korabeli filmsztárok. Vagy akár Mickey Cohen személye, aki valódi gengszter volt, és a film egyik bűnténye, amiből tulajdonképpen az összes többi következik, a Cohen banda több vezetőjének likvidálása. Mickey Cohen egyik testőrével Johnny Stompanatoval járt Lana Turner színésznő, akik szintén megjelennek ebben a filmben. (Az egyik vicces jelenetben Ed azt hiszi a Lana Turnerről, hogy ő is a régi sztárokhoz hasonlító prostik közé tartozik, a jelenet a poszt végi videóban látható.)A kor szellemének megidézését segíti a média és a rendőrség megváltozó kapcsolatának bemutatása. A média jelentősége (azon belül is a bulvár média) robbanásszerűen nőtt ebben az időszakban, ami kihatott természetesen a rendőrség működésére is, mivel akkoriban szaporodtak meg a letartóztatásokról készült riportok és a hírességeket érintő bűnügyekről szóló - leginkább hatásvadász - cikkek. Ez adja a film egyik nagyon fontos szálát és összetevőjét: a rendőrség közvélemény előtti és mögötti arcának kontrasztját, illetve a rendőrség és a média immorális együttműködését, amit Jack Vincennes és Sid Hudgens szimbiózisos kapcsolata jelképez. A film egyik klasszikus noir eleme a narrátor, aki ebben a filmben ironikus módon a bulvárlap szerkesztő Sid Hudgens.

A forgatókönyv alapjául szolgáló könyv James Ellroy azonos című regénye (1990), ami 1953-ban játszódik és egy csapat los angelesi nyomozóról, korrupcióról és hollywoodi celebről szól, amiből Brian Helgeland és Curtis Hanson írták a forgatókönyvet. A könyvet mindig is értékesnek vélték hollywoodi filmkészítők, ugyanakkor a több, mint 100 karakter, és majdnem ugyanennyi jelenete miatt megfilmesíthetetlennek is tartották egészen 1997-ig. Bár a film forgatókönyve nyilvánvalóan egyszerűbb a könyvhöz képest, de még így is nagyon összetett, és még a noir műfajon belül is nagyon szövevényesnek számít a története. A film és a forgatókönyv legnagyobb erőssége azonban mégiscsak a karakterek, és az őket játszó színészek. Ed az intelligens és elhivatott újonc szerepében Guy Pearce látható, aki mindenképpen szeretne megfelelni a szolgálat közben megölt apja emlékének. Először csak egy csillogó szemű újonc, aki a helyes dolgot akarja tenni, és a legfontosabb számára, hogy működjön az igazságszolgáltatás, de persze úgy, ahogy az a szabályzatban és a törvényekben meg van írva. Amikor szembesül az élettel, ami nagyrészt a rendőrséget keresztbe-kasul átszövő korrupciót jelenti, egyre kiábrándultabb és egy kicsit gonoszabb is lesz, mint kellene. Ráadásul nagyon hamar megtanulja az előrejutás egyik leggyorsabb módját: beköpni a kollégákat. Ugyanakkor álszentsége, amivel visszautasítja a részesedését a Jack által szerzett kenőpénzből, és az a tény, hogy az előmeneteléért bármit és bárkit eladna, hamar ellenszenvessé teszi nemcsak a kollégái, de a nézők előtt is. Főnökei elismerik az új fiú politikai ügyességét, ugyanakkor még ők sem kedvelik. Mindazonáltal ő nem veszti szem elől azt, hogy miért is lett zsaru: azért, hogy senki ne úszhasson meg büntetlenül egy bűncselekményt, még Rollo Tomassi se...

Népszerűségét nem javítja az a tény sem, hogy intelligenciája főiskolai jellegű, de tapasztalat híján nem rendelkezik a zsaruk körében népszerű utcai bölcsességgel és keménységgel. Ráadásul szemüveges, ami valljuk be, hogy nem tartozik az akcióhősök leggyakoribb tulajdonságai közé. Ezt ő is érzi, ezért amikor nyilatkozni kell, akkor mindig leveszi. Mindenesetre az újonc nagyon gyorsan emelkedik a ranglétrán és a gyilkossági osztály vezetője lesz. Edet azonban a gyors kinevezések nem elégítik ki, egojának arra is szüksége lenne, hogy a többi zsaru is elismerje képességeit és vezető szerepét. Nem véletlenül utálja és lenézi Budot, aki mindezt megkapja anélkül, hogy igazán vágyna rá, ami miatt Ed titokban hasonlítani is szeretne hozzá. Többek között ezért is akar mindenáron Bud barátnőjével, a luxus prosti Lynn-nel szexelni, mert ezáltal is egy kicsit Bud bőrébe tud bújni.Bud (Russell Crowe) a brutális és állandóan verekedésekbe keveredő rendőr első ránézésre pont az ellenkezője Ednek. Bud egy bántalmazó családban nőtt fel, és gyerekkorában szemtanúja volt, ahogy az apja megölte az anyját. A keményfejű és öklű zsaru ezért felnőttkorában megtorol minden nők elleni erőszakot - ököllel. Ő az ideális zsaru a többi rendőr szemében, kemény és egyenes, akinek szintén meg van a maga elképzelése az igazságszolgáltatásról, és ami gyökeresen eltér Ed szabálykövető gondolkodásmódjától. Budot ugyanis az igazság kiderítésében nem akadályozzák a törvények. Ha kell előbb lő, aztán teszi a fegyvert a gyanúsított kezébe. Hisz a rendőrök és kollégák közötti összetartásban, és ezen tulajdonságai ha lehet, még népszerűbbé teszik a rendőrök között. A történet előrehaladásával a klasszikus kemény zsaru stílusnak már nem veszi annyira nagy hasznát, és ekkor rájövünk, hogy heves természete ellenére nem annyira izomagyú, mint ahogy azt eleinte gondoltuk. Ő is utálja Edet, nemcsak azért mert beköpte kollégáit, hanem mert irigyli is egyben intelligenciájáért. Azonban film végére kiderül, hogy Eddel nem is annyira az ellentettjei egymásnak, mint inkább kiegészítői. Mind a kettejüknek vannak erősségei és gyengeségei, amelyeket összetéve - egy - nagyon remek zsaru válik belőlük.

Jack, az ügyes és simulékony zsaru szerepében Kevin Spaceyt láthatjuk, aki remekül alakítja a rendőrségi munkát már megunó rendőrt, aki inkább celeb szeretne lenni, mert nagyon élvezi a kamerák előtti szerepléseket. Kölcsönösen kifizetődő kapcsolatot ápol Siddel, a gátlástalan bulvár lap szerkesztővel, szívesen fogadja a kenőpénzt és tanácsadóként szerepel a "Becsület jelvénye" c.  TV krimi sorozatban. Rendőri munkáját tulajdonképpen teljesen alárendeli az előző tevékenységeinek, és már nem is emlékszik arra, hogy miért is lett rendőr. Ugyanakkor a film egy pontján meg kell küzdenie a saját megszólaló lelkiismeretével.A három karakter közti különbséget mindjárt a film elején érzékelhetjük, azáltal, hogy milyen szerepük volt a letartóztatottak megverésében, és mi lett a büntetésük. Bud először próbálta a partnerét leállítani, de aztán nagyon hamar a letartóztatottakat ütötte inkább partnere védelmében. Jack, először csak kívülállóként figyelte a verekedést, igazából nem akart részt venni benne, de amikor az egyik fogvatartott összevérezte a nyakkendőjét és az ingét, akkor már ő is ütött. Ed volt az, aki próbált minden rendőrt leállítani, és megakadályozni az egész bunyót. Természetesen a fegyelmi eljárás során is egyéniségüknek megfelelően viselkedtek. Ed mindenkit élvezettel beköpött, sőt még tippet is adott főnökeinek, hogy Jacket hogyan vehetnék rá az együttműködésre. Őt hadnaggyá léptették elő. Jack először nem akart besúgni senkit, de miután megfenyegették azzal, hogy nem szerepelhet a TV showban, feladott pár olyan rendőrt, aki már elérte a nyugdíj korhatárt. Őt ideiglenesen más osztályra helyezik büntetésül, de megmaradt a visszatérés lehetősége a showba, és a többi rendőr sem orrolt meg rá. Bud teljes egészében megtagadta az együttműködést, amiért ideiglenesen felfüggesztették. Később persze mindegyik karakter olyan változáson megy át, ami után már mindegyikük olyat tesz, ami elképzelhetetlen lenne karakteréről a film elején. Kim Basinger, aki Oscar-díjat nyert Lynn Bracken luxus prosti szerepében, aki (elviekben) a filmben úgy néz ki, mint Veronica Lake színésznő, klasszikus film noirok egyik híres végzet asszonya. Lynn csábító és szexis külseje ellenére nem klasszikus femme fatale. Igaz, hogy veszélyeztet pár férfi főszereplőt, ugyanakkor a szálakat nem ő mozgatja, és annak ellenére, hogy megcsalja Budot, végig szimpatikus karakter marad. Igazából szerepe nem olyan nagy a filmben, viszont marketing szempontok miatt ő szerepelt legelöl és a legnagyobb méretben a plakátokon.

A rendező Curtis Hanson, akit saját bevallása szerint Hitchcock és Nicholas Ray (jópár híres film noir rendezője pl: In a Lonely Place) inspirált, egy nagyszerű noirt készített, amiben érdekes karakterek küzdenek az igazságért, és néha egymással, nagyszerű párbeszédekkel, amelyekben a karakterek vagy felfedik vagy elfedik valódi természetüket, és amiben az akciójelenetek nem öncélúak, hanem amelyek tovább mélyítik a karakterek bemutatását. A Szigorúan bizalmas nagyszerűen egyesíti az ötvenes évek noir hangulatát és annak klasszikus elemeit a modern technikával és képi világgal, aminek köszönhetően műfajának legjobbja lett.

Értékelés: 10/10

Ed prositnak nézi Lana Turnert:

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr646724575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2014.10.22. 00:42:05

Háromszor kellett megnézzem, h minden világos legyen.
süti beállítások módosítása