A District 9 azon ritka független filmek közé tartozik, amely 4 Oscar-jelölést (legjobb film, forgatókönyv, vizuális effektek és vágás) is magáénak tudhat. A film nagyon eredeti és különleges, ami több műfaj keveréke, többek között mockumentary, politikai szatíra, sci-fi, akció és némi vígjáték elemet is tartalmaz. A District 9 az emberi faj embertelenségét mutatja be, amikor egy űrhajónyi alien érkezik a Földre, miután kiapadt űrhajójuk energiaforrása. Aztán az alienekből 15 év alatt 2 milliónyi menekült lesz. A film fókuszában napjaink egyik legnagyobb problémája, a menekült kérdés áll, és amelyen keresztül megjelenik - az ezúttal szó szerint értendő - faji előítélet, elnyomás, hatalom, kapzsiság és eltérő kultúrák összeütközése.
1982-ben egy hatalmas űrhajó érkezik a dél-afrikai Johannesburg fölé egy csomó beteg és fáradt idegen lénnyel. 20 évvel később azonban az emberek érdeklődése és segítő szándéka már elapadt, ami annak is köszönhető, hogy az űrhajónyi idegenből mára már két milliónyi menekült lett, akik viselkedésükkel zavarják Johannesburg lakóit. Az emberek már csak Prawns-nak, azaz garnélaráknak hívják őket, mivel a kezük a rák ollójára hasonlít. A prawnok a számukra fenntartott District 9 nevű gettóban élnek, és a kormány eteti őket macskakajával, amit egyébként nagyon szeretnek. A lakosság - ez esetben fehérek és feketék teljes egyetértésben - követelésére a kormány elhatározza, hogy kitelepíti őket egy másik helyre, a District 10-be, ami 200 km-re van Johannesburgtól. A District 9 evakuálását a kormány egy alvállalkozó magáncégre, az MNU-ra bízza, és vezetésével a nem túl okos bürokratát, Wikus van der Merwe-t (Sharlto Copley) bízzák meg, aki a cég vezetőjének leendő veje. Ha az alien nem akar költözni, akkor a magán biztonsági cég katonái segítenek őket jobb belátására bírni. Azonban akció közben Wikus alien vírussal fertőződik meg, és nagyon gyors átalakulás kezdődik testében: egy-két napon belül egyik keze már rák ollóvá változik. Ekkor ismerősei és barátai hátat fordítanak neki, és a kormány illetve a magán biztonsági cég mindenféle kegyetlen és embertelen kísérletnek veti alá. Sikerül megszöknie, és a District 9-ban keres menedéket, ahol szövetséget köt Christopher Johnson nevű nagyon intelligens aliennel, aki már 20 éve azon dolgozik titokban, hogy az űrhajó energiaforrását helyreállítsa, és akit pár órával azelőtt Wikus még ki akart lakoltatni. Wikusnak ezután egy kegyetlen nigériai bandával és a biztonsági cég katonáival is meg kell küzdenie...A District 9 azon nagyon ritka science fiction filmek közé tartozik, amelyeknek van mondanivalójuk, anélkül, hogy túlságosan szájbarágós és drámai lenne. Ez utóbbi tulajdonságai már csak azért is dicséretesek, mert a mondanivalója (liberális) politikai jellegű, amely esetében a film készítők szinte mindig beleesnek abba a hibába, hogy nagyon erőszakosan akarják ezt a mondanivalót közvetíteni és a nézőnek olyan érzése van, hogy az üzeneteiket erőszakkal akarják lenyomni a torkukon. A District 9 készítői, elsősorban rendezője és forgatókönyvírója Neill Blomkamp szerencsére érezte azt a határvonalat, amit nem érdemes átlépni, ezért azt hiszem politikai meggyőződéstől függetlenül lehet szórakozni ezen a filmen.
A District 9 központi témája a faji előítélet és idegen ellenesség. A filmben használt "garnélarák" szó tulajdonképpen bármire behelyettesíthető, feketére, fehérre, mexikóira, afrikaira, zsidóra, arabra vagy éppen kelet-európaira. miközben ebben a történetben különböző fajtájú, osztályú emberek egyesülnek abban a véleményükben, hogy ki az idegenekkel, mert a fura, macskakaját zabáló és rákkezű prawnok rosszabbak mindennél és mindenkinél. Az alienek válnak ezzel a föld leglenézettebb csoportjává. A helyzetüket igazából senki nem akarja megoldani azon kívül, hogy gettóba, majd később táborba költöztetik őket. A lényeg, hogy ne zavarjanak senkit. A film nem ad válaszokat, megoldásokat, azon kívül, hogy a sztori végén sikerül az űrhajót mozgásba hozni, amivel Chrostopher és a kisfia elhagyja a Földet. Nem tudom, hogy ez volt-e a filmkészítők szándéka, de ez azt sugallja, hogy mindenkinek jobb, ha a menekültek visszamennek oda, ahonnan jöttek.
A District 9 abban is különbözik a többi sci-fitől, hogy az alienek itt mindjárt a film elején megjelennek, nem a közepén vagy a végén, létezésükből és kinézetükből nem csinálnak titkot, rejtélyt, eltérően a többi alienes filmtől. Ráadásul ezek az idegenek nem akarják kinyírni az egész emberiséget, el vannak azzal foglalva, hogy magukat életben tartsák. Bár az alienek sokszor tényleg nagyon gusztustalanul viselkednek, azonban az emberi faj sokkal ellenszenvesebb náluk.A District 9 nagyjából három szakaszra bontható. Az első rész a legjobb és a film végén felsóhajtottam, hogy bárcsak végig meg tudta volna tartani ennek a szakasznak a stílusát és műfaját:
Az első rész ugyanis a mockumentary politikai szatíra, ami a legviccesebb és egyben a legelgondolkodtatóbb szakasz is. Ebben a részben látható, ahogy Wikus a többi bürokratával és biztonsági emberrel próbálja az alieneket - persze önkéntes alapon - kitelepíteni, miközben nem rejtik véka alá a megvetésüket a prownok iránt, akiket ráadásul még hülyének is néznek, miközben az alienek technológiája egyébként sokkal fejlettebb, mint az emberiségé. Nagyszerű ebben a szakaszban az imitált kézi kamerás felvétel is, ami a későbbiekben már tradicionálisabb lesz. A film első fél órája annyira jó, hogy az ember tátott szájjal bámulja meglepetésében Wikust és akcióját a District 9-ben. Hatalmas ötleten alapul, ráadásul a kibontása is rendkívül vicces és kreatív. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a következő fél óra átmegy konvencionális science fiction-be, amikor a karaktereket is jobban megismerjük, majd az utolsó harmadban szinte akció filmmé alakul.
Kár volt.
Mert így egyik műfaj kedvelőinek sem jön be teljes egészében. A politikai szatíra és mockumentary kedvelőknek unalmas és kommerszen lapos a film második fele, a klasszikus sci-fi rajongóknak pedig túl elvont és nincs igazán alienes hangulata a filmnek. Ez egyébként szándékos, illeszkedik a mondanivalóhoz: nagyon is a földön játszódik, és rólunk emberekről szól. Annyira realisztikus az atmoszféra - ami egyébként a film erősségei közé tartozik, figyelembe véve a mondanivalóját - hogy az alienek ellenére olyan érzésünk van, hogy ez simán megtörténhet.
A forgatókönyv és a rendezés egyáltalán nem hibátlan, sokszor következetlen és nem koherens, ráadásul hatalmas műfaji ugrásokat is teszünk, azonban a hibái ellenére a District 9 egyik legnagyobb ereje is a forgatókönyvben illetve a történet ötletében rejlik. Ez csakis attól függ, hogy a filmnek melyik szakaszát vesszük figyelembe.A District 9-ban a rasszizmus kérdésén túl megjelenik az állam leereszkedő viselkedése, valamint az "alvállalkozónak" nevezett katonai alakulatokkal való együttműködése, ezen cégek kapzsisága és a hatalmukkal való visszaélése. Az MNU biztonsági emberei nagyon emlékeztetnek a Blackwater nevű biztonsági cég alkalmazottjaira, akik Irakban kaptak mindenféle megbízást az amerikai kormánytól, és akikről nyilvánvalóan mintázták a filmbeli MNU-t.
A legfontosabb szál azonban mégiscsak a főszereplő karakterének mizériája és - ez esetben ez is szó szerint értendő - átalakulása.
A film egyik iróniája, hogy Wikus egyre emberibbé válik, ahogy kezd alienné alakulni. Másik pedig, hogy az emberek és az alienek megértik egymás nyelvét, csak fizikai különbségek miatt nem tudják beszélni a másikét. A filmbeli prawnok beszéde nagyon emlékeztet a busmanok csattintgatós nyelvére. Az iróniához tartozik az is (de ez mondjuk másféle), hogy a District 9-t rasszizmus miatt betiltották Nigériában, amit azzal indokoltak, hogy a filmben látható nigériai bűnöző (és kannibál) banda negatív képet fest a nigériaiakról, ráadásul a vezérük neve Obesandjo, amit majdnem ugyanúgy kell kimondani, mint az ország egyik előző vezetőjének, Obasanjo nevét.
A District 9 látványvilága is az erősségei közé tartozik. Remekül sikerült, és végtelenül meglepődtem, amikor kiderült, hogy az összes alien CGI. Többek között a film legfontosabb mellékszereplője Christopher Johnson, a nagyon intelligens alien is.
A rendező kemény és sötét zenét szeretett volna tradicionális afrikai zenei gyökérrel, ami elég nagy kihívás volt Clinton Shorter zeneszerzőnek, aki az afrikai zenét túl vidámnak és optimistának találta, azonban a végeredmény, ami taiko dobokon és szintetizátorokon alapul végül elérte a kívánt hatást.
Blomkamp választhatott volna valami igazi hőst is főszereplőjének, mint a vagány Will Smith vagy az okos Jeff Goldblum a Függetlenség napjából, ehelyett a District 9 főhőse Wikus se jóképűnek, se menőnek, se okosnak nem nevezhető, valójában buta és középszerű, aki úgy lesz egyre szimpatikusabb, ahogy egyre inkább alien lesz.A főszereplő neve Wikus van der Merwe holland eredetű nagyon gyakori fehér dél-afrikai név. Wikus végtelenül ostoba, ami már abból is kiderül, hogy előítéletessége ellenére elég óvatlan a kitelepítéses akció közben, és ezért fertőződik meg a vírussal. Később azonban Wikus összetettebb karakterré változik. Bár ő a film hőse, aki kezdetben sok aljas dolgot csinál, azonban ezek nagy részét nem is annyira rosszindulatból, mint inkább butaságból, naivságból és egy kicsit a többieknek való megfelelési szándékkal teszi. Nem is igazán szimpatizálunk vele, sőt egy kicsit kárörvendőek is leszünk, amikor megfertőződik, egészen addig, amíg számkivetetté nem válik, akitől elfordulnak az ismerősei. Világszerte híradások célpontja lesz, akit aljasul lejáratnak, ráadásul még embertelen kísérleteknek is alávetik. Ekkor azoknál keres menedéket, akiket pár órával előtte még akármilyen eszközzel, de ki akart telepíteni. Ekkor kezdi realizálni azt, hogy ő is mennyire igazságtalan volt korábban. Egy kicsit jobban is ki lehetett volna fejteni karakterének lelki átalakulását, de sajnos a film akció része végül elvonta a figyelmet és az időt nemcsak a mondanivalótól, de a karakter építéstől is. Mindazonáltal Sharito Copley zseniálisan alakítja a fizikailag és személyiségében is átalakuló Wikust, a kezdetben ostoba és tudatlan majd rettegő és gondolkodó embert/alient.
A film másik legfontosabb karaktere keresztsége után Christopher Johnson, az okos prawn, aki annak ellenére, hogy CGI és alien, nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkezik, ugyanis legnagyobb problémája és aggodalma gyereke sorsa és jövője. Annyira jó a CGI, hogy még az arckifejezései, a szemmozgása és a testbeszéde is remek. Ha színész lenne megdicsérném, milyen jól játszott, így azonban a programozóknak jár ez.
Meglepődtem, hogy Oscar-díjra jelölték a filmet, habár újszerűsége miatt megérdemli, azonban sokkal jobb lett volna, ha nem ugrál a műfajok között. Lehet műfajokat keverni egy filmben, azonban itt ezek nem elegyedtek egymással, hanem inkább éles váltásokkal mozogtunk közöttük. Ebben a formában már kevésbé szerencsés. A District 9 azonban minden hibája ellenére nagyon ötletes, eredeti, provokatív, hatásos és közben szórakoztató is. Ráadásul a film írójának és rendezőjének Neill Blomkampnak ez az első filmje, ami igen figyelemre méltó.
Értékelés: 8/10
Részlet a film első harmadának végéből, amikor Wikus megfertőződik a vírussal: